Az 1865. december 25-én a New York állambeli Rochesterben nyert látomásban megmutatták nekem, hogy szombattartó népünk félvállról veszi azt, hogy az egészségügyi megújulás Istentől nyert világossága szerint éljen; hogy hatalmas feladat áll még előttünk; s hogy népünk túl lassan követi Isten alkalmakat nyújtó gondviselését, amint vezetni szándékozik minket.

Az Úr közölte velem, hogy még alig kezdtük el az egészségügyi megújulás munkáját. Noha sokan mélyen átérzik ezt, és hitük szerint cselekszenek, mások közönyösek maradnak, s alig tették meg az első lépést a megújulás irányában. Úgy látszik, hitetlenségre hajló szív van bennük, s mivel a megújulás korlátozza étvágyukat, sokan visszariadnak. Más isteneik vannak az Úr előtt. Ízlelésük, étvágyuk az istenük, s mikor a fejszét a fa gyökerére fektetik, és érintik azokat, akik egészségük rovására elégítik ki elfajult étvágyukat; mikor rámutatnak bűneikre és bálványaikra, húzódoznak a meggyőzéstől. Bár Isten hangja közvetlen szól hozzájuk, hogy vessék el az egészségpusztító maguk kényeztetését, némelyik ragaszkodik a káros dolgokhoz, amiket szeretnek. Mintha csak összenőttek volna bálványaikkal, pedig Isten rövidesen így szól angyalaihoz: „Hagyjátok magukra őket!”

Az Úr közölte velem, hogy az egészségügy megújulása a harmadik angyal üzenetének szerves része, szorosan kapcsolódik hozzá, mint a kéz a testhez. Láttam, hogy népünknek előre kell verekednie magát e fontos munkában. A lelkészeknek és a gyülekezeti tagoknak egy szívvel lélekkel kell cselekedniük. Isten népe nem készülődik a harmadik angyal hangos kiáltására. Maguknak kell elvégezniük ezt a feladatot, nem lenne szabad Istenre hagyniuk, hogy ő végezze el ezt helyettük. Ezt rájuk bízta, nekik kell elvégezniük. Egyéni feladat ez. Az egyik nem végezheti el ezt a másikért. „Mivel ilyen ígéret birtokában vagyunk, szeretteim, tartsuk távol magunktól a test és a lélek minden szennyét, és Isten félelmében tegyük teljessé megszentelődésünket.” Korunk uralkodó bűne a falánkság. Kéjelgő, ínyenc étvágy rabláncra fűzi a férfiakat és nőket. Elhomályosítja értelmi képességeiket, eltompítja erkölcsi érzékenységeiket oly mértékben, hogy nem értékelik Isten szavának szent, felemelő igazságait. Alacsonyabb rendű tulajdonságaik uralkodnak a férfiakon és nőkön.

Isten népének meg kell ismernie magát, hogy elkészüljön az elváltozásra. Ismerjék meg testüket, hogy a zsoltárossal mondhassák: „Magasztallak, hogy csodálatosan megalkottál.” Mindig vessék étvágyukat erkölcsi és szellemi érzékeik alá. Legyen a test az értelem szolgája, és ne fordítva.

Tudtomra adták, hogy még sokkal nagyobb feladat vár ránk, mint fogalmunk lehetne, ha biztosítani akarjuk az egészséget – ha helyes kapcsolatra lépünk az élettel. Dr. A. fontos és jó munkát végez a betegségek fékezéséért és azok felvilágosításának területén, akik egész életükben sötétben éltek az egészségnek evéshez, íváshoz s munkához való kapcsolata felől. Isten irgalmasan világosságot nyújtott népének szerény eszközén át. A betegségek legyőzése érdekében tagadják meg megromlott étvágyukat, és legyenek mértékletesek mindenben. Nagy fényt ragyogtat azok útjára, akik „várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusnak dicsőséges megjelenését. Aki önmagát adta érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jócselekedetekre igyekezőt,” azok ne maradjanak el a vallásos rajongók mögött, akik nem hisznek az Úr eljövetelében. Választott népének, akiket magának tisztogat, hogy a halál megízlelése nélkül mennybe vigye őket, nem kell mások mögött kullogniuk a jótettekben. Igyekezetükben, hogy távol tartsák maguktól a test és lélek minden szennyét, s teljessé tegyék megszentelésüket Isten félelmében, oly előrehaladottnak kell lenniük, mint bármely csoportnak a földön, mivel hitvallásuk magasztosabb, mint másoké.

Némelyek lebecsülik az egészség-megújulás munkáját. Szerintük ez felesleges, izgatás csupán, eltereli a figyelmet a jelen igazságról. Azt is mondják, hogy túlzásba visszük a dolgokat. Ezek nem tudják, mit és miről beszélnek. Míg istenfélelmet valló férfiak s nők a fejük búbjától a lábuk ujjáig betegek, míg a romlott étvágy kielégítése és a túlhajtott munka gyöngíti testi, szellemi és erkölcsi erejüket, hogyan is értik meg Isten követelményeit? Ha erkölcsi és szellemi képességeik elködösödtek, nem tudják megbecsülni az elfedezés értékét, vagy Isten magasztos munkájának jellegét, sem örömüket lelni Isten szavának tanulmányozásában. Hogyan tudna az ideges, gyomorbajos szelíden és félelemmel mindig készen állni, megfelelni mindenkinek, aki a benne élő reménységről kérdezősködik? Az ilyen nagyon hamar belezavarodna, elveszítené nyugalmát, és beteges képzeletével teljesen hamis színben látná a dolgokat. A Krisztus életét jellemző szelídség és lelki nyugalom hiánya miatt szégyent hozna hitvallására, mikor ésszerűtlen emberekkel vitatkozik. Ha magas vallásos szempontból nézzük a dolgokat, teljesen meg kell újulnunk, hogy Krisztus-szemek legyünk.

Láttam, hogy mennyei Atyánk azért részesített az egészség megújulás világosságának nagy áldásában, hogy engedelmeskedhessünk kívánalmainak, megdicsőítsük őt testünkben és lelkünkben, s végül hibátlanul álljunk Isten trónja elé. Hitünk megköveteli, hogy emeljük a színvonalat és lépéseket tegyünk előre. Bár sokan kétségbe vonják más egészségügyi megújulók útját, nekik is ésszerű emberként tenniük kellene valamit. Az emberiség siralmas állapotban van, mindenféle betegség alatt nyög. Sokan örökölték betegségüket, és szüleik káros szokásai miatt kell sokat szenvedniük. Ugyanazt a helytelen utat követik maguk és gyerekeik kárára, melyet velük tettek. Nem ismerik szokásaik következményét. Betegek, de nem tudják, hogy ártalmas szokásaik okozzák súlyos szenvedésüket.

Mily kevesen elég éberek megérteni, milyen sok köze van életrendjüknek egészségükhöz, jellemükhöz, hasznavehetőségükhöz a világon, és örök sorsukhoz! Láttam, hogy akik a mennyből a világosságot nyerték, és a teljesítésével járó előnyöknek örvendeznek, azok kötelessége jobban szívükön viselni az ismeretek hiánya miatt még mindig szenvedőket. Az egészség megújulás fontos munkáját az Úr közeli eljövetelére váró szombattartók viseljék legjobban szívükön. Tanítsák az embereket. A lelkészek és gyülekezeti tagok érezzék át a rajtuk nyugvó felelősséget – hirdessék a megújulást, és sürgessék az embereket a követésére.

