Kedves O. testvér.

Az Úr tudtomra adta, hogy sötétség vesz körül, s a Jézustól áradó fény nem hatol sötétségedbe. Nem vagy tudatában a veszélynek, hanem fásult közönyben élsz, érzéketlenül és háborítatlanul. Megkérdezem, mi az oka ennek az ijesztő állapotnak. Az Úr több évre visszairányította figyelmemet, s tudtomra adta, hogy bár elfogadtad, mégsem szentelt meg téged az igazság. Lelkivilágod romlására, továbbra is kielégítetted hajlamaidat, és bűnös szenvedélyeidet. Közölte, hogy a gyülekezetbe helyezett lelki ajándékokon át Isten világosságot nyújtott, s ezek tanácsolnak, irányítanak, figyelmeztetnek, intenek meg, és tanítanak. Mégis a bizonyságtételeket melyekről pedig állítottad, hogy hiszel bennük, hogy Istentől származnak, nem veszed elég komolyan ahhoz, hogy tartsd is magadat hozzájuk. Ha valaki semmibe veszi, akkor el is veti a fényt. A világosság elvetése pedig a sötétség és hitetlenség láncaiban hagyja az embert.

Az Úr közölte velem, hogy egyre növeled a családodat, de anélkül, hogy tudatában lennél a felelősségeknek, melyeket ezzel magadra vállalsz. Már nem is tudsz méltányos lenni élettársadhoz és gyermekeidhez. Első feleségednek nem kellett volna meghalnia. Csakis azért halt meg, mert gondokat és terheket hárítottál rá, ami végül is életének feláldozásában végződött. Második feleségednek is nehéz az élete; csaknem végét járja már életerejének. Mivel ilyen gyorsan növelted családodat, nyomor kátyújába ragadtál, s az anyának, kit teljesen lekötött a család ifjabb tagjairól való gondoskodás, nem volt igazi lehetősége az életre. A legkedvezőtlenebb körülmények közt kellett szoptatnia gyermekeit, miután kihevült a tűzhely fölött. Nevelni sem tudta kellően, sem rendszeretetre szoktatni őket az evésben és munkában. A kevésbé egészséges ételek fogyasztása s az Isten által szervezetünkben megalapozott más törvények megrontása betegséget és korai halált hoztak idősebb gyermekeidre. Csemetéid betegségeket örököltek, amin csak súlyosbított a sok hús fogyasztása. A sertéshús fogyasztásától hallatlanul veszélyes nedv keletkezett, és hatalmasodott el bennük, mely a disznó szervezetében volt. Mielőtt napvilágra jöttek volna, már megraboltad kicsinyeidet az életerőtől. Nem merítettél erényt a tudásból, s gyermekeidet sem tanítottad meg, miként őrizhetik meg magukat a legjobb egészségben. Sose helyezz morzsányi sertést se asztalodra.

Gyermekeid vadon nőnek fel, ahelyett, hogy keresztényeknek neveltétek volna őket. Marháid sok szempontból jobb bánásmódban részesülnek, mint gyermekeid. Nem tettél eleget gyermekeid iránti kötelességeidnek, hanem hagytad, hogy tudatlanul nőjenek fel. Nem értetted, mekkora felelősséggel jár ily népes nyájat hozni a világra; hogy nagymértékben téged terhel a felelősség örök üdvösségükért. Ezt a felelősséget semmiképp sem rázhatod le magadról. Megfosztottad gyermekeidet előjogaiktól, mivel nem viselted szíveden a nevelésüket; nem tanítottad őket türelmesen és következetesen arra, hogy a menny számára alakítsák jellemüket. Viselkedésed miatt alig bíznak benned. Ők követelőzők, te meg basáskodsz, zsarnokoskodsz rajtuk. Ingerült vagy, egyre veszekszel, gáncsoskodsz, s ezzel elidegeníted őket magadtól. Úgy bánsz velük, mintha semmi joguk sem lenne, hanem csak gépek lennének, hogy kedved szerint igazgasd őket. Csak keseríted őket, s gyakran kedvüket szeged. Nem vagy hozzájuk szeretetteljes, sem gyöngéd. Holott szeretet szeretetet, gyöngédség gyöngédséget szül. Amint te bánsz velük, olyan bánásmód hárul majd vissza rád is.

Válságba sodródtál, s még csak nem is tudod. A mértéktelen ember nem is bír türelmes lenni. Először a mértékletesség születik meg, aztán a türelem. Annyi ideje éltél a magad kényére, annyi ideje követted hajlandóságadat, hogy fel sem ismered a szent dolgokat. Bűnös kívánságaid és szenvedélyeid uralkodnak rajtad. Értelmed magasabb rendje legyöngült és alantasabb szerveid vették át a parancsnokságot. Állati vonásaid erősödtek benned. Mikor az ész testi vágyaknak engedi át a gyeplőt, azok elnyomják a szent dolgok magasabb érzetét. A gondolatok elaljasodnak, az érzelmek megszenteletlenek, a szavak és tettek tanúskodnak, hogy mi lakik szívünkben. Nem Istennek tetsző, és szégyent hoz rá a beszéded, magaviseleted. Nem válogatod meg eléggé a szavaidat. Magától éltetődőn pereg ajkadról a közönséges, durva beszéd, a gyerekek előtt is, ami persze áldatlan hatással van rájuk.

