L. testvér,

az Úr az elmúlt júniusban közölte, hogy kötelesség vár rád: helyesbítened kell útjaidat. Téves felfogást melengetsz magadról. Elhibázott az életed. Nem követed a bölcs és könyörületes utat. Követelőző vagy családodban. Ha továbbra is úgy bánsz feleségeddel és gyermekeiddel, mint eddig, akkor megrövidíted feleséged életét, gyermekeid pedig félni fognak ugyan tőled, de szeretni nem. Azt képzeled, hogy viselkedésed a keresztény bölcsesség megtestesülése, de ezzel alaposan félrevezeted magad.

Furcsa elképzeléseid vannak a család igazgatásáról. Nyaklótlan, zsarnoki hatalmat gyakorolsz, mely nem tűri meg az akarat szabadságát. Azt képzeled, elég, ha te vagy a család feje, hogy elég okos vagy mozgatni a család összes tagját, amint a munkás járatja a gépet. Parancsuralmat tartasz, és magadnak követelsz minden hatalmat, bár ez sértő a menny szemében, elszomorítja a gyöngéd szívű angyalokat. Úgy viselkedsz a családban, mintha egyedül te lennél képes a kormányzásra. Vérig sért, ha feleséged szembe mer szegülni véleményeddel, vagy kérdésessé teszi döntéseidet.

Miután sokáig hosszútűrő volt, s békésen eleget tett szeszélyeidnek, végül fellázadt az igazságtalan zsarnokoskodásod ellen, ideges lett, zaklatott, és megveti magatartásodat. Te meg a lehető legkövérebbre fújod fel e megnyilvánulásait, bűnnel vádolod, azzal, hogy az ördög szelleme vezeti őt, noha az egész a te hibád. Csaknem a kétségbeesésbe kergetted, majd gúnyosan csipkedted emiatt. Bár könnyen vidámmá és kellemessé tehetted volna az életét, így azonban ennek ellenkezője volt.

Meglehetősen lusta vagy. Nem használod fel erődet, melyet az Úrtól kaptál. Pedig ez a tőkéd. Erőd okos felhasználásával, kitartó, szorgalmas szokásokkal megszerezhetted volna az élet kényelmeit. Te követtél el hibát, s mégis azt gondoltad, hogy feleséged nagyravágyó, amiért kissé tűrhetőbb körülmények között szeretett volna élni. Sajnáltad tőle a pénzt, zsugori voltál hozzá. Jobb életre lenne pedig szüksége, bőségesebb táplálékra. Arra is szüksége lenne, hogy tűrhetőbbé tedd a munkáját. Te azonban hamis szemszögből nézed a dolgokat. Azt gondoltad, hogy ami ehető, az elég jó is, ha el lehet tengődni rajta, ha nem gyöngülsz le. A mértékletes evésről papolsz a feleségednek, pedig hiszen ő gyenge asszony. Ezért is nem tud jó vért és izomzatot termelni abból, amire korlátozod magatokat, hogy erős és egészséges legyen. Némelyek nem élnek meg olyan ételeken, melyek másnak megfelelnek, még ha ugyanúgy készítik is el.

Az a veszély fenyeget, hogy szélsőségessé válsz. A tested jó vért tud termelni a nagyon is kezdetleges, szegényes étkedből. Vérképző szerved kitűnő állapotban van. Feleségednek viszont választékosabb étrendre van szüksége. Ha úgy étkezik, mint te, neked ugyan jó lesz a véred, az ő szervezete viszont nem tudja azt jóra használni. Nagyon fáradékony, ezért bőséges, erőt adó ételekre lenne szüksége. Elegendő gyümölcs kellene neki, nem pedig nap-nap után ugyan azok az ételek. Feleséged nem erős, hanem beteges, ezért szervezetének sok olyasmire van szüksége, ami nélkül az egészséges ember megél.

L. testvér, jókora adag tekintélyeskedés van benned, de kiérdemelted-e a tekintélyt? Jaj, dehogy érdemelted! Hanem csak színleled. Szereted a könnyű életet. Nem fűlik fogad a keresztény munkádhoz. Ha nem lennél ily hanyag, sok mindent kényelmesebbé tehettél volna, ami most hiányzik nektek. Lusta szokásaiddal igazságtalanságot követsz el feleséged és gyermekeid ellen. Az órákat, amelyeket becsületes munkával kellett volna eltöltened, csak elbeszélgetted, elolvasgattad, ellustálkodtad.

