A teremtéssel az volt Isten terve, hogy az ember tevékeny és hasznos legyen. Mégis sokan töltik életüket haszontalanul a világban, mintha nem is élnének. Senki útját fel nem vidítják, senkinek nem jelentenek áldást. Egész életük csak teher a környezetüknek. Ami a jó oldalán számításba jövő hatásukat illeti, abban is jókora semmik csupán; a rossz oldalán bezzeg, tetemes a súlyuk. Vizsgáljátok meg közelről az ilyenek életét, s aligha találtok benne önzetlen jótetteket. S mikor meghalnak, emlékük is semmivé foszlik. Nevük rövidesen feledésbe merül; mert barátaik szeretetében sem tudnak tovább élni az igazi jóság és erényes cselekedetek alakjában. Az ilyenek élete tévedés volt. Nem voltak megbízható intézők. Nem gondoltak azzal, hogy Teremtőjük igényekkel lép fel, s azt várja tőlük, hogy tevékenyen jót cselekedjenek, és áldás legyenek másoknak. Önző érdekek vonzzák a gondolataikat, ezért feledik Istent és Teremtőjük elgondolását.

Aki Jézus követőjének vallja magát, vegye eszébe, hogy kötelessége a lehető legegészségesebben őrizni meg testét, hogy gondolkodása felhőtlen maradjon, hogy meg tudja érteni a mennyei dolgokat. Feltétlenül uralkodnunk kell értelmünkön; mert hatalmasan kihat egészségünkre. A képzelet gyakran félrevezet, s ha szabad folyást engedünk neki, súlyos betegségeket okoz az embernek. Sokan képzelt betegségekbe halnak bele. Többeket ismerek, akik képzelgésükkel valóságos betegséget hoztak magukra.

Egy nővérűnket férje cipelte székről az ágyba, szobáról-szobára, mert beképzelte magának, hogy jártányi ereje sincs. De – amint az esete később elém lett tárva – úgy járhatott-kelhetett volna, mint jómagam, ha azt beszélte volna be magának. Ha szerencsétlenség érte volna – ha kigyulladt volna a ház, vagy valamelyik gyermeke zuhanás következtében életveszélyben forgott volna – a kényszerítő körülmények talpra állították volna az asszonyt, és egész könnyen, gyorsan tudott volna járni. Ami a testi erőt illeti, volt elég ereje, hogy járjon; csupán a beteges képzelete vette rá, hogy nem bírt járni, s nem hívta segítségül az akarat erejét, hogy szembeszegüljön e képzelődéssel. Képzelgése mondta csak rá, hogy nem bír járni, meg se próbálja. Maradjon csak veszteg, mert annyira gyöngék a tagjai, hogy nem bír talpra állni. Ha ez a nővérünk igénybe vette volna akaraterejét, ha felrázta volna zsibbadt, alvó erőforrásait, egy csapásra kiderült volna öncsalása. De mivel engedett képzeletének, valószínűleg még ma is azt hiszi, hogy mikor annyira magatehetetlen volt, valóságosan volt tehetetlen. Pedig az egész pusztán a képzelet szeszélye volt, mely olykor érthetetlen csínyt követ el a beteges halandókon.

Némelyek annyira rettegnek a levegőtől, hogy úgy bebugyolálják fejüket és testüket, hogy úgy néznek ki, mint a múmiák. Bent ülnek a házban, rendszerint tétlenül, attól tartva, hogy kimerítik magukat, ha testmozgást végeznek, akár odabenn, akár künn a friss levegőn. Holott ha rászánnák magukat, ahány szép nap, annyiszor nyugodtan mozoghatnának a szabad levegőn. A testi gyöngeség és szellemi fogyatékosság egyik legfőbb okozója a huzamosabb tétlenség. Sok beteg akad, akinek nagyon jó egészségnek kellene örvendenie, és így az egyik lehető leggazdagabb áldás birtokában lennie.

Az Úr közölte, hogy a látszólag gyöngélkedőknek be nem áll a szájuk a panaszkodástól, noha közel sem olyan gyönge az egészségük, mint képzelik. Némelyiküknek erős az akarata. Ha a helyes irányban vennék igénybe, sikeresen lefaraghatnák képzelgéseiket, és ellenállhatnának a betegségeknek. Sokszor mégis az történik, hogy a rossz irányba használják akaratukat, konokul szembeszegülnek a józan ésszel. Az akaratuk előre eldöntötte az ügyet – ők, kérem, betegek – és megkövetelik a betegeknek kijáró figyelmet, mondjon ki, mit akar.

Olyan anyákat mutattak meg nekem, akiken beteges képzelgés uralkodik, s ezt megsínyli mind férjük, mind gyermekeik. Nem szabad nyitva hagyni az ajtót, mert az anyának árt a levegő. Ha akár leheletnyit is fázik, már melegebb ruhát vesz fel; azt hiszi, hogy a gyermekeit is melegebben kell öltöztetnie, s az egész családot megrabolja a testi erőtől. Mindnyájukra kihat az egy akarat. Testi és szellemi kárt szenvednek egyetlen olyan nő beteges képzelődése miatt, aki magát tartja az egész család mérvadójának. Beteges képzeletének szeszélyei szerint öltözködnek, fulladoznak, befüllednek a túl sok ruházat alatt, ami csak gyöngíti szervezetüket. A bőr így nem tudja elvégezni a feladatát. Ha valaki rendszeresen kerüli a friss levegőt és testmozgást, elzárja a pórusait, a parányi szájakat, melyeken át a test lélegzik, lehetetlenné téve, hogy a bőrön át szabaduljon a szennyeződésektől. A túlmunka így a májra, tüdőre, vesére, és így tovább hárul, ezek kénytelenek végezni a bőr feladatát. Ezzel betegséget zúdítanak magukra helytelen szokásaikkal; sőt az ismeretek ellenére is ragaszkodnak helytelen útjukhoz. Így érvelnek: Magunk próbáltuk ki, tapasztalatból tudjuk. De a beteges képzeletű személy tapasztalata senki előtt se legyen nyomós érv.

Akinek ilyen betegek közé kell mennie, a legszörnyűbb évszak a tél. Tél az valóban, nemcsak odakünn, hanem odabent is azok számára, akik egyazon házban kénytelenek lakni, egyazon szobában aludni velük. A beteges képzelgők bezárkóznak a szobába, és becsukják az ablakot is; mert a levegő, úgymond, árt a tüdejüknek és a fejüknek. A képzelet ilyenkor túlórázik; azt várják, hogy megfáznak, és meg is fáznak. Akármennyit érvelsz velük, soha meg nem győzöd őket, hogy félreértik az egészet. Hát nem bebizonyították – vágnak vissza. Igaz, hogy bebizonyították a kérdés fél oldalát, mivel ragaszkodnak a maguk igazához, mégis megfáznak, ha akár a legkevésbé is kiteszik magukat az időjárás viszontagságainak. Kényesek, mint a csecsemők, semmit el nem viselnek. Mégis élve maradnak, szüntelen az ablakot és az ajtót csukogatják, a kályha mellett gubbasztanak, s kéjelegnek szenvedéseikben. Bebizonyították előttük, hogy a viselkedésük nem tesz jót nekik, hanem csak növeli bajaikat. Miért nem hagyják hát, hogy az ésszerűség hasson érvelésükre és uralkodjék képzeletükön? Miért nem próbálják meg az ellenkezőjét, miért nem viselkednek értelmes emberek módjára, s végeznek testmozgást a szabad levegőn, ahelyett, hogy a házban poshadnának napról-napra, jobban hasonlítva valami szárazon tartandó csomaghoz, mint élő lényekhez?

Az a legfőbb, ha talán nem is egyedüli oka annak, hogy betegesek lettek, hogy a vérük nem kering szabadon, ezért az anyagcsere az életadó folyadékban, melyre az élethez és egészséghez szükség van, nem megy végbe. Nem végeznek testmozgást, nem töltik meg tüdejüket friss levegővel, ami pedig a tüdő tápláléka. Ezzel megakadályozzák, hogy életadó vérük legyen, ami így csak vánszorog szervezetükön át. Minél több testmozgást végzünk, annál jobb lesz a vérkeringésünk. Több ember hal bele a testmozgás hiányába, mint a túlmunkába. Sokkal többet eszik meg a rozsda, mint ahány elkopik. Akik hozzászoktatják magukat a friss levegőn végzett kellő testmozgáshoz, azoknak legtöbbször jó és élénk a vérkeringésük. Sokkal inkább rászorulunk a levegőre, melyet beszívunk, mint az élelemre, amit elfogyasztunk. Jó egészségre és tevékeny életre vágyó férfiak és nők, idősek és fiatalok, ne feledjék, hogy jó vérkeringés nélkül mindkettő lehetetlen. Bánni legyen is foglalkozásuk s hajlamaik, határozzák el, hogy amennyit csak lehet, a szabad levegőn fognak testmozgást végezni. Tartsák vallásos kötelességüknek, hogy legyőzzék gyöngélkedésüket, mely zárt helységben tartotta, megfosztva őket a szabad levegőn mozgástól.

