Kedves P. testvér!

Már többször akartam írni neked, de mindig közbejött valami. Most mégsem halogatom tovább, mert az elmúlt néhány nap különösen aggódtam érted. A múlt júniusban közöltek velem felőled néhány dolgot. Visszavittek a múltba és megmutatták kóbor, nyugtalan sorsodat. Akkoriban Isten nélkül éltél. Kemény és veszélyes is volt az életed. Láttam, hogy Isten mégis többször kegyelmesen megtartotta életedet, mikor már úgy látszott, hogy emberi bölcsesség vagy erő nem bír megmenteni. A kegyelem csodájának megtestesülése vagy. Mikor közvetlen veszély fenyegette életedet, Krisztus, a közbenjáró, könyörgött érted: „Atyám, tartsd meg még kissé az életét. Meddő fa volt ugyan eddig, hiába foglalta a földet. Mégse vágd még ki. Várok még kissé türelmesen, hátha gyümölcsöt terem. Megérintem szívét az igazsággal. Meggyőzöm őt bűnösségéről.”

Tudtomra adta, hogy az Úr lehetőséget adott engedelmeskedned és szolgálnod neki. Nyugatra irányította lépteidet, ahol környezeted kedvezőbb a lelki növekedéshez, s ahol könnyebben a menny számára alakíthatod jellemedet. Családunk tagja lettél, mi pedig szívünkbe fogadtunk. Az Úr rendezte így. Nem tudtad, hogyan élj Isten által jóváhagyott életet. Oda hozott tehát, hol néhány rövid hónap alatt több világosságot, a jelen igazság pontosabb ismeretét nyerhetted, mint amelyre évek alatt tehettél volna csak szert, ha keleten maradsz.

Szánakozó főpapunk jól ismerte gyöngeségeidet és hibáidat, s nem hagyott járatlanságodra, hogy kedvezőtlen körülmények között küzdd végig a csatát a veszélyes ellenféllel. Ha …-ban maradtál volna, nem tartottad volna meg az igazságot. A szembeszegülés, mely ott várt rád, felborzolta volna harciasságodat, s elhamarkodottságod szégyent hozott volna az igazságra. Majd, amint akadályok bukkantak volna fel keresztény életedben, elcsüggedtél volna, s feladtad volna az igazságot. Bőven van okod a hálára. Töltse meg szívedet a hálaadás szerető Üdvözítőnk iránt, amiért kegyelmes volt hozzád, aki annyi ideig visszaéltél szeretetével.

Az Úr közölte, hogy durva kő voltál a bányából. Sok vésésre, csiszolásra van szükséged, míg betöltheted helyedet a mennyei épületben. E csiszolásnak egy része már el lett végezve érted, de jaj, még sokkal komolyabb van hátra! Boldogtalan lelkület élt benned. Csak az élet durva oldalát láttad. Bár nem sok boldogságban volt részed, mégis te álltad el magad előtt a fényt, zártad el magad a jótól. Ifjúkorodban kövérre hizlaltad magadban az elégedetlenség lelkületét. Senkire sem akartál hallgatni. A magad feje után mentél, tekintet nélkül mások véleményére és tanácsára. Nem vetetted alá magad nevelőapád fegyelmének, mert mindenben a magad útját akartad járni. Igaz, hogy nem tudott veled bánni, de te is semmibe vetted tekintélyét. He beszélni akart veled, sündisznóállásba helyezkedtél. Hegyes volt benned a harciasság; és csatába bocsátkoztál mindennel; mindenkivel, aki keresztezte utadat. Ha javasoltak is valamit, hogy jobbat tervezz, jobbat cselekedjél, máris felágaskodtál. Azt képzelted, hogy helytelenítenek, hibáztatnak. Igaz barátaidra is haragudtál. Szóval beteg volt a képzeleted. Azt gondoltad, hogy mindenki ellened van, és felettébb nehéz a sorsod. Igaz, nehéz is volt, de magad tetted azzá.

Csúnyán viselkedtél nevelőapáddal szemben. Nem érdemelte meg, hogy úgy bánj vele, amint bántál. Voltak bár hibái, s többször melléfogott; de míg az övét eltúlozva láttad, szemet hunytál a magad hibái felett. Isten gondviselése folytán betegség sújtotta feleségedet. Büszke asszony volt, de megbánta bűneit, s Isten elfogadta bűnbánatát.