Láttam, hogy otthont kell létrehoznunk a lesújtottak, s azok számára, akik szeretnék megtanulni, miként vigyázzanak testükre, hogy megelőzzék a betegségeket. Ne legyünk közönyösek, és ne kényszerítsük a betegeket, – akik az igazság szerint akarnak élni – hogy a közismert víz-gyógyintézetekben keressenek gyógyulást – ahol nem rokonszenveznek hitünkkel. Ha meggyógyulnak, lehet, hogy vallásos hitük árán gyógyulnak meg. A testi betegek szellemileg és erkölcsileg is gyöngék. Amikor megértik a víz helyes alkalmazásából, a friss levegőből és a helyes táplálkozásból nyert előnyöket, arra a meggyőződésre jutnak, hogy az orvosok, akik eredményesen tudják kezelni őket, vallásos hitükben sem tévedhetnek nagyot, hogy mivel a szenvedő emberiség javára fáradoznak, csaknem vagy egészen igazuk kell legyen. Így gyülekezeti tagjainkat, mikor ilyen intézményekben keresnek gyógyulást, a csapdába esés veszélye fenyegeti.

Az Úr újra tudtomra adta, hogy akik igen erősek vallásos elveikben, ha szilárdak Isten összes kívánalmai iránti engedelmességükben, azok nem erősödnek meg oly könnyen a divatos egészség intézményekben, mint a más hitűek. A szombattartók hite egyedülálló. Az ilyen népszerű, vízgyógymódos helyeken nehéz megtartani Isten összes parancsolatait, mint Isten elvárja tőlük, hogy magáénak tartsa meg, és helyeselje őket. Ott szüntelen magukkal kell hordaniuk az örömhír szitáját, hogy amit hallanak, mindent megrostáljanak, így kiválaszthassák a jót, és visszautasíthassák a rosszat.

Az …-i vízgyógy-kórház legjobb az Egyesült Államokban. Vezetői jó és nagy munkát végeznek, legalább a betegségek gyógyítása terén. Vallásos elveikben mégsem bízhatunk meg. Bár keresztényeknek vallják magukat, kártyázást, táncot, színházba járást tanácsolnak betegeiknek, az összes rosszra hajló, vagy rossznak tűnő szórakozást, s homlokegyenest ellenkeznek Krisztus és apostolai tanításaival. Lelkiismeretes szombattartók, akik gyógyulást keresve ezekbe az intézetekbe mennek, nem nyerhetik el az összes előnyt, melyet nyerhetnének, ha nem kellene folyton őrködniük, nehogy szégyent hozzanak hitükre, nehogy meggyalázzák az Üdvözítő ügyét, s nehogy szolgaságba vigyék lelküket.

Az Úr utasított, hogy a szombattartók tegyék lehetővé az egyazon drága hitet vallóknak, hogy anélkül keressenek gyógyulást, hogy olyan intézményekben kelljen elkölteni pénzüket, ahol hitük és vallásos elveik veszedelemben forognak, és ahol nem találnak szeretetre és egységre a vallásos dolgokban. Isten gondviselése irányította dr. B. útját …-ba, hogy tapasztalatot nyerjen, melyre másképp nem tett volna szert, mert feladatot szánt neki az egészség megújulásában. Gyakorló orvosként évek óta tanul a test szervezetéről, s Isten már megtanította elméletben és gyakorlatban, hogyan alkalmazza az ember rendelkezésére bocsátott áldásokat. Azt akarja, hogy készen álljon a betegek gyógyítására, és azok tanítására, akik nem tudják, miként óvják meg erejüket és egészségüket, s hogyan előzzék meg a betegségeket a menny gyógyszereinek okos felhasználásával, a tiszta víz, a szabadlevegő, és az étrend segítségével.

Az Úr közölte, hogy Dr. B. megfontolt, lelkiismeretes ember, olyan, akit Isten szeret. Sok próbán ment át, és ezek javára váltak, noha míg átment rajtuk, nem mindig látta, hogyan lesznek a javára. Dr. B. nem olyan ember, akinek, míg hisz az igazságban és követi az igazság ösvényét, fejébe szállt volna a dicsőség. Nem basáskodó és nem erőszakos. Túl szerény felvenni a méltóságot, amelyet állása indokolna. Kikéri mások tanácsát, és könnyű kijönni vele. Az lesz a rá váró veszedelem, hogy kész magára vállalni olyan terheket, amelyeket nem neki kellene hordania. Látja, tudja, mi vár elvégzésre, s az a veszély fenyegeti, hogy túl sokat dolgozik. Nagyon érzékeny és szánakozó ember, s mélyen betegeivel érez. De ha hagyják, túl sok felelősséget vállal, és összeroskad a teher alatt.

Tekintélyes férfiaknak és nőknek kellene segíteniük B. testvért imájukkal, szeretetükkel, szívélyes közreműködésükkel, vidító, reményt keltő szavaikkal, tanácsaikkal és javaslataikkal. Valamennyit értékelni fogja. Helyzete nem irigylésre méltó. Ha felelősségeket vállal magára, nem a maga szántából teszi, sem a megélhetés kedvéért, mert erre sokkal könnyebben szert tehetne. Elkerülhetné a gondot, aggodalmat és tanácstalanságot, melyet az ilyen állás fog ráhárítani. Kizárólag a kötelesség fogja vezetni őt. Ha egyszer meggyőződésévé válik, hogy mi a kötelessége, követni fogja annak útját, őrhelyén fog állni, bármi legyen is következménye. A tekintélyes férfiak, akiket Isten mellé rendelt., hogy segítsék fáradtságos munkájában, álljanak mellette együttérzésükkel és együttműködésükkel.

A világ szerint dr. B-nek jobban mehetne a sora, mint jelen állásában. Az Úr közölte, hogy helyzete igen nehéz lesz. A tapasztalatlanoknak fogalmuk sem lehet a vállalkozás jelentőségéről, s elgondolásaik szerint szeretnék irányítani a dolgokat. Némelyek csodálkoznak majd, hogy a szegények miért nem kezeltethetik magukat ingyen, s úgy vélekednek majd, hogy a vállalkozás célja mégis csak a pénzszerzés. Ez is, az is bele szeretne majd szólni, és jó néhány hibát találnak majd, akár jól, akár rosszul mennek a dolgok. Közölték velem, hogy némelyek erénynek tekintik az irigykedést, feltűnés keltést és ellenzést. Büszkék rá, hogy nem fogadnak el mindent mindjárt az elején. Akár Tamás, kételkedésükkel dicsekszenek. Holott Jézus nem dicsérte meg a hitetlenkedő Tamást. Bár bizonyítékot szolgáltatott neki, melyet követelt, mielőtt hajlandó benne hinni, mégis így szólt hozzá: „Azért hiszel, mert látsz engem? Boldog, aki nem lát, és mégis hisz.”

Megmutatták nekem, hogy a szombattartó adventisták közt nincs hiány az anyagiakban. Jelenleg legnagyobb veszedelmük a birtokok felhalmozódása. Némelyek szüntelen növelik gondjaikat és munkájukat. Túlterheltek. A következmény, hogy csaknem feledik Istent és ügyének szükségleteit. Lelki halottak. Isten áldozatot kíván tőlük – felajánlást. Az áldozat nem növel, hanem csökkent és megemészt. Láttam, hogy ez méltó vállalkozás Isten népe számára, ahol Isten dicsőségére és ügyének fejlesztésére ruházhatják be javaikat. Népünk soraiban a javak nagy része csak kárt tesz azokban, akik ragaszkodnak hozzá.

Népünknek külön intézményének kell lennie, a mi ellenőrzésünk alatt a köztünk levő betegek és szenvedők javára, akik egészségesek és erősek szeretnének lenni, hogy dicsőítsék Istent a testükben s lelkükben, hisz mindkettő az övé. Ily intézmény, ha helyesen vezetjük, eszközül szolgálna sok olyan ember elé tárni nézeteinket, akiket nem tudnánk elérni az igazság hirdetésének szokásos módján. Mikor a hitetlenek igénybe veszik a szombattartó orvosok által vezetett, a betegség eredményes kezelésének szentelt intézményt, közvetlen az igazság hatása alá kerülnek. Amikor megismerik népünket és valódi hitünket, előítéletük szertefoszlik, és kedvező benyomást szereznek. Az igazság hatása alatt némelyek nemcsak testi betegségeikre találnak enyhülést, hanem gyógyító kenetet is bűntől beteg lelkükre.

