Kedves N. testvér és testvérnő!

1868. június 12-én az Úr felőletek is feltárt némely dolgot. Kötelesség vár rátok, de ti nem ismeritek fel: nem hordoztok terheket. Jobban a szíveteken kellene viselnetek Isten munkáját és ügyét. Annyira elvakított titeket a világ szeretete, hogy észre sem veszitek, mennyire hat rátok a világ. Nem érzékelitek, hogy rendkívüli felelősség nehezedik rátok, s azt sem veszitek eszetekbe, milyen időket élünk, hogy még mennyi munka vár ránk. Olyanok vagytok, mint akik elaludtak. Az egységben az erő. Azért uralkodik ernyesztő erőtlenség a gyülekezetben, mert rengeteg benne az értetlen ember, aki nem vállal terheket. Ti ketten sem vagytok a Krisztus munkatársai. A világ lelkülete kirekeszti szívetekből azokat a benyomásokat, melyeket az igazságnak kellene tenni rá.

Nagyon fontos, hogy valamennyien a mű segítségére siessünk, s úgy viselkedjünk, mintha élő emberek lennénk, akik a pusztulásba rohanó emberek üdvösségéért fáradoznak. Ha a gyülekezet mindmegannyi tagja az Úr segítségére sietne, akkor munkánkban sohasem látott megújulásnak lennénk tanúi. Isten ezt várja el tőletek, de a gyülekezet valamennyi tagjától is. Nem bízta rátok, hogy eldöntsétek, vajon az a legkellemesebb számotokra, ha engedelmeskedtek Isten hívásának. Hanem engedelmességet vár el tőletek. S ha nem engedelmeskedtek, akkor a semleges területnél is rosszabb helyen álltok. Hacsak Isten áldása nem tüntet ki, akkor az átka a tietek. Azt várja el, hogy készséggel engedelmeskedjetek, s azt ígéri, hogy akkor a föld legjavából esztek. Azokra azonban, akik nem sietnek az Úr segítségére, keserű átkot mond. „Átkozzátok Mérozt, monda az Úr követe. Átkozva átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére. Az Úrnak segélyére vitézei közé”, a hatalmasok ellen. Sátán és angyalai a harcmezőn állnak, hogy harcba bocsátkozzanak minden lépés ellen, mellyel az Úr népe előre halad, ezért minden emberre szükség van.

N. testvér és testvérnő! Hitetlen barátaitok mélyebb benyomást tesznek rátok, mint gondoljátok. Nem kölcsönöznek nektek erőt, hanem csak sötétséget és kételkedést. Egyenként kötelesség vár rátok az Úr szőlőjében. Túl sokat gondoltok, túl sokat törődtök magatokkal. Rendezzétek el szíveteket, majd törekedjetek komolyan, vessétek fel a kérdést: Uram, mit kívánsz, hogy cselekedjünk? Isten elvárja, hogy komolyan nyújtsátok ki utána kezeteket. Felszólít, hogy szorgalmasan vizsgáljátok meg szíveteket, hogy felfedezzétek mindazt, ami akadályoz, hogy sok és maradandó gyümölcsöt teremjetek. Azért nem rendelkeztek nagyobb mértékben Isten Lelkével, mert nem hordozzátok jó kedvvel a Krisztus keresztjét. Utolsó látomásomban láttam, hogy magatok sem tudjátok, mennyire oda vagytok a világért. A világi gondok, és a csalóka gazdagság elfojtják bennetek az igét, ezért maradtok gyümölcstelenek. Isten elvárja, hogy sok gyümölcsöt hozzatok. Nem utasít semmire, csak ha erőt is ad a megvalósításához. Nem végzi el a munkánkat, s azt sem várja el, hogy mi végezzük el az őrá eső részt. Isten munkálkodik bennünk, mégis magunknak kell félve-remegve munkálnunk üdvösségünket. „A hit, ha cselekedeti nincsenek, megholt önmagában.” Cselekedetetekkel kell alátámasztanotok a hiteteket. A munka végzése által igazul meg az ember Isten előtt. Nem Istennek tetsző, ha szegénységeteket emlegetitek, mikor bőven van mindenetek. Mindaz, amitek van, úgyis az övé, mégis jónak látta, hogy átmenetileg titeket tegyen intézőivé. Most vizsgáztat, most tesz próbára! Kamatostól várja vissza tőletek azt, ami az övé.

