Kedves B. testvér!

Kétszer is hozzáfogtam, hogy bizonyságot írjak neked, de időhiány miatt nem tudtam befejezni. Most nem merek tovább hallgatni, mert szomorúság nehezedik rám miattad. Bizonyságtételt írtam néhány igehirdetőnknek, s ahogy újra felmerült bennem az esetük, egyre világosabban látom siralmas helyzetüket. A te eseted se kivétel. A haszonvágy, a pénz szerelme sok lelkészünkön eluralkodik. Pedig Krisztus képviselőinek vallják magukat. Ezek közül néhányan olyan példával járnak elől, hogy elcsüggesztik népünket.

Némely lelkészünk elállja az utat Isten művének fejlődése előtt. Akik meg tőlük várták a példamutatást, visszaesővé lesznek. Két éve lehet, hogy az Úr elém tárta az igehirdetőket fenyegető veszélyeket, és viselkedésük következményeit Isten ügyére nézve. Szóltam ugyan már általánosságban ezekről, de akik a legbűnösebbek e téren, azok veszik magukra legkevésbé a bizonyságtételt. Némelyeket annyira elvakít az önzés, hogy szem elől veszítik Isten munkájának magasztos voltát.

B. testvér! Eddig csaknem teljes csőd az életed. Bár jókora tekintéllyel rendelkeztél, mégsem kamatoztattad azt legelőnyösebben. Csődöt mondtál a családodban; rendezetlen ügyeitek vannak odahaza és ezek a hiányosságok érezhetők a gyülekezetben is. Az Úr már előbb világosságot nyújtott neked családi kötelességeid elhanyagolásáról, hogy miként hozd helyre az elmulasztottakat. Rámutatott hibáidra, te mégsem tartottad bűnnek, hogy úgy hozzál gyermekeket a világra, hogy helyes nevelés híján nőjenek fel. Kifogásokat találtál hibáikra, bűneikre, önfejű, vakmerő viselkedésükre, s azzal álltatod magad, hogy idővel majd csak helyre jön minden.

Pontosan követed Éli példáját. Időnként ugyan elővetted gyermekeidet, és nekik szegezted a kérdést, hogy miért gonoszkodnak annyira, mégsem gyakoroltad családfői tekintélyedet, a család papjának tekintélyét, hogy rájuk parancsolj, és szavad törvény legyen családodban. A te és feleséged gyermekeitek iránti majomszeretete arra vezetett, hogy elhanyagoljátok komoly szülői kötelességeteket.

B. testvér, mint Isten szolgáján, kettős felelősség nyugszik rajtad, hogy jól igazgasd családodat, és engedelmességre szorítsd gyermekeidet. De neked tetszett talpraesettségük, ezért mentségeket találtál hibáikra. Bűneik nem tűntek oly igen vétkesnek előtted. Isten ellenére cselekedtél, és mivel elhanyagoltad kötelességedet, csaknem tönkretetted gyermekeidet. Mikor az Úr már megrótt érte, mikor már tanáccsal látott el, akkor is tovább folytattad e hanyagságot. A családotok csapnivaló példamutatása által Isten ügyének okozott kár tetemesebb volt a különböző helységekben, mint az a jó, amit elértél. Az ellenfél megvakított és félrevezetett a családodat illetően. Te és a feleséged magatokkal egyenlővé tettétek gyermekeiteket. Úgy jöttek-mentek, ahogy nekik tetszett. Ez szomorúan hátráltatta munkádat, Krisztus igehirdetőjének tevékenységét. S gyermekeid fegyelmezésének elhanyagolása súlyosabb bajra vezetett, mely megsemmisüléssel fenyegeti hasznavehetőségedet.

