A tábori összejövetelen, vagy bármi más vallásos gyülekezésen, nincs ártalmasabb, mint egymás látogatása és meggondolatlan beszélgetések. Férfiak és nők gyakran csoportokba verődnek, s közönséges, a gyűlésekre nem vonatkozó beszélgetéseket folytatnak. Néhányan gazdaságukat, néhányan házukat hozták magukkal, s terveket szőnek azok építésére. Vannak, akik mások jellemét zsigerelik, és se idejük, se hajlandóságuk a maguk szívének vizsgálására, hogy jellemhibáikat felfedezzék, kijavítsák, s Isten félelmében tökéletesítsék megszentelődésüket. Ha aki Krisztus követőjének vallja magát, kihasználná az összejövetelek közti szüneteket, hogy az igazságról beszélgessen, a keresztény reménységről elmélkedne, ha szívét vizsgálná, és buzgó imával esedezne Istenhez áldásaiért, akkor sokkal eredményesebb munkát végezhetnénk el, mint eddig láttunk. Az igazság hívőit hamisan vádló hitetlenek meggyőződnének, ha hallanák Krisztusról szóló, jóravaló beszélgetéseiket. Szavaink és tetteink a gyümölcs, melyet termünk, „azért gyümölcseikről ismeritek fel őket”.

Isten utasította az izraelitákat, hogy meghatározott időközönként gyűljenek össze eléje a helyen, melyet választani fog, s ünnepeljenek meg rendkívüli napokat, amikor ne végezzenek elkerülhető munkát, hanem szenteljék idejüket áldásokról elmélkedésre, melyekben az Úr részesítette őket. Ez ünnepeken a szolga, a szolgáló, az idegen, az apátlan árva és az özvegy – mind örvendezzenek, mert Isten csodálatos hatalma kihozta őket a megalázó fogságból, hogy örüljenek a szabadságnak. Arra is utasította őket, hogy ne jöjjenek elé üres kézzel. Hanem hozzák el Isten iránti hálájuk jelét, amiért továbbra is könyörületes irántuk, s áldásokat áraszt rájuk. Hozzanak ajándékokat, önkéntes és hálaáldozatokat az Úrnak, amint megáldotta őket. Az áldozatok különböző értékűek voltak, a szerint, amennyire az adományozó megbecsülte az elnyert áldásokat. Így az emberek jelleme leplezetlenül napvilágra került. Akik nagyra becsülték Isten áldásait, azok az áldások értékelésének arányában hoztak áldozatokat. Akiknek erkölcsi képessége elbutult az önzéstől, s a nyert kedvezések bálványimádó szeretetétől, ahelyett, hogy odaadó szeretetet váltott volna ki belőlük bőkezű jótevőjük iránt, csak szűkös áldozatokat hoztak. Így derült ki, mi lakik szívükben. Az öröm ily rendkívüli vallásos ünnepnapjain kívül a zsidó nemzetnek évente meg kellett emlékezni a húsvétról. Az Úr szövetséget kötött velük, hogy ha hűen megtartják követelményeit, meg fogja áldani összes szaporulatukat, és kezük minden munkáját.

Isten a mai, utolsó napokban sem vár el kevesebbet népétől az áldozatok és ajándékok terén, mint a zsidóktól. Akiket kielégítő anyagi helyzettel áldott meg, de még az árva és özvegy se feledkezzék meg áldásairól. Különösen azok adják meg Istennek, ami az övé, akiket felvirágoztatott. Jelenjenek meg előtte önfeláldozás lelkületével, s hozzák el ajándékaikat az áldásokkal arányban, melyeket az Úr nekik ajándékozott. Mégis sokan, noha Isten felvirágoztatta őket, rút hálátlanságot tanúsítanak iránta. Ha áldása rajtuk nyugszik, s ha növeli szaporulatukat, az elnyert szaporulatot köteléknek használják, mely szeretettel fűzi őket tulajdonukhoz. Eltűrik, hogy világi ügyek kössék le szeretetüket s egész lényüket, ezért elhanyagolják az áhítatot és vallásos előjogokat. Azt gondolják, hogy nem engedhetik meg maguknak, otthagyni üzleti gondjaikat, és Isten elé jönni, még évente egyszer sem. Átokká változtatják az Isten áldásait, mert ideiglenes érdekeik után loholnak, Isten kívánalmainak elhanyagolásával.

