Kedves B. testvérnő!

Június tizenkettedikén nyert látomásomban az Úr feltárta ügyedet. Hátrányos helyzetben vagy, nem annyira betegséged miatt, bár gyönge az egészséged, hanem, mert azt képzeled, hogy nem tudsz dolgozni. Néhány éve közölte, hogy eltűrted, hogy örökké fiúkon járjon az eszed. Gyakran szóbahozod őket, s olyan kerékvágásban engeded futni gondolataidat, ami hátráltatta lelki fejlődésedet. Oly gondolatsorba zökkentél, mely rossz következményekre vezetett. Kárt tettél testedben, visszaéltél vele; a gyönge elméjűség szintjéig züllesztetted magad. Szerelemvágyó álmodozásban és érzésekben kéjelegtél, míg csaknem teljesen tönkre nem tetted magad testestől, lelkestől. Nagyon árt, hogy húzódozol a testmozgástól. Ha hasznos munkával viselnéd a házi terheket; ha dolgoznál, gyorsabban legyőznéd e beteges, érzelgős álmodozást, mint bármi mással.

Túl sokat becézgettek, kényeztettek téged. Súlyos hiba volt felmenteni téged minden felelősség alól. Ma már csaknem minden gondolatod magad körül forog. Nyűgös vagy, szomorú dolgokat őrölnek gondolataid; arra a következtetésre jutsz, hogy gyöngélkedő vagy, s most bebeszéled magadnak, hogy addig beteges maradsz, míg férjhez nem mész. Pedig jelen gondolkodásoddal csöppet sem vagy alkalmas a férjhez menésre. Senki sincs, aki jelen tehetetlen, hasznavehetetlen állapotban megkívánna. Ha valaki azt képzelné, hogy szeret, értéktelen ember lenne, mert értelmes férfi álmában sem gondolna ily haszontalan valakire pazarolni szeretetét.

Szomorú, borongós gondolataid, melyek sírásra fakasztanak, s bebeszélik neked, hogy nem érdemes élni, annak gyümölcse, hogy tisztátalan mederben, tiltott tárgyakon hagyod futni gondolataidat, s olyan szokásoknak hódolsz, melyek fokozatosan és biztosan aláássák egészségedet, és időnap előtt romlásba sodornak. Jobb lett volna nem menned …-ba, mert ez, csak ártalmadra volt. Gyöngeségeiden rágódtál, és romlott társaságban éltél. C. kisasszony tisztátalan, bűnös gondolkodású nő. Vele kötött barátságod csak növelte a benned élő rosszat. „Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.” Jelen állapotod nem kedves Isten szemében. Azt képzeled, hogy nem akarsz élni. De ha az Úr eleget tenne óhajodnak, s nