F. testvér szívén viselte-viseli az Isten ügyét de túlságosan szívére vette a dolgokat, és sok olyan terhet vállalt magára, amit nem kellett volna. Ezért egészsége megsínylette az ügyeket. Olykor túlzó megvilágításban látta a dolgokat; szerette volna, ha mindenki egyetért vele. De mert a többiek nem az ő szemével néztek, csaknem leroskadt a teher alatt. Nagyon szívére veszi a dolgokat, s az a veszély fenyegeti, hogy másokra is rá igyekszik erőszakolni nézeteit.

F. testvérnő szeretne keresztény lenni, mégsem gyakorolja a tartózkodó megfontolást és az igaz előzékenységet. Nagyon hamar felforr, heveskedő és magabiztos. Jellemének érdesebb oldalait mutogatja, s ez nem a legjobb színben tünteti fel őt. Hangulata szerint cselekszik, amint épp kedve tartja, s olykor nyugtalanítók és túlzók az elgondolásai. Határozott nézetei vannak az emberekről, és eltűri, hogy jellemének ez a vonása fejlődjék, ami nagyon akadályozza lelki növekedését, s kárt okoz a gyülekezetnek is. Sokszor szól meggondolatlanul, épp, ami az eszébe jut. Ezzel erősen hat férjére is, aki emiatt gyakran felhevülten cselekedett. Holott, ha várt volna, és nyugodtan szemügyre vette volna a dolgokat, sokkal jobb lett volna neki, s a gyülekezetnek is. Mit sem nyerünk, ha elhamarkodjuk a dolgokat, vagy heveskedünk.

F. testvérnő ösztönére hallgat, kákán is csomót talál, és túl sok a mondanivalója fivéreink és nővéreink ellen. Ez zavart okoz bármelyik gyülekezetben. Ha megtanulna uralkodni magán, döntő győzelmet aratna. Ha mennyei ékességre törekedne, a zavartalan szelídség és lelki nyugalom díszére, amit Isten, az ég és föld alkotója értékesnek tart, akkor jelentős segítség lenne a gyülekezetben. Ha ápolná magában a Krisztus lelkületét, ha törekedne a békességre, a maga lelki élete is felvirágozna, de áldás lenne bárhol a gyülekezetre. Ha meg nem tér, ha teljesen meg nem változik, ha nem fegyelmezi magát, hogy lakatot tegyen a szájára, ha könnyen haragra lobban, ha nem gyakorolja az igazi keresztény előzékenységet, az csak ártani fog, akkor csak boldogtalanságot zúdít környezetére. Önfejűnek látszik, noha ez pusztítást végez benne, s elidegeníti a barátait. Önfejűsége sok bajt okozott már neki, és megbántotta legmeghittebb barátait is.

Ha tehetős emberek fukarul bántak férjével, ha nem részesítették előnyben a világiakkal szemben, akkor megsértődött, telekürtölte vele a világot, és ott is elégedetlenséget korbácsolt fel, ahol az ismeretlen volt. E világ a legjobb esetben is csak önző. Sokan, noha vallják az igazságot, nem szentelődnek meg általa, ezért nincs szívük, hogy akár jelentéktelen összeggel is engednének az árból, ha szegény testvéreikről, nem pedig jómódú világiakról van szó. Nem szeretik embertársukat, mint magukat. Isten előtt kedvesebb lenne, ha kevésbé önzők lennének, ehelyett önzetlen jótékonykodásra törekedve.

Mikor F. testvérnő önző lelkületet vett észre valamely adásvételben, még nagyobb bűnnel tetézte be; nagyon bántotta a dolog, ezért úgy beszélt róla, ahogyan beszélt. Akkor tévedett, amikor sokat várt el. Nyelve valóban féktelen testrésze, gonoszsággal telt, pokoltól lángra lobbant világ. Meg nem szelídített, s meg sem szelídíthető. F. testvérnőt a bosszúállás lelkülete tüzeli; ha megbántották, ez bukkant elő magaviseletéből. Mindez helytelen. Keserűséget táplál magában, ami merőben idegen a Krisztus lelkületétől. Haragot, neheztelést és mindennemű szeretet nélküli fellobbanásokat engedünk meg magunknak, mikor azok ellen szólunk, akikre bosszankodunk; mikor rendre felsorakoztatjuk embertársaink ballépéseit, hibáit és bűneit. Ezzel csak testies vágyainknak teszünk eleget.

F. testvérnő, ha bánt, hogy embertársad vagy barátod rosszat tesz – a maguk lelki kárára – ha vétkezik ellened testvéred, kövesd a Biblia szabályát: „Menj, fedd meg négyszemközt.” Mikor ahhoz fordulsz, akit hibásnak tartasz, ügyelj, hogy szelíden és alázatos szívvel szólj. Haragjában ugyanis nem azt teszi az ember, ami Isten szemében igaz. Lehetetlen másképp jobb belátásra bírni a tévelygőt, mint a szelídség, gyöngédség, és szeretet szellemében. Ügyelj modorodra. Kerüld el az oly tekintetet vagy mozdulatot, szót vagy hanghordozást, mely büszkeség vagy önelégültség ízű. Őrizkedj az olyan szótól vagy tekintettől, mely téged dicsőítene, vagy a te jóságodat s igaz tetteidet szegezné szembe hibáikkal. Vigyázz, nehogy a legkevésbé is megvető, lehengerlő, vagy fennhéjázó légy. Óvatosan kerüld a harag látszatát is; s bár ha világosan megmondod, amit akarsz, mégse tégy szemrehányást, ne vádolj metszőn; ne tüzesítse át szavadat más, mint az őszinte szeretet. Legfőképp pedig ne legyen benned gyűlölet vagy rosszakarat, keserűség vagy sértődöttség. A szerető szívből csakis nyájasság és gyöngédség áradhat. E becses gyümölcsök mégse akadályozzanak meg, hogy a legkomolyabban szólj, mintha angyalok néznének, s a közelgő ítélet tudatában szólnál. Ne feledd, hogy a feddés sikere jórészt attól a lelkülettől függ, mellyel végzik. Ne hanyagold el a buzgó imát, hogy alázatos szívű lehess, hogy Isten angyalai menjenek előtted, s készítsék elő azok szívét, kiket meg akarsz közelíteni. Könyörögj, hogy annyira lágyítsák meg szívedet mennyei, áldásos hatásokkal, hogy igyekezeted eredményes legyen. Ha jó eredménnyel jársz, ne magadnak tudd be. Csakis Istent dicsőítsd. Isten maga végezte el az egészet.

Máskor is mentegetted magadat, mikor rosszat mondtál fivéredre, nővéredre vagy embertársadra, mielőtt hozzáfordultál volna, s megtetted volna az Isten által ránk parancsolt lépéseket. Azt felelted, hogy nem szóltál, csak már mikor annyira szorongatott az ügy, hogy nem bírtad tovább. Mi szorongatott? Nem félreérthetetlen kötelességednek, az így szól az Úrnak elhanyagolása? Bűnt követtél el, mert nem fordultál a tévelygőhöz, nem feddted meg négyszemközt. Ha nem tetted meg, ha engedetlen voltál Isten iránt, akkor csakis szorongást érezhetsz, hacsak a szíved meg nem keményedett, amíg Isten parancsát lábbal tapostad, és gyűlölted testvéredet vagy felebarátodat. S hogyan könnyítettél magadon? Isten a mulasztás bűnét rója fel ellened, amiért nem mondtad meg testvérednek a hibáját. Te pedig bűn elkövetésével mentegeted és nyugtatod magadat – másnak mondod el testvéred bűnét Hát így kell nyugalmat vásárolni; azzal, hogy bűnt követsz el?

Lehet, hogy a bűnös megmentésére fordított minden igyekezet gyümölcstelen marad. Lehet, hogy a jóért rosszal fizetnek. Lehet, hogy rád bőszülnek, ahelyett, hogy meggyőznéd őket. Mi történjék, ha nem hallgatnak meg, ha folytatják gonosz útjukat, ami gyakran megesik. Olykor a legenyhébb és leggyöngédebb intés sem eredményes. Ez esetben az áldás, melyet másnak szántál, amikor igazán cselekedtél vele, hogy hagyja el bűnét, s tanuljon meg jót tenni, a te fejedre száll vissza. Ha a bűnös nem hallgat rád, légy nyájas hozzá, s bízd őt mennyei Atyádra. Te megmentetted a lelkedet. Bűnük nem téged terhel többé. Ezen túl nem vagy bűnrészes. S ha végül elkárhoznak, vérük a maguk fejére hárul.

Szeretett testvérem, teljesen meg kell változnod, máskülönben lemérnek a mérlegen, és híjával találnak. Az …-i gyülekezetnek, különösen a szájas asszonyoknak, van mit tanulniuk: „Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg a nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak istentisztelete hiábavaló.” (Mit sem ér.) E fontos ügyben sokakat híjával találnak a mérlegen. Hol vannak a keresztények, akik tartják magukat e szabályhoz? Akik Isten oldalán szállnak síkra a gonosz fecsegők ellen? Aki Isten tetszésére tesz: őrt állít, állandó őrt a szája elé, és lakatot az ajkára? Senkiről se mondjatok, s ne hallgassatok meg rosszat. Ha nem lesz, aki meghallgatja őket, gonosz fecsegő sem marad. Ha valaki rosszat mond előtted, vágj szavába. Ne hallgasd meg, ha mégannyira finom is a modora, még ha csupán enyhe szavakat is használ. Hangoztathatja elfogulatlanságát, mégis burkolt célzásokkal támad, s a sötétben mészárolja le valaki hírnevét.

Mereven zárkózz el attól, hogy meghallgasd, még ha a susogó panaszkodik is, hogy kötelessége a szólás. Kötelessége ám! Méregbe mártott titkokkal, mellyel még barátok közé is éket ver a pletykálás! Ti, akik felelősnek tartjátok magatokat, menjetek, szabaduljatok terhetektől, de az Istentől rendelt úton. Menj, fedd meg őt négyszemközt. Ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másikat, s fedd meg előttük. Ha ez sem használ, mondd meg a gyülekezetnek. A hitetleneknek pedig, bárki legyen is, árva szót sem az ügyről. Az legyen az utolsó, hogy közöljük a közösséggel. Ne kürtöljétek ki hitünk ellenségeinek. Nincs joguk beleütni orrukat a gyülekezet ügyeibe. Nehogy kiteregessük előttük Krisztus követőinek gyöngeségeit és ballépéseit!

Az Úr eljövetelére készülődők legyenek óvatosak s éberek, mert ellenségünk, az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, kit nyeljen el. Szálljatok vele szembe keményen, a hit erejével. „Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkát, hogy ne szóljanak álnokságot. Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet és kövesse azt Mert az Úr szeme az igazakon vannak, és az ő füle azoknak könyörgésein.”