Nem jársz elől jó példával, sőt, kimondottan elállod gyermekeid, s a többi Urat kereső szombattartó gyermekei előtt az utat. Meg sem lehet elég élesen róni téged eljárásodért. „A szív teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom nektek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.” Feltétlenül tisztítsd és szenteld meg szívedet az igazságnak engedelmesség által. Semmi meg nem menthet, csak az alapos megtérés; ha belátod bűnös utjaidat, s gondolkodásod megújulása által teljesen átalakulsz.

Erős szavakkal szoktad ecsetelni, hogy nem szabad viselkedésünkkel megtagadni hitünket. Ezt hoztad fel kifogásul, hogy miért nem engeded meg gyermekeidnek, hogy akár a legelemibb műveltségre szert tegyenek. Arra van szükséged, hogy megismerd magadat, de még addig sem jutottál el, hogy ezt belásd. Gyermekeidnek tudásra van szüksége, de nem jut ki nekik előjog, hogy szert tegyenek rá. Ezzel a tátongó hiányossággal nem tudnak a társadalom hasznos tagjaivá cseperedni, s vallásos nevelésükben is ásító hiányok láthatók. Súlyos felelősség hever küszöböd előtt. Egyre rövidíted feleséged életét. Hogyan is dicsőíthetné meg Istent testében és lelkében, noha mindkettő Istené? Isten fényt és tudást nyújtott neked. Állítod, hogy hiszed is, hogy közvetlenül tőle származik.

Ez a világosság, e tudás arra utasít, hogy tagadd meg étvágyadat. Tudod, hogy a sertéshús fogyasztása ellenkezik Isten kifejezett parancsával. Nem azért tiltotta el, hogy megmutassa, ki az úr, hanem, mert ártalmas. Fogyasztásától megromlik a vér, görvénykór, és a test nedveinek más betegségei ássák alá az egészséget; de megsínyli szervezetünk többi része is. Különösen az agy finom, érzékeny idegei gyöngülnek el, s válnak annyira ködössé, hogy nem Ismerik fel a szent dolgokat, hanem közönséges ügyekkel helyezik egyazon alantas szintre. Akkor érkezett világosság a durvító ételek fogyasztásáról, amikor Isten népe el tudta viselni. Engedelmeskedtél-e a fénynek?

Szemtől-szembe haladsz a világossággal, melyet Isten a dohányzásról jónak látott nyújtani. Vágyad kielégítése eltakarta a mennyei fényt, s te istenné léptetted elő ezt az ártalmas szokást. Ez a bálványod, Isten helyett ez előtt hajlongasz, és örökké arról papolsz, hogy hiszel a látomásokban, noha homlokegyenest ellenük cselekszel. Évek óta lépést sem haladtál az istenes életben. Sőt egyre gyöngülsz, egyre sötétedsz. Sajnálkozol, hogy P. testvérünk szembefordult az igazsággal. Az ő szembefordulásának tudtad be a gyülekezet gyönge, csüggedt állapotát. Igaz is, hogy a testvér súlyosan hátráltatja az ügy fejlődését …-ban. De te, a viselkedéseddel, nagyobb kerékkötője vagy, mint ő, ama állításod ellenére, hogy ismered az igazságot, és tapasztalt vagy az Isten ügyében. Ha Isten tanácsához tartottad volna magad, s megszentelődtél volna az igazságtól, melyet vallasz, P. testvérben nem támadt volna annyi kétség. Mivel kardoskodtál a látomások mellett, buktató kő lettél a kételkedőknek. Láttam, hogy fivéred helyt akart állni a súlyos terhek alatt, miket a gyülekezet szomorú állapota hárított rá. Csaknem összeroppant a teher alatt, ezért máshova költözött, hogy mentse életét. Láttam, hogy Isten gondoskodása takarta be R. testvért és testvérnőt, s ha a hitük tántoríthatatlan maradt volna, mind családjukban, mind a gyülekezetben megláthatták volna Isten szabadítását.