Akiknek ezrei vannak, év év után otthon maradnak, belemerülve világi gondjaikba és érdekeikbe. Azt képzelik, hogy még kicsiny áldozatot sem engedhetnek meg maguknak, hogy nem mehetnek el az évi összejövetelekre, Istent imádására. Holott ő áldotta meg kosarukat és sütőteknőjüket, ő vette őket körül kedvezésekkel jobbról is, balról is; mégis visszatartják tőle a csekély áldozatot, melyet elvár tőlük. Csak maguknak szeretnek szolgálni. Olyan lesz a lelkük, mint a tikkadt sivatag, a menny harmatja vagy esője nélkül. Az Úr elhozta számukra kegyelmének gazdag áldásait, megszabadította őket a bűn rabságából és a tévelygés szolgaságából, elsötétült gondolkodásuknak megnyitotta a jelen igazság dicső fényét. Isten szeretetének és könyörületének e bizonyítékai ne váltanának ki belőlünk hálát? Akik vallják a hitet, hogy minden dolgok vége elközelített, vakok lesznek talán lelki jólétük iránt, s ennek, és csakis ennek a világnak és életnek élnek? Azt képzelik, hogy örök érdekeik majd maguktól megoldódnak? Pedig csak akkor tudnak lelki erőre kapni, ha ők is megteszik a magukét.

Sokan, noha vallják, hogy várják Urunk megjelenését, aggódva, gondterhesen lótnak-futnak világi nyereségeik után. Vakok örök jólétük iránt; azért fáradnak, ami nem elégít ki, arra költik a pénzt, ami nem kenyér. Törik magukat. hogy megelégedjenek a földön gyűjtött kincsekkel, – melynek pedig el kell pusztulnia. Az örökkévalóságra tett előkészületeket viszont elhanyagolják, holott annak kellene életük 1egfőbb, és egyedüli tényleges céljának lennie.

Aki csak tud, menjen el az évi összejövetelekre. Mind érezze át, hogy Isten elvárja tőlük. Ha nem élnek az előjogokkal, melyekről ő gondoskodott számukra, hogy erősek legyenek általa és kegyelmének hatalma által, akkor gyöngülni fognak, egyre kevésbé kívánnak mindent neki szentelni. Fivéreim és nővéreim, jöjjetek el e szent ünnepi összejövetelekre, s találjátok meg Jézust. Az Úr biztosan eljön. Jelen lesz, s azt teszi érted, amire a legégetőbb szükséged van. Ne tartsátok gazdagságotokat értékesebbnek, mint lelketek jólétét. Összes kincsetek, amitek van, még ha mégannyira értékesek is, nem elég gazdagság ahhoz, hogy békét és reményt vásároljon nektek, pedig akkor is végtelen nyereség lenne, ha mindeneteket odaadnátok érte, s azon felül élethosszig tartó, fárasztó munkát, és szenvedést is vállalnátok. Az örök dolgok erős, világos megértése, s az olyan szív, mely szívesen átad mindent Krisztusnak, értékesebb áldás, mint a világ összes gazdagsága, élvezetei és divatja.

A tábori összejövetelek igen fontosak, s elég sokba kerülnek. Isten szolgái életüket koptatják, hogy segítsék népünket, mégis sokan úgy viselkednek, mintha nem kívánnák a segítséget. Attól tartva, hogy világi nyereségükből veszíthetnek valamicskét, s mint lényegtelent engedik elmúlni a becses előjogokat. Aki vallja, hogy hisz az igazságban, tartson tiszteletben minden Isten által felajánlott kiváltságot, hogy világosabb fogalmuk legyen az igazságról, az Úr kívánalmairól, és az eljövetelére felkészülésről. Isten elvárja, hogy nyugodt, derűs és engedelmes bizalommal legyünk iránta.

Semmi szükség, hogy izgága aggodalmakkal és felesleges gondokkal fárasszuk ki magunkat. Dolgozz rendszeresen, végezd hűségesen az Isten gondviselése által kiszabott feladatodat, s ő gondodat viseli. Jézus elmélyíti és kiszélesíti áldásaidat, de neked is erőfeszítést kell tenned, ha végül elnyered az üdvösséget. Gyertek el az összejövetelekre, készen, hogy fáradozzatok lelki fellendüléseteken. Hagyjátok hátra gondjaitokat, gyertek megtalálni Jézust, és meg is találjátok. Gyertek ajándékaitokkal, amint Isten megáldott titeket. Önkéntes adományotokkal mutassátok ki hálátokat teremtőtök – összes javaitok adományozója iránt. Akinek van mit adni, ne jöjjön üres kézzel. „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.”

A tábori összejövetel célja elválasztani minket üzleti gondjainktól, terheinktől, s helyette szenteljünk néhány napot az Úr keresésére. Töltsük az időt önvizsgálattal, szívünk alapos kutatásával, vétkeink bánó bevallásával, s a Magasságosnak ígért fogadalmaink felújításával. Reméljük, hogy olyan lesz, az összejövetel jellege, hogy ha bárki közönséges céllal jön, akkor is helyes irányba tereli gondolatait.

