Van olyan nagyhangú buzgalom, cél és szándék nélkül, melyből hiányzik a helyes megértés; mely vakon működik, és a romlásba vezet. Nem ez a keresztény buzgalom. A keresztény buzgalmat elvek irányítják, és sosem meg-megújuló, majd ismét hamvába hanyatló ingadozás. Hanem komoly, mély és erős, teljesen igénybe veszi a lelket, s életre kelti, gyakorolja az erkölcsi értékeket. A lélekmentés, és Isten országának ügyei a lehető legfontosabb dolgok. Létezhet-e olyan cél, mely mélyebb buzgalom dicsősége? Oly dolgok űznek, melyeket nem szabad félvállról venni. Hiszen oly súlyosak, mint az örökkévalóság. Az emberek örök sorsa fordul a kockán. Férfiak és nők döntenek most, derűre, vagy borúra. A keresztény buzgalom nem merül ki a beszédben, hanem lendületesen és eredményesen gondolkodik és cselekszik; mégsem azért tesz valamit, hogy feltűnést keltsen. Hanem alázat üti rá pecsétjét minden igyekezetére, az látszik meg minden tettén. A keresztény odaadás buzgó imára, alázatra és a családi kötelességek hű teljesítésére késztet. A családi körben is meglátszik majd a gyöngédség és szeretet, a jóakarat és szánakozás, melyek mindig is a keresztény buzgalom gyümölcsei.
Az Úr közölte, hogy előre kell törnötök. E. testvérnő, elenyésző a mennyei kincsed. Nem vagy gazdag Isten szemében. Bárcsak az Úr megnyitná szemedet, hogy láss, szívedet, hogy érezz, hogy krisztusi buzgalomra késztessen. Jaj, mily kevesen érzik át az üdvösség értékét! Mily kevesen készek áldozatot hozni, hogy eljuttassuk az emberekhez Krisztus ismeretét! Sok a beszéd, sok a szóval szeretés a halálukon levők iránt. Ám a beszéd olcsó árú. Komoly keresztény buzgalom kell ide, oly buzgóság, mely cselekedetekben jut kifejezésre. Mindenki fáradozzék magáért, s mikor Jézus szeretete költözik szívükbe, másoknak is megvallják majd hitüket. Nem könnyebb gátat vetni annak, akiben Krisztus él, hogy megvallja őt, mint a Niagara vizét megtorpantani, hogy ne zúduljon le a vízesésen.
Az Úr tudtomra adta, hogy F. testvér a világ szemetjébe temetkezik. Nincs ideje Istent szolgálni, még csak imádkozni és komolyan az után kutatni sem, hogy mit vár el tőle az Úr. Földbe ásta talentumát. Az élet gondjai felfalták az örökkévaló dolgok iránti érdeklődését. Isten országa, és a Krisztus igazságossága másodlagos csupán számára. Odáig van az üzleti ügyékért, noha láttam, hogy ha nem változtatja meg útirányát, Isten keze ellene lesz. Gyűjthet, ahogy akar, Isten mégis szét fogja szórni, amit összeharácsolt. Pedig tehetne jót is. Sokan azt képzelik, hogy ha sokat dolgoznak, ha üzletemberek, mit sem tehetnek az emberek megmentéséért; semmit, hogy fellendítsék Megváltójuk ügyét. Azt mondják, hogy nem tudnak félig végezni valamit, ezért hátat fordítanak vallásos kötelezettségeiknek, a vallásos gyakorlatoknak, s a világba temetik magukat. Főcéllá teszik üzleti ügyeiket, feledik Istent. Az Úr nincs velük megelégedve. Ha oly üzleteléssel foglalkoznak, ahol nem lehet növekedni az istenes életben, sem Isten félelmében tökéletesíteni megszentelődésüket, válasszanak más foglalkozást, ahol óráról-órára Jézus is velük lehet.
F. testvér nem vívsz ki becsületet hitvallásodnak. Törekvésed világi, e világ köti le érdeklődésedet. Lelkileg haldokolsz. Nem veszed észre, hogy mily veszedelmes helyzetbe jutottál. A világ szeretete elnyeli vallásodat. Ébredj fel; keresd Istent, s térj meg gonoszságodból. Fogadj szót meghunyászkodva; térj vissza az Úrhoz. Vallásosságod külsőséggé vált. Nem szívleled többé a vallást; mert ez az öröm a szíves engedelmesség függvénye. Pedig a készségesek és engedelmesek fogyasztják majd a föld legjava termését. Nincs fénylő bizonyítékod, hogy Istennel fogsz élni országában. Alkalomadtán részt veszel a vallásos kötelezettségek végzésében, de nincs benne a szíved. Olykor elejtesz egy-egy szót, hogy figyelmeztesd a bűnöst, vagy megvédd az igazságot; de ez csak vonakodó szolgálat, mintha munkafelügyelőnek végeznéd, nem pedig a fiúi szeretet készséges, örömteli szolgálata. Ha szíved izzana a keresztény buzgalomtól, a legsúlyosabb kötelesség is kellemes és könnyű lenne.
Sokaknak azért esik nehezére a keresztény élet, mert megosztott a szívük. Felemás a gondolkodásuk, ami minden útjukban ingadozóvá teszi őket. Ha a keresztény buzgalom gazdagon átitatta volna őket, ami mindig is az Istennek való odaszentelődés gyümölcse, akkor a gyászos kiáltás: „elég már, elég” helyett ez lenne a lélekből fakadó szó: „Halljátok, mit tett értem az Úr!” Ha meg is menekülsz, ami nagyon kétséges, az úton, melyen jársz, mily elenyésző is lenne az a jó, amit elvégeztél. Egyetlen ember sem üdvözül a közreműködéseddel. Így szól-e majd hozzád Mesterünk: „Jól vagyon, jó és hü szolga”? Mit végeztél hőségesen? Keményen megdolgoztál üzleteléseidben, a világ gondjaiban. Elnyeri-e ez Krisztus ajkáról a kegyes szavakat: „Jól vagyon, jó és hű szolga”?
Fivérem, Jézus szeret téged, s most arra szólít, fordulj vissza, vedd le szemedet a világról, rögzítsd ama elhívás jutalmára, amelyre Isten felülről hívott meg a Krisztus Jézus által. Hagyd abba a könnyelműséget. Ne törődj többé haszontalan dolgokkal. Hordozd napjaink komoly felelősségét, míg csak küzdelmed véget nem ér. Láss munkához; ha Istennek szentelt, üdvös légköröd másokra is hatni fog.
G. testvér családjának nagyobb fele lefelé halad a lejtőn. H. céltalan életet él. Tele van hiábavalóságokkal, hiúságokkal és büszkeséggel. Hatása nem nemesít, nem vezet jóságra, sem megszentelődésre. Nem szívleli a korlátozást, melyet a vallás hárít rá; ezért nem adja át szívét annak megszentelő jogara alá. Magát szereti, kedveli a szórakozást, és csak a maga örömére törekszik. Szomorú, igazán szomorú lesz a következmény, hacsak teljesen meg nem változik; ha nem törekszik a valódi istenfélelemre. Pedig lágyító, nemesítő, felemelő hatással lehetne fivéreire. Isten szereti e gyermekeket; mégsem keresztények. Ha igyekeznének alázatos, krisztusi életet élni, a világosság gyermekeivé s Isten munkásaivá válhatnának; hittérítők lehetnének családjukban és ismerőseik között is.