Munkásságod során gyakran felkeltetted az emberek érdeklődését, de mikor legkönnyebben dolgozhattál volna, eltűrted, hogy családi ügyeid elvonjanak Isten munkájától. Több ízben nem folytattad szívósan erőfeszítésedet, míg meg nem győződtél, hogy mindenki döntött, vagy az igazság mellett, vagy ellene. Nem okos hadvezetés az, ha felvesszük a harcot az ördög hatalma ellen, majd dicstelenül, az ütközet közepén elhagyjuk a csatateret, így alkalmat adva az ellenfélnek, hogy csak még erősebben magához kötözze azokat, akik már-már el akarják hagyni sorait, már-már Krisztus oldalán akartak állást foglalni. Ezt az érdeklődést, ha egyszer veszni hagyjuk, soha újra fel nem keltjük. Némelyeket ugyan elérhetünk, de a túlnyomó többségükre nem tudunk újra hatni; nem tudjuk újra meglágyítani szívüket az igazság hirdetésével.Látszólag Isten ügyét szolgáltad, valójában a magad érdekével törődtél többet. Isten ügye sorvadozik, te mégis azt számolgattad, tervezted, hogyan tegyél szert anyagi előnyre, miközben lelkek vesztek el kötelességmulasztásaid miatt. Ha lelkipásztorságod alatt törekedtél volna felépíteni a művet, ha érdekeid mellőzésével szolgáltad volna Isten ügyét, ha így példát mutattál volna és lélekmentés iránti odaadás sarkallt volna, hogy túlmunkával koptasd el magadat, eljárásod menthetőbb lenne. Bár Isten akkor sem hagyná jóvá. De mikor hiányosságaid oly szembeszökők voltak némely dolgokban, s Isten ügye oly súlyosan szenvedett példád miatt, mert elhanyagoltad kötelességedet családodban, ezért súlyos bűn az Isten szemében, hogy bár állítólag ügyét szolgálod, valójában önző érdekeidet tuszkolod előtérbe.

C. vén eljátszotta tekintélyét és az igazság erejét, mert üzérkedésbe fogott, méghozzá testvérei rovására. Ez különösen sértő volt Isten szemében a Krisztus szolgájától. Pedig te is azt műveled. C. vén eljárásából kifogást kovácsoltál, hogy kedvedre üzérkedhess. Azzal igazoltad a magad előnyökhöz segítését, hogy más igehirdetők is ezt teszik. Pedig a többi igehirdető nem mérvadó számodra. Ha felégetik tekintélyüket, ha eljátsszák Isten helyeslését és testvéreik bizalmát, messze kerüljük el útjukat. Krisztus a példaképünk; s neked sem lehet ürügy, ha tévelygő embereket veszel példának, hacsak Krisztus életével nem hangolják össze életüket. Légköröd még Isten ügyének halála lesz, ha folytatod az elmúlt néhány évben űzött viselkedésedet, üzletelésed, üzérkedésed, s mikor olyan javakat gyűjtesz be testvéreidtől, amiért nem dolgoztál meg: súlyos bűn az Isten szemében.

Némelyek megfosztották magukat a családjuk megélhetéséhez szükséges javaktól, némelyek feltétlen szükségleteiktől is, hogy segítsenek téged, te meg képes voltál elfogadni. Pál írja filippibeli testvéreihez: „Az a lelkület legyen bennetek, amely a Krisztus Jézusban volt.”

„Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is.” A korinthusiaknak ezt írja: Majd, újra szomorúan mondja: „Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.” Az érdekeiddel törődés lelkülete, melyet melengetsz, egyre inkább fejedre nő, egyre pénzsóvárabbá tesz. Pál inti zsidó testvéreit: „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van; mert ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.” A kapzsi lelkület kedvéért feláldozod jó hírnevedet és jóra való hatásodat. Isten drága ügyét éri gyalázat a miatt a szellem miatt, mely megszállta az igehirdetőket. Te is megvakultál, így nem látod be, mely igen sértik ezek az Istent. Ha úgy döntöttél, hogy mindent meg akarsz szerezni a világból, tedd meg, de ne a Krisztus hirdetésének palástja alatt. Vagy Isten ügyének szenteled idődet, vagy sem. Eddig az érdeked volt főszempontod. Az időt, melyet Isten ügyének kellett volna szentelned, személyes ügyes-bajos dolgaid elintézésére fordítottad, így olyan összegeket veszel fel Isten kincstárából, amiért nem dolgoztál meg. Van képed azoktól fogadni el a pénzt, akik szűkösebben élnek, mint te. Nem veszed figyelembe az ő szempontjukat, nem sajnálod őket. Nem vagy figyelmes, hogy azoknak, akik segítenek neked, módjukban áll-e a segítés. Gyakran helyénvalóbb lenne, ha te segítenéd azokat, akiktől segítséget fogadsz el. Mielőtt Isten munkája fel tudna virágozni, előbb át kell alakulnod. Családod és gazdagságod gondjai kötik le gondolataidat. Nem szenteled magadat teljesen hivatásodnak. Azt hoztad fel kifogásul, amiért rengeteg időt töltesz otthon, hogy gyermekeidnek szüksége van jelenlétedre és gondoskodásodra, s velük kell maradnod, hogy eleget tegyél a látomásban nyert világosságnak. De B. testvér, eleget tettél-e? Hiszen most meg azzal mentegeted magad, hogy gyermekeid már felnőttek, nem parancsolhatsz nekik. Ebben azonban tévedsz. Egyik gyereked sem túl idős, hogy tiszteljék tekintélyedet és engedelmeskedjenek neked, míg a te fedeled alatt élnek. Milyen idősek is voltak Éli fiai? Nős emberek voltak; s Élinek, az apának és Isten papjának mégis meg kellett volna fékezni őket.

