Szeretett testvéreim!

Az Úr újra kinyilatkoztatta magát nekem, s 1868. június 12-én, mikor a battle creeki imaházban szóltam testvéreinkhez, Isten Lelke szállt rám, s szempillantás alatt látomásba ragadtattam el. Sok minden szélesre tárult előttem. Bár belefogtam a Lelki ajándékok ötödik kötetének írásába, mégis, mivel oly gyakorlati jellegű bizonyságtételekben részesültem, melyeknek azonnal rendelkezésünkre kellene állni, abbahagytam a Lelki ajándékok írását, s e füzet írásába fogtam.

Az Úr legutóbbi látomásomban tudtomra adta, hogy teljesen méltányos, ha kiadom a személyes bizonyságtételeket. Mikor az Úr kiválaszt egyes eseteket, és rámutat helytelenségeikre, mások, akik nem szerepelnek a látomásban, gyakran arra következtetnek, hogy rendben az ügyük, vagy csaknem az. Ha az Úr megró valakit valamilyen helytelenség miatt, minden testvér vizsgálja meg magát, hogy hol bukott el, s mennyiben hibás e vétkekben. Tegyék ezt alázatos bűnvallomás lelkületével. Ha mások igaznak tartják is őket, az korántsem teszi őket igazzá. Isten a szívet nézi. Úgy vizsgálja, s próbálja az embereket. Egyet megróva, sokakon kíván javítani. De ha nem veszik magukra az intést, ha azzal áltatják magukat, hogy Isten nem tartja számon tévedéseiket, mert nem mutatott rájuk személyesen, akkor magukat ámítják, akkor sötétbe lesznek zárva, s hagyja, hogy kövessék szívük hajlamait.

Sokan ámítják magukat, s élnek súlyos tévedések közepette a felől, hogy Isten szemében milyen az állapotuk. Isten oly utakat és módokat használ, melyek legjobban megfelelnek céljának, s arra is, hogy kipuhatolja, mi él hitvalló követői szívében. Némelyek útjára rávilágít, hogy mások okuljanak belőle, mások riadjanak vissza, és kerüljék el e tévedéseket. Az ilyenek, ha szemügyre veszik magukat, rájöhetnek, hogy ők is azt művelik, amit Isten másokban elítél. Ha igazán Istent akarják szolgálni, ha félnek megbántani őt, ne várják be, míg az Úr külön megnevezi bűneiket, hanem vallják be azokat, és alázatosan bűnbánattal, térjenek vissza az Úrhoz. Hagyják el Isten szemében bántó bűneiket a másoknak adott fény alapján. Másrészt, ha ama bűnökben vétkesek, melyeket Isten másokban megrótt, de mégis folytatják szentségtelen útjukat, csak, mert nem név szerint fenyítették meg őket, akkor veszélyeztetik üdvösségüket, és az ellenség kénye-kedvére hurcolja fogságba őket.