Némely beteg nyakassá válik ebben, lehetetlen meggyőzni a napi szabadban végzett testmozgás roppant fontosságáról, ahol tiszta levegőt szívhatnak. Attól tartva, hogy megfáznak, évről-évre olyan légkörben élnek, mely csaknem teljesen mentes az életadó erőtől. Ezek számára kizárt dolog a jó vérkeringés. Teljes szervezetük megsínyli a testmozgás és tiszta levegő hiányát. A bőrük is elnyamvad, s érzékenyebbé válik a hőmérséklet legkisebb változására is. Még több ruhát öltenek magukra, még jobban befűtenek. Másnap kissé több hőre, kissé, több ruhára van szükségük, hogy kellemes melegnek tartsák a szobát; így táncolnak változékony érzésük zenéjére, míg alig marad bennük életerő, hogy elviseljék a hideget. Feltehetnék a kérdést: „Mit tegyünk, ha fázunk?” Ha több ruhát vesztek fel, csak kevéssel többet vegyetek. Ha lehet, mozogjatok, hogy elmúljék a fázás érzete. Ha tényleg nem birtok testmozgást végezni, üljetek a kályhához; de mihelyt nem fáztok, vegyétek le a többlet ruhát, s húzódjatok el a kályhától. Ha, aki csak bír, elfoglaltságot találna magának, hogy ne magán járjon az esze, legtöbbször elfeledkezne a fázásról, s nem ártana meg neki. Amint megmelegedtetek, azonnal csökkentsétek a szoba hőmérsékletét. Mert a gyönge tüdejű betegeknek semmi sem árt annyira, mint a fűtött szoba.

A gyöngélkedők gyakran megfosztják magukat a napfénytől. Pedig ez a természet egyik legjobb gyógyszere. Nagyon egyszerű ez; azért is nem divatos gyógymód, hogy Isten napjának sugarainak örvendezzünk, és megszépítsük otthonunkat jelenlétével. A divat a lehető leggondosabban kizárja a napfényt a lakó és hálószobából. Úgy húzzák be a függönyt, mintha a napsugár ártana az életnek és egészségnek. Nem Isten hozta ránk a sok bajt és betegséget, ami a halandók öröksége. A magunk dőresége loval, hogy megfosszuk magunkat az értékes dolgoktól, az áldásoktól, melyekről Isten gondoskodott, s amelyek helyesen használva, felbecsülhetetlen értéket jelentenek az egészség visszanyeréséhez. Ha édes és hívogató az otthonotok, varázsoljátok vidámmá is a friss levegővel és napfénnyel. Húzzátok félre a súlyos függönyöket, tárjátok ki az ablakokat, és élvezzétek a gazdag napfényt, még ha ki is fakul tőle a szőnyegetek. A drága napfény talán ki fogja szívni a szőnyeg színét de egészséges szint fest gyermekeitek arcára. Ha Isten veletek van, ha meleg, szerető szívvel rendelkeztek, egyszerű, de friss levegőtől és napsütéstől vidám, ha önzetlen vendégszeretettől nyájas az otthonotok, akkor olyan lesz családotoknak és a megfáradt utasnak, mint földi mennyország.

Sokakat gyermekkoruktól arra tanítottak, hogy az éjjeli levegő ártalmas, ki kell hát rekeszteni a szobából. A maguk kárára becsukják hálószobáik ajtóit, ablakait, hogy megóvják magukat az éjjeli levegőtől, mert szerintük ártalmas. Ebben azonban tévednek. A hűvös estén talán több ruhával kell óvnunk magunkat a meghűléstől, mégse raboljuk meg tüdőnket a levegőtől.

Egyszer, őszi estén zsúfolt személykocsiban utaztunk, ahol a levegőt beszennyezte a sok ember kilégzése. A tüdők és testek kigőzölgésétől rosszul lettem. Megnyitottam az ablakot és élvezettel szívtam a friss levegőt, mikor az egyik asszony komoly, kérlelő hangon rám szólt: Húzza fel kérem az ablakot, meg fog fázni és megbetegedik, mert az éjjeli levegő nagyon ártalmas. Így feleltem: „Asszonyom, nincs most más levegő itt benn a kocsiban, vagy azon kívül, mint éjjeli levegő. Ha nem óhajt éjjeli levegőt szívni, csak úgy kerülheti el, ha nem vesz lélegzetet. Isten levegőről gondoskodott teremtményei számára, hogy azt szívják nappal, s ugyanazt, ha talán kissé hűvösebben, éjjel is. Éjjel lehetetlen mást lélegezni, mint éjjeli levegőt. Mármost az a kérdés, hogy tiszta éjjeli levegőt szívjunk-e, vagy talán megjavult volna, mivel már sokszor ki és belélegezték? Egészségesebb-e, ha a benti szennyezett levegőt szívjuk? A dohányba és szeszbe áztatottak tüdejének és testének kilélegzése beszennyezi a levegőt, s veszélyezteti az egészséget. Mégis majdnem minden utas úgy ül itt, mintha a legtisztább levegőt szívná. Isten bölcsen gondoskodott róla, hogy éjjel éjjeli levegőt szívjunk, nappal pedig nappalit. Ha nem fogadjuk el Isten tervét, és szennyezett lesz a vérünk, az csak rossz szokásaink következménye. De az éjjeli levegő, amit éjjel szívünk, magában véve nem mérgezi meg az ember szervezetét.” Sokan szenvednek betegségtől, mert nem hajlandók beengedni a tiszta éjjeli levegőt. Az ég ingyen, tiszta levegője az egyik leggazdagabb áldás, melynek örvendhetünk.

