Kedves M. testvér!

Mikor …-ban találkoztunk, nagyon szerettünk volna segíteni rajtad, mert attól féltünk, hagy ott nem részesülsz a szükséges segítségben. Azt javasoltam, hogy költözz hozzánk, barátkozz velünk, s Isten más nyájas gyermekeivel, hogy megtanuld a leckét, melyet fontos megtanulnod, hogy elég erős légy elviselni az utolsó napok kísértéseit és veszedelmeit. Emlékszem arcodra. Azok között voltál, akiket az Úr megmutatott nekem, hogy küzdenek, hogy legyőzzék erős rossz szokásaikat, melyek nem csak testetek pusztulásához vezet, hanem az örök romláshoz is. Arattál ugyan már győzelmeket, de további elsöprő győzelmet kell aratnod. Meg kell küzdened a belső ellenséggel, melyet, ha le nem győzöl, ijesztően aláássa boldogságodat, és azokét is, akik ismernek.

Elengedhetetlenül győznöd kell jellemed rossz vonásain. Úgy láss hozzá, hogy szívből és alázatosan imádkozz Istenhez, s annak tudatában, mennyire tehetetlen vagy az Úr kegyelme nélkül. Igazságba vetett hited már javulást hozott életedbe, ez azonban nem elég alapos, hogy betöltsd Isten mértékét. Szereted ugyan az igazságot, mégis mélyebben meg kell ragadnia életedet, és uralkodni szavaidon és viselkedéseden. Komoly, fontos leckét kell megtanulnod. Ne vesztegesd hát az időt; láss a tanuláshoz! Nem nevelted rá még magadat az önuralomra. Itt ez a fontos győzelem – vívd ki! Több benned a harciasság, mint a békés vonás. Műveld magadban az előzékenységet, és a keresztény jó modort. „Tiszteletadás dolgában egymást megelőzők legyetek.” „Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbnek tartván ti magatoknál.”

Túlzott a harciasságod, folyton ugrásra készen állsz, hogy keményen visszavágj, ahol alkalom kínálkozik. Nem törekszel környezeteddel összhangba hozni elképzeléseidet és nézeteidet, hanem akár a hörcsög, készen állsz összekülönbözni, ha erre lehetőség nyílik. Pedig árt a lelki életednek, hátráltatja benső fejlődésedet, s nemcsak megszomorítja és megbántja barátaidat, hanem olykor undorodnak is tőled. Ilyen körülmények között társaságod nem örömteli és kellemes, hanem inkább bosszantó. Olyan természetes előtted, mint a lélegzetvétel, hogy mások nézetei alsóbbrendűek, mint a tied. Holott sokszor óriásit tévedsz, mert közel sem vagy oly okos, oly bölcs, mint képzeled. Gyakran olyanok fölé helyezed nézeteidet, akiknek sokkal több a tapasztalata, s akik sokkal képzettebbek, hogy irányítsanak és tanácsoljanak, mint te. De te fel sem ismered e kellemetlen hátrányaidat, ezért a satnya és keserű gyümölcsöt sem veszed észre, melyet teremnek. Régóta belemerültél a vitatkozó, harcias lelkületbe. Furcsa gondolkodásmódod arra vezet, hogy gyönyörködj a szóváltásokban.

Siralmas neveltetésben részesültél, ami csöppet sem kedvez, hogy helyes lelki életet élj. Csaknem mindent el kell felejtened, csaknem mindent újra kell tanulnod. Lobbanékony vagy, ami szomorúságot okoz barátaidnak s a szent angyaloknak, és árt lelki életednek is. Mindez ellenkezik az igazság szellemével s a valódi megszentelődésse1. Tanulj meg szerényen szólni. Őrizd meg nyugalmadat, s uralkodj magadon. A keresztény nem fog szüntelen zsörtölődni és vitatkozni, akár a leggonoszabb és leghitetlenebb emberrel. Mennyire helytelen hát, ha az igazságban hívőkkel szemben engeded meg magadnak e lelkületet, akik békére, szeretetre és összhangra törekednek! Pál mondja: „Éljetek egymással békességben.” Harcias szellemed azonban ellenkezik a menny elveivel. Krisztus mondta az Olajfák hegyén: „Boldogok a békességre igyekezők, mert ők az Isten fiainak mondatnak.” „Boldogok a szelídek; mert ők örökségül bírják a földet.” Bárhová mész, mindenhol bajba keveredsz, hacsak meg nem tanulod, amire Isten tanítani akar. Ne légy oly magabiztos, ne tolakodj elő véleményeddel. Légy tanítható. „Jobb a hosszútűrő az erősnél; és aki uralkodik az indulatján, annál, aki várost vesz meg.” „A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; aki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez.” „Szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra. Mert az ember haragja Isten igazságát nem munkálja.”

A magabiztosság jellemzi lelki életedet. Ha tapasztaltabb lennél Isten dolgaiban, felismernéd, hogy rossz gyümölcsöt teremsz. Nem táplálja, hanem csak keserűséggel tölti meg azokat, akik fogyasztanak belőle. Győzd le lehangoló, zsarnoki lelkületedet. Nagyon remélem, kedves testvérem, hogy te, aki bebizonyítottad, hogy van benned erkölcsi bátorság szembeszállni a belső ellenséggel, és jellemerő harcba szállni a bűnös étvággyal és a megrögzött rossz szokásokkal, melyek vasabroncsokkal tartottak fogságban, remélem, mondom, hogy azonnal hozzá látsz, és győzelemről-győzelemre törsz. Nyugtalan lelkű vagy, azt képzeled, hogy senki sem törődik veled, hogy csaknem mindenki az ellenséged, s hogy senkinek sem oszt vagy szoroz, hogy mi is lesz veled.

Mikor az igazság rád talált, nyomorult állapotban voltál. Te aztán olyan erőt ismertél fel benne, mely felemelne és olyan erőt, és hatalmat sorakoztatna fel melléd, mellyel eddig nem rendelkeztél. Kapva-kaptál a világosság ragyogó sugarain. S ha most teljesen átengeded magad az igazság hatásának, az majd gyökeresen átalakít, megszentel és előkészít a halhatatlanság utolsó simítására. Számos jó jellemvonásod van, bőkezű a szíved. Isten azt akarja, hogy ne add alább a tökéletességnél. Sehogy sem akarsz hajlani a jó szóra és tanításra. Magadnak akarod megtartani a döntő szót. Pedig igenis szert kell tenned az alázatos, tanítható lelkületre. Légy nyájas, türelmes, hosszútűrő, tele gyöngédséggel és szánalommal.

Szívünkön viseljük sorsodat, és segíteni szeretnénk neked. Kérlek, fogadd e sorokat jó lelkülettel, s érintsék meg kellőképpen a szívedet.

White testvérnő!

Tegnap kaptam kézhez bizonyságtételedet. Jól megérdemelt megrovásnak veszem, és őszintén hálás vagyok érte. Komolyan remélem, hogy végül is győzni fogok. Tökéletesen tudatában vagyok annak, milyen hatalmas munka vár rám, mégis bízom benne, hogy Isten segítő kegyelme által diadalmaskodni tudok majd.