Isten utasította az izraelitákat, hogy meghatározott időközönként gyűljenek egybe színe elé azon a helyen, amelyet majd választ, ott ünnepeljenek meg kijelölt napokat. Ezeken ne végezzenek semmi elkerülhető munkát, hanem szenteljék az időt azon áldásoknak a felsorolására, amelyeket ő árasztott rájuk. A különleges alkalmakkor hozzanak ajándékokat, önkéntes és hálaáldozatokat az Úrnak, aszerint, amint megáldotta őket. A szolga, a szolgálólány, az idegen, az özvegy és az árva utasítást kapott, hogy örvendezzenek, amiért Isten csodálatos hatalma szolgaságból szabadulásra vezette ki őket. Megparancsolta nekik, hogy üres kézzel ne jöjjenek az Úr elé. Hozzák Isten iránti hálájuk jeleit későbbi könyörületeiért, és rájuk árasztott áldásaiért is. Ezek az áldozatok különbözők voltak, a szerint, hogy az adakozó mennyire becsülte az elnyert áldásokat. Így tűnt ki az emberek jelleme. Az Istentől nyert áldások nagyra becsülői nagyrabecsülésükkel arányban hoztak áldozatot az áldásokért. Akiket viszont az önzés és a nyert kedvezések bálványimádó szeretete butított meg és tompította erkölcsi erőit, ahelyett, hogy lángoló szeretetre ihlette volna őket a bőkezű adományozó iránt, jelentéktelen áldozatokat hoztak. Így derült ki, mi lakik szívükben. Az örvendezésnek és örömnek e rendkívüli vallásos ünnepnapjain kívül a zsidó nemzetnek évente meg kellett ünnepelni a húsvétot. Az Úr szövetséget kötött velük, hogy ha hűségesen megtartják utasításait, akkor megáldja összes gyarapodásukat és kezük minden munkáját.

Isten ma sem vár el kevesebbet, ez utolsó napokban az áldozatok és hálaáldozatok terén, mint a zsidó nemzettől elvárt. Akiket jövedelemmel áldott meg, de az özvegy és árva se feledkezzék meg áldásairól. Különösen azok térítsék vissza az övét, akiket felvirágoztatott. Jelenjenek meg az önfeláldozás szellemével, s annak arányában hozzák áldozataikat, amint az Úr megáldotta őket. Mégis sokan, akiket pedig Isten felvirágoztatott, rút hálátlanságot tanúsítanak iránta. Ha megáldja őket, ha növeli jövedelmüket, kötelekké változtatják a javakat, hogy tulajdonukhoz rögzítse a szeretetüket. Az áhítatokat és a vallásos kiváltságokat pedig elhanyagolják.

Ők aztán nem hagyhatják oda üzleti gondjaikat, nem jöhetnek el az Úr elé még évente egyszer sem. Ezek átokká változtatják Isten áldásait. A maguk világi érdekeit szolgálják. Isten követelményeinek rovására. A vagyonnal rendelkezők évről-évre otthon maradnak, világi gondjaikba és érdekeikbe merülve. Azt képzelik, hogy nem engedhetik meg maguknak a jelentéktelen áldozatot, hogy elmenjenek az Isten imádására összehívott évi gyűlésekre. Pedig az Úr megáldotta kosarukat és sütőteknőjüket, áldásokkal vette őket körül jobbról is, balról is, ők mégis visszatartják a tőlük elvárt csekély áldozatot. Csakis maguknak szeretnek szolgálni. Olyan lesz a lelkük, mint a sivatag az ég harmatja vagy esője nélkül. Az Úr rájuk árasztotta kegyelmének gazdag áldásait. Kiszabadította őket a bűn rabszolgaságából és a tévelygés kötelékeiből. Feltárta elsötétült gondolkodásuk előtt a jelen igazság dicső fényét. S Isten szeretetének és kegyelmének e megnyilvánulásai ne váltanának ki hálát viszonzásul? Akik vallják, hogy minden dolgok vége elközelített, vakok lesznek talán lelki áldásaik iránt, s egyedül e világnak és életnek élnek? Azt képzelik, hogy örök javaik maguktól fognak magukról gondoskodni? Pedig a lelki erő nem hull az ölükbe erőfeszítés nélkül.