A másik áldás a helyes testmozgás. Sok tunya, tétlen ember akad, aki húzódozik a kétkezi munkától, vagy testmozgástól, mert kifárasztja őket. És ha kifárasztja? Azért fárasztja, mert nem erősítik használattal izmaikat, s akkor persze, hogy megérzik a legkisebb erőkifejtést. Gyöngélkedő asszonyok és lányok jobban szeretik, ha valami könnyű foglalkozást találnak, horgolást, hímzést, vagy finom kézimunkát, mint hogy testi munkát végeznének. Ha a gyöngélkedők vissza akarják nyerni egészségüket, ne hagyják abba a testgyakorlást. Mert e nélkül petyhüdt lesz az izmuk, egész szervezetük. Kösd csak fel a karodat, s hagyd tétlenül, akár csak néhány hétig, azután vedd le a kötést, majd meglátod, mennyivel gyöngébb lesz, mint a másik, amelyiket, ha mérsékelten is, de használtál. A tétlenség így elgyöngíti az izomrendszert. A vér nem tud szabadulni a szennyeződésektől, mint akkor tudna, ha mozgással serkentenék a vérkeringést.

Mikor az időjárás megengedi, aki csak egyáltalán képes erre, télen, nyáron naponta sétáljon friss levegőn. A ruházkodás feleljen meg a testmozgásnak, s tartsuk melegen lábfejünket. A sétálás még télen is jobban elősegíti az egészséget, mint az összes gyógyszer, amit az orvosok felírhatnak. Aki járni tud, jobban teszi, ha sétál, mintha kikocsizna, vagy lovagolna. Mert a gyaloglástól az izmok és az erek jobban el tudják végezni munkájukat. Növekszik az egészséghez szükséges életerő és élénkség. A tüdő kellő munkát végez, mert lehetetlen kilépni a téli reggel üdítő levegőjére anélkül, hogy tele ne szívnánk tüdőnket.

Némelyek áldásnak tartják a gazdagságot és a tétlenséget. Holott mikor valaki vagyont szerzett, vagy váratlanul örökölt, megtörik tevékeny életük szokásait, nincs, ami lekösse idejüket, véget ér a hasznosságuk. Ezért nyugtalanok, aggályosak és boldogtalanok lesznek, s életük is hamar véget ér. Azok a legboldogabb és legegészségesebb emberek, akik mindig elfoglaltak, s akik jókedvvel végzik napi kötelességeiket. Az éj pihenése és nyugalma mély álmot hoz fáradt testükre. Az Úr tudta, hogy mi szolgálja az ember boldogságát, mikor munkát adott nekünk. Ugyanarról a trónról hangzott el az ítélet, hogy az embernek fáradságos munkával kell keresnie a kenyerét, mint amelyről a jövő boldogságának és dicsőségének ígérete. Mind a kettő áldás. A divatos hölgyek értéktelenek az emberi élet összes jó oldala számára. Alig van bennük jellemszilárdság, alig erkölcsi akarat, alig testi erő. Legfőbb céljuk, hogy tetsszenek. Idő előtt meghalnak, s nem is hiányoznak, mert kinek sem voltak áldására.

A testmozgás elősegíti az emésztést. Evés után magasra emelt fejjel, kihúzott vállal végzett sétálás és mérsékelt testgyakorlás nagyon javunkra válik. Gondolataink a szabadban nem magunkra, hanem a természet szépségeire terelődnek. Étkezés után minél kevésbé figyelünk gyomorra, annál jobb. Ha szüntelen rettegsz, hogy a táplálék ártani fog, akkor biztosan meg is árt. Feledkezz meg magadról, és gondolj vidám dologra.