Az Úr kitárta előttem szeretett S. testvér és testvérnő ügyét is. Sötét vízen gázoltak át, s a hömpölygő hullám már-már elborította őket. Isten mégis szereti őket, s ha őrá bíznák útjaikat, megtisztítva hozná ki őket a szenvedés kemencéjéből. S. testvér borúlátó volt, s kételkedett, vajon Isten gyermeke-e, kételkedett üdvösségében. Láttam, hogy nem kell görcsösen erőlködnie, hogy higgyen, hanem úgy hagyatkozzék Istenre, mint a gyermek bízik szüleiben. Túl sokat aggódik – kiaggódja magát Jézus karjából, s alkalmat nyújt az ellenfélnek, hogy kísértse és bosszantsa őt. Isten jól tudja, hogy gyönge a testünk, gyönge a gondolkodásunk, ezért tőle sem vár el többet, mint aminek végzésére erőt ad. A testvér törekedik hű és igaz maradni hitvallásához. Életében több mindenben hibázott, de valahányszor tudatlanságból. Kötelességének tartotta, hogy szigorú legyen gyermekeihez, túlzásba víve a fegyelmet. Túl komolyan vette jelentéktelen rendetlenkedéseiket. Ezzel részben elidegenítette őket magától. A testvér betegségekor megromlott a képzelete. Idegrendszere felmondta a szolgálatot, s azt képzelte, hogy gyermekei nem szeretik őt, mint kellene. Ez azonban csak betegségének következménye volt. Az ellenfél el szerette volna pusztítani őt, szegény gyermekeit pedig gyászba borítani, elcsüggeszteni. Isten nem rója fel ezt bűnéül. Gyermekeinek súlyosabb terheket kell viselniük; mint sok idősebb fiatalnak, ezért megérdemlik a gondos nevelést, a körültekintő, egyetértéssel, szeretettel, és mély gyöngédséggel elegyített fegyelmet.

Anyjuk külön erőben és bölcsességben részesült Istentől, hogy bátorítsa, s támogassa férjét, hogy sok mindennel szívéhez kösse gyermekeit, s erősítse bennük a szeretetet szüleik, valamint egymás iránt. Láttam, hogy a könyörület angyalai lebegtek családjuk felett, ha sötétek és fenyegetők is voltak kilátásaik. Akik szívbeli irgalommal viseltettek A. testvér iránt, sosem lesz okuk megbánni, mert Isten gyermeke ő, akit az Úr nagyon szeret. A gyülekezet levert állapota nagyon megviselte az egészségét. Láttam, hogy a sötét oldalakat nézi, nem bízik magában, s a sírba vágyik. Nem szabad ilyen gondolatokkal foglalkoznia, hanem tekintsen Jézusra, csalhatatlan példaképünkre. Ápolja magában a derűt és az Úrban való bizakodást. Szóljon hittel, reménnyel. Leljen nyugalmat Istenben, s ne képzelje, hogy Isten görcsös, kimerítő erőlködést vár el tőle. Isten csak azt várja, hogy gyermeki bizalommal legyen iránta, hogy az ő karjára hagyatkozzék minden gyöngeségével, megtörtségével, tökéletlenségével. Akkor Jézus megsegíti a tehetetlent, erősíti és felépíti azokat, akik úgy érzik, hogy ők a megtestesült gyöngeség. Isten megdicsőül a testvér szenvedése, a türelem, hit, és bizalom példamutatása által. Ez bizonyítja az általunk vallott igazság hatalmát. Vigasznak bizonyul, ha vigaszra van szükségünk. Támogatásnak, mikor minden földi támasz, mely kissé támaszték volt, semmivé foszlik.

Az Úr elém tárta T. testvér esetét is. Olyan szolgaságot vállalt magára, melyre Isten nem kötelezte. Nem Istennek tetsző, ha idős apák megszenteletlen gyermekeik kezére bízzák javaikat, még ha a gyermekek vallják is az igazságot. Hanem, mikor a javakat, melyeket az Úr az ő népére bízott, hitetlen gyermekeink kezébe helyezzük, akik Isten ellenségei, akkor ez csak gyalázatot hoz rá. Mert aminek az Úr seregében kellene maradnia, az ellenség soraiba kerül.

S ismét, T. testvér csalt is. Bár dohányzott, mégis azt hitette el a testvéreivel, hogy nem dohányzik. Láttam, hogy ez a bűne akadályozza, hogy fejlődjék az istenes életben. Az a kötelesség vár rá most, idős korában, hogy tartózkodjék a testi kívánságoktól, melyek a lélek ellen küzdenek. A testvér szereti az igazságot, és szenvedett is érte. Most annyira meg kellene becsülnie az örök jutalmat a mennyei kincset a hervadhatatlan örökséget, a dicsőség hervadhatatlan koronáját, hogy jókedvvel feláldozza romlott szenvedélyei kielégítését, ha mégoly súlyos is a következménye vagy a szenvedés, hogy így teljessé tegye teste és lelke megtisztításának kötelezettségét.

