Kedves S. testvérnő!

Némely dolgokat feltártak előttem felőled. Nem élsz tudatában tényleges állapotodnak. A kegyelem mélyreható, alapos munkálására van szükség szívedben. Nem jársz követésre méltó példával családod előtt. Csak alantas mértéket ütsz meg, Istenünk, Urunk magasztos mértékét pedig nem éred el. Szereted a szomszédolást, a traccsolást. Ilyenkor sok keresztényhez nem illő dolgot mondasz. Felfújod az ügyeket, sőt, messzire távolodsz az igazmondástól. Pedig az utolsó napon szavaid és tetteid fognak felmenteni vagy kárhozatra ítélni. Gyermekkori neveltetésed nem volt nemesítő. Azért legfontosabb feladatod most nevelni magadat a tiszta gondolatokra és tettekre. Úgy tereld gondolataidat, hogy magától értetődőn időzzenek a tiszta és szent dolgokon. Ápold magadban a lelkiség és valódi istenfélelem szeretetét.

Gyakran nagyon is közönségesen szólsz és viselkedsz. Csak ámítod magadat, s ez a félrevezetés végzetesnek fog bizonyulni, hacsak fel nem rázod magad, hogy úgy lásd állapotodat, amint van; hacsak valódi alázattal Istenhez nem fordulsz. Hajlamos vagy a kétszínűségre. Fiad sem ismeri tapasztalatból Istent, sem az igazság szent követelményeit. Ti, a szülei, áltatjátok őt, hogy keresztény, noha a legnyomorultabban képviseli a szombattartó keresztényeket. Isten őrizz, hogy ilyeneket krisztusinak ismerjünk el. Nem neveled fegyelemre a fiadat. Csökönyös és korlátolt. Vajmi kevés a fogalma az igaz szívélyességről, de a legelemibb udvariasságról is. Nyers és modortalan, rideg és kellemetlen. Azt híreszteled róla, hogy jó keresztény, pedig ezzel csak gyalázatot hozol Krisztus ügyére. A fiú közel áll ahhoz, hogy kitanult, képzett álszent legyen. Képtelen uralkodni magán, mégis áltatod, hogy jó keresztény.

A javulásnak nálad kell kezdődnie. Legyen az életed, beszéded tiszta; légy otthonülő, házi kötelességet kedvelő; szeresd férjedet és gyermekedet. Takarékoskodj az idővel, hogy ne kelljen kapkodnod. A házi kötelességek enyhe terhét, melyet végezned kell, különösebb megerőltetés nélkül el tudnád végezni, ha nyugodtan, és kellő szorgalommal tennéd. Más kötelesség is vár rád: fékezd meg nyelvedet. Mert a nyelv kicsiny testrész ugyan, mégis hallatlan dolgokat visz végbe. A kegyelem zablája, és az önuralom gyeplője kell annak, hogy ne vaktában poroszkáljon. Közönséges a beszéded, és sok közönséges traccsolást engedsz meg magadnak. „Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.”

Az Úr győzzön meg téged ezek felől, mikor soraimat olvasod. Kérlek, öltsd magadra a feleség, az anya csöndes méltóságát. Felelősség nyugszik az apán is. Egyesült erővel fegyelmezzétek fiatokat, aki most sebesen halad lefelé; le a kárhozat útján. Törekedjetek buzgón a lelki ékességre, mert Isten előtt a rejtett, belső ember értékes a maga zavartalan szelídségben és lelki nyugalmában. Türelemmel, kegyességgel és édes szerénységgel megtaníthatjátok szegény, megcsalt fiatokat a kereszténység főbb elveire, az igaz előzékenységre, vagyis keresztény nyájasságra. Gyakran mindketten elhamarkodva és féktelenül cselekszetek. Jaj, mely igen fontos, mielőtt örökre késő lenne, felismernetek a rátok váró kötelességet. Jézus meghív, jöjjetek hozzá, tanuljatok tőle, mert ő szelíd és alázatos szívű. Semmi kétség sem fér ígéretéhez – nála megtaláljátok nyugalmatokat. Komoly munka vár rátok. Ne ámítsátok magatokat, hanem az örökkévalóság fényénél vegyétek szemügyre állapototokat. Lehetetlenség úgy üdvözülnötök, amint vagytok.

S. testvérnő, férjed hasznavehető lenne a gyülekezetben, ha helyes irányban hatnál rá. Jelenleg példád és légköröd lehetetlenné teszi férjednek, hogy megszentelő erő legyen a gyülekezetben. A családi légkör megköti jóra törő igyekezetét. Végképp alkalmatlan vagy arra, hogy a gyülekezet vénjének felesége legyél. Isten most felszólít, hogy újulj meg. Férjedre is kötelesség vár. Rendezze szívét és családját. Majd mikor megtér, erősíteni tudja testvéreit.

Családotoknak meg kell szentelődnie az igazság által. Kedves testvérnőm, ugye törekedni fogsz felismerni az elvégzésre váró feladatot. Majd halogatás nélkül hozzáfogni, hogy a légköröd is üdvös legyen. Félelemmel és rettegéssel műveld üdvösségedet. Járj bölcsen a bölcsességre szorulók előtt. Tedd jóvá az időt. „Beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mi módon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.” „Amik igazak, tisztességesek, igazságosak, tiszták, kedvesek, jó hírűek; ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.”

Van elég áldásos tárgykör, melyről elmélkedhetsz, beszélgethetsz. A keresztény gondolata időzzön a mennyen, hisz onnan várjuk az Üdvözítőt is. Igen épületes a mennyei dolgokról való elmélkedés, s mindig a Szentlélek békéje és nyugalma kíséri. Hivatásunk szent, hitvallásunk pedig magasztos. Isten népet tisztít magának, hogy jó tettekben buzgólkodó, választott népévé alakítsa őket. Úgy tesz, mint az ezüstfinomító. Miután eltávolította a salakot és közönséges fémet, tökéletesen fog tükröződni bennük az Úr mása. Akkor meghallgatásra talál Krisztusnak tanítványaiért mondott imája. „Szenteld meg őket igazságoddal; a te igéd igazság.” Mikor az igazság megszentelő ereje hat szívünkre és életünkre, akkor Istennek tetsző szolgálatot tudunk végezni, és fel tudjuk magasztalni őt a földön, mivel az isteni természet részeseivé lettünk, és elmenekültünk a romlottság elől, mely a bűnös kívánság által uralkodik a világon.

Jaj, hányat találnak majd készületlenül, mikor a Mester eljön, hogy elszámoljon szolgáival. Sokaknak alig van fogalma, mit jelent kereszténynek lenni. Az önigazultság ott semmit sem fog érni. Csak azok idézik magukra a próbát, akik magukra öltötték Krisztus igaz tetteit, akiket az ő lelkülete itatott át, és úgy járnak, amint ő járt – tiszta szívvel és élettel. Legyen a beszédetek szent, akkor a kegyelem ízesíti meg szavaitokat.

Segítse az Úr családodat, hogy rendezzétek ügyeiteket, emelkedett legyen az életetek, és cselekedeteitekkel tisztességet szerezzetek hitvallástoknak.