Mikor vidámkodó mulattatást vezettek be …-i kórházunkban, némelyek sekélyes jellemet mutattak ki. Nagyon tetszett nekik az intézkedés. Nagyon megfelelt léha, komolytalan gondolkodásuknak. Úgy vélik, hogy nekik is jót tesz, amit a gyöngélkedőknek javasoltak. Dr. C. nem felelős minden következményért, melyek a betegeinek adott tanácsokból származnak. A más egyházak tagjai, akik nem éltek megszentelt életet, kapva kaptak az első kínálkozó alkalmon, hogy bele merüljenek a mulatságba, hangos jókedvbe és bolondozásba. Amint közhírré lett a kórházban, hogy az orvosok játékokat és szórakoztató foglalkozást javasoltak, betegségükről más, vidámabb tárgyra terelni a betegek figyelmét, futótűzként harapódzott el a dolog. Az …-i, és más gyülekezetek ifjúsága, és sokan mások, félretették az igaz tettek fegyverzetét. Mivel nem tartotta többé vissza őket gyeplő és zabla, olyan lelkesen és lendülettel vetették magukat a vígságokba, mintha örök üdvösségük függne e buzgalmuktól. Itt kínálkozik alkalom felismerni a különbséget Krisztus komoly követői, és azok közt, akik magukat csalják csupán. Némelyek nem viselik szívükön Isten ügyét. Nem végzik el szívükben az igaz megszentelődés nehéz munkáját. Nem vetik Istenbe bizalmukat, ezért ingadoznak. Ezért elég volt egyetlen hullám, hogy levegye őket a lábukról; hogy ide-, s tova hányja őket. Kimutatják, hogy alig van bennük szilárdság és erkölcsi önállóság. Nem élnek egyéni lelki életet – mások szikráinak fényében járnak. Nem él szívükben Krisztus, hogy őt vallják meg a világnak. Állítják ugyan, hogy az ő követői, mégis ideiglenes, földi dolgok tartják fogságában léha és önző szívüket.

Másokat mintha nem sodort volna magával a szórakoztató műsorok kérdése. Annyira bíztak, hogy Isten helyrehozza az ügyeket, hogy nem nyugtalankodtak. Úgy döntöttek, hogy a betegeknek szóló előírás nem vonatkozik rájuk, ezért közömbösen vették. Akár mit tesznek mások, akár a gyülekezetben, akár a világban, nem érinti őket, mivel azt mondják: Ki mást követhetnénk, ha nem Krisztust? Az Úr azt a parancsot hagyta ránk, hogy úgy éljünk, ahogyan ő élt. Úgy kell élnünk tehát, mintha látnánk őt, aki láthatatlan, s bármit teszünk, lélek szerint tegyük, mintha az Úrnak tennénk, nem embereknek.

Ilyen ügyek támadásakor fejlődik a jellem. Ekkor lehet lemérni az erkölcsi értéket. Nem nehéz eldönteni, hol találjuk azokat, akik bár vallják az istenfélelmet, mégis a világban lelik örömüket és boldogságukat. Nem a felülről származó dolgokon csüggnek, hanem a földieken, ahol pedig Sátán az úr. Sötétben járnak, ezért nem szerethetik a mennyeieket, hisz fel sem ismerik azokat. Elidegenedtek a Krisztus életétől. mert elsötétedett a gondolatviláguk. Ami Isten Lelkéből ered, oktalanságnak tűnik előttük. Céljaik, törekvéseik a világ útját követik. Szívük vágya és reményeik összeforrtak a világgal, s a földi dolgokkal. Ha meg tudnak húzódni a keresztény név alatt, s egyszerre tudják szolgálni a menny és a pénz istenét, akkor elégedettek. Néha mégis olyan események adódnak, melyek leleplezik azok szívét, akik csak teher és átok a gyülekezet számára.

A gyülekezetben élő lelkület ma olyan, hogy elvezet Istentől, és a megszentelődés ösvényétől. A gyülekezet sok tagja a kórházunkból áradó légkörnek tudja be lelki vakságát. Ez a megállapítás nem egészen helytálló. Ha a gyülekezet Isten tanácsához szabta volna magát, úgy a kórházat is kézben tudták volna tartani. A gyülekezet világossága kiterjedt volna a műnek ezen ágára is, és kiküszöbölték volna az ott levő hibákat A gyülekezet erkölcsi sötétsége volt a döntő tényező, mely a kórházban erkölcsi sötétséget s lelki halált eredményezett. Ha a gyülekezet egészséges lett volna, egészségre éltető áramlatot küldhetett volna a testületnek ezen ágába. De a gyülekezet beteges volt, nem örvendezett Isten jóváhagyásának, és Isten arca sem töltötte el gyönyörűséggel. Beteg, halálos légkör áradt az egész testben, míg a betegség mindenfelé nyilvánvalóvá nem lett.

Kedves D. testvér nem ismerte, s most sem ismeri szívének állapotát. Önzés költözött bele, s a béke, az egészséges, nyugodt béke eltávozott onnét. Ami mindnyájatokból hiányzik, az a szeretet vonása. Szeretet Isten, és szeretet az emberek iránt. Az életet, amelyet most éltek, nem Isten Fiának hitében élitek. Hiányzik belőletek a teljes bizalom, féltek mindent Isten kezére hagyni, mintha az Úr nem tudná gondját viselni annak, amit rábíztok. Féltek, hogy gonosz fondorlat sző hálójába, mely ártalmatokra lesz, ha nem védekeztek, ha nem szálltok síkra magatokért. Isten gyermekei annyiban erősek és boldogok, amennyiben elkülönülnek az emberi bölcsességtől és segítségtől.

Dániel és társai bár foglyok voltak idegen földön, Isten mégsem tűrte, hogy ellenségeik irigysége és gyűlölete diadalmaskodjék rajtuk. Az igazak mindig segítséget kaptak felülről. Isten ellenségei hányszor sorakoztatták fel hatalmukat és eszüket, hogy elpusztítsák ama néhány őszintén odaadó ember jellemét és tekintélyét, akik Istenben bíztak. De mert az Úr velük volt, senki le nem győzhette őket. Krisztus követői olvadjanak egységbe, akkor győzni fognak. Szakadjanak el bálványaiktól és a világtól, akkor a világ soha el nem bírja választani őket Istentől. Krisztus a mi jelenlevő, mindenhez elégséges Üdvözítőnk. Benne él, benne van meg az Úr minden teljessége. A keresztény előjoga az a tudat, hogy Krisztus valóban köztük él. „A győzedelem, mely legyőzte a világot, a mi hitünk.” „Minden tehetséges a hívőnek. S bármit kérünk is imában, ha hisszük, hogy megkapjuk, úgy is lesz.” Ez a hit áthatol a legsötétebb fellegen, elhozza a fény és reménység sugarait az ellankadt, csüggedező léleknek. Ezen hit és bizalom hiánya zúdítja ránk a tanácstalanságot, kétségbeejtő félelmeket s gonosz gyanakvást. Isten hatalmas dolgokat visz véghez népéért, ha teljesen belé helyezik bizalmukat, „Valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel.” Akkor a tiszta és igaz vallásosság megvalósul az életükben. Krisztus az erő soha meg nem szűnő forrása lesz, jelenvaló segítség a nyomorúság minden idején.