De ha feltételezzük is, hogy két idősebb fiad már nem esik a kezed alá, akkor is, mikor Isten a világosságot küldte, hogy tönkreteszed őket az engedékenységgel, akkor még nem nőttek ki a kezed alól. S még mindig ott a három fiatalabb gyermeked, akik a bűnösök útját tapossák, engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, inkább az élvezeteknek, mint Istennek kedvelői. Legfiatalabb fiad is a bátyja lábnyomába lép. Hogyan viselkedsz vele szemben? Ráneveled-e a szorgalom és hasznosság szokásaira? Hozzáfogsz-e a félelmesen elhanyagolt kötelességedhez, hogy jóvá tedd a múltat? Megreszketsz-e Isten szava előtt?

Csodálkozhatnánk rajta, hogy olyan valaki hanyagolja el a családját, akinek a kezében Isten írott szava, sőt az egyenesen neked írt bizonyságtétel. Mindkettő kimutatja hanyagságod. Fiad azt teszi, amit akar. Nem fegyelmezed meg őt. Nem neveled, és nem szorítod rá, hogy viselje az élet ráeső terheit. Ezért rossz a fiad, mert hanyag vagy. Élete gyalázatot hoz apjára. Bár jól tudod mi a kötelességed, mégsem teljesíted. Nem él fiadban meggyőződés az igazság felől. Tudja, hogy a maga akarata szerint tehet, és az ellenség uralkodik értelmén. Ürügyül használod gyermekeidet, hogy otthon maradj, noha, B. testvér, a világ dolgai fontosabbak neked.

Nem viseled szíveden Isten ügyét, s az Isten népe előtti példád sem méltó a követésre. Minnesotán kemény munkásokra van szükségünk, nem olyan lelkészekre, akik csak akkor látogatják a gyülekezeteket, amikor kényelmes nekik. Isten ügyének harcosokra van szüksége, akik nem hagyják akadályozni magukat Isten ügyében, vagy nem süketek a kötelesség szava iránt az önző és világi érdekek miatt. Minnesota széles munkaterület, és sokan hajlanának is ott az igazságra. Ha rendbe lehetne szedni a gyülekezeteket, ha fegyelmet tartanának bennük, akkor világosság ragyogna belőlük, amit meg lehetne érezni az állam széltében-hosszában. Tízszer annyit végezhettél volna el Minnesota államban, mint elvégeztél. De a világ ékelődött közéd és az Isten munkája közé, ami megosztotta figyelmedet. Önző érdekek fészkelték magukat szívedbe, az igazság hatalma pedig kiszorult. Ezért jelentős változáson kell átesned, hogy rendbe szedd magadat. Alig végeztél valóságos, becsületes munkát. Mégis mindenáron arra törekedtél, hogy minden pénzt magadnak markolj, amit csak tudsz, mintha megilletne. Bolonddá tartottad az embereket. A magad érdekével törődtél, a mások kárára juttattad magadat előnyökhöz. Már jó ideje ez irányban haladsz, s hacsak meg nem állít valaki, kimúlik a tekintélyed. Hull Mózes is ez irányban távozott. Irigyelte a másét, és amit csak tudott, mindent magának harácsolt. Nem ragadta meg eléggé az igazságot, hogy legyőzze vele az önzését.