Némelyek annyi előkészületet tesznek a tábori összejövetelre, hogy megsínylik a többletmunkát. Ezek nagylelkűek, semmit sem szeretnek fösvényen végezni. Némelyek rengeteg élelmet készítenek, ezért mire megérkeznek az összejövetelre, alaposan kimerülnek. S mikor a munka nyomása megszűnik, kimerült szervezetük értésükre adja, hogy visszaéltek vele. Ezek közül némelyik valószínűleg sosem vett részt tábori összejövetelen, és nem tudták, hogy mennyire kell előkészülniük. Elmulasztottak néhány értékes összejövetelt, noha szerettek volna részt venni. Abban hibáznak, hogy túl sok mindent készítenek elő. Ne hozz semmi mást a tábori összejövetelekre, csak a legegészségesebb élelmet, egyszerűen főzve, fűszer és olajmentesen.

Meggyőződésem, hogy tábori összejövetelre készülődve senkinek sem kell betegre dolgoznia magát, ha a főzésben az egészség törvényeihez tartják magukat. Ha nem kalácsokat és süteményeket, hanem egyszerű, teljes őrlésű kenyeret sütnek, ha aszalt vagy eltett gyümölcsre támaszkodnak, akkor az előkészületek során sem kell betegre dolgozni magukat, és az összejövetel idején sem kell betegnek lenniük. Senki se húzza ki teljesen meleg étel híján az egész táborozást. Mindig vannak főző tűzhelyek, ahol meleg ételt készíthetünk magunknak.

Fivéreinknek és nővéreinknek a táborozáskor sem kell megbetegedni. Ha jól felöltöznek a reggeli és esti hűvösség ellen, s ésszerűen ruhát váltanak, amikor változik az időjárás, hogy megóvják a kellő vérkeringést, ha szigorúan tartják magukat a rendes alváshoz, az egyszerű étkezéshez, ha nem falatoznak étkezések között, akkor mind elkerülhetik a betegséget. Jól érezhetik magukat az összejövetel idején, tisztán gondolkodhatnak, értékelni tudják az igazságot, és testben-lélekben felfrissülve térhetnek haza. Akik napról-napra nehéz munkát végeztek, most, mikor nem dolgoznak nehezet, ne egyenek sokat, mint odahaza, mert túlterhelik gyomrukat. Azt szeretnénk, ha nagyon tiszta fejjel vehetnénk részt az összejöveteleken, s a legegészségesebben hallgatnánk meg az igazságot, hogy értékeljük, megmaradjon bennünk, hogy miután hazatértünk, valamennyien a gyakorlatba ültessük át. Ha túl sok élelemmel terheljük gyomrunkat, még ha egyszerű is az étel, az agy erőit az emésztőszervek fogják kölcsön venni. Ettől tehát eltompul az agyunk. Ilyenkor csaknem lehetetlen nyitva tartani a szemünket. A rossz közérzet miatt, vagy, mert az agyunk csaknem megbénult a túl sok evéstől, épp azokat az igazságokat mulasztjuk el, melyek hallására legégetőbb szükségünk van.

Mindenkinek javasolnám, hogy egyék valami meleget, legalább minden reggel. Ezt különösebb baj nélkül megtehetjük. Főzhetünk teljes őrlésű kását. Ha nagyon durva a liszt, szitáljátok meg, s mikor még forró a kása, öntsetek hozzá tejet. Ez nagyon ízes és egészséges étel. Nem helyeslem a sok hideg ételt, mert erőt von el szervezetünktől, hogy a gyomor hőmérsékletére melegítse az ételt, mielőtt elkezdődhetne az emésztés. Másik nagyon egyszerű, s mégis egészséges étel a főtt vagy sült bab. Öntsetek fel egy-egy adagot vízzel, tegyetek hozzá tejet vagy tejfölt, és kész a leves. Ugyanígy kenyeret apríthattok bele, mint a teljes őrlésű kásába.

Jóleső érzés látni, hogy mennyire haladtunk az egészség megújulásban. Mégis fáj a szívem, ha látom, hogy sokan lemaradtak. Ha valaki megbetegszik az összejövetelen, találjuk meg az okát, s tanuljunk belőle. Sehogy se értek egyet azzal, hogy tábori összejöveteleink jó híre szenvedje meg, ha azt mondják rólunk, hogy lebetegíti az embereket. Ha helyesen végezzük a dolgokat e fontos gyűléseken, akkor áldás lehetnek nemcsak lelki életünk, hanem testünk egészségére is.