Sokaknak az a hamis elképzelése, hogy ha megfáztak, gondosan ki kell rekeszteni a külső levegőt, s rettentően túlfűteni szobájukat. Lehet, hogy a szervezet kizökkent rendes kerékvágásából, a pórusok eldugultak a melléktermékektől, s a belső szervek többé-kevésbé lázasak lehetnek, mert a vér lehűtve árad vissza beléjük a bőrfelületről. Ha valaha, akkor most nem lenne szabad megfosztani testünket a tiszta, friss levegőtől. Ha valaha szükség volt tiszta levegőre, az akkor van, amikor a szervezet bármelyik része, mint a tüdő vagy gyomor, megbetegedett. Az ésszerű testmozgás a bőrfelületre hajtja a vért, ezzel kisegítve a belső szerveket. A szabad levegőn jókedvvel végzett erőteljes, de mégsem túlzott testmozgás elősegíti a vérkeringést, egészségesen felhevíti a bőrt, és a végtagokba árasztja a tiszta levegőtől életre pezsdült vért. A rossz gyomor enyhülést talál a testmozgásban. Az orvosok gyakran azt tanácsolják betegeiknek, hogy utazzanak külföldre, gyógy fürdőkre, vagy tegyenek hajóutat, hogy visszanyerjék egészségüket, noha tíz közül kilenc esetben, ha mértékletesen, egészségesen táplálkoznának, ha jókedvvel végeznének egészséges testmozgást, úgy is visszanyernék egészségüket, sőt időt és pénzt takarítanának meg. A bő testmozgás, a friss levegő és napsütés, a menny ingyen s mindenki számára elérhető áldásai, életet és erőt nyújtanának az elgyöngültnek.

Sok nő megelégszik azzal, ha a tűzhely mellett dolgozik, s idejének fele vagy háromnegyed részén szennyezett levegőt szív, míg ki nem hevül, míg el nem tompul az agya. Naponta végezzenek testmozgást, még ha emiatt el is kell hanyagolniuk egyet-mást odabenn. Hűvös levegőre van szükségük, hogy lecsendesítse zaklatott agyukat. Ne menjenek pletykálni a szomszédba, hanem tűzzenek maguk elé valamely jó célt, amivel mások javára lehetnek. Akkor példakép lesznek másoknak, és maguknak is jót tesz a kimozdulás.

A jó egészség a jó vérkeringés függvénye. Szenteljünk külön figyelmet a végtagoknak, hogy olyan jól öltöztessük fel azokat is, mint a mellet és a szív tájékát, ahol a legtöbb a meleg. Azok a szülők, akik úgy öltöztetik csemetéiket, hogy végtagjaik majdnem vagy egészen csupaszok, gyermekeik egészségét és életét koncul vetik a divatnak. Ha a végtagok nem olyan melegek, mint a törzs, a vérkeringés kiegyensúlyozatlanná válik. Mikor a belső szervektől távol eső végtagok elégtelenül vannak öltöztetve, a vér a fejbe tódul, fejfájást vagy orrvérzést okozva; vagy a tömöttség érzetét kelti a mellben, ami köhögést vagy szívdobogást idézhet elő, mert túl sok a vér e helyeken; vagy a gyomorba tódul, s emésztési zavart okoz.

A divat kedvéért az anyák csaknem meztelenül hagyják gyermekeik végtagjait, s elhűtik a vért, természetes pályájától belső szervekre terelik. Ezzel megszakítják a vérkeringést, betegséget idézve elő. Teremtőnk nem úgy alkotta tagjainkat, hogy kitegyük őket az időjárás viszontagságainak, mint az arcot. Az Úr tömérdek vérkeringéssel látta el az arcot, mert azt nem takarhatjuk el. A lábszárnak és lábfejnek is vaskos ereket és idegeket adott, hogy az életáramlat jelentős mennyisége lüktessen át rajta, hogy a lábszár is olyan melegen maradjon, mint a törzs. Alaposan fel kell tehát öltöztetnünk a végtagokat, hogy eljuttassuk hozzájuk a vért. Az ördög találta ki a divatot, mely takaratlan hagyja a láb szárát, elhűtve eredeti pályájától az életadó áramlatot. A szülők meg földig hajolnak a divat szentélyében, s úgy öltöztetik gyermekeiket, hogy az idegek és erek összehúzódnak, nem téve eleget annak, amire Isten szánta azokat. A következmény rendszerint fázó láb, fázó kéz. A józan észre hallgatás helyett divatot majmoló szülőknek Istennel kell elszámolniuk, amiért megfosztják gyermekeiket az egészségtől. Gyakran életüket is a divat istenének oltárán áldozzák fel.

