Kedves H. testvér!

Alkalomra vártam, hogy írjak neked, de egyre csak halasztódott a levél. Utolsó látomásom után azonban kötelességemnek tartottam, hogy röviden eléd tárjam, amit az Úr jónak látott tudomásomra hozni. A múltra irányította figyelmemet, s láttam, hogy évek óta hajlasz rá, hogy üzleti ügyekben lóvá tedd az embereket. Vagyonszerző szellem működött benned, hajlam a csalásra, ami akadályozta lelki fejlődésedet, és komolyan ártott szavahihetőségednek is. Apád családja világi szemmel nézte a dolgokat, ahelyett, hogy abból a magasztosabb szempontból vizsgálták volna, melyet isteni Urunk is idézett: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből, felebarátodat pedig, mint magadat.” Itt megbuktál. Nem Istennek tetsző szűkösen mérnünk, csalnunk. Nem siklik át az ilyen megtévesztések s bűnök felett, csak ha bevalljuk és elhagyjuk azokat.

A messzi múltra irányította figyelmemet, s láttam, hogy mindig lazán fogtad fel az ilyesmit. Az Úr látta, mikor olyan állatokat vittél piacra, melyek annyira satnyák voltak, hogy nem lehetett haszonra megtartani. Ezért levágásra vitted, hogy megvegyék és megegyék őket. Egyikük a mi asztalunkra került; hogy ínségünk napjaiban táplálja népes családunkat. Nem csak te voltál hibás ebben. Családod többi tagja egyaránt bűnös a dologban. Nem számit, hogy az volt-e célotok, hogy csak világiak vegyék meg, és fogyasszák el, vagy sem. Az ilyen eljárás sérti Istent. Kifejezett parancsát szegted meg. Nem szeretted felebarátodat, mint magadat; mert nem tetszene, ha valaki ilyet tenne veled – megrövidítve éreznéd magadat. A kapzsiság szelleme vett rá, hogy eltávolodj a keresztény elvektől. Ez késztetett olyan üzletkötésre süllyedni, mely neked előnyös, de másnak hátrányos volt.

Öt évvel ezelőtt, mikor az Úr a húsevés kérdését állította elém, mikor megmutatta, mily kevéssé tudják, mit fogyasztanak, mikor húséteteket esznek, akkor a te esetedet is elém tárta. A beteges állat húsának fogyasztása rossz vért, betegségeket és lázakat okoz. Olyan eseteket tárt elém, amilyeneket a világiak naponta elkövetnek. Te, kedves testvérem, nem úgy láttad ezt a helytelenséget, ahogy az Úr látja. Sosem vágott mellbe a gondolat, hogy ezzel súlyos bűnt követsz el. Sok hasonló eset fordult elő életedben, amelyeket – majd meglátod – jegyző angyalod pontosan leírt, s melyekkel újra fogsz találkozni, ha bűnbánattal és bűnvallomással jóvá nem teszed a helytelenségeket.

Az Úr felszólított, várjam meg, mi lesz a vége. Utasított, hogy magyarán mondjak meg mindent, közöljem az általonos elveket, s az alkalmazását bízzam rád. Közölte, hogy az Úr gyakran nem mutat népének bűneire, hanem közli az általános elveket, az éles, metsző igazságokat, s népének meggyőzhetőnek kell maradni, hogy lássák, tudják és megértsék, hogy rájuk is vonatkozik-e, vagy sem. Nem bántál, nem bánsz becsületesen és megbízhatón a lelkeddel. Az angyal így szólt: „Kipróbálom, kivizsgálás alá vonom, ellene fordulok, míg el nem ismeri, hogy Isten keze bánik így vele.”

Láttam, hogy amíg …-ban tartózkodtál, családod tagjai sem cselekedtek helyesen. Önző lelkületet tanúsítottál, mely rászedés és becstelenség ízű volt. Addig nem tudtál jóravalón hatni, amíg jóvá nem tetted a múltat azzal, hogy új alapokra helyezed az embertársaiddal kötött üzleteket. Világosságod csupa sötétség az embereknek, a hatásod pedig, amíg ott tartózkodtál, nagyon ártott a jelen igazság ügyének. Szégyent hoztál az igazságra, csaló üzelmeid szállóigévé váltak. Becsület dolgában gyakran a világiak színvonala alá süllyedtél. I. igehirdetőnk tehetetlenné vált …-ban. Szavai falra hányt borsó, mivel egyazon egyház tagjai vagytok, sőt ő is részt vett e becstelen üzelmekben. Sok szempontból ő is világi lett az üzletkötésekben. Maga felé hajlik a keze, és gyors léptekkel egyre önzőbbé válik. Eljárása sok mindenben hírneve aláásásával jár, és rosszul veszi ki magát Krisztus szolgájától. Az 1866-ban, Rochesterben nyert látomás alkalmával az angyal így szólt: „Kezem balszerencsét hoz rá. Kuporgathat, de szétszórom, amíg jóvá nem teszi a múltat, s meg nem tisztul az örökkévalóság számára.” Minden igaz keresztény tartsa többre magát, minthogy a világiak aljas, alkudozó, kereskedő szellemére zülljék.

Pedig nem vagy fösvény. Szívesen adakozol, bőkezű, nyíltszívű, jótékony ember vagy. Az a lelkület rossz benned, melyről most írok, vagyis hogy nem szereted felebarátodat, mint magadat. S az a hanyagságod, hogy nem ismered fel helytelen tetteidet, és nem javítasz rajtuk, bár az igazság tiszta, erős fénye élesen rámutat kötelességedre. Örömöt lelsz a vendégszeretetben is, ezért Isten nem engedi, hogy a ravasz ámító téged is megcsaljon. Közvetlenül hozzád fordul, rámutatva hol tévedsz és visszatérhess hozzá. Most arra szólít, tedd jóvá a múltat. Emelkedj a tettek magasabb síkjára, s életed ne legyen telepöttyözve kapzsisággal, és a nyereség önző szeretetével.

Világi ügyekben felszínre került okosságod bolondsággá válik, hacsak mindent Istennek nem szentelsz. Egyikőtök se lelki beállítású. Nem éltek olyan lelki életet, amilyet Isten szeretne látni. Mintha megbénultatok volna. Pedig ha istenfélő, tiszta élettel ékesítenétek hitvallásotokat, erősen hathatnátok az igazság oldalán. Gyakran kapkodni kezdesz, idegeskedsz, türelmetlenkedsz, és a béresednek is csak úgy pattogod a parancsokat. Ez hátráltatja lelki fejlődésedet.

Az idő rövid, ezért nincs időtök elhalasztani szívetek kellő előkészítését, hogy lelkiismeretesen és hűségesen fáradozzatok a magatok, barátaitok, szomszédjaitok és ismerőseitek üdvösségéért. Igyekezzetek fáradhatatlanul úgy élni a világosságban, hogy befolyástok megszentelő legyen azok számára, akikkel, üzletelsz, s érintkeztek. Jézusban élve betöltitek az igét, erőt nyerhettek tőle úgy járni, mint ő járt. Isten az egész emberre igényt tart; lélekre, testre és szellemre. Majd ha megtesztek mindent, amit elvár tőletek, ő is fáradozni fog értetek, kegyelmével megáld és megerősít benneteket.