Mikor a szenvedők az okos kezeléstől a gyógyulás útjára lépnek, és újra örülni kezdenek az életnek, bízni fognak egészség-helyreállításuk eszközeiben. Szívük hálával telik meg, és az igazság jó magja könnyebben talál helyet magának. Némely esetben ápolni fogják, kikel és gyümölcsöt terem Isten dicsőségére. Egyetlen becses lélek megmentése többet ér, mint az intézmény létrehozására költött összes javak. Némelyekben nem lesz elég erkölcsi bátorság, hogy engedelmeskedjenek meggyőződésüknek. Meggyőződésükké válhat, hogy s szombattartóknál az igazság, de a világ és hitetlen rokonaik elállják az utat az elfogadás előtt. Nem tudják magukat rászánni, hogy mindent feláldozzanak Krisztusért. Mégis ez utóbbiak közül némelyik, előítéletei nélkül távozik majd, és védeni fogja a hetediknapi adventisták hitét. Akik pedig meggyógyultan vagy sokkal egészségesebben távoznak, eszközül szolgálnak, hogy hitünk új területekre jusson el. Felemelik az igazság zászlaját ott, ahol lehetetlen volt befogadást nyerni, ha előbb el nem távolítottuk az előítéletet az emberek fejéből azzal, hogy egészségük visszaszerzéséért népünk között tartózkodtak.

Mások hazatérve, megpróbáltatás forrásainak bizonyulnak. De ez senkit se csüggesszen el, és akadályozza igyekezetüket a jó munkában. Sátán és eszközei mindent elkövetnek, hogy akadályozzák, zavarják, és terheket rakjanak azokra, akik szívvel-lélekkel terjesztik a megújulást.

Bőséges anyagi források vannak népünk körében, és ha mindnyájan átéreznék a munka fontosságát, e nagyszerű vállalkozás anyagi zavarok nélkül törhetne előre. Mindnyájan viseljük szívünkön a vállalkozás eltartását. Különösen a jobb módúaknak kellene beruházniuk abba. A betegek befogadására megfelelő otthont kellene berendeznünk, hogy helyes kezelés és Isten áldása segítségével megszabaduljanak bántalmaiktól, megtanulják, hogyan vigyázzanak magukra, és ezzel megelőzzék a betegséget.

Az igazság sok vallója szűkkeblűvé és iriggyé kezd válni. Állapotuk miatt meg kellene riadniuk. Annyi a kincsük a földön, hogy szívük vagyonukon csügg. Kincsük java itt lenn van, a világon, s csak parányi része a mennyben. Így a mennyei örökség helyett világi birtokaikra ruházzák szeretetüket. Most ragyogó alkalom kínálkozik, hogy a szenvedő emberiség javára, és az igazság fejlesztésére fordítsák pénzüket. Sose hagyjuk, hogy ez a vállalkozás nyomorral küszködjék. Az intézők, akikre Isten javakat bízott, használják javaikat Isten dicsőségére. Akik irigységük miatt visszatartják javaikat, azok számára áldás helyett inkább átoknak fognak bizonyulni.

Akikre Isten javakat bízott, hozzanak létre alapítványt a méltó szegény betegek javára, akiknek nincs elég pénzük intézményünkben kezeltetni magukat. Akadnak becses, méltó szegények, akiknek jó hatása Isten ügyének javát szolgálja. Alapot kell létrehoznunk azzal a céllal, hogy kezeltessük azokat a szegényeket, akiket helyi gyülekezetük méltónak tart arra. Hacsak a jómódúak nem adakoznak kamatmentesen erre a célra, a szegények nem juthatnak ilyen intézmény nyújtotta előnyökhöz, ahol sokba kerül a rájuk fordított gyógykezelés. Az ilyen intézménynek nem szabadna a kezdet kezdetén, mikor még életéért küzd, anyagi zavarokba keveredniük a javak szüntelen költése miatt, anélkül, hogy bevételük lenne belőle.