Mikor Snook B. F. magáévá tette az igazságot, súlyos nyomorban élt. Bőkezű emberek lemondtak kényelmükről, s olykor arról is, amire égetően szükségük lett volna, hogy segítsék a Krisztus szolgájának tartott igehirdetőt. Mindezt jóhiszeműen tették. Úgy támogatták őt, amint Üdvözítőjükön segítettek volna. De ezzel tették őt tönkre. Nem rendezte dolgait Istennel, hiányzott belőle az elvhűség. Nem volt valóban megtért. Minél többet kapott, annál többre vágyott. Összeszedett, amit csak bírt a testvéreitől, míg csak értékes házhoz nem segítette őt bőkezűségük. Akkor hitehagyó lett. Azok legkeserűbb ellenségévé vált, akik legbőkezűbbek voltak hozzá. El kell majd számolnia a javakkal, melyeket az igazság tiszta szívű hívőitől vett el. Nem őket rabolta meg, hanem Isten kincstárát. Nem kívánunk neki rosszat, mivelhogy „minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az”. Oda távozott, ahova a szíve húzta, ahova a szeme csalta, ám Isten mindezért számadásra fogja vonni. Akkor a sötétség összes rejtett dolga napfényre kerül, nyilvánvaló lesz a szív titkos gondolata.

B. testvér, te nem vagy olyan, mint ez a két férfi. Össze sem hasonlíthatunk velük. Annyit mégis mondanék: Vigyázz, nehogy lábuk nyomába lépj, nehogy kapzsisággal élj. Az igehirdetőknek ama kívánsága, hogy önző célokra szerezzenek javakat, csapda csupán a lábuk elé, Ha tovább folytatják, romlásuknak fog bizonyulni. Mert ezzel magukra rögzítik tekintetüket, s egyre inkább közömbösen hagyja őket Isten ügyének felvirágozása, s a szegény, veszendő lelkek iránti szeretet. Nem egy csapásra hűl ki szeretetük az igazság és annak ügye iránt. Olyan fokozatos, alig észrevehető ez az igaz ügytől való eltávolodásuk, hogy gyakran nehéz rátapintani, mikor is ment végbe a változás.

Nézetem szerint nagyon veszélyes úton jársz. Nem tartod szükségesnek, hogy engedelmeskedj a világosságnak, melyet Isten nyújtott neked, s hogy felrázd magad, hogy megmentsd családodat. Csupán mentségekkel hozakodtál elő, ahelyett, hogy valóban a család feje és papja lennél. Nem tagadtad meg a nyert fényt. Nem lázadoztál ellene, hanem elengedted a füled mellett, mert kényelmetlen és kellemetlen lett volna a foganatosítása. Úgy tettél hát, mint Méroz. Nem siettél az Úr segítségére, bárha annyira létfontosságú is a dolog, hogy gyermekeid örök üdvösségét érintette. Elhanyagolod kötelességedet. E szemszögből haszontalan szolga vagy. Alig van fogalmad, hogy Isten mily komolyan veszi, ha a szülők nem fegyelmezik meg gyermekeiket. Ha megjavultál volna e téren, azt is beláttad volna, hogy ugyanúgy törekedned kell fegyelmet és rendet tartani a gyülekezetben. A családodban élő pongyolaságod meglátszik a gyülekezeti munkádon is. Amíg átalakult ember nem leszel, nem tudod felépíteni a gyülekezetet.

Az Isten világosságának elhanyagolása részben fogollyá, az ellenfél cseleinek játékszerévé tett. Ajtót hagytál nyitva neki, ahonnét más irányban is hozzád férkőzhet, s elgyöngíthet. Látta, hogy sikerült megvakítani családod felől, amikor elhanyagoltatta veled az Úr által küldött fényt. Akkor Sátán másfelől vett ostrom alá. Felkorbácsolta üzletelő szellemedet, nyereségvágyadat. Így elvonta szívedet Isten ügyétől. Isten és az igazság szeretete így egyre kevésbé fontos neked. Kevesebbet érnek szemedben azok az emberek, akikért pedig Krisztus meghalt, mint ideiglenes érdekeid. Ha ezen az úton folytatod, rövidesen irigy, érzéki, másét kívánó leszel, hátat fogsz fordítani az igazságnak, mint már mások is tették.

Családod közelében szeretnél munkát kapni, remélve, hogy majd szólni vagy tenni tudsz valamit, ami felébresztené gyermekeid lelkiségét. Mert eddig elhanyagoltad e kötelességedet. Mikor majd vállalod a régóta az Úr által rád bízott, de elhanyagolt kötelességedet, s Krisztus szellemében, eltökélten felrázod magad, hogy rendezd családodat, akkor remélheted, hogy Isten megsegíti igyekezetedet. Remélheted, hogy mély benyomást teszel családod szívére. Egyrészt addig ürügynek használtad gyermekeidet, hogy odahaza maradj, de mégsem végezted azt, amiért állítólag otthon maradtál. Nem fegyelmezted meg gyermekeidet. Feleséged is tökéletlen e téren, ezért még fontosabb, hogy olyan helyzetben légy, ahol eleget tudsz tenni kötelességednek. Feleséged szeretete elnézi gyermekeinek, hogy azt tegyenek, amit akarnak, hogy maguk válasszák meg barátaikat, pedig ez csak romlásba vezeti őket. Ha otthon vagy, s mégis megengeded, hogy azt tegyenek, ami jólesik, az még rosszabb, mintha távol lennél; és károsabban érinti az igazság ügyét is.

Isten felszólít, hogy lelkiismeretes, önzetlen, világi ügyekkel nem nagyon törődő munkások tevékenykedjenek ügyében, akik fenntartják a mű különböző ágait; mint például, megtanítják az előfizetés gyűjtőket, hogy pontosan fizessék az összegeket; vagy serkentik a testvéreket, hogy rendszeresen szolgáltassák be a tizedeket. Krisztus – példaképünk – életét áldozathozatal, lemondás, fárasztó munka, és magáról megfeledkező jótékonyság jellemezte. Az igazi lelkipásztor munkája és jelleme egyezik Krisztus életével. Krisztus félretette dicsőségét, főparancsnoki tisztjét, megtiszteltető helyzetét, gazdagságát és szükségleteinkig alázta magát. Bár nem tudjuk utolérni példáját, mégis őt kell követnünk. Azok iránti szeretetüknek, akikért Krisztus ezt a hallatlan áldozatot hozta, arra kell serkenteni szolgáit, hogy legyenek buzgók, lemondók és fáradhatatlanok, hogy munkatársaivá fejlődhessenek a lélekmentésben. Akkor Isten szolgáinak működése gyümölcsöző lesz; mert valóban az ő eszközeivé válnak. Isten Lelkének kegyelmes benyomásai nyomán Isten hatalma látszik majd meg rajtuk. Isten azt akarja, hogy ébredj fel, szedd össze erődet, hogy átjuss az akadályokon; soha ne csüggedezz; ha kell, dolgozz keményen, mint Pál: „Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta böjtölésben, hidegben és meztelenségben”, mert mély szeretet égett benne az emberek iránt, hiszen Krisztus életét adta értük.

Néhány lelkészünk a maga zsebére aknázza ki testvéreink nagylelkűségét, s ezzel lejáratja tekintélyét. Az ilyen ügyekkel felégetik testvéreik beléjük vetett bizalmát. Hathatósan bezárják az ajtót is, hogy a valóban támogatásra szorulókat, akik méltók is erre, ezentúl nem támogatják a testvérek. Az utat is jól elreteszelik ezzel, melyen át a mű fenntartására érkezik segítség. Sokak kedvét szegi, ha látják, hogy a lelkészek mily kevéssé törődnek Isten ügyének jólétével, mert nem látnak bennük odaadást a munka iránt. Elhanyagolják a tagokat, az ügy pedig egyhelyben topog, mert hiányzik a jól irányított, eredményes tevékenység, melyet pedig joggal elvárhatnak lelkészeiktől.

Csalódottságukban néhány testvérünk átadja magát a türelmetlenségnek és kétségbeesésnek, mikor látják, hogy a tanítókban önzés és kapzsiság él. A tagok előbbre járnak, mint lelkipásztoraik. Ha a lelkészek önfeláldozó lelkületet tanúsítanak, szívükön viselve az emberek üdvösségét, a tagok nem fogják visszatartani a műtől a javakat. Emelkedjenek csak fel a Krisztus képviselőinek magasztos színvonalára, akkor Isten dicsőségét fogjuk látni az igazság hirdetésénél, s az emberek kénytelenek lesznek elismerni az igazság világosságát és hatalmát. Feltétlenül Isten ügyét kell legfontosabbnak vennünk.