Még mindig azon függ a szemetek, amit régen adakoztatok a különböző vállalkozásokra. Régi adakozásotokat tetemes összegnek tartjátok. De ha sokkal többet adtatok volna, ha szívetek kitárult, s kezetek adakozott volna Isten ügyére és az ínségeseknek, akkor sem tettetek volna többet kötelességeteknél. S most sokkal boldogabbak lennétek. Az Úr felszólít, hozzátok oltárára áldozatotokat. Ne csak közel hozzátok, hanem helyezzétek is rá. Az oltár szenteli meg az ajándékot, amikor ráhelyezitek, s nem előbb.

Bár nem szakadtatok el annyira a világtól, amennyire az Úr elvárja, mégsem értitek meg, mégsem ismeritek fel a veszélyt. A világ szeretete tévútra vezet benneteket. Mindketten igyatok mélyebbet az igazság forrásából. Hacsak különb állapotba nem kerültök, ahol viselkedésetekkel és javaitokkal tisztességet tudtok szerezni Istennek, akkor az Úr átka fog rátok nehezedni. Gyűjthettek, amennyit akartok, mégis szét fogja szórni. Ahelyett, hogy a rajtatok esett seb gyorsan meggyógyulna, olyanok lesztek, mint az elszáradt venyige. Az Úr munkásokat hív – olyanokat, akik meg szeretnék, és meg akarják menteni az embereket, s akik bármit feláldoznak, hogy üdvözülhessenek. Ezt senki sem végezheti el helyettetek. Mások adakozása, még ha mégoly bőkezű is, nem foglalhatja el a tiétek helyét. Át kell adnotok magatokat Istennek, s ezt sem teheti meg senki helyettetek. Csakis a Lélek hatalma, az erős hit által képesíthet sikeresen ellenállnotok Sátán sok, lábatok elé csempészett csapdájának. Üdvözítőnk szavai és példája lesz szívetek világossága és ereje. Ha követitek őt, és rá bízzátok magatokat, akkor nem hagy elveszni titeket. Túlságosan tartotok attól, hogy viselkedésetek nem tetszik azoknak, akik nem szeretik, és nem szolgálják Istent. Miért akarjátok megőrizni Uratok ellenségeinek barátságát, miért tartjátok fontosnak véleményüket? „Hát nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel?” Ha szívetek rendben volna, jobban elkülönülnétek a világtól.

Az elmúlt tavasszal az Úr széleskörű s jó munkát végzett volna el vidéketeken, ha mindnyájan szükségét éreztétek volna, ha valamennyien az Úr segítségére siettetek volna. De nem születtek egységes tettek. Nem mindenki érezte át a munka szükségességét, nem mindenki vett részt benne teljes szívvel. Nem adtátok át magatokat teljesen Istennek. Előttem nyugtalan és tanácstalan emberekként festettek le titeket, akik köré a sötétség fátyla sűrűsödik. Mivel kételkedtetek, nem nyertetek erőt, és másoknak sem tudtatok adni belőle. Komoly, ijesztő napokat élünk. Nem annak van ideje most, hogy bálványokat melengethetnénk, amikor Béliállal szövetkezhetnénk, vagy a világgal léphetnénk barátságra. Akiket Isten elfogad, és magának szentel meg, azokat egyúttal arra is felszólítja, hogy legyenek szorgalmasak és hűek szolgálatában, akik elkülönülnek, s neki szentelik magukat. Nem az istenfélelem látszata, nem a gyülekezet névsorán szereplés tesz valakit élő kővé a lelki házban. Hanem ha megújulunk az ismeretek, és a valódi megszentelődés által, ha megfeszítjük magunkat a világnak, és Krisztusban feltámadunk, ez egyesít Istennel. Krisztus követőinek egyedüli fő célja, egyetlen fő kötelessége embertársaik megmentése. Ennek kell minden más érdeket alávetnünk, ennek kell kiváltania a legfőbb igyekezetet; ez legyen legmélységesebb szívügyünk.

Isten magáénak kéri szívünket, szeretetünket. Elvárja tőlünk, követőitől, hogy teljes szívvel, teljes lélekkel és minden erőnkkel szeressük és szolgáljuk őt.

Az Úr szükségleteinkhez szabja parancsait és kegyelmét, s azok nélkül lehetetlen megmenekülnünk, bármit is próbálnánk. Isten készséges engedelmeskedést vár el tőlünk. Ha javakat, vagy bármi más szolgálatot ajánlunk fel, az Úr nem fogadja el, ha ezzel együtt szívünket is fel nem ajánljuk.