Az Úr megemlítette előttem a menyét is. Isten szeretettel van iránta, de szolgai helyzetben, félelemben, rettegésben, kilátástalanságban, kételkedésben, és nyomasztó idegállapotban tartják. A. testvérnő ne vélje, hogy kötelessége lenne alávetni akaratát az istentelen ifjúnak, aki fiatalabb is nála. Ne felejtse, hogy a házasság nem semmisíti meg az egyéniséget. Isten magasztosabb igényt tart rá, mint bármi földi kötelék. Krisztus tulajdon vérével vette meg őt. A testvérnő tehát nem a magáé. Mégsem hagyatkozik teljesen Istenre, s meggyőződését, lelkiismeretét is feladja e zsarnok férfinak, akit az ördög bujtat fel, valahányszor démoni felsége sikeresen bír ügyködni, hogy megfélemlítse ezt a reszkető, riadt teremtést. Annyiszor megfélemlítették már, hogy idegroncs lett belőle. Az Úr akarata lenne, hogy a testvérnő ily helyzetben éljen, s hogy Isten meg legyen fosztva szolgálatától? Dehogyis. Házassága az ördög csapdája volt. Mégis a lehető legjobbat kell kihozni belőle. Legyen gyöngéd férjéhez; boldogítsa őt, amennyire csak lelkiismerete megsértése nélkül teheti. Mert ha férje megmarad a lázadásban, ez a föld az egész menny, melyben része lesz. Mégsem egyezik Isten akaratával, hogy testvérnőnk ne örvendezhessék az összejövetelek előjogának, hogy eleget tegyen zsarnok férjének, akit a sárkány lelkülete szállt meg. Isten azt akarja, hogy e reszketeg lélek hozzá meneküljön. Ő lesz majd a rejtekhelye. Olyan lesz neki, mint a magas szikla árnyéka a szomjas földön. Csak higgy és bízzál Istenben, ő majd megerősít és megáld. A testvérnő mindhárom gyermeke hajlik az igazságra és hallgat az Isten Lelkére. Ha a gyerekek olyan előnyös helyzetben lennének, mint sok szombatünneplő fiatal, mindhárman megtérnének, és csatlakoznának az Úr seregéhez.

Idevaló fiatal lányt mutattak meg, aki hátat fordított Istennek, s a sötétben él. Az angyal megkérdezte: „Egy ideig jól futott. Most ki akadályozza?” A múltra terelte figyelmemet s láttam, hogy megváltozott környezete a ludas. Olyan magakorú fiatalokkal barátkozik, akik telve vannak viháncolással, röhögcséléssel, hiábavalósággal s a világ szeretetével. Ha Krisztus szavára hallgatott volna, nem hódolt volna be az ellenségnek. „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.” Lehet, hogy a kísértés teljesen bekerít. Mégsem kell bele esnünk. Az igazság bármivel felér. Hatása semmiképp sem aljasít el, sőt, emelkedetté tesz, megfinomít, megtisztít, a halhatatlansághoz és Isten trónjához emel. Az angyal megszólalt: „Krisztust kívánjátok-e, vagy a világot?” Az ellenfél a világ legcsalogatóbb, leghízelgőbb csábításait lebegteti a szegény halandók előtt. Míg azt bámulják, a világ csillogása eltakarja előlük a menny dicsőségét, s az életet, mely elpusztíthatatlan, mint Isten királyi széke. A röpke, bűnös életért feláldozzák a béke, boldogság és kimondhatatlan öröm életét, azt, amelyikben a szomorúság, a bánat, fájdalom és halál ismeretlen fogalom lesz. Aki hátat fordít a világ élvezeteinek, és akár Mózes, inkább az Isten népével együtt szenved sanyargattatást, minthogy a bűn múló előnyét élvezze, – aki becsesebb kincsnek tartja Krisztus gyalázatát a világ gazdagságánál, az a hű Mózessel együtt elnyeri a halhatatlanság hervadhatatlan koronáját, s a dicsőség örök mértékét.

Az említett lány anyja időről-időre hajlott az igazságra, habozása miatt mégis hamar elmúlt a rá tett benyomás. Hiányzik belőle a határozottság, egyre ingadozik, s nagyon hatnak rá a hitetlenek. Művelnie kell hát magában a határozottságot, az erőt, azt a céltudatosságot, melyet nem terelnek jobbra, sem balra a körülmények. Nem szabad örökké ingadoznia. Ha össze nem szedi magát, könnyen csapdába esik. Sátán pedig kénye-kedvére hurcolja fogságba. Legyen állhatatos és határozott a küzdelemben, másképp őt győzik le, és örök üdvösségét is elveszíti. Az üdvözülésre törekvés nem gyerekjáték, amit ha tetszik, művelünk, ha nem, odahagyjuk. Szilárd céltudatot, fáradhatatlan igyekezetet követel ez, mely végül kivívja a győzelmet. Aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Azok nyerik el az örök életet, és a hervadhatatlan jutalmat, akik nem fáradnak bele a jótettekbe. Ha e kedves testvérnőnk hű lett volna meggyőződéséhez, ha céltudatosan tört volna előre, üdvös hatást gyakorolt volna családjára, férjére, s komoly segítség lehetett volna lánya számára. Aki részt vesz a Sátánnal és seregeivel vívott harcban, arra nehéz élet vár. Ne legyenek olyan fogékonyak a benyomásokra, mint a viasz, amit a tűz bármilyen alakúra tud olvasztani. Mint megbízható harcosok, viseljék el a nehézségeket. Álljanak őrhelyükön, s mindenkor álljanak helyt.

Egész családjukkal Isten Lelke viaskodik. Meg is menti őket, ha hagyják, hogy a Szentlélek a maga módján végezze a mentést. Most éljük a próba óráját. Most van az üdvösség napja. Most jött el Isten ideje. Krisztus nevében kérleljük hát e családot, béküljenek meg Istennel, amíg lehet, s alázatosan, félve-remegve munkálják üdvösségüket. Tudtomra adták, hogy az ellenfél ügyeskedése tartja fogva a gyülekezetet érzéketlen állapotában, hogy így magának kösse le a fiatalokat. Láttam, hogy a fiatalok hajlanának is az igazságra. Ha szüleik Istennek szentelnék magukat, s lelkiismeretes igyekezettel munkálkodnának gyermekeik megtérésén, akkor Isten kinyilatkoztatná magát előttük, és naggyá tenné nevét a körükben.

Azután U. testvér esetét tárták elém. Az ellenfél kovácsolja rá a bilincseket, az vezeti el Istentől és testvéreitől. V. testvér hatott rá nagyon, hogy hitetlenségével elsötétítse testvére gondolkodását. A múltra terelték figyelmemet, s tudtomra adták, hogy nem a legokosabban viselkedtek e testvérrel szemben. Nem szolgáltatott elég okot, hogy kihagyjátok őt a közösségből. Bátorítani, sőt unszolni kellett volna, hogy csatlakozzék testvéreihez a gyülekezet tagságában. Helyénvalóbb volt gyülekezeti taggá válnia, mint többeknek, akik tagok lettek. Nem értett meg mindent világosan, az ellenség pedig a testvér romlására aknázta ki a félrevezetést. Isten, aki a szívet nézi, elégedettebb volt U. testvér életével és viselkedésével, mint másokéval, akik pedig csatlakoztak a gyülekezethez. Az az Úr akarata, hogy húzódjék közelebb testvéreihez, hogy kölcsönösen erősítsék egymást.

U. testvér feleségét el lehetne érni az igazsággal. A viselkedése több szempontból kifogástalanabb, mint némelyeké, akik állítják, hogy elfogadták a teljes igazságot. Mégse azok hibáira és tévedéseire figyeljen, akik jobb dolgokat vallanak ugyan, hanem komolyan vesse fel a kérdést: Mi az igazság? Élettársára is jó benyomást tehetne. Ez a házaspár, ha megszentelné őket az igazság, Isten ereje által a gyülekezet oszlopaivá válhatnának, és megmentő hatást gyakorolhatnának másokra. E két kedves lélek Istennek tartozik számadással tekintélyével. Vagy Krisztussal gyűjtenek, vagy szétszórnak. Isten elvárja tőlük, hogy az ő ügyében, az igazság oldalán vessék latba tekintélyüket. Jézus tulajdon vérével fizetett értük. Nem a magukéi – áron vétettek meg. Ezért kötelességük Istent dicsőíteni meg testükben és lelkükben, hisz mindkettő az övé. Az örökkévalóság számára fáradozunk. Nagyon fontos tehát minden órát Isten szolgálatára szentelnünk, így biztosítanunk a mennyei kincset.

Az Úr a te esetedet is elém tárta, V. testvér az …-i gyülekezettel kapcsolatban, két évvel ezelőtt. A látomás felölelte a múltat, jelent, jövőt. Utazásaink során, mikor népünk előtt állok a különböző helységekben, az Úr Lelke elém idézi azon eseteket, melyeket már előbb tudtomra adott. Közölte velem, hogy bár elfogadod a szombatot, mégis szembeszegülsz a szombattal összefüggő fontos igazságokkal. Nem fegyverezted fel magad a teljes igazsággal. Majd láttam, hogy gondolataid a hitetlenség, kétség, bizalmatlanság kátyúiba zökkentek, s a hitetlenséget és sötétséget erősítő érveket gyűjtötted. A hitet tápláló bizonyítékok után kutatás helyett, ellenkező irányba tértél, Sátán pedig a maga céljai szerint irányította értelmedet. Szeretsz viaskodni, s ha a csatatérre lépsz, nem tudod megítélni, mikor kellene már abbahagynod. Szeretsz vitatkozni, s addig vitatkoztál, míg csak el nem vezetett az igazságtól, el a világosságtól és Istentől, ahol azután sötétség vett körül, s a hitetlenség szállta meg gondolataidat. Az ellenfél megvakított téged.

Akár a hitetlen Tamás, erénynek tartottad a kételkedést, ha csak félreérthetetlen, a kétkedés bármely lehetőségét kirekesztő bizonyíték nem állt rendelkezésedre. Megdicsérte-e Jézus a kételkedő Tamást, ha meg is adta neki a bizonyítékot, melyről azt mondta, hogy csak akkor hisz, ha kezében lesz? Jézus ezt mondta neki: „Ne légy hitetlen, hanem hívő.” Tamás azt felelte: „Én Uram, én Istenem.” Most már kénytelen volt hinni. Nem maradt tere a kételkedésre. Jézus így szólt: „Mivel láttál engem, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Úgy mutattak meg nekem, mint aki a lázadó vezérrel és seregével szövetkezik, bosszantani, megzavarni, elcsüggeszteni, elbátortalanítani, s végül legyőzni az igazságért harcolókat, akik Immánuel fejedelem véráztatta lobogója alatt állnak. Az Úr közölte, hogy szavaid és viselkedésed embereket fordít el a negyedik parancs szombatjának megtartásától. Arra használod képességeidet és rátermettségedet, hogy fegyvereket kovácsolj Isten ellenségeinek, hogy azok ellen harcoljanak, akik a parancsok megtartásával igyekeznek engedelmeskedni Istennek. Angyalokat bíztak meg, hogy erősítsék a maradékot, hogy elviseljék és semlegesítsék támadásaidat, s a legmélyebb szomorúsággal nézik erőlködésedet, hogy csüggessz, s rombolj. Többször ártatlan, szent angyalokat késztettél sírásra.