Testvérem, eredményesen fáradozhatnál. Hisz jártas vagy az igazságban, s komoly áldás lehetnél a jelen igazság ügyére nézve, ha megszentelődnél, és a lélekmentésnek áldoznád magadat; ha mellékesen sem lesznek önző érdekeid. Isten szent megbízást, értékes képességeket helyezett kezedbe. S ha igaznak talál megbízásodhoz, ha hűségesen használod képességeidet, nem kell szégyenkezned, mikor a Mester visszatér, és kamatostól kéri számon a tőkét. Veszélyes félvállról kezelni vagy bármily értelemben semmibe venni a fényt, melyet Isten nyújtott kegyelmesen. Kötelesség vár rád, olyan helyzetbe verekedned magadat, ahol Isten rendkívüli módon tud munkálkodni szíveden.

Isten minnesotai ügyének felvirágzása inkább köszönhető Pierce testvérünk fáradozásának, mint neked. A testvér munkássága különleges áldás ez államban, mert nagyon érzékeny a lelkiismerete, s mert Isten félelme lebeg a szeme előtt. Súlyos betegségek nehezedtek rá, ami arra a kérdésre késztette, hogy elállja-e kötelességének útját, és attól félt, hogy Isten nem leli kedvét igyekezetében. Holott Isten nagyon szereti Pierce testvérünket, bár ő kevésre becsüli magát. Fél, kétségek marcangolják, retteg a munkától, mert untalan gyötri, hogy nem méltó, vagy hogy nem bír segíteni másokon. Ha legyőzné félénkségét, és bizakodóbb lenne, hogy Isten vele tesz, s meg is erősíti, sokkal boldogabb lenne, s jobban mások áldására is élhetne. Pierce testvér gyönge oldala, hogy nem jó emberismerő. Azt hiszi, hogy mások is olyan becsületesek, mint ő. Ezért többször falhoz állították. Nincs éleslátása, mint némelyeknek. Te sem vagy jó emberismerő. Békét hirdetsz azoknak, akik ellen Isten pusztulást hirdet. Kora és gyöngesége miatt könnyen ki lehet használni Pierce testvért; holott nagyra kellene becsülni munkájáért, mert lelkiismeretes és istenfélő.

Isten szereti Pierce testvérnőt. Félénk, szelíd természet, aki lelkiismeretesen végzi kötelességét. Ha mindvégig állhatatos marad, akkor, Jézus jövetelekor elnyeri jutalmát. Nem veri dobra erényeit, visszahúzódó természet, a csöndesebbek egyike. Mégis hasznosan tölti életét, sokak áldására volt már. A testvérnő nem tartja magát nagyra, kevés az önbizalma. Sokféle rettegés él bár benne, mégsem tartozik a gyávák és hitetlenek közé, akik számára nem lesz hely Isten országában. Akik a városon kívül rekednek, a legmagabiztosabb, dicsekvő és látszatra buzgó emberek lesznek. Az ilyenek szeretnek ugyan a szájukkal, mégsem tettekkel és igazsággal. Nem rendezték szívük ügyeit Istennel. Nem az Isten félelme lebeg előttük. Akkor a gyávák és hitetlenek, akiket majd a második halállal büntetnek, azok csoportjához tartoznak, akik szégyellik Krisztust a világ előtt. Félnek helyesen cselekedni, és Krisztust követni, nehogy anyagi veszteség érje őket. Elhanyagolják kötelességeiket, hogy elkerüljék a szidást, a próbákat, és elmeneküljenek a veszedelmek elől. Akik nem mernek jót tenni, mert zaklatásnak, veszteségnek tennék ki magukat, gyávák. Ezek érlelődnek a bálványimádókkal, a hazugokkal, s az összes bűnössel együtt a második halálra.

Krisztus hegyi-beszéde hirdeti, hogy kik is áldottak igazán: „Boldogok a lelki szegények; akik nem magukat dicsőítik, hanem tettetés nélkül valók, szerények, nem túl kevélyek, hogy tanítani lehetne őket, nem hiúk s nem vágynak a világ tapsára – övék a mennyek országa. Boldogok a szomorkodók, a bűnüket bánók, az engedékenyek, akik szomorkodnak elégtelenségükön és hibáikon, mert megszomorították a Szentlelket – megvigasztalják őket. Boldogok a szelídek; a gyöngéd, az elnéző, aki mikor szidalmazzák, a szidalmat nem viszonozza, aki tanítható és nem tartja magát nagyra – övék lesz a föld.” Az itt felsorolt vonásokkal rendelkezőket Isten nemcsak ezen életben áldja meg, hanem dicsőséggel, tisztességgel és halhatatlansággal koronázza meg őket országában.