O. testvér.

Miközben másoknak írok fenyegető veszedelmükről, a te eseted tolakodik elém. Néhány hónapja várok az alkalomra, hogy írjak neked és másoknak. Mégis eddig a soha meg nem szűnő munka akadályozott, hogy leírjam az egyéneknek kapott bizonyságtételeket.

Gyakran nyugtalanított már eseted, mégsem voltam biztos benne, hogy írjak-e. Sok mások számára nyert bizonyságtételt írtam, s ezek közül egy részlet rád is vonatkozik. A bizonyságtételek kiadásának az a célja, hogy a meg nem nevezettek, ha olyan hibákat követnek el, mint a megintettek, eme megrovások útján nyerjenek figyelmeztetést. Azt gondoltam, hogy nem kell külön írnom neked. Igen, mikor azoknak írom a bizonyságot, akiket az Isten ügye iránti kötelességük elhanyagolásának veszélye fenyeget, s hogy megsebzik, megrövidítik lelküket, a te eseted sem hagy nyugton.

Két éve részesültem utoljára látomásban. Azt az utasítást kaptam, hogy szóban és írásban fektessek le általános elveket. S mutassak rá néhány ember veszedelmére, tévedésére és bűnére, hogy ezzel mindenki figyelmeztetve, intve, tanácsolva legyen. Láttam, hogy mindenki gondosan vizsgálja meg életét és szívét, hátha azt a hibát követték el, mely miatt másokat megintették; hátha a másnak szóló figyelmeztetés rájuk is vonatkozik. Ha igen, vegyék úgy, mintha a tanácsok külön nekik szólnának, és vigyék át azokat a gyakorlatba.

A születésüktől világot kedvelők, s kötelességüket elhanyagolók, a már megrovottak esetéből ismerhetik fel hibáikat. Isten ki akarja próbálni mindazok hitét, akik Krisztus követőinek vallják magukat. Próbára teszi azok imájának őszinteségét, akik állítják, hogy eleget óhajtanak tenni kötelességüknek. Isten félreérthetetlenné teszi előttük kötelességüket. Bő lehetőséget nyújt kifejleszteniük, ami a szívükben lakik. Önzésük tüzes tusát vív majd Isten kegyelmével. Uralomra törő önzésük szembe szegül, hogy Krisztus akaratának vesse alá életét, gondolatait, akaratát, szeretetét. Az örök élethez vezető ösvényen véges-végig lemondás, véges-végig kereszt áll. Ez miatt „csak kevesen találják meg azt”.

Isten próbára teszi mindenki jellemét. Vizsgáztatja ügye és az igazság terjesztése iránti szeretetüket, melyről vallják, hogy felbecsülhetetlen érték. A szívek vizsgálója a termett gyümölcs szerint ítéli meg, ki igazán Krisztus követője? Ki követi az isteni mintát? Ki mond le a világi megtiszteltetésről és kincsekről? Ki kész szolgák szolgája lenni, többre becsülni Isten tetszését és Krisztus keresztjét, hogy végül elnyerjék az igazi gazdagságot, a mennybe gyűjtött kincset, a hallatlan jutalmat – az örök dicsőséget?

Akik nem igazán akarják megismerni magukat, fülük mellett eresztik el a másoknak nyújtott intéseket, figyelmeztetéseket. Nem veszik észre, hogy őket is érintik, az ő tévedéseikre és veszedelmeikre is rámutatnak. Földi, önző indítékok elvakítják gondolkodásukat, s gúzsba kötik lelküket, hogy nem bír megújulni Isten mására; de akik – romlott természetük által – nem szegülnek szembe akaratával, azokat nem hagyja sötétben. Az ilyenek valóban megújulnak az ismeretek és igaz megszentelődés által, sőt Krisztus keresztjével fognak dicsekedni.

Az Úr közölte, hogy Isten kellő időben rám hárítja a felelősség terhét, hogy megmondjam az egyéneknek, mint Nátán Dávidnak: „Te vagy az az ember”. Sokan látszatra hisznek a másoknak szóló bizonyságtételben, s mint Dávid, ítéletet mondanak róluk, holott a maguk szívét kellene alaposan szemügyre venniük, a maguk életét elemezni, s maguknak valósítani meg a gyakorlatban a másokhoz intézett szigorú intéseket és figyelmeztetéseket.

O. testvér, az Úr közölte, hogy jobban szereted a földi kincseket, mint gondolod. Nem látod tisztán kötelességedet. S mikor Isten Lelke hat értelmedre, s arra vezetne, ami egyezik Isten akaratával és követelményeivel, akkor más hatások, melyek nem állnak összhangban Isten jelen munkájával, akadályoznak, hogy engedelmeskedj az isteni akarat serkentéseinek. A következmény, hogy nem tökéletesíted cselekedetekkel hitedet. Vond vissza szeretetedet földi kincseidtől. Időnként, amikor kívánságod és számításaid ellenére javak siklottak ki kezedből az ellenség soraiba, s így elvesztek Isten ügyének, akkor ez nagyon zavart és nyugtalanított. A Mester azért bízta rád a javak talentumait, hogy az ő dicsőségére fordítsd. Az ő intézője vagy, ezért vigyázz, nehogy elmulassz eleget tenni kötelességednek. Természettől a világ szerelmese vagy. Arra hajlasz, hogy magadnak tartsd a rád bízott javakat. Pedig idővel hallani fogod a szavakat: Számolj el kulcsárságoddal, intézőségeddel.

Isten gyermekei akkor bölcsek, ha csakis a felülről származó bölcsességben bíznak, s ha nem lesz más erejük, csak az Istentől származó. Ha az Úrral szeretnénk egyesülni, ha benne kívánunk lakozni, feltétlenül el kell különülnünk a világ barátságától és szellemétől. Erőnk és jólétünk abból fakad, ha kapcsolatban állunk az Úrral, ha kiválaszt és elfogad minket. Nem állhat fenn egység a világosság és a sötétség közt. Isten azt akarja, hogy népe világtól elkülönült, rendkívüli nép legyen, a megszentelődés élő példái, hogy felvilágosítsák, meggyőzzék, vagy elítéljék a világot, attól függően, hogy a világiak mint fogadják a nyújtott világosságot. Az értelem elé tárt igazság, a lélekre sugárzó fény, ha elhanyagolják, ha hátat fordítanak neki, el fogja ítélni, kárhoztatni fogja az embert.

E romlott korban jobban kedvelik a tévtanokat, a sötétet, mint a fényt és igazságot. Krisztus követői közül sokak tettei nem bírják ki a próbát, ha a rájuk tündöklő fény mellett vizsgálják meg azokat. Ezért sokan nem is jönnek a fényre, nehogy nyilvánvaló legyen, hogy nem Isten által végzik cselekedeteiket. A fény leleplezi, nyilvánvalóvá teszi a sötétben lappangó gonoszságot. A világiak s a valóban Krisztus szolgái, külső látszatra egyformák lehetnek; mégis két különböző mester szolgái, s érdekeik is homlokegyenest ellenkeznek. A világ nem ismeri fel, meg sem érti a különbséget. Ennek ellenére roppant távolság, távolra elkülönülés áll fenn a kettő közt.

Krisztus mondja: „Nem vagytok e világból valók, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból.” Krisztus igaz követői nem tarthatják meg a világ barátságát, s életük ugyanakkor Krisztus által Istenben lenne elrejtve. Vissza kell vonni szeretetünket a világi kincsektől, s a mennyeiekre rögzíteni. Mily nehéz volt a gazdag ifjúnak elvonni szeretetét a világ kincseiről, még ha az örök élet ígérete is állt előtte jutalmul!

Mikor nem szenteljük Istennek, amink van, és amik vagyunk, akkor önző érdekek vakítják el szemünket a mű fontossága iránt, s visszatartjuk a javakat, melyekre Isten tart igényt. Holott az Úr, aki kölcsön adta javait, hogy ügye támogatására fordítsuk, gyakran visszavonja felvirágoztató kezét, szétszórja az ekképp visszatartott javakat, így elvész mind a birtokosa, mind az Isten ügye számára. Nem marad tehát meg e világban, de nem marad meg az eljövendőben sem. Ezzel Istent lopják meg, s az ördög diadalt ül. Az Úr azt szeretné, ha alaposan megvizsgálnád szívedet, O. testvér, és kitessékelnéd a világ szeretetét. Halj meg a magad számára, s élj Istenért. Akkor azok között leszel, akik a világ világossága.

Az Úr közölte, hogy téves nézeteket táplálsz a jövőről. Olyan nézeteket, melyek az úgynevezett eljövendő kor veszedelmes elgondolásaira hasonlítanak. Olykor-olykor mások előtt is szellőzteted e nézeteket, noha nem állnak összhangban hittételeink rendszerével. Rosszul értelmezed a Szentírást. Mikor Jézus feláll a szentek szentjében, mikor leveti közbenjáró öltözékét, és a papi ruha helyett a bosszúállás palástját ölti magára, akkor végleg befejezte könyörgését a bűnösökért. Akkor jött el az idő, mikor elhangzik a döntés: „Aki igazságtalan [gonoszat tesz], legyen igazságtalan ez után is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ez után is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is. És íme, hamarosan eljövök, és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz.”

Isten azért adta igéjét, hogy bárki utána nézhessen, s megismerhesse az élet útját. Senkinek sem kell tévelyegnie, ha alávetik magukat az üdvösség Isten szavában lefektetett feltételeinek. Mindenki részesült próbaidőben, hogy az örök életre alakíthasson jellemet. Mindenkinek lehetősége nyílik, hogy döntsön vagy életre, vagy halálra. A rendelkezésünkre bocsátott fény szerint ítélnek majd meg. Senki sem lesz felelős a sötétségéért és tévelygéseiért, ha nem juttatták el hozzá a világosságot. Nem követnek el bűnt, ha nem fogadták el, amit meg sem kaptak. Mindenki esetét kivizsgálják, még mielőtt Jézus elhagyja a szentek szentjét. Mikor a bűnösökért könyörgés véget ér, s Jézus magára ölti a bosszúállás palástját, akkor mindenki próbaideje lezárul.

Sokan mégis azt tartják, hogy további próbaidő áll rendelkezésükre, miután Jézus elhagyja közbenjárói tisztjét a szentek szentjében. Ez azonban az ördög álokoskodása. Isten a szerint a világosság szerint vizsgálja és próbálja a világot, melyet Krisztus eljövetele előtt adományozott a világnak. Az emberek most alakítják jellemüket életre vagy halálra. Azok próbaideje, akik a bűnös életet választják és megvetik a felajánlott üdvösséget, akkor zárul le, mikor Krisztus szolgálata véget ér – közvetlenül az ég felhőiben való megjelenése előtt.

A világot szeretők, akik a test kívánságaira hallgatnak, ami ellenségeskedés az Istennel, azzal áltatják magukat, hogy Krisztus második eljövetele után további próbaidőt kapnak. Az érzéki szív, amely annyira rúgkapál az alárendelés, az engedelmesség ellen, e kellemes nézettel szereti ámítani magát. Sok ember érzéki biztonságban akar maradni, folytatni akarja az Isten elleni lázadást, azzal áltatva magát, hogy később a bűnbánat időszaka következik, később még lehetőségük nyílik elfogadni az igazságot, amely most oly népszerűtlen, s annyira ellenkezik bűnös hajlamaikkal és kívánságaikkal. Mikor semmi kockáztatni valójuk sem lesz, semmi kilátás a veszteségre, akkor – gondolják most – az üdvösség mellett fognak dönteni.

Akad az Írásban nehezen érthető, amit a tanulatlanok és a hitetlen ingadozók vesztükre fordítanak el, mondja Péter. Lehet, hogy a földi életben nem tudunk megmagyarázni minden szövegrészt; a gyakorlati igazságok közt mégis egy pont sincs, mely homályba burkolózna. Mikor Isten gondviselése elérkezettnek látja az időt, hogy próbára tegye a világot a mának szóló igazsággal, akkor Szentlelke készteti az embereket, hogy imával és böjttel kutassák az írásokat, míg láncszemet láncszem után meg nem lelnek, és tökéletes füzérré nem kapcsolnak össze. Az üdvösséget érintő minden tényt annyira világossá tesz, hogy senkinek sem kell tévedésbe esnie, sem a sötétben botorkálnia.

Amint nyomon követtük a jövendölés láncolatát, világosan felismertük és magyarázatot leltünk a napjainknak kijelentett igazság felől. Ezért felelősek is vagyunk az előjogokért, melyeknek örvendezünk, és a fényért, mely ösvényünkre ragyog. Az elmúlt nemzedékek a rájuk tündöklő fényért voltak felelősek. Isten akkor a Szentírás más pontjaira terelte figyelmüket, őket ezek tették próbára. Azokat az igazságokat melyeket mi értünk, nem értették meg. Nem felelősek hát a fényért, melyben nem részesültek. Volt ugyan Bibliájuk, mint nekünk, de a különleges igazságok kibontakozásának ideje, melyek a történelem záróeseményeit érintik, e mai, utolsó nemzedékek életében jött el.

Isten különleges igazságokat alkalmazott a más-más nemzedékek körülményeihez. A jelen igazság, mely nemzedékünket vizsgáztatja, nem jelentett próbatételt a régmúlt nemzedékek számára. Ha a múlt nemzedékek is részesültek volna a negyedik parancs szombatjára most ragyogó világosságban, Isten felelősnek tartotta volna őket e fényért.

Mikor a mennyben megnyílt Isten temploma, János szent látomásban olyan embercsoportot pillantott meg, akiknek szeme tisztelettel teljes félelemmel csüggött a szövetség ládáján, melyben Isten törvénye nyugszik. A negyedik parancs külön vizsgája csak az után érkezett el, miután a mennyben megnyílt Isten temploma.

Akik előbb haltak meg, mielőtt fényt nyertek volna Isten törvényéről és a negyedik parancs követelményeiről, azok nem vétkesek szombatrontásban. Isten bölcsessége és könyörülete kikutathatatlan, mellyel kellő időben támaszt világosságot és ismeretet, amint népének szüksége van rá. Mielőtt eljönne, hogy igazságban ítélje meg a világot, előbb elküldi figyelmeztetését, hogy felrázza az embereket, és felhívja figyelmüket a negyedik parancs elhanyagolására, hogy felvilágosodjanak, megbánják törvényszegésüket, s bebizonyítsák, hogy ők a mindenható törvényadó szövetségesei. Az Úr gondoskodott róla, hogy aki ezt választja, szent és boldog lehessen. Elég fényt nyújtott nemzedékünknek, hogy megtanulhassák kötelességeiket és előjogaikat, hogy örvendezhessenek a becses és ünnepélyes igazságoknak, azok egyszerűségében és erejében.

Csak azért a fényért vagyunk felelősek, mely ránk ragyog. Isten parancsai, és Jézus bizonyságtételei vizsgáztatnak minket. Ha hűek és engedelmesek vagyunk, Isten gyönyörködni fog bennünk, s meg fog áldani, mint választott, külön népét. Mikor bővelkedik a tökéletes hit, a tökéletes szeretet és engedelmesség, ha ezek munkálkodnak a Krisztus követőinek szívében, hatalmas és mély benyomást tesznek környezetükre. Világosság fog áradni belőlük, elűzve körülöttük a sötétséget, finomítva mindazt, aki hatáskörükbe ér. Az igazság ismeretére juttat el mindenkit, aki kész elfogadni a világosságot, s követni az engedelmesség alázatos ösvényét.

Akiken testi kívánságok uralkodnak, képtelenek felfogni a létfontosságú igazságok metsző erejét, noha üdvösségük függ tőle; mivel büszke szívet melengetnek, a világ szeretetét, a könnyű élet szerelmét, az önzést, az irigységet, a másé kívánását, az érzéki vágyakat, a gyűlöletet és mindennemű gonoszságot. Ha legyőznék ezeket, ők is részesülnének az isteni természetben. Sokan elhagyják Isten szavának félreérthetetlen igazságait, és hanyag módra nem követik az ösvényükre ragyogó fényt; hanem olyan titkokat feszegetnek, amelyeket Isten nem jelentett ki világosan. Találgatnak, beszélgetnek, vitatkoznak oly kérdésekről, amelyeket nem szükséges megérteni; hiszen nem közvetlenül érintik üdvösségüket. Sátán ezreket bájol így el. Mellőzik a jelen igazságot és a jelen kötelességet, holott mindkettő világos, mindkettő érthető annak, akinek ép az esze. Kétes elméleteken rágódnak, s oly bibliaszövegeken, melyeket nem bírnak felfogni. Tévedésbe esnek a hittel kapcsolatban; vegyes felvágott a hitük

Isten azt akarja, hogy gyakorlatban alkalmazzuk igéjének üdvösségre vonatkozó, érthető igazságait. Ha cselekedni fogják az igét, mely világos, mely nagyszerűen érthető, akkor nem hanyagolják el keresztény jellemük tökéletesítését. Az igazság megszenteli őket, és az igazság iránti alázatos engedelmességgel biztosítják örök életüket. Isten olyan szolgákat kíván, akik nemcsak szavakban, hanem tetteikben is igazak. Gyümölcseik bizonyítják, hogy valódi a hitük.

O. testvér, ha tovább dédelgeted téves nézeteidet, akkor Sátán kísértéseinek célpontja leszel. Felemás lesz a hited, s az a veszély is fenyeget, hogy mások gondolkodását is megzavarod. Isten egységet vár el népétől. Fura nézeteid ártani fognak tekintélyednek. S ha továbbra is melengetni és terjeszteni fogod, végül elkülönítenek testvéreidtől. Ha Isten az üdvösséghez fontos világosságot akar közölni népével, akkor meg is teszi, mint más fontos és jelentős igazságokkal tette. Hagyd annyiban ezt a kérdést. Hadd vigye véghez Isten a maga módján, a maga idején és útján a szándékait. Bárcsak Isten megsegítene, hogy a világosságban járj, amint ő is a világosságban van.