Az 1868. június 12-én nyert látomásban az Úr közölte velem, hogy komoly igazsághoz térítő munkát tudnánk elvégezni, ha kellő erőfeszítést tennénk. Minden községben, nagyvárosban, faluban akadnak, akik, ha értelmesen eléjük tárnánk, elfogadnák az igazságot. Hittérítőkre van szükség országunkban, önfeláldozó hittérítőkre, akik, mint tökéletes példaképünk, nem a maguk gyönyörűségére élnek, hanem hogy másokkal jót tegyenek.

Közölte velem, hogy népünk hiányosságokban szenved. Tetteikkel meghazudtolják hitüket. Hitünk tanúsítja, hogy a legkomolyabb, s legfontosabb üzenet hirdetésének idején élünk, melyet halandók valaha is kaptak. S annak ellenére, hogy félreérthetetlenül felismerjük e tényt, törekvésünk, lelkesedésünk, áldozatkészségünk mégsem egyezik a mű jellegével. Serkenjünk fel halottainkból, akkor Krisztus életet ad nekünk.

Számos testvérünk Battle Creekben szeretne lakni. Családok csődülnek ide a szélrózsa minden irányából, hogy letelepedjenek, s még többen tervezik, hogy ide költöznek. Az idesereglettek közül sokan eljöttek, holott ott volt szükség segítségükre és erejükre. Mikor ilyenek érkeznek Battle Creekbe, s látják, hogy mily nagy itt a szombattartók száma, gyakran úgy érzik, hogy nincs szükség bizonyságtételükre, ezért elássák talentumaikat.

Némelyek azért választják Battle Creeket, mert számos vallásos előnyt kínál. Később mégis csodálkozva tapasztalják, hogy alig pár hónap, máris hanyatlani kezd lelki életük. Mi ennek az oka? Sokan úgy vélik, hogy itt megnő a jövedelmük. Lehet, hogy ez a várakozásuk be is teljesedik, a lelkiekben mégis egyre zsugorodnak, a lelkiekben mégis törpék lesznek. Nem vállalnak terheket, mert azt gondolják, hogy az itt nem lenne helyénvaló. Nem tudják, hol is kezdhetnének valamihez az ilyen népes gyülekezetben, ezért csak herék lesznek a Mester szőlőskertjében. Az ilyenek csak a gyülekezet terhét hordozók gondját növelik. Mind megannyi tehertételek csupán. Sokan élnek Battle Creekben, akik gyors ütemben vállnak fonnyadt szőlővesszővé.

Jó néhányan, akik noha azelőtt tevékenykedtek és lelki tapasztalatra tettek szert a jelen igazság ügyében, Battle Creekbe költöznek, majd leteszik a terhüket. Ahelyett, hogy átéreznék a megkettőzött erőkifejtés, ébrenlét, ima és a kötelesség szorgos végzésének szükségét, alig tesznek valamit. A kiadóhivatal felelősségét viselők nem érnek rá, hogy munkájukon kívül is kötelességeket vállaljanak, mégis ők kénytelenek betölteni a gyülekezet tisztségeit, s végezni fontos, fárasztó munkát, ami másképp elvégezetlenül maradna, csak, mert mások nem hajlandók átvállalni a terheket.

Testvéreim, akik költözni szeretnétek, akik Isten dicsőségére törekedtek, s tudjátok, hogy felelősség nyugszik rajtatok, hogy mások javára éljetek, jót tegyetek, s embereket mentsetek meg, akiktől Krisztus nem sajnálta értékes életét, költözzetek olyan helységekre, ahol még kevés, vagy semmi világosság nincs, s ahol tényleges szolgálatot végezhettek. Ahol munkátokkal és tapasztalatotokkal mások áldására élhettek. Hittérítők kellenek a városokba és falvakba, hogy kitűzzék az igazság lobogóját, hogy így istennek mindenfelé legyenek tanúi; hogy az igazság behatolhasson oda, ahova még nem ért el. Hogy ott is kitűzhessük az igazság lobogóját, ahol még nem ismerik. Testvéreink ne csődüljenek egyetlen helyre, csak mert az kellemesebb nekik, hanem igyekezzenek eleget tenni magasztos hivatásuknak – hogy mások javára éljenek; hogy eszközül szolgáljanak legalább egyetlen ember megmentéséhez, noha többet is megmenthetnének.

Ne legyen munkánk egyedüli célja, hogy csupán mennyei jutalmunkat növeljük. Némelyek önzők e szemszögből. Tudjuk, hogy Krisztus mit tett értünk, mit szenvedett a bűnösökért, ezért az emberek tiszta, önzetlen szeretetéből kövessük Urunk példáját – áldozzuk fel kényelmünket és örömeinket a bűnösök javára. Krisztus előtt az az öröm lebegett, az erősítette meg összes szenvedése közepette, hogy menteni tudja a szegény bűnösöket. Ez legyen a mi örömünk is. Ez sarkalljon bennünket, nagyralátónak lenni Mesterünk ügyében. Ez Istennek tetsző, s ez bizonyítja, hogy szerető s odaadó szolgái vagyunk. Isten előbb szeretett minket, és nem sajnálta odaadni értünk szeretett Fiát, hanem elszakította őt kebléről, halálra adta, hogy nekünk életünk legyen. Szeretet, az embertársaink iránti valódi szeretet fejezi ki Isten iránti szeretetünket. Magasztos lehet a hitvallásunk, e szeretet nélkül mit sem jelent. Hitünk arra késztethet, hogy akár tűzre adjuk testünket, de az önfeláldozó szeretet nélkül, mely Krisztus keblében lobogott, s amire élete mutat példát, olyanok vagyunk csupán, mint csengő érc és pengő cimbalom.

Mégis akad egy-két család, mely lelki erőt merít a Bettle Creekbe költözésből. Van, akinek épp erre van szüksége, másoknak viszont ártalmára van. A. testvér és testvérnő például azok közé tartozik, akiknek áldására válhat az a hely. Az Úr utasította őket, hogy költözzenek oda. Pontosan Battle Creekre volt szükségük, hogy javukra váljék, s valóban, az egész család csak épült tőle. Ideköltözésükkel erőt nyertek, hogy szilárdan az igazság alapzatára helyezzék lábukat, s ha továbbra is az alázatos engedelmesség ösvényét járják, akkor majd örvendezni tudnak a segítségnek, melyben Battle Creekben részesültek.