Az utolsó idők veszedelmei között élőkre, mely időket Isten igazságától a mesékhez fordulás jellemez, súlyos feladat vár, hogy hátat fordítsanak a meséknek, melyeket mindenfelől készítenek nekik, s arra vágynak, hogy a népszerűtlen igazságokon lakmározzanak. A meséktől az igazsághoz fordulókat megvetik, gyűlölik, zaklatják, éspedig a meséket az emberek elé tálalók. Az ellenfél hadat visel a maradék ellen, akik Isten parancsaihoz, és a Jézus bizonyságtételeihez próbálják tartani magukat. Az ellenfél megbízta gonosz angyalait, hogy szervezzenek be emberi ügynököket. Ilyenek tudják a legsikeresebben elérni, hogy Sátán támadásai hatékonyabbak legyenek a maradék ellen, akiket Isten választott nemzetségnek, királyi papságnak, szent nemzetnek, tulajdonul lefoglalt népnek nevez, hogy annak dicsőségét hirdessék, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívta ki őket. Az ellenfél minden áron meg akarja ezt akadályozni. Szolgálatába fogad bárkit, aki hajlandó szolgálatába szegődni, hogy akadályozza Isten népét, hogy annak dicsőségét hirdessék, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívta ki őket. Az őslázadó és serege azon erőlködik, hogy elrejtse, betakarja e fényt, hogy bizalmatlanságot és hitetlenséget keltsen az emberekben. Miközben Jézus népet tisztogat magának, s megváltja őket minden gonosztól, az ellenfél beveti seregeit, hogy elállja útját, s ne hagyja, hogy a szentek tökéletessé váljanak. Nem a teljesen ámításokba merülőkre csap le hatalmával, akik mesékbe és tévelygésekbe falazottan élnek, nem akarják elfogadni az igazságot, és nem igyekeznek engedelmeskedni annak. Tudja, hogy ezek máris az övéi. Hanem az igazságot keresők, a szeretetből engedelmeskedni törekvők szítják rosszakaratát, váltják ki dühét. De míg közel állnak Jézushoz, sosem tudja gyengíteni őket.

Mikor Isten ellen vétkezünk, hajlamosak vagyunk napi járófölddel Jézus mögé lemaradni. Igyekszünk elszakadni társaságától, mert visszataszító számunkra. Mert Isten jelenlétének minden sugara rávilágít a bűnre, melyet elkövettünk. Az ellenfél diadalt ül minden bűn felett, amire rávette az embereket, majd a legnagyobbra fújja fel azokat. Felsorakoztatja bűneinket Isten és a szent angyalok előtt, gúnyosan szemükre hányva a gyöngeségeket és bukásokat. Ő testvéreink vádolója, a szó valamennyi értelmében. Ujjong minden bűn és helytelenség felett, amelyre Isten népét csábította. V. testvér, te is alaposan kivetted részedet e rossz törekvésből. A szombattartó adventisták körében előfordult esetekre, melyek helytelenségeknek, gyöngeségeknek és tévedéseknek tűntek előtted, ezekre tereled hitünk ellenségeinek figyelmét, akik azok ellen harcolnak, akiknek mennyei angyalok szolgálnak, és akiknek ügyét védelmezőnk, Jézus képviseli Atyja előtt. Jézus így kiállt: „Kíméld meg, mentsd meg őket, Atyám, vérem megváltottai ők,” s Atyjához emeli sebzett kezét. Testvérem, súlyos bűnt követtél, és követsz el Isten előtt. Azt használod ki, amit Isten népe gyászol, ami kínokat okoz neki, látva, hogy néhányan megszenteletlenek, és az ellenfél gyakorta legyőzi őket. Ahelyett, hogy segítettél volna helyes útra térni a tévelygőknek, kárörvendve, azok előtt kürtölted tele a világot ballépéseikkel, akik azért gyűlölik őket, mert azt vallják, hogy kitartanak Isten parancsai és Jézus hite mellett. Nagyon megnehezíted azok dolgát, akik megmenteni igyekeznek a tévelygőt – akik Izráel házának elveszett juhai után kutatnak.