Neki kell alávetnünk az akaratunkat. Az Úr komolyabb odaszentelődést, és a világ lelkületétől való élesebb elkülönülést vár el tőletek. „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott titeket.” Krisztus elhívott, hogy legyetek az ő követői, hogy kövessétek önfeláldozó, lemondó életét, hogy viseljétek szíveteken a bukott emberiség megváltásának nagyszerű művét. Nincs kellő fogalmatok róla, hogy Isten milyen munka végzését várja el tőletek. Krisztus a példaképünk. Az a fogyatkozástok, hogy nem él szívetekben a szeretet. Ez a kristálytiszta és szent elv különbözteti meg a keresztény jellemét és viselkedését a világiak jellemétől és viselkedésétől. Az isteni szeretetnek hatalmas, tisztító hatása van. Ez csakis a megújult szívekben található, s onnan magától értetődőn áramlik ki embertársaikra.

„Szeressétek egymást, amiképpen én szeretlek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretett annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.” Krisztus példát mutatott nekünk a tiszta, önzetlen szeretetre. Eddig még nem ismertétek fel a mennyei kiválóságban való eme hiányosságotokat, noha e nélkül minden jó szándékotok, buzgalmatok – még ha annyira lángoló lenne is, hogy vagyonotokat a szegények táplálására, testeteket pedig a tűzre adnátok – mit sem jelent. Olyan szeretetre van szükségetek, mely türelmes, nem gerjed haragra, mindent eltűr, mindent hisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet lelkülete nélkül senki sem lehet Krisztushoz hasonló. Ha ez az életerős elv él lelkünkben, sosem lehetünk olyanok, mint a világ.

A keresztények úgy viselkednek, mint Uruk. Ő tűzte ki a lobogót, majd miránk bízta, vajon köré gyülekezünk-e, vagy sem. Urunk és megváltónk félretette birodalmát, gazdagságát. Kutatott utánunk, hogy megmentsen a nyomorúságtól, s olyanná emeljen minket, mint amilyen ő. Megalázta magát, magára öltötte természetünket, hogy tőle tanulhassunk, s jótékony, lemondó életét megvalósítva, lépésről-lépésre követni tudjuk őt a mennybe. Példaképünkhöz ugyan nem érhetünk fel, mégis hasonlíthatunk rá, úgy viselkedhetünk képességeink szerint, amint ő élt. „Szeresd az Urat, a te Istenedet teltes szívedből és teljes lelkedből, és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.” Olyan szeretet éljen a szívünkben, hogy készségesen lemondjunk a világ kincséről és megtiszteltetéséről, ha ezzel akár egyetlen embert is a Krisztus szolgálatába szegődésre tudunk vezetni.

Isten most felszólít, hogy fél kézzel ragadjátok meg hatalmas karját, s a másikkal, a szeretettel, nyúljatok a pusztulásba rohanó emberek után. Krisztus az út, az igazság és az élet. Kövessétek őt. Ne a test szerint járjatok, hanem a lélek szerint. Tegyetek úgy, amint ő tett. Isten akarata ugyanis az, hogy szentté legyetek. Az a kötelességetek, hogy végrehajtsátok annak akaratát, aki az ő dicsőségére tartja fenn életeteket. Ha csak magatokért serénykedtek, mit sem használ nektek. Ha viszont másokért fáradoztok, ha kevesebbet gondoltok magatokkal, s ha buzgóbban Istennek szenteltek mindent, az majd kedvesebb lesz előtte, és gazdag áldásával jutalmaz meg érte.

Isten nem azt az életcélt tűzte elétek, hogy csupán magatok felett őrködjetek, magatokról gondoskodjatok, hanem elvárja tőletek, hogy másokra is vigyázzatok, másoknak szolgáljatok. Ezzel a szolgálattal felszínre hozzátok jellemetek javításra szoruló, rossz vonásait, s megerősítitek az erősítésre szoruló gyönge pontokat. Ez a munkának az a része, mely miránk hárul. Ezt kell elvégeznünk, de nem türelmetlenül, idegeskedve, vagy vonakodva, hanem vidáman s örömmel, hogy el tudjunk jutni a krisztusi tökéletességre. Ha eltávolítunk magunktól minden nem kellemeset, az még nem a Krisztus követése. Őrködjetek féltékenyen Isten becsülete felett. Milyen körültekintőn kellene viselkednetek ama területeken, ahol még nem viselkedtek kellőképpen. Ha látnátok a szent angyalokat, amint rátok szegzik, kutató szemüket, gondosan lejegyezve, hogyan dicsőíti meg Mesterét a keresztény; vagy ha látnátok a gonosz angyalok tobzódó, kárörvendő diadalát, amint sasszemmel figyelnek minden becstelen eljárást, majd felhánytorgatják a Szentírás megrontott részét, összevetve életeteket a Szentírással, amit állítólag követtek, de amitől mégis eltértek, akkor megdöbbennétek, s megriadnátok magatok miatt. Talpig embert követel hősies kereszténynek lenni. Jaj, mennyire elvakult, rövidlátó lények vagyunk. Mily kevéssé ismerjük fel a szent dolgokat! Mennyire ködös a fogalmunk Isten kegyelmének gazdagsága felől!