Te is olyan felelős vagy erődért, mint a gazdag a vagyonáért. Mindketten intézők vagytok. Mindkettőtökre kötelesség hárul. Nem szabad visszaélned erőddel, hanem arra kell használnod, hogy megszerezd, amire a családodnak szüksége van; s megadhasd Istennek is, ami neki jár – segítened a jelen igazság ügyét. Nem kerülte el figyelmedet …-ban a kevélység, fitogtatás, és hiúság, s eltökélted, hogy példaadásod nem fogja alátámasztani a hivalkodást és fényűzést. Ám e törekvésedben súlyosan vétettél, mikor a másik végletbe estél.

Súlyos hiba csúszott lelki életedbe is. Félreálltál, szemlélő voltál csak, a mások hibáinak és gyöngeségeinek a tanúja, egyre különbnek tartva magadat, mivel helytelenségeket láttál bennük. Körültekintő és becsületes voltál üzleti ügyeidben, s mikor másokban lazaságot láttál e téren, akiknek magasztos a hitvallása, összehasonlítottad helytelen eljárásukat a te üzleti elveiddel, és így szóltál szívedben: „Különb vagyok, mint ők.” Noha közben távol tartottad magad a gyülekezettől, sasszemmel figyeltél, kákán is csomót kerestél, de semmit sem tettél, nem siettél az Úr segítségére, hogy kiküszöböld a rosszat. Mértéked volt, azzal mértél le másokat. Ha nem feleltek meg elképzeléseidnek, nem szeretted őket; de magaddal elégedett voltál.

Szigorú voltál a lelki dolgokban. Ha Isten úgy bánna veled, mint te bántál azokkal, akiket hibásnak tartottál a gyülekezetben, s amint a családoddal is bántál, akkor rossz sorsod lenne. Ám a gyöngéden szánakozó, könyörületes Isten, akinek szeretete soha meg nem változik, aki bűnbocsátó Atyánk – ő nem vetett el, s nem zárkózott el előletek bűneitek, számos visszaélésetek és tévelygésetek miatt. Jaj, dehogy! Még mindig szeret.

Meggondoltad-e, hogy „amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek is”? Észrevetted, hogy büszkeség, hiúság, világszerelmese lelkület él némelyik hitvalló keresztényben …-ban. Igaz, súlyos bűnök ezek; s e szellem miatt gyászolnak az angyalok. A megszenteletlenek példájának követői csak szétszórják, ami a Krisztusé, s emberek vérét gyűjtik ruhájukra. Ha folytatják útjukat, elvesztik üdvösségüket, s megtudják, milyen érzés mások kárhozatának rettenetes súlyát viselni, akiket megszenteletlenségük vezetett rossz útra, noha állították, hogy vallásos elvek vezérlik őket.

Méltán szomorít el azok kevélysége, és őszinte odaadásának hiánya, akik jobb dolgokat vallanak. Te viszont másokat tartasz szemmel, az ő helytelenségeikről s hibáikról beszélsz, a magad üdvösségét pedig elhanyagolod. Nem vagy felelős testvéreid bűnéért, csak ha példád miatt buktak el, ha a miatt tért le lábuk a keskeny ösvényről. Nehéz és komoly feladat vár rád, hogy uralkodj magadon, legyőzd magadat, hogy szelíddé és alázatos szívűvé válj, gyöngéd és szánakozó légy családodban, hogy szert tegyél a nemes lelkületre, az őszinte, igaz nagylelkűségre, mely szíve mélyéből megvet minden zsugoriságot.

Véleményed szerint, túl sokat bíbelődnek az imaházzal, s megjegyzést tettél a felesleges kiadásokra. Semmi szükség, hogy felháborodj ezen. Semmi sincs az imaházon, ami túlzott gonddal készült volna, vagy túl cikornyás lenne. Nem vitték túlzásba a díszítéseket. A berendezés sem fényűző. Akik panaszkodnak az imaházra, gondolják meg, kinek is épült! Mert Isten házának készítették, ahol Istennel találkozásra gyűlnek össze! Sokan úgy viselkednek, mintha az tetszene az ég és föld teremtőjének, aki pedig minden szépet és gyönyörködtetőt teremtett világunkban, hogy takarosságtól és a szépségtől megfosztott házat emelnek neki. Van, aki tágas, kényelmes házat épít magának, de arra nem telik nekik, hogy sokat költsenek az Istennek szentelt házra. Noha a kezükben levő utolsó forint is az Úré. Csak rövid időre adta kölcsön nekik, hogy az ő dicsőségére fordítsák. Mégis úgy adták ki kezükből javaikat Isten ügyének fejlesztésére, mintha minden erre a célra költött forint kidobott pénz lenne.