Mikor Izráel engedetlen volt, és eltávolodott Istentől, Isten megengedte, hogy szorult helyzetbe kerüljenek, és csapásokat szenvedjenek el. Hagyta, hogy ellenségei megtámadják, megalázzák, s arra szorítsák őket, hogy elesettségükben és nyomorúságukban Istent keressék. „Az amálekiták előrenyomultak, hogy Refidimnél megküzdjenek Izráel fiaival.” Ez közvetlen az után történt, hogy Izráel gyermekei lázongtak, és igazságtalanul, méltatlanul zúgolódtak vezetőik ellen, akiket Isten képesített, s állított a nép élére, hogy átvezessék őket a pusztán Kánaán földjére. Az Úr vezette őket erre a víztelen vidékre, próbára tenni őket, hogy hatalmának sok megnyilvánulása után megtanulnak-e hozzá fordulni szorultságukban, s megbánták-e a múlt lázongó panaszkodásait, melyeket elkövettek ellene. Önző célokkal vádolták meg Mózest és Áront, amiért kihozták őket Egyiptomból. Rájuk fogták, hogy éhséggel akarják kiirtani őket és gyermekeiket, hogy javaik ilyetén megszerzésével meggazdagodjanak. Az izráeliták így embernek tulajdonították, amit számos félreérthetetlen bizonyíték egyedül a korlátlan hatalmú Istentől származónak hirdetett. Isten azt akarta, hogy csakis neki tulajdonítsák hatalmának csodálatos megnyilvánulásait, s az ő nevét tegyék naggyá a földön. Az Úr ismételten a próbák ugyanazon területén vezette át őket, hogy lássa, vajon megtanultak-e, őbenne bízni; megtértek-e bűnös engedetlenségükből, és lázongó zúgolódásukból. Refidimnél, ahol a nép megszomjazott, újra felzúdultak. Bebizonyosodott, hogy még mindig hitetlenségre, zúgolódásra és lázongásra hajló gonosz szív dobog bennük, tehát még mindig nem lenne célszerű bevinni őket Kánaán földjére. Ha nem dicsőítik meg Istent próbáik és nehézségeik közepette, a pusztában való vándorlásaik során, mikor Kánaán reménysége áll előttük, mikor Isten szüntelen félreérthetetlen bizonyítékot szolgáltatott nekik hatalmáról, dicsőségéről, és gondoskodásáról, akkor Kánaán földjén sem tennék naggyá a nevét, ott sem magasztalnák őt, mert áldások, és jólét venné őket körül. Mivel a nép megszomjazott, annyira feldühödött, hogy Mózesnek már az életét kellett féltenie tőlük.

Mikor az Amálekiták megtámadták Izráelt, Mózes utasította Józsuét, hogy bocsátkozzék csatába az ellenséggel, ő pedig Isten pálcájával fog kiállni, a nép előtt, az ég felé emeli azt, ami azt bizonyítja majd Izráel lázongó, zúgolódó népének, hogy erejük és hatalmuk Istenben rejlik. Az Úr volt hatalmuk és erejük forrása. A botban természetesen nem rejtőzött erő. Mózes közvetítésével Isten harcolt értük. Mózesnek felülről kellett nyernie minden erejét. Amíg Mózes kitárva tartotta kezét, az izráeliták kerekedtek felül a harcban, de ha leeresztette, az amálekiták jutottak fölényhez. Mikor Mózes végül elfáradt, segítségre volt szüksége, hogy égre tudja tárni elernyedt karját. Áron és Húr leültették, majd egyikük az egyik, másikuk a másik oldalon tartotta a karját, míg csak le nem nyugodott a nap. A két férfi ezzel példát nyújtott Izráel kötelességére, hogy támogatniuk kell Mózest fárasztó munkájában, míg ő átveszi Istentől az igéket, hogy továbbítsa nekik. Ez a nap azt is bebizonyította Izráelnek, hogy csakis Isten tartja kezében sorsukat, ő az elismert vezetőjük. „Monda az Úr Mózesnek: Írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuénak, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól… És monda: Megesküdött az Úr, hogy harca lesz Amálek ellen nemzettségről-nemzettségre.” „Megemlékezzél arról, amit Amálek cselekedett rajtad az úton, amikor Egyiptomból kijöttetek: Hogy rád támadt az Úron és megverte a sereg utolsó részét, mind az erőtleneket, akik hátul valának, amikor magad is fáradt és lankadt voltál, és nem félte az Istent. Mikor azért megnyugtat téged az Úr, a te Istened, minden köröskörül levő ellenségedtől a földön, amelyet az Úr a te Istened ád neked örökségül, hogy bírjad azt: töröld el Amálek emlékezetét az ég alól; el ne felejtsd!”

Mikor Isten angyala elém tárta Izráel vándorlásait és élményeit, mélyen megérintett, hogy Isten mennyire szívén viseli népe sorsát. Ballépéseik, engedetlenségük, és lázongásuk ellenére még mindig Isten választott népe maradtak. Rendkívüli megtiszteltetésben részesítette őket, amikor leszállt szent lakhelyéről a Sinai hegyre, s ott fenségesen, dicsőségesen és félelmetes tekintéllyel elmondta a tízparancsolatot a népnek, majd ujjával írta le a kőtáblára. Az Úr mondja népéről, Izráelről: „Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy neki, minden nép közül e föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok. Hanem mivel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyátoknak.”