Akadályokba ütköztél jobbról is, balról is, hogy lassítsák haladásodat a kárhozat felé. Az Úr meggyőzte féktelen, vad lelkületedet, hogy alávesd magadat neki. A büntetés és könyörület keverékével késztetett megtérésre. Akár Jónás, tengerre menekültél a kötelességek elől. Isten akadályozott gondviselése látogatásaival. Nem sikerültek terveid, nem találtad meg a boldogságot; természeted mindenhova veled ment. Magaddal vitted énedet és a bűnt. Melengetted az elégedetlen, nyugtalan szellemet, és nem akarózott eleget tenni az utadba eső kötelességeknek. Másra törtél, nagyszerűbb életre. S lassan kifejlődtek benned a vándorhajlamok.

Szeretett Megváltónk szeme követett téged, máskülönben örökre nyugtalan maradtál volna bűneidben, jellemed féktelenné vált volna, körülményeid meg szerencsétlenné. Míg idegen földön, betegen feküdtél, szomorúan, elhagyatottan, kilátástalanul; nyugtalanul s fájdalmak közt teltek a hosszá éjszakák, fárasztó napok, távol anyádtól és nővéreidtől, ahol csak idegen kéz tett szerető szolgálatot neked. Keresztény remény sem élt benned, hogy támogatott volna.

Boldogságot kerestél, de sehol sem találtad. Semmibe vetted anyád tanácsát és kérleléseit, hogy ne rontsd meg Isten parancsait. Időnként ez a semmibevevés keserűséget okozott neked. De nem tudok felsorolni minden részletet, mert gyöngélkedem. Csak a legfontosabbakat említem az elém tártakból.

Láttam, hogy olyan munka vár rád, amit most még nem értesz. Meg kell halnod a magad számára, meg kell feszítened magadat. Heves, féktelen természeted van, azt kell lecsillapítanod. Nemes jellemvonásokkal rendelkezel, ami barátokat fog szerezni neked, ha nem bántod meg őket kirobbanó természeteddel. Ragaszkodsz azokhoz, akik a szívükön viselnek. Mikor megértesz valamit, lelkiismeretes vagy. Mégis gyakran cselekszel ösztönösen, anélkül, hogy alaposan megfontolnád.

Véleményt nyilvánítasz barátaid elveiről, megjegyzéseket fűzöl szokásaikhoz és modorukhoz, mikor még meg sem értetted álláspontjukat vagy munkájukat. A magad szemszögéből nézed a dolgokat, s kész vagy kérdésessé tenni vagy elítélni az útjukat, mielőtt minden oldalról elfogulatlanul szemügyre vennéd. Mivel nem ismered mások kötelességeit, ne tartsd felelősnek magad a tetteik miatt, hanem végezd a magad kötelességét, a többieket pedig bízd az Urra. Őrizd meg lelkedet állhatatosan, törekedj békességre, nyugodt gondolkodásra, és éljen szívedben hálaadás.

Láttam, hogy az Úr fényt és tapasztalatot adott neked, hogy felismerhesd féktelen lelkületed bűnös voltát, és uralkodj indulataidon. Ha el nem éred ezt, elveszíted az örök életet. Beteges képzeleted is feltétlenül le kell győznöd. Képtelenül érzékeny vagy. Ha valaki akár egyetlen szót is ejt, ami annak ellenkezőjét hagyná jóvá, amit teszel, már meg is sértődtél. Azt képzeled, hogy téged támadnak, hogy védekezned kell, mentened életedet. Pedig mikor mindenáron menteni akarod, akkor veszíted el. Kötelesség vár rád: halj meg a magad számára, s műveld magadba a hosszútűrés szellemét. Verd ki fejedből, hogy rosszul bánnak veled, hogy ellened tesznek, hogy valaki erőszakoskodik veled, vagy akár árt neked. Hamis színekben látod a dolgokat. Sátán visz rá e torz szemléletekre.