Szeretnék valamit az elmétekbe vésni. Sátán eszközeivel tartotok fenn kapcsolatot. Az ő hatalmuk és rossz hatásuk ütközik ki szembetűnőn rajtatok, mert nem húzódtatok elég közel Istenhez, hogy biztosítsátok magatoknak a hatalmas angyalok védelmét. Szoros egységre léptetek az Úr ellenségeivel, ezért nem veszitek észre a fenyegető veszélyt, hogy hitetek már-már hajótörést szenved. Ha a legkevésbé is, de kacérkodtok az ördög kísértéseivel, akkor már az ellenség csatamezejére helyezitek magatokat, akkor már csak hosszú és keserves küzdelem után tudjátok kivívni a győzelmet, tudtok diadalmaskodni a Jézus nevében, aki már előzőleg legyőzte ellenfeleteket.

Az ellenfél jelentős előnnyel rendelkezik. Az angyalok csodálatos szellemi képességével, mely felől kevés embernek van fogalma. Az ördög tudatában volt képességeinek, máskülönben nem szállt volna harcba a mindenható Istennel, az örökkévaló Atyával, a béke fejedelmével. Éles szemmel követi nyomon az eseményeket, s ha látja, hogy valakiben erős az Isten igazsága elleni szembeszegülés, akkor be nem teljesedett eseményeket közöl velük, hogy még otthonosabban szívükbe tudjon férkőzni. Sátán nem riadt vissza abba belekötni, aki mintegy kezében tartja az egész teremtett mindenséget, s ma is elég rosszindulat van benne, hogy zaklasson s félrevezessen. Manapság csapdájában tartja fogva a halandókat. Közel hétezer éves tapasztalata alatt mit sem veszített éles eszéből s alattomos ravaszságából. S e hosszú idő alatt pontosan megfigyelt mindent, ami az emberekkel kapcsolatos.

Az Isten igazságával keserűen szembeszegülőket eszközeiül használja. Az ilyenek előtt más valaki egyéniségét és megjelenését ölti magára, aki talán az eszközének barátja. E barát szavainak felhasználásával, s olyan események említésével erősíti meg hitüket, melyek rövidesen bekövetkeznek, vagy meg is történtek, de melyről a Sátán eszköze még nem tud. Olykor valaki halála vagy balesete előtt álmot ad, vagy a másik egyéniségét öltve magára, beszél az eszközhöz, s talán tanítja is őt javaslataival. Ez mégis alulról, s nem felülről származó bölcsesség. A Sátán által tanított okosság ellenkezik az igazsággal, hacsak céljai eléréséért világosság angyalának nem öltözik. Bizonyos gondolkodású emberekhez úgy jön el, hogy jóváhagyja egy részét annak, amit Krisztus követői igazságnak tartanak, de egyúttal figyelmezteti őket, hogy az igazság többi részét vessék el, mert az veszélyes és végzetes tévedés csupán.

Sátán nem kontár, hanem a lehető legügyesebb mestermunkás. Nagyon sikeresen veti latba pokoli éleselméjűségét. Készségesen és nagy hozzáértéssel tanítja azokat, akik elvetik Isten tanácsát, de örök üdvösségük rovására. A csalétek, melyet feltalált, elégnek bizonyul hálójába keríteni az embereket, hogy rájuk verhesse pokoli bilincsét. Felruházza minden jóval, és amennyire lehet, vonzóvá teszi csalétkét. Akiket így csapdájába ejtett, ijesztő áron tanulják meg annak dőreségét, hogy olyan csalásért kerüljék el a mennyet és a halhatatlanságot, amelynek végzetes a következménye. Ellenfelünk, az ördög, nem szűkölködik az éleselméjűségben és az erőben. Mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el. Sátán a „hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival” működik, „és a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És ezért bocsátja reájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak, hogy kárhoztassanak mindazok, akik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.” Mivel elvetették az igazságot, Isten megengedi, hogy súlyos tévedésbe essenek és higgyenek a hazugságnak. Így akik nem hajlottak az igazságra, hanem a gonoszságban telt kedvük, ítéletben lesz részük. Hatalmas, ámító ellenféllel állunk szemben, azért abban rejlik egyedüli biztonságunk, aki eljövendő, aki szájának leheletével és jövetelének tündöklésével semmisíti meg a főcsalót.

Isten félelmében ajánlom ezt nektek. Kérlek, támadjatok fel halottaitokból, s akkor Krisztus életet ad nektek.