Kedves Y. testvér!

Utolsó látomásomból tudom, hogy félre ismered magadat. Lelkiekben kötelesség vár rád, melyet csak te végezhetsz e1. Rövid ideje ismered az igazságot, s még alaposan meg se tértél. Többre tartottad magadat, mint ami vagy. Előző életedre terelték figyelmemet. Nem emelkedett a gondolkodásod. Ehelyett olyan dolgokkal foglalkozik, melyek nem vezetnek tiszta tettekre. Romlott szokásaid voltak, s ezek foltot ejtettek erkölcsödön. Túl bizalmasan, s nem elég szemérmesen viselkedsz a nőkkel szemben. Nagyon megfelelnél ott, ahol bátorítják a férfiak és nők közötti bizalmaskodást dr. A. elméletének megfelelően. Nem tettél jó benyomást …-ban. Nem voltál ott a megfelelő ember. Felületes és semmitmondó beszéded megfosztott a lehetőségtől, hogy jó légkört árassz. Zenéd nem serkentett magasztos gondolatokra vagy érzetekre, hanem inkább lealjasított.

Néhány hete ugyan javulás állt be nálad, mégis hiányzik belőled az elvhűség, Sok hiba van benned, s némelyikről magad is tudsz. Ifjúságod ballépései mély nyomot hagytak rajtad. Amit tisztátalan szokásaiddal elvesztettél, azt soha vissza nem nyerheted. Ezek annyira elhomályosították fogékonyságodat és érzékenységedet, hogy nem látod tisztán a szent dolgokat. Jelen lelki fejletlenséged mellett nem tudsz ellenállani a csábításnak. Nem vagy elég erős, hogy elviseld a próbákat. Az igazság nem szentelt meg. Bár megragadtad az igazságot, az igazság nem ragadott meg téged, hogy gondolkodásod megújulásával átalakultál volna. Önámítón élsz. Jaj, kérve kérlek, ne folytasd ezt a valódi helyzeted felőli öncsalást. Nem bántad meg szíved mélyéből bűneidet, nem kerested alázatosan, gyötrődő szívvel az Urat, hogy törölné el vétkeidet. Nem látod be, hogy útjaid mennyire bűnösök az Isten előtt Ezért nem vitted keresztül a megújulást lelki életedben. Az önigazultság palástját öltötted magadra, hogy elleplezd a bűn torz alakját, bár nem ez a bűn gyógyszere. Fogalmad sincs, mi az igazi megtérés. Az ó ember nem halt meg benned.

Rendelkezel ugyan az istenfélelem látszatával, Isten megtisztító hatalmával viszont nem. Jól érted és műveled a sima beszédet és írást, s ami szavaidat illeti, talán helyénvalók is – mégsem szólsz a szív valódi nyelvén. Eléggé ismered magadat, hogy tudj erről. Veszedelmes állapotban vagy. Isten mégis szánakozik rajtad, s meg is ment, ha megtörten hullsz lába elé, átérezve tisztátalanságodat és fertelmességedet, lelked Isten átalakító hatalma híján való rothadtságát.

Fivérem, nem azért írok, hogy elcsüggesszelek, hanem, hogy rávegyelek, vizsgáld meg indítékaidat, s viselkedj úgy, mint aki az örökkévalóság fényében él. Tépd ki magad az ellenfél csapdájából. Könyörögve kérlek, ne hitess el senkit, hogy azt gondolja, magasztosabb fényben élsz, mint amilyet el bírsz viselni. Mert mikor szertefoszlik az ámítás, és valódi megvilágításban ismernek meg, be fog állni az ellenhatás. Bár Isten Lelke több mindenről meggyőz, bár érzékeled az igazság erejét, mikor azt hallgatod; e szent, lágyító benyomások mégis elillannak, s feledékeny hallgató vagy. Nem alapozódtál, erősödtél, állapodtál meg az igazságban. Jónak látod, hogy elfogadd az igazságot, mégsem tapasztaltad megszentelő hatalmát. Most kérve kérünk, ne ámítsd tovább magad. Isten nem hagy gúnyt űzni magából. Még nincs túl késő, hogy kereszténnyé válj. Ne hallgass ösztöneidre. Fontolj meg alaposan minden lépést, és ne hitegesd magadat.