Az Úr közölte, hogy akik engedelmeskedni igyekeznek Istennek, és törekednek megtisztítani magukat az igazság iránti engedelmességgel, azok ma az Isten népe, azok az ő mai Izráele. Isten mondja róluk Péter által: „Ti pedig választott nemzettség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” Amint Amálek istentelenséget követett el, mikor kihasználva Izráel gyermekeinek fáradtságát és kimerültségét, nyugtalanította, háborgatta és bátortalanította őket, így az sem jelentéktelen bűn, hogy sasszemmel figyeled őket, hogy kikémleld Isten lesújtott népének gyöngeségeit, tanácstalanságait, melléfogásait, és bűneit. Az ördög munkáját végzed, nem pedig Istenét. A szombattartó adventisták közül sokan nagyon gyöngék. Szegényesen képviselik az igazságot. Nem hoztak tisztességet a jelen igazság ügyére, s az ügy jobban járt volna nélkülük. Te is ürügynek használtad a szombattartók megszenteletlen életét, hogy a kételkedés s hitetlenség álláspontjára helyezkedtél. Az is csak hizlalta kételyeidet, hogy a megszenteletlenek közül némelyek nyomatékosan hitet tettek a látomások mellett, védelmükre keltek, ha támadták, s forrón pártfogolták azokat, közben, míg ennyire lelkesedtek értük, semmibe vették a látomások tanításait, sőt ellenükre cselekedtek. E tekintetben a botlás kövei voltak U. testvér számára, viselkedésükkel pedig rossz hírbe hozták a látomásokat.

V. testvér, közölték velem, hogy kevély a szíved, s mikor úgy vélted, hogy a Szemle kiadójánál megvetőn kezelték cikkeidet, sértette büszkeségedet, és háborúba bocsátkoztál; úgy festettél, mint Saul, mikor a tüskéket rugdosta. Azokkal fogtál össze, akik hazugsággá forgatják ki az Isten igazságát. A bűnösök kezét erősítetted, Isten tanácsát pedig elfojtottad, lelki életed súlyos kárára. Az ellen harcoltál, amit nem ismersz. Azt sem tudtad, mit művelsz. Láttam feleségedet, amint imában Istennel küzdött, hitével erősen megragadott téged. Hitét Isten trónjához rögzítve, úgy hivatkozott az Úr soha meg nem szegett ígéreteire. Vérzett a szíve, mikor látta, hogy nem szűnsz meg hadakozni az igazság ellen. Az Úr megmondta nekem, hogy tudatlanságból teszel ilyet, megvakított az ellenfél. Míg e harccal foglalatoskodtál, nem növekedtél a lelki életben, sem az Isten iránti odaadásban. Nincsen benső bizonyítékod, hogy eljárásod tetszene Istennek. Bár nagyon buzogtál Istenért, mégis hiányzott belőled a helyes megértés. Nem ismerted tapasztalatból hivatásomat, alig ismertél, s tevékenységemről sem tudtál sokat.

V. testvér, olyan képességeid vannak, melyek rendkívüli szolgálatra képesítenének …-ban, vagy bármely gyülekezetben, ha Isten ügyének épülésére szentelnéd tehetségeidet. Láttam, hogy gyermekeid sem állnak úgy, hogy az igazság mély benyomást tenne rájuk. Jézus esedezett érted, V. testvér: „Kíméld meg még kissé.” Közölte velem, hogyha az igazsághoz térnél, a gyülekezet oszlopa lehetnél, és tisztességet hoznál Istenre az igazság által megszentelt képességeiddel.

Láttam, hogy a könyörület angyalai lebegtek V. testvér körül. Azt is láttam, hogy nagyon félre hagyta vezetni magát azok erkölcsi értéke, és Isten előtti állapota felől, akik kiváltak a gyülekezetből. Akad ugyan köztük néhány becsületes is, s ezeket még majd megmentik. De legtöbbjük szíve régóta megszenteletlen, s az elevenig vágó bizonyságtételek régen útjukat állta – szolgaság járma volt nekik. Félrevetették hát a jármot, s ragaszkodtak romlott útjukhoz. Isten felszólít most, hogy különülj el tőlük. Szakadj el azoktól, akiknek öröme az Isten igazsága elleni küzdés. Rövidesen ennek valódi jellege jön felszínre. Azok közé tartoznak, akik szeretik és művelik a hamisságot.

Ha teljes szíveddel az igazságon csüggsz, az igazság majd megszentel, s alkalmassá tesz a halhatatlanságra. Az a veszély fenyeget, hogy túl szigorú, és kissé türelmetlen is légy gyermekeidhez. Az előkészület mindeneket felölelő munkájának előre kell törnie az igazságot vallókban, míg csak hibátlanul nem állunk Isten előtt, hogy nincs rajtunk sem szeplő, sem ránc, sem semmi efféle. Isten meg fog tisztítani téged, ha aláveted magad a tisztítás folyamatának.