Kedves P. testvér! Ádám Központban újra elém tárták esetedet. Láttam, hogy sosem jutottál annyira még, hogy uralkodj magadon. Olykor ugyan nekidurálod magadat, de ez csak a külsőket érinti, nem hatol el tetteid rúgójáig. Lobbanékony természeted gyakran okoz neked őszinte és fájdalmas bánatot, és magad kárhoztatását. Ez az indulatos szellem, ha le nem győzöd, veszekedős, zsörtölődő, szőrszálhasogató lelkületté romlik; sőt bizonyos fokig már meg is szállt. Ugrásra készen állsz, hogy bármiért megneheztelj, bármi felbosszantson. Ha beléd ütköznek a járdán, már megharagudtál, a tiltakozás szava pereg az ajkadról. Ha az utcán hajtasz, s nem hagyják meg neked a fele úttestet, pillanat alatt felfortyansz. Ha megkérnek, hogy kerülőt tegyél valaki kedvéért, rögtön füstölögni kezdesz, ingerült leszel, s azt képzeled, csorba esett méltóságodon. Mindenkinek az orra alá teszed gyönge oldaladat. Már az arckifejezésed elárulja türelmetlenségedet, s a szád is úgy áll, mintha bármely pillanatban harapós szavakra nyílna. E szokásnak, akár a dohányzásnak, egyedüli biztos gyógymódja a teljes megtartóztatás. Tökéletesen meg kell változnod. Gyakran érzed is, hogy jobban kell vigyáznod indulataidra. Elszántan mondod: „ezentúl nyugodtabb, türelmesebb leszek”, de ezzel csak a gonoszság külső megnyilvánulását érinted. Belenyugodsz, hogy az oroszlán megmarad, csak éppen szemmel fogod tartani. Holott feltétlenül tovább kell menned. Csakis az elv hatalma bírja kimozdítani a pusztító ellenséget, csakis az hozhat békét és boldogságot.

Gyakran elismételed: „Nem bírok uralkodni magamon. Megfulladnék, ha nem szólnék érte.” Nem él benned szelíd és szerény lelkület. Még mindig te élsz, és állsz őrt szüntelen, nehogy megaláztatás vagy sértés érjen. Az apostol írja? „Meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.” Akik meghaltak maguknak, nem annyira hiszékenyek, nem állnak ugrásra készen, hogy szembeszegüljenek mindennel, ami bosszantó. A halottak érzéketlenek. De te nem vagy halott. Ha az lennél, ha életed Krisztussal az Istenben lenne elrejtve, ezernyi minden mellett, – amit most észreveszel, ami bánt, – mint figyelemre sem méltó mellett mennél el. Akkor megragadnád az Örökkévalót, és felülkerekednél az élet jelentéktelen próbáin.

„A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége.” „Az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére van neki elhallgatni a vétket.” „A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; aki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.” „Jobb a béketűrő, az erősnél; és aki uralkodik a maga indulatján annál, aki várost vesz meg.” „Legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.”

Hasonlíthatatlan példaképünket Istennel való egyenlőségre magasztalták fel. Ő volt a menny főparancsnoka. A szent angyalok örömmel hajtottak térdet neki. „Mikor behozza az ő elsőszülöttét a világba, így szól: És imádják őt az Istennek minden angyalai.” Jézus mégis magára vette természetünket, mégis félretette dicsőségét, fenségét, gazdagságát, hogy eleget tegyen küldetésének – megmentse az elveszettet. Nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. Jézus, mikor szidalmazták, gyalázták, sértegették, nem vágott vissza. „Szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott.” Mikor az emberek kegyetlenségétől fájdalmas ütéseket és sebeket kellett elszenvednie, nem fenyegetőzött, hanem arra bízta magát, aki igazságosan ítél. Pál inti filippibeli testvéreit: „Az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is. Aki, mikor Istennek formájába volt, nem tekintette zsákmánynak azt, [olyan valaminek, amihez föltétlenül ragaszkodjék] hogy ő az Istennel egyenlő. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén fel, emberekhez hasonlóvá lévén.” Lehet-e nagyobb a szolga uránál? Krisztus példaképül adta életét, mi mégis gyalázatot hozunk rá, mikor minden kis mellőzésért megsértődünk, mikor rosszul esik minden képzelt vagy valóságos sértés. Ha magunk védelmére kelünk, ha méltóságunk felett őrködünk, akkor nem a nemes gondolkozásunkat bizonyítjuk. Inkább szenvedjünk el száz igazságtalanságot, minthogy a bosszúállás szellemével vagy dühkitörésekkel tegyünk kárt lelkünkben. Istentől erőt nyerhetünk. Ő segíteni tud. Kegyességet és mennyei bölcsességet tud adni. Ha hittel kéred, el is nyered; de virrasztanod és imádkoznod kell. Virrasztás, ima, igyekezet – ez legyen jelszavad.