Isten nem akarja, hogy népe fényűzőn, kérkedve költekezzék külsőségekre. Mégis elvárja, hogy takarosan, rendesen, ízlésesen és egyszerűen, mégis szemet is gyönyörködtetőn emeljenek házat neki, ahol találkozhat népével. Akik Istennek építenek házat, annyival gondosabban, figyelmesebben, ízlésesebben rendezzék be, amennyivel a célja is magasztosabb és szentebb, mint a közönséges lakóházaké.

Az Úr látja az emberek célkitűzéseit és indokait. Akiknek magasztos fogalma van Isten jelleméről, azok a legdicsőbb örömnek tartják majd, hogy mindent a lehető legjobban, s a legkitűnőbb ízléssel készítsenek el. De akik sajnálkozva szegényesebb házat szentelnek neki, mint amilyet a maguk lakásának elfogadnának, azt bizonyítják, hogy nem tisztelik Istent, sem a szent dogokat. Tetteikkel kürtölik világgá, hogy szemükben fontosabbak a maguk ideiglenes gondjai, mint a lelkiek. Második helyre szorítják az örökkévaló ügyeket. Nem tartják szükségesnek jó és kényelmes berendezést szerezni be Isten szolgálatára, azt viszont roppant fontosnak tartják, ami erre az életre vonatkozik, így leplezik le szívük elveinek tényleges erkölcsi alaphangját.

Népünk közül sokan szűklátókörűek lettek. Kevélységnek és a világ szeretetének kiáltják ki a rendet, a szépséget, a jó ízlést és a kényelmet. Holott ez tévedés. Az olyan hiú büszkeség, ami rikító, tarka-barka kellékekben, és felesleges díszítgetésekben nyilvánul meg, nem Istennek tetsző. De aki az ember számára gyönyörködtető világot teremtett, aki szemet vidító, mindenféle gyümölcsöző, és tekintetre szép fákból ültetett kertet az Édenben, aki mindenféle-fajta és színárnyalatú virágokkal díszítette a földet, kézzelfoghatóan bebizonyította, hogy szereti a szépet. Mégis elfogadja a legszerényebb ajándékot is a legszegényebb és leggyöngébb gyermektől, ha nincs jobb ajándékuk. Az Úr az őszinte lelket fogadja el. Akinek szívében mindenek fölé magasztalva Isten foglalja el a királyi széket, az tökéletesen Isten akarata alá rendeli akaratát, s teljesen átadja magát az ő kormányzása és uralma alá.

A rövidlátó halandók nem értik meg Isten útjait és tetteit. Nem az égre függesztik szemüket, amint kellene. Nincs magasztos fogalmuk az örökkévaló dolgokról. Csak homályos szemmel nézik e dolgokat. Nem gyönyörködnek különösebben, ha Isten szeretetéről, a menny dicsőségéről, tündökléséről, a szent angyalok magasztos jellegéről, megváltó Jézusunk fenségéről, s kimondhatatlan szeretetreméltóságáról elmélkednek. Annyi ideig tartották szemük előtt a földi dolgokat, hogy az örök események homályosak és felismerhetetlenek lettek előttük. Vaksi képük van csak Istenről, a mennyről, az örökkévalóságról.

A közönségessel helyezik egy szintre a szent dolgokat. Így, mikor Istenről van szó, olyan fösvények, mint mikor embertársaikról van szó. Az Úrnak hozott áldozatuk sánta, beteg vagy fogyatékos. Azt a meglopást űzik vele szemben is, amit embertársaikkal. Gondolataik nem emelkednek a magasztos erkölcsi mértékhez, hanem csak alant maradnak. A föld alantas tereinek tisztátalan, ártalmas kigőzölgését lélegzik.

L. testvér, vasvesszővel uralkodsz családodon. Zsarnoki szigorral bánsz gyermekeiddel, noha így sosem vívod ki szeretetüket. Feleségedhez sem vagy gyöngéd, nyájas, szeretetteljes és előzékeny; hanem nyers, kényúri módon bánsz vele, egyre hibáztatod és gáncsolod őt. A békés, jól rendezett család szívüdítő látvány Isten és a szolgáló angyalok előtt. Tanuld meg, hogyan tedd családi fészkedet jól rendezetté, kényelmessé, kellemessé. Nyájas méltósággal ékesítsd, s akkor gyermekeidet is ez a lelkület itatja át; akkor könnyebben megvalósíthatjátok a rendet, a rendszerességet és az engedelmességet.