A divat szerint öltöző gyerekek csak akkor tudják elviselni az időjárás viszontagságait, ha enyhe az időjárás. Így a szülők és a gyerekek rosszul szellőztetett szobába szorulnak, mert félnék kimenni a szabadba, a levegőre; és divatos ruházatukkal méltán félhétnek is. Ha értelmesen öltöztetnék gyermekeiket, ha lenne erkölcsi bátorságuk a helyes oldalán állni ki, nem veszélyeztetnék az egészségüket, ha akár nyáron, akár télen kimennének a szabadba, és a friss levegőn bőséges testmozgást végeznének. De ha háborítatlanul a maguk ösvényére hagyják őket, sokan ijesztően megrövidítik a maguk és gyermekeik életét. Azok sínylik ezt meg, akiknek ápolgatni kell őket. Rettegjünk a betegtől, akin képzelgése uralkodik. Aki ilyennel él egy tető alatt, megszenvedi azt. A férj elveszti idegerejét, beteges lesz, mert felesége huzamosabb időn át megfosztja őt az ég éltető levegőjétől. S a gyerekek szenvednek a legtöbbet tőle, mert azt hiszik, hogy az anyjuk tudja legjobban, hogy mi a jó. Az anya helytelen eljárása legyöngítette őt; s ha kissé megborzong a hűvöstől, máris több ruhát vesz magára, s gyermekeit is jobban bebugyolálja. Azt képzeli, hogy azok is biztosan fáznak. Ajtókat, ablakokat becsukják, és jobban befűtenek. Az ilyen gyermekek gyakran csenevészek és gyöngélkedők, sőt, erkölcsi értékük sem magas fokú. Így a férj és a gyermekek be vannak zárva télire, a képzelgés uralta asszony szeszélyeinek rabszolgáiként, akinek ráadásul néha túlméretezett az akarata is. Az ilyen család, tagjai minden nap szenvedő áldozatok. Áldozatul dobják egészségüket a képzelgő, siránkozó, panaszkodó nőnek, aki megfosztja őket a friss levegőtől, ami felüdítené őket, erőt és frissességet kölcsönözne nekik.

Akik nem használják naponta tagjaikat, akkor döbbennek gyöngeségükre, mikor dolgozni akarnak. Az erek és izmok nincsenek kellő állapotban, hogy elvégezhetnék munkájukat. Nem kielégítők egészségesen tartani meg az élő gépezetet, ahol minden szerv végzi kötelességét. Tagjai a használattól erősödnének meg. A napi mérsékelt testmozgás erősíti a tétlenségtől petyhüdt izmokat. A szabad levegőn végzett napi mozgás erősíti a májat, vesét, tüdőt, hogy jól tudják végezni feladatukat. Vedd igénybe az akarat erejét is, mely ellenáll a hidegnek, s erősíti az idegrendszert. Rövid időn belül annyira érezni fogod a testmozgás és tiszta levegő jó hatását, hogy nem lennél meg többet e két áldás nélkül. Olyan a tüdő friss levegő nélkül, mint az éhes ember, akitől elvették ebédjét. S igaz is, sokkal tovább kibírjuk élelem, mint levegő nélkül, ami nem más, mint az Istentől a tüdőnek szánt táplálék. Ne tartsd hát ellenségednek, hanem Isten értékes áldásának.

Ha a gyöngélkedők megtűrik magukban a beteges képzelgést, nemcsak a maguk erejét teszik tönkre, hanem azokét is, akik gondoskodnak róluk. Azt tanácsolom gyöngélkedő testvérnőinknek, akik hozzászoktatták magukat a sok bebugyoláláshoz, hogy fokozatosan vessék le. Némelyetek azért él csupán, hogy egyék és szedje a lélegzetet, de azon kívül nem tesztek eleget a szándéknak, amiért az Úr teremtett benneteket. Legyen magasztos célja életeteknek, törekedjetek a hasznosságra. Legyetek rátermettek családotokban, s a társadalomnak is hasznos tagjai. Ne követeljétek meg, hogy a családban ti legyetek a világ közepe, és ne támaszkodjatok mindig mások részvétére. Vegyétek ki inkább ti is részeteket a szerencsétlenek szeretettel és szánakozással támogatásából, nem feledve, hogy nekik is megvan a maguk bánata és baja. Igyekezzetek együtt-érző és szerető szóval könnyíteni terhükön. Ha mások áldására éltek, ti is áldást nyertek.

Akik, ha tudnak, jótetteket végeznek másokért, s a gyakorlatban bizonyítják, hogy szívükön viselik mások sorsát, nemcsak az emberiség bajain enyhítenek, mikor segítenek elviselni terheiket, hanem nagyban elősegítik a maguk testi-lelki egészségét is. A jócselekedetek végzése áldást jelent annak, aki kapja, de annak is, aki adja. Ha elfeledkezel magadról, mert szíveden viseled mások jólétét, akkor győzelmet arattál gyöngeségeiden. A jótetteket kísérő megelégedés nagyban segíteni fog a képzelet egészséges egyensúlyra gyógyulásában. A jótettekből merített öröm élénkíti a gondolkodást s átreszket az egész testen. A jótékonyak arcán öröm ragyog, s arcuk magas erkölcsi gondolkodást fejez ki. De az önző egyben kedveszegett, levert és borongó is. Erkölcsi hibáik kiülnek arcukra. Az önzés és önszeretet ráüti bélyegét a külső megjelenésre. Akit az igaz, önzetlen jólelkűség indít, az isteni természet részese lesz, mert elmenekül a romlottság elől, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon. Az önző és irigy önzést melenget, míg ki nem ég belőlük az emberbaráti szeretet, míg a tisztaság és szentség helyett arcuk is a bukott ellenfél mását nem tükrözi.

Gyengélkedők, azt tanácsolom nektek, hogy vállaljatok kockázatot. Élesszétek fel akaraterőtöket, s legalább próbaképpen hallgassatok tanácsomra. Ne gondoljatok, ne törődjetek, mindig magatokkal. Hittel fogjatok hozzá. Ha arra hajlasz, hogy csak magadra gondolj, ha húzódozol a testmozgástól, ha attól félsz, hogy meghalsz a friss levegőtől, szegülj szembe az ily gondolatoknak. Ne hallgassatok beteges képzeletetekre. Ha nem sikerül a próba, nem történhet rosszabb, minthogy meghaltok. S mi lesz, ha tényleg meghaltok? Jobb, ha egy életet veszítünk el, mintha sok életet áldoznánk fel. Dédelgetett szeszélyeid és képzelgéseid nemcsak a te életedet pusztítják el, hanem olyanoknak ártanak, akiknek értékesebb az élete. De amit itt javaslunk, nem foszt meg életedtől, még csak ártani sem fog, hanem javadra válik. Ne hamarkodd el a dolgot, s ne légy meggondolatlan. Kezd előbb mérsékelten. Szívj több friss levegőt, végezz több testmozgást, s addig változtass életmódodon, míg hasznos ember nem lesz belőled, – áldás családodnak, s egész környezetednek. Verd a fejedbe, hogy a testmozgás, napfény és friss levegő olyan áldások, melyekről azért gondoskodott az ég, hogy gyógyítsák a beteget, és jó egészségben tartsák a nem beteget. Nem Isten foszt meg a menny ingyen ajándékaitól, hanem te bünteted magadat, te zárod be előttük az ajtót. Ha kellőképpen igénybe vesszük ez egyszerű, de hathatós eszközöket, segíteni fognak legyőzni a tényleges bajokat. Ha vannak ilyenek, egészségre hangolják a gondolkodást, erőre a testet.

A világ e korszakában, amikor gonoszság és divat uralkodik a férfiakon, nőkön, a keresztényeknek erényes jellemmel, s jókora józan ésszel kell rendelkezniük. Ha így lenne, a felhős arcokon, ahol betegség és elfajulás jeleit látjuk, a remény és vidámság sugározna, igaz jósággal és tiszta lelkiismerettel ragyogva be azt.

A semmittevés a legsúlyosabb átok, mely fajunkat sújtja. A gyermekeknek, akiket az a balszerencse ért, hogy olyan anyák nevelnek fel, akikből hiányzik a valódi erkölcsi érték, s beteges a képzelete, és képzelt betegségekben szenvednek, megértésre, türelmes tanításra és gyöngéd gondoskodásra van szükségük azok részéről, akik segíteni tudnak rajtuk. Senki se nyújtja nekik, amire szükségük lenne, s úgy nevelik őket, hogy élethosszig a társadalom haszontalan tagjai lesznek, s nevelésük idő előtt sírba dönti őket. Ha hosszabbra nyúlik az életük sem feledik, amit anyjuktól tanultak. Az anya életének tévedései szavaiból és tetteiből beléjük vésődnek. A gyermekek gyakran az anyjukat fogják követni. Az anya köntöse sötét szemfedőként borul szegény gyermekeire. Következetlen élete rányomja jellegzetes bélyegét életükre. Ezek nem egykönnyen rázzák le gyerekkori nevelésüket.

A leggyöngédebb földi kötelék az anya és gyermeke közti szeretet. A gyermekekre az anya élete és példája könnyebben tesz mély benyomást, mint az apáé; hiszen erősebb és gyöngédebb kapcsolat fűzi őket egymáshoz. Súlyos felelősség nyugszik az anyákon. Jó lenne, ha beléjük tudnám vésni, hogy milyen kitűnő eredményeket érhetnének el gyermekeik gondolkodásának alakításánál.

Ha a szülők művelnék magukat, és megértenék, mily fontos a tudás, hogy drága gyermekeik gyakorlati nevelésébe is átültessék azokat, egészen más világot látnánk a gyermekek és fiatalok soraiban. Magyarázzuk meg gyermekeinknek, hogyan működik szervezetük. Csak kevés fiatalnak van közelebbi fogalma az élet titkairól. Alig ismerik szervezetüket. Dávid írja: „Magasztallak, amiért csodálatosan megalkottál.” Tanítsd meg gyermekeidet, hogy okról okozatra érveljenek; mutass rá előttük, hogy ha megsértik lényük törvényeit, elkerülhetetlenül el kell viselniük a következményeket – a betegséget. Ha nem látsz különösebb javulást sarjadni igyekezeted nyomán, ne csüggedj; taníts türelmesen, sort sor után, elvet elv után, itt is kicsit, ott is kicsit. Ha így sikerül megfeledkezni magadról, az már a helyes irányban tett lépés. Haladj tovább, míg győzelmet nem aratsz. Tanítsd tovább gyermekeidet szervezetük felől, s hogy miként óvják meg magukat. Aki meggondolatlan a testi egészség terén, meggondolatlan lesz az erkölcsi jellem terén is.

Nehogy elhanyagold főzni tanítani gyermekeidet. Ezzel a vallásos neveléshez is szükséges elvekre tanítod őket. Mikor egészségtanra tanítod őket, s hogy mint kell egyszerűen, mégis jól főzni, a nevelés leghasznosabb ágazatainak alapjait rakod le. Hozzáértés kell, hogy valaki jó, könnyű kenyeret tudjon sütni. Vallás rejlik a jó főzésben. A magam részéről kérdésessé teszem azok vallását, akik túl értetlenek és hanyagok, hogy megtanuljanak főzni.

Bárhova megyünk, sápadt arcokat és nyűgös gyomorbajosokat látunk. Mikor asztalhoz ülünk, s még mindig úgy főzött ételeket eszünk, mint hónapokkal vagy évekkel ezelőtt, csodálkozom, hogy életben vannak. A kenyér sárga a sütőportól. Azért vezették be a sütőport, hogy kevéske bajlódást takarítsanak meg vele; mivel feledékenyek, gyakran hagyják, hogy sütés előtt a kenyér megsavanyodjék, s helyrehozásul, jókora adag szódabikarbónát gyúrnak bele, ami viszont nagyon árt a gyomornak. Soha ne együnk sütőport, mert félelmetes a következménye. Lemarja a gyomor bevonatát, gyulladást okoz, és gyakran az egész szervezetet megmérgezi. Némelyek tiltakoznak: „Csakis szódabikarbónával tudok jó kenyeret sütni.” Holott biztosan tudsz másképp is, hogyha megtanulod. Családod egészsége nem elég becses, hogy arra serkentsen, hogy megtanulj főzni, és helyesen táplálkozni?

Csak akkor tudjuk jó vérré alakítani a táplálékot, ha kellő minőségű, egyszerű és tápláló az étel. A gyomor nem tud jó kenyeret kihozni a savanyúból. A rosszul készített étel nem tápláló, s jó vért sem képez. A gyomrot izgató, maró, fájdító dolgok, gyomorrontást idézve elő, zsibbasztón hatnak a szív finomabb idegeire. Sokan elfogadják bár az egészség megújulást, de panaszkodnak, hogy náluk nem válik be. Asztalukhoz ülve rájöttem, hogy nem a megújulásban a hiba, hanem a rosszul elkészített ételben. Az egészség újító mindenki másnál inkább óvakodjék a végletektől. A testnek feltétlenül kellő táplálékra van szüksége. Nem tudunk megélni levegőből; nem lehetünk egészségesek, csak ha tápláló az eledelünk. Jó ízűre kell elkészíteni az élelmet, hogy jólessen. Az anyák legyenek gyakorlati élettan tudósok, hogy megtanítsák gyermekiket testük ismeretére, de legyen elég erkölcsi bátorságuk gyakorlatban is megvalósítani a helyes elveket, az egészség- és életpusztító divatokkal szemben. Isten törvényét sértjük meg, ha megszegjük az egészség törvényeit.

A rossz főzés lassan ezrek életerejét emészti el. Némely asztalnál egészség- és életveszély elkölteni a keletlen, savanyó kenyeret, s más, hasonlóan készült ételt. Anyák, ahelyett, hogy zenére taníttatnátok lányaitokat, tanítsátok őket hasznos tudáságakra. Azokra, amelyek legszorosabban összefüggnek az élettel és egészséggel. Tanítsátok őket a szakácsművészet titkaira. Mondjátok meg nekik, hogy ez nevelésük része, s feltétlenül szükséges, hogy kereszténnyé váljanak. Ha egészségtelenül és ízetlenül készítjük az ételeket, nem tudunk jó vért képezni belőle, sem az elkopott szöveteket-rostokat újjáépíteni. Lányaitok szerethetik a zenét, ami rendjén is lehet; hozzájárulhat a család boldogságához. Ám a zene ismerete a főzés ismerete nélkül mit sem ér. Mikor lányaitok családanyák lesznek, a zene és a finom kézimunkázás nem teríti meg az asztalt zamatosan főtt, szemre is kellemes, tápláló ételekkel, melyet nem szégyellnének leg nagyra becsültebb barátaik elé tálalni. Anyák, szent hivatás a tiétek. Segítsen titeket Isten, hogy az ő dicsőségét tartva szem előtt, úgy fogjatok kötelességetekhez, s így is folytassátok – lelkiismeretesen, türelmesen, szeretettel, gyermekeitek jelen és jövő javára, egyedül Isten dicsőségével törődve.