Feleséged áldás lehetne, ha vállalná a felelősséget, melyet kötelessége vállalni. Ám egész életében húzódozott a felelősségtől, s most az a veszély fenyegeti, hogy te hass rá, ahelyett, hogy ő hatna rád. Ahelyett, hogy lágyítón, felemelő légkörrel venne körül, az a veszély fenyegeti, hogy úgy gondolkozzék, úgy viselkedjék, mint te; ahelyett, hogy mélyre nyúlna, hogy az elvek irányítsák tetteit. Mindkettőtöknek egy a hajlamotok, és sajnos, támogatjátok egymást helytelen szemszögből nézni a dolgokat. Féleséged tudna hatni a jóra; de olyan lelkület uralkodik rajta, melynek lelki tétlenség és tunyaság az íze. Húzódozik a jótettektől, ha nem szépek, kellemesek. Mi volt Méroz vétke? A semmittevés. Az Úr nem súlyos bűnökért ítélte el őket, hanem mert nem siettek segítségére, vitézei közé.

Közölte, hogy feleséged nem ismeri magát. Ifjúkorában húzódozott a gondoktól, s most sincsenek az ínyére. Másokra szeret támaszkodni, a maga erejének igénybe vétele helyett. Nem táplálta magában a nemes önállóságot. Már évekkel ezelőtt rá kellett volna nevelnie magát a teherviselésre. Gyönge az egészsége is. Hajlamos a renyhemájúságra, s nem kedveli a testmozgást. Nem tudja rákényszeríteni magát a munkára, csak ha végképp elkerülhetetlen. Csaknem kétszer ennyit eszik, mint kellene. Amit azon felül töm gyomrába, melyből a szervezete jó vért tud képezni, csak kivetnivaló anyag válik benne. Azzal terheli le testét, hogy megszabaduljon a felesleges tápláléktól. Olyan anyagok tömege tömi el szervezetét, mely csak akadályozza azt munkájában, csak eltömi gépezetét és felemészti életerejét.

Ha többet eszünk, mint amennyiből jó vért képezhetnénk, gyönge minőségű vért képzünk, és jobban igénybe vesszük szervezetünket, mint a munka, vagy a testmozgás. Az ilyen túl sok evés tompa fásultságot okoz. Az emésztőszervek kisegítése igénybe veszi az agy idegeit, ezért az állandóan túlterhelt, legyöngült, bágyadt. Mindez tompa érzetet okoz az agyban, hajlamossá teszi feleségedet, hogy bármely pillanatban bénulásos roham érje. Nem az kell neki, hogy kevesebb testmozgást végezzen. Semmi sem lenne oly veszélyes számára, mint ott maradni, ahol nem veszi igénybe testi erejét. Nagyon nagy szüksége van a testmozgásra. Ez majd megerősíti mind testét, mind értelmét. Mikor ráébred helyzetének felelősségére, s felméri annak előnyét, ha célkitűzést keres életében, akkor nem süllyed oly nagy kedvvel a semmittevésbe, akkor majd nem húzódozik a nélkülözésektől. Amit tesz is, nem szívesen végzi; ezért nagyon gépiesen mozog. Az a véleménye, hogy teher csupán a munka. Míg így gondolkozik, nem tud szert tenni új életre és ruganyosságra, mely pedig övé lehetne. Hiányzik belőle a lelkesedés és életerő. Nagyon hajlamos pangásba és ólmos érzéketlenségbe veszíteni magát. A súlyos ernyedtségen, melyet érez, csakis kevés evéssel, étvágya és összes szenvedélye feletti tökéletes uralommal lehet úrrá, és azzal, ha a testmozgás végzésénél segítségül hívja akaraterejét. Akaratának életre kell keltenie idegerejét, hogy le tudja győzni a tétlenséget.

P. testvérnő, semmi hasznod a világon, míg akaratod elég erős nem lesz, hogy legyőzze a gondoktól és teherviseléstől való húzódozásod. Mikor naponta igénybe veszed a benned rejlő erőket, akkor a feladat egyre könnyebb lesz, míg második természeteddé nem válik, hogy eleget tegyél a kötelességnek, hogy gondos és szorgalmas emberré válj. Mikor kevésbé terheled le gyomrodat, akkor hozzászoktathatod magad a gondolkodáshoz. Ez a terhelés kimeríti az agyat.

Tűzz ki magad elé életcélt. Ahol hiányzik a célkitűzés, ott tétlenségre hajlanak; de ahol kellő fontosságú célt tűznek maguk elé, ott az agy összes erői önkéntelenül is munkába lépnek. Hogy sikeressé tegyük életünket, célunkra kell rögzítenünk gondolatainkat, s ne hagyjuk, hogy elterelődjék, és jelentéktelen semmiségek kössék le, vagy elégedjünk meg hiú ábrándokkal, mert ez a felelősség alól való kibújás gyümölcse. A légvárak építése csak zülleszti a gondolkodást.

Láss hozzá jelen kötelességedhez. Vidd bele akaraterődet és teljes szívedet. Tökéld el, hogy elvégzel valamit, amihez mind testi, mind szellemi erődet igénybe kell venned. Végezd szívből a jelen kötelességeit. Éppen a kezed ügyébe eső kötelesség az, amit a menny el kíván végeztetni veled. Távoli hivatásról álmodozni, a jövőről ábrándozni, és arra tervezni haszontalannak fog bizonyulni, s alkalmatlanná tesz arra a talán csekély munkára, melyet most helyez eléd a menny. Ne arról ábrándozz, hogy majd valami nagyszabású munkát végzel el, hanem végezd jókedvvel és jól, ami megtenni valót ma meglátsz. Azért bízták rád képességeidet, hogy megkettőzd azokat. Te vagy felelős használatukért, vagy ha visszaélsz velük. Ne vágyakozz világrengető dolgokra, hogy komoly szolgálatot tudj végezni, hanem tegyél eleget a kisebb kötelességeknek. Használd fel képességeidet, még ha kevéssel rendelkezel is, s érezd át a felelősséget, mely terajtad nyugszik, hogy helyesen végezd.

Nem várhatod el, hogy az élet fárasztó kötelességeinek és próbáinak közepette elkerüld a fájdalmat és fáradtságot. Isten Fia emberi testet öltött magára. Gyakran fáradt ki testében, lelkében. Ezt mondta: „Cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljön az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhat.” Hagyd abba hiú ábrándozásodat, fordítsd figyelmedet a ma kötelességeire, s végezd azokat jókedvvel.

Ez a világ nem a keresztények mennyországa, hanem csak a felkészülés helye. Ez tanúja harcainknak, küzdelmeinknek, bánatainknak; s nagyon fontos, hogy valamennyien szilárdan megragadjuk a jobb világot, ahol a harc után békét, örömet és boldogságot találunk, hogy örökre örvendezhessünk azoknak. Láttam, hogy mindkettőtöket nagyobb veszély fenyegetne, hogy hajótörést szenvedne hitetek, ha azonos lenne a nézetetek, mert akkor hamis megvilágításban látnátok a dolgokat. Komoly lelki munka vár, mit el kell végeznetek magatokért; bár az a veszély fenyeget, hogy szemet hunytok egymás hibái felett.

P. testvérnő őrizkedjék férje heves természetének felborzolásától. Ne kolduljon tőle sajnálatot képzelt sérelmeire. Férje úgyis túlzott megvilágításban látja a dolgokat, felizgatják a semmiségek is. A testvérnő tanulja ezt meg, és értse meg, hogy hallgatni arany. A kitartás erejére van szüksége. Sokkal könnyebb bolhát tenni valaki fülébe, mint kicsalogatni onnan, ha már befészkelte magát. Könnyebb képzelt sérelmeken kérődzni, mint lecsillapítani vagy uralni a mérgelődést, ha már felkorbácsolták.

P. testvérnek kitűnő jellemvonásai lennének, ha a tiszta vallás felemelő hatásai megfinomítanák őt. Hasznavehető ember válhatna belőle. Csakis a szívből fakadó istenfélelem képesítheti, hogy jól tegyen eleget kötelességeinek itt a földön, és alkalmassá váljék a menny számára. Itt a földön kell szert tennünk mennyei jellemre, fivérem, máskülönben sosem teszel rá szert; ezért azonnal láss hozzá, hogy megszerezd. Fáradozz komolyan, hogy eljuss a menny mértékére. Élj a mennynek. Élj hit által.

P. testvér, faragatlan kő vagy; de rátermett kőfaragó tette rád kezét. Hagyod-e neki, hogy véssen és csiszoljon ama épület számára, melyet fejszék és kalapácsok csattogása nélkül állítanak majd össze? A próbaidő lejárta után egyetlen csapás sem fog elhangzani. Most, a próbaidő alatt kell legyőznöd heves természetedet, máskülönben végezetül el fog különíteni Istentől.

Jézus mindkettőtöket szeret, s meg fog menteni, ha hagyjátok, hogy a maga kijelölt módján tegye. Mély lelki életet élhettek, ha valóban éhezitek és szomjazzátok azt. Forduljatok hittel és alázattal Istenhez; akkor elfogad titeket. Mégse feledjétek, hogy a szolga nem nagyobb uránál, sem a tanítványa mesterénél. Műveljétek magatokban az alázatnak és szerénységnek azt a lelkületét, amely Krisztusban is élt.

Battle Creek, Michigan, 1869. február 9.