L. testvér, elgondolkodtál már azon, hogy mi a gyermek, s hová tart? Mert gyermekeid az Úr családjának ifjabb tagjai, testvéreink ők, kiket égi Atyánk gondjaidra bízott, hogy a menny számára neveld őket. Mikor gyakran durván bánsz velük, gondolsz-e arra, hogy az Úr elszámolásra von bánásmódodért? Nem szabad durván bánnod gyermekeiddel. A gyermek nem ló vagy kutya, hogy csak úgy, zsarnoki akaratod szerint parancsolgass nekik; vagy hogy mindig ostorral, vagy ököllel uralkodj rajtuk. Némely gyermeknek annyira romlott, csökönyös a természete, hogy kénytelenek vagyunk fájdalmat okozni neki; mégis nagyon sok esetben sokkal rosszabb, ha így fegyelmezünk.

Uralkodj magadon. Sose fenyítsd gyermekeidet, amíg türelmetlen vagy bosszús vagy, vagy mikor dühbe gurulsz. Büntesd őket szeretettel, hogy lássák, mennyire vonakodsz fájdalmat okozni nekik. Sose emeld rájuk a kezed, csak ha le tudsz borulni Isten előtt, és áldását kéred a fenyítésére, melyet ki akarsz osztani. Tápláld a szeretetet gyermekeid szívében. Tárj eléjük magasztos és helyes indítékot, hogy miért kell uralkodni magukon. Ne tedd rájuk azt a benyomást, hogy azért kell engedelmeskedniük, mert most ez jutott eszedbe; vagy, mert ők gyöngék, te pedig erős vagy, mert az apjuk vagy, ők meg a gyermekeid. Ha tönkre akarod tenni családodat, csak folytasd a nyers erővel kormányzást, s akkor biztosan tönkre is teszed.

Feleséged gyöngéd szívű, s könnyen izgatott lesz. Nagyon zavarja, hogy durván fegyelmezel, s ez az ellenkező végletbe sodorja őt. Ellensúlyozni igyekszik nyersességedet, amit súlyos kötelességmulasztásnak tekintesz, ha nem uralkodik a gyermekeken. Szerinted elnéző, kényeztető és erélytelen. Nem segíthetsz neki ebben addig, amíg magad helyesen nem viselkedsz, amíg azt a szülői gyöngédséget nem tanúsítod családodban, amit kellene. Helytelen igazgatásod váltja ki feleséged erélytelenségét. Lágyítsd meg természetedet. Isten Lelke hatásának finomultabbá kellene tennie téged. Alaposan meg kell változnod-térned; s akkor majd a helyes álláspontból igazgathatsz. Engedd be lelkedbe a szeretetet; s hagyd, hogy az foglalja el méltóságoskodásod helyét. Önzésednek, rigolyáidnak meg kell halniuk.

Feleségednek gyöngédségre és szeretetre van szüksége. Az Úr szereti feleségedet, aki sokkal közelebb áll a mennyek országához, mint te. De lépésről-lépésre haldoklik, s te fosztod meg lassan életétől. Holott ha akarnád, boldoggá tehetnéd őt. Bátorítsd, hogy támaszkodjék erős szeretetedre, hogy bizalmasává fogadjon, és szeressen. Mert most csak leszoktatod erről. Visszariad attól, hogy kitárja előtted érzelmeit, mert megvetőn bántál érzéseivel; gúnyt űztél félelmeiből, s nagyképű fontoskodással tolakodtál elő véleményeiddel, mintha nem lenne ellenük fellebbezés. Ha tovább folytatod, amit művelsz, bizonyosan kihal irántad táplált tisztelete. S a tisztelet nélkül, a szeretet sem marad meg sokáig. Kérve-kérlek, fordulj sarkon, alázd meg magadat.

Valld be, hogy csúnyán bántál feleségeddel. Ő sem tökéletes. Neki is akadnak hibái. Mégis őszintén szeretné szolgálni Istenét, és türelmesen el szeretné hordozni vele és gyermekeiddel szemben gyakorolt helytelen viselkedésedet. Nagyon gyors szemmel észreveszed feleséged hibáit, s ha foltot látsz, tüstént szemére is veted. Pedig gyönge a testvérnő; ennek ellenére jobban magasztalja Istent kisebb erejével, mint te a nagyobbal.

Battle Creek,

1869. január 7.