Kedves G. testvér és testvérnő!

Már régebben akartam írni nektek. Mikor az Úr által nyújtott világosság élesen elém rajzolódott, népünk előtt állva …-ban, némely dolgok gondolataim homlokterébe léptek. Reméltem, hogy a következő összejövetelekre is itt maradtok, és folytatni tudjuk az elkezdett lelki beszélgetést. Sajnálattal látom azonban, hogy testvéreink, mikor értekezletet hívnak össze, nem mindig tartják fontosnak, hogy elő is készítsék az összejövetelt. Ahelyett, hogy mielőtt eljönnek, Istennek szentelnék magukat, megvárják, hogy az értekezletre érkezve, más végezze el helyettük a felkészülést. Magukkal hozzák otthonukat, értékesebbnek és fontosabbnak tartják, amit maguk mögött hagytak, minthogy Isten jövetelére készítsék elő szívüket. Emiatt csaknem valamennyien úgy távoznak, jóra változás, lelki felüdülés nélkül, amint érkeztek. Az ilyen összejövetel rengeteg pénzbe kerül, s ha a résztvevők nem merítettek áldást belőle, veszteség éri őket, s azok dolgát is hallatlanul megnehezítik, akik felelősnek tartják magukat a hívők számának növeléséért. Népünk hamar szétszéledt az értekezletről. Ha mindenki helyén maradt volna, s kivette volna részét a lelki munkából, akkor talán Isten is nagyobb tisztogatást végzett volna.

G. testvérnő, üzenetet kaptam részedre. Távol állsz Isten országától. A világot szereted, s ez hideggé, önzővé, követelőzővé és zsugorivá tett. Neked a csillogó dollár a szíved vágya. Mily kevéssé tudod, milyen szemmel néz Isten az állapotodra! Borzalmas csalódás áldozata vagy. Ahelyett, hogy gondolkodásod megújulásával átalakulnál, a világhoz szabad magadat. Életed nagymértékben az önzés és az önszeretet példája. Mind eddig nem győzted le e sajnálatos jellemhibádat. Ha ki nem küszöbölöd, el fogod veszíteni a mennyet, sőt földi boldogságod is rettentően megsínyli. Most ilyen a helyzeted. A sötét felhő, mely követett és követ, mely árnyékot vet életedre, egyre terjedelmesebb, egyre sötétebb lesz, míg teljesen el nem borítja egedet. Jobbra fordulhatsz, ott sem lesz fény, és balra, de ott sem lesz sugár.

Ott is bajt keversz magadnak, ahol nyoma sincs bajnak, mert nem rendezett a lelki életed. Még nem szentelődtél meg. Panaszos, fösvény szellemed boldogtalanná tesz, s Istennek sem tetsző. Életedben csak magaddal törődtél, magad akartál boldog lenni. Szegényes erőlködés ez, hiábavaló időtöltés. Minél többet ruházol be itt, annál súlyosabb lesz veszteséged. Másrészt minél kevesebbet építesz a magad szolgálatára, annál többet takarítasz meg. Idegen neked az önzetlen, érdektelen szeretet. S amíg nem látsz különösebb bűnt e becses vonás hiányában, addig művelni sem igyekszel azt magadban.

Beleszerettél férjedbe, s hozzá mentél feleségül. Tudtad, hogy mikor hozzá mész, azt is megígéred, hogy gyermekei anyja leszel. Mégis hiányosságot látok benned e téren. Sajnálatos módon elégtelen vagy ebben. Nem szívleled férjed gyermekeit, s hacsak teljesen meg nem változol, ha alaposan meg nem javulsz, ha másképp nem neveled őket, ezek az értékes ékkövek tönkremennek. Gyermeknevelésedből hiányzik a szeretet, a gyöngédség külső megnyilatkozása. Megmondjam az igazat, s ellenségeddé váljak miatta? Túlzottan át meg átitatott az önzés, hogy szeretni tudd a más gyermekét. Az Úr közölte, hogy egybekelésetek nem virágzik fel, nem nyeri el az erő, az élet, az egészség áldását, s Isten Lelke is magadra hagy, hacsak alaposan próbára nem tesz, le nem vizsgáztat egész azon dolgokig, melyekben annyira hiányos vagy. Amint önzésed rombolja a körülötted élő ifjú szíveket, így fonnyasztja el, és így rombolja le Isten átka önző szereteted és egybekelésetek ígéreteit. Ha tovább folytatod önző utadat, Isten még közelebb jön hozzád, s egyenként elveszi tőled bálványaidat, míg meg nem alázod büszke, önző, féktelen szívedet.

Láttam, hogy Isten napján félelmetes elszámolás vár rád, mert nem teszel eleget megbízásodnak. Nagyon keserűvé teszed e kedves gyermekek életét, különösen a kislányét. Hol a szeretet, a gyöngéd simogatás, a türelem? Meg nem szentelt szívedben több a gyűlölet, mint a szeretet. A dicséret és bátorítás helyett csak szidás záporozik ajkadról. Modorod, nyers szigorúságod, rideg természeted olyan az érzékeny lánykának, mint a pusztító jégeső a gyönge növénynek. Minden sujtásra csak hajlik, csak hajlik, míg ki nem száll belőle az élet, s összetörve, szétzúzva nem hever a földön.

Rájuk nehezedő kezed kiszárítja a gyermekekből a szeretet, reménység, s öröm forrásait. A rájuk telepedett szomorúság sír le a lányka arcáról, de ez is, ahelyett, hogy szeretetet és gyöngédséget váltana ki, csak türelmetlenséget és kimondott gyűlölködést csihol ki belőled. Holott ha akarnád, élénkségre és a boldogságra változtathatnád arckifejezésüket. „Azt képzeli, hogy nem látja ezt az Isten? Ne venné tudomásul?” kérdezte az angyal. Megbüntet még téged e dolgokért. Bár önként vállaltad e felelősséget, de Sátán kihasználta boldogtalan, gyűlölködő, rideg természetedet, önszeretetedet, zsugoriságodat, önzésedet, s most az jön felszínre minden torz vonásával, megrögzötten, csillapítatlanul, összemorzsolva tégedet, mintha vaskézzel tenné. A gyermekek mindezt leolvassák az anya arcáról. Jól tudják, hogy szeretet vagy gyűlöletet fejez-e ki. Magad sem tudod, mit művelsz. Hát nem ébreszti fel szánakozásodat az elborult kis arc, a mély sóhajtás, mely a szomorú szívből kipréselődik, mikor szeretetre vágyna? Hát nem! Belőled igazán nem! Csak még mélyebb szakadékot hasít a gyermek és teközéd, csak még undorodóbb utálattal idegenkedsz tőle.

Láttam, hogy az apjuk sem viselkedik apák módjára. Az ő viselkedése sem Istennek tetsző. Más rabolta el az apa szívét a véréből való vérétől. G. testvér, nagyon rossz a látásod. Mint a család fejének, neked kellett volna megvetni a sarkadat, és nem hagyni, hogy odáig fajuljanak a dolgok, mint ameddig fajultak. Láttad, hogy rosszul mennek a dolgok, olykor aggódtál is, de attól féltél, hogy jelen feleséged neheztelni fog, s hogy boldogtalan viszályt keltesz a családban. Ezért csak hallgattál, amikor szólnod kellett volna. Csöppet sem vagy ártatlan ez ügyben. Gyermekeidnek nincs anyja, aki védelmükre kelne, aki megóvná a gyerekeket feleséged metsző szavaitól.

Gyermekeidet, s mindazokat a többi gyermekeket, akik elvesztették azt, akinek szívéből anyai szeretet áradt, oly veszteség érte, melyet lehetetlen pótolni. De ha valaki vállalja, hogy a lesújtott kicsinyek számára az anya helyébe áll, kétszeres gondot, kétszeres terhet vállal, hogy ha lehet, még szeretetteljesebb, még hosszútűrőbb, még lassúbb legyen a gáncsoskodással és fenyegetéssel, mint tulajdon anyjuk lenne. Így töltse be a kicsinyek világán támadt tátongó űrt. G. testvér, olyan vagy, mint aki elszunnyadt. Fogadd szívedbe gyermekeidet, vedd körül védő karoddal, szeresd őket gyöngéden. Ha nem teszed, híjával találtak kerül a neved mellé.

Mindkettőtökre kötelesség vár. Egyszer s mindenkorra szüntessétek be a zúgolódást. G. testvér, ne tűrd meg, hogy feleséged szűkkeblű, zsugori, önző lelkülete uralkodjék viselkedéseden. Te is ittál lelkületéből, s mindketten megloptátok Istent. A szegénység kifogásán rágódik ajkatok, de a menny tudja, hogy hamisan. Ám szavatok valóra válik, valóban szegények lesztek, ha továbbra is hizlaljátok magatokban a világ szeretetét. „Avagy az ember csalhat ja-e az Istent? Ti mégis csaltok engem, és azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal vagytok elátkozva.” Töröljétek le ezt az átkot, minél hamarabb.

G. testvér, Isten intézője vagy, őrá vigyázz. Neki kell elszámolnod intéző tiszteddel, nem a feleségednek. Isten pénze az, amit kezelsz. Csak rövid időre bízta rád, hogy vizsgáztasson, megpróbáljon; hogy lássa, jótékony leszel-e, gazdagodsz-e a jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozol-e. „Kincset gyűjtvén magatoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.” Isten kamatostól elvárja tőled, ami az övé. Segítsen téged az Úr, hogy felkészülj az ítéletre. Feszítsd meg magadban az önzést. Hadd viruljanak szívedben a Lélek becses gyümölcsei. Űzd ki magadból a világot, romlott kívánságaival együtt. „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.” Ha olyan magasztos a hitvallásod, mint maga a menny, de mégis önző, világ szerelmese vagy, nem lehet részed Isten országában a megszenteltek, tiszták, szeplőtlenek között. „Ahol a kincsed, ott a szíved is.” Ha a mennyben a kincsed, ott lesz a szíved is. Akkor a mennyet, az örök életet, a hervadhatatlan koronát emlegetitek majd. Ha meg a világon gyűjtötök kincset, a földi dolgokról fogtok beszélgetni; akkor ezek a veszteségek és nyereségek aggasztanak. „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall. A vagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért.”

Van remény s üdvösség számotokra, ha úgy érzitek, hogy feltétlenül el kell nyernetek, vagy elvesztek. Jézus mindörökre üdvözíteni tud. De kedves G. testvérnő, ha Isten valaha is szólt általam, ijesztően megcsalod magadat állapotod felől. Alaposan meg kell térned, máskülönben sosem leszel azok között, akik a nagy üldöztetésből jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében.