Kedves T. testvérnő!

Az Úr közölte, hogy hiba csúszott vallásos életedbe. Túlteng benned a vitatkozó hajlam. Bár előjogod a magad fejével gondolkodni, mégis túlzásba viszed a dolgokat. Több önfejűség szorult beléd, mint alázat. Viselkedésed sokkal inkább ellenállást korbácsol fel, mint amennyi békét áraszt. Szilárdan kell kiállnod – igaz – az igazság védelmére, mégis gyakran hibát követsz el, mert nem él benned zavartalan szelídség és lelki nyugalom, ami Isten előtt értékes. Családodban az igazsággal való szembeszegülésbe ütköztél, de nem a legjobban viselted el e próbákat. Sokat és túl harciasan beszéltél. Nem kevertél elég szeretetet és gyöngédséget a családodért, különösen a férjedért végzett igyekezetedbe. Az a veszély fenyeget, hogy túllősz a célon, túlzásba esel, és sebzel, ahelyett, hogy gyógyítanál. Ha bármikor az elv feladása nélkül feladhatod nézetedet, legjobb, ha feladod, ha azt is hiszed, hogy igazad van. Bár nem kell feladnod egyéniségedet, bár egyéni felelősség nehezedik rád, melyet nem háríthatsz át férjedre, mégis eggyé tesz a házasság köteléke, és sok mindenben, ha engedékenyebb volnál, sokkal jobb lenne férjednek, gyermekeidnek, s neked is. Túl szigorú s merev vagy. Nem igyekszel megnyerni azokat, akik nem értenek egyet veled. Gyorsan felismered, ha föléjük kerekedtél, nagyon orruk alá dörzsölöd azt. Ha édes szeretettel elegyített hosszútűréssel rendelkeznél, s ha Krisztus kedvéért sok mindent szó nélkül hagynál, ahelyett, hogy kihasználnád az alkalmat, s kellemetlen hangulatot teremts, kellemesebb s üdvösebb lenne légköröd. Szeretet, gyöngéd szánakozás, együttérzés kell szívedbe.

Ismered az igazságot, s rögtön elő is írod mindenkinek, hogyan gyakorolják azt, s ha nem ütik meg mértékedet, csalódottan el akarsz húzódni tőlük. Mivel nem tudod megtéríteni őket, kihal szívedből irántuk e szeretet, noha valójában olyan közel állnak az igazsághoz, mint te. Ellenségeket támasztasz, mikor barátokat szerezhetnél. Forrongó és támadó a természeted, s amikor felismered az igazság pontjait, túlzásba esel. Pedig ezzel elijeszted az embereket, ahelyett, hogy megnyernéd és szívedhez láncolnád őket. Azt figyeled, hogy mik ismerőseid gyöngébb oldalai. Csak a következetlenségeiket és ballépéseiket látod meg, s nem veszed észre enyhítő, kárpótló vonásaikat. A következő igéhez utasítottak: „Amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény, és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.”

Ezeken, drága testvérnőm, hosszasan, áldásosan elgondolkozhatsz, elmélyedhetsz. Időzz ismerőseid jó oldalain, s a lehető legkevesebbet vegyél észre tévedéseikből és gyöngeségeikből. Túlzásba viszed a harciasságot, túl gyakran keversz fel civódást és vitát. Ha valaha is azok közé akarsz tartozni, akik hallani fogják a szavakat: „boldogok a békességre igyekezők, mert ők Isten fiainak mondatnak”, akkor előbb változtatnod kell életeden és jellemeden. Ne szólj mást, csakis nyájas szavakat családod vagy a gyülekezet tagjai felől.

Tárd ki szívedet a szeretet előtt. Az előtt, ami Jézus szívében élt. Ha üdvözítőd úgy bírálna, mint te ítéled meg a más nézeteket vallókat, akkor valóban kétségbeejtő lenne helyzeted, csaknem reménytelen a kilátásod. Hálás vagyok istennek, hogy könyörülő főpapunk van, aki együtt tud érezni gyöngeségeinkkel. Emberek által kerültél próbára, de úgy bántál velük, amit a menny nem hagy jóvá. Kötelességed beengedni szívedbe Isten kegyelmének lágyító áramlatát, és törekedj a szelídségre, meg az igaz tettekre.

Lelkesedsz az igazságért. Szereted az igazságot, s tenni is szeretnél érte valamit. Ez helyénvaló, de ügyelj, hogy a másoknak hirdetett elveket példamutatással is alátámaszd. Igyekezz békességben élni. Meg is valósíthatod ezt anélkül, hogy az igazság akár egyetlen elvét is fel kellene adnod. Eddig végigharcoltad az utat, de eljött az ideje, hogy meglágyítsd lelkületedet, hogy édesíts és csillapíts, ne ellenállást csiholj ki az emberekből. Jókora adag önelégültség él benned, nagyra tartod magadat, kevély vagy. Ezen túl Jézust magasztald, és annak ártalmatlan életét kövesd, akit mindenüvé béke követett. Te, nővérem, próba leszel Isten népének, amíg hajlandó nem leszel tanulni, és hallgatni a mások tanácsára. Nehogy ez után is azt képzeld, hogy mindent tudsz. Sokat kell tanulnod, mielőtt tökéletes lehetné1 Isten előtt. A legédesebb és legjobb lecke, melyet meg kell tanulnod, az alázatosságé. „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok; és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek” – mondta a názáreti tanító. Tanuld meg, s gyakorold a szelídséget, hosszútűrést, türelmet, szeretetet. Áldás lehetnél környezetednek. Segíteni tudnál a segítségre szorulókon; előbb azonban félre kell tenned mércéidet, mert az nem a te dolgod. Az tartja kezében a mértéket, kinek biztos az ítélőképessége, és aki együtt érez bukott, romlott természetünkkel. Ő mér le a szenthely mérlegén, mi pedig elfogadjuk majd igazságos ítéletét.

Hibát követsz el férjeddel szemben is. Légy iránta gyöngédebb és tisztelettudóbb. Nagyon követelőző vagy. Egyik végletből a másikba esel, s ezzel ártasz lelki életednek, de az igazságnak is. Ilyen viselkedéssel visszataszítóvá teszed az igazságot, s elriasztod tőle az embereket. A szeretet lágyítsa meg szavaidat, s kölcsönözzön dallamot tetteidhez. Akkor majd változást veszel észre ismerőseidben. A viszály, irigység és háborúság helyett béke, egyetértés és összhang fog uralkodni. Légy szeretetteljes és gyöngéd, különösen a családodban; s akkor áldásban lesz részed.