Sokan, noha állítják, hogy várva várják Uruk eljövetelét, valójában aggódva, gondterhelten világi nyereség után loholnak. Lelki érdekeik iránt pedig vakok. Azért fáradoznak, ami úgysem elégít ki. Arra pazarolják pénzüket, ami nem kenyér. Azért könyökölnek, hogy földön gyűjtött kincsekkel elégítsék ki magukat, pedig annak úgyis pusztulás a sorsa. Az örök életre való felkészülést viszont elhanyagolják, bár annak kellene életük egyetlen és legfőbb ügyének lennie.

Aki csak bír, mind jöjjön el az évi összejövetelekre. Vegyék tudomásul, hogy Isten ezt várja el tőlük. Ha nem élnek az előjogokkal, melyekről Isten gondoskodott számukra, hogy kegyelmének hatalma által megerősödjenek őbenne, akkor egyre csak gyöngülni fognak, egyre kevésbé kívánják majd, hogy mindent Istennek szenteljenek. Fivéreim és nővéreim, gyertek el ezen évente tartott szent összejövetelekre, hogy megtaláljátok Jézust. Mert ő eljön erre az ünnepre. Ő lesz jelen, és ő végzi el értetek, amire a legégetőbb szükségetek van. Ne tartsátok többre földjeiteket, mint üdvösségetek magasztosabb szempontjait. Mindaz a kincs, mellyel rendelkeztek, ha mégannyira értékesek is, nem lenne elég megvennetek rajta a békét és reményt, ami hiszen úgyis végtelen nyereség lenne, ha mindeneteket odaadnátok érte, azon felül élethosszig tartó nehéz fáradtságot és szenvedést is. Az örök dolgokról alkotott határozott, értelmes felfogás, és olyan szív, mely szívesen átad mindent Krisztusnak, ez a két áldás értékesebb, mint a világ összes kincse, élvezete és dicsősége.

A tábori összejövetelek nagyon fontosak, s jelentős összegbe is kerülnek. Isten szolgái ott koptatják életerejüket, hogy segítsenek népünknek, mégis sokan mintha nem kívánnák a segítséget. Egyesek attól rettegve, hogy veszítenek valamicskét az evilági haszonból, úgy hagyják elmúlni e kiváltságokat, mintha jelentéktelenek lennének. Akik vallják, hogy hisznek az igazságban, tartsanak tiszteletben minden egyes előjogot, melyet Isten felajánl nekik, hogy pontosabban megértsék kívánalmait, s az Úr eljöveteléhez szükséges előkészületet. Isten nyugodt, derűs, engedelmes ráhagyatkozást vár el tőlünk.

Nem elkerülhetetlen, hogy éjt nappallá tevő aggodalmakkal és felesleges gondokkal terheljétek le magatokat. Végezd el napi munkádat, teljesítsd hűen feladatodat, melyet Isten gondviselése kirótt rád, s az Úr gondot visel rólad. Jézus akkor mélyíteni és szélesíteni fogja áldásait. Ha végül üdvözülni szeretnétek, magatoknak is iparkodnotok kell. Gyertek az összejövetelre lelkileg felkészülten. Hagyjátok magatok mögött gondjaitokat, gyertek úgy, hogy megtaláljátok Jézust, akkor meg is találjátok őt. Gyertek, hozzátok el áldozataitokat is, amint Isten felvirágoztatott. Önkéntes áldozatokkal mutassuk ki hálánkat Teremtőnk, minden áldás adományozója iránt. Aki tud hozni valamit, ne jöjjön üres kézzel: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló a házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg nektek az egek csatornáit, és ha nem árasztok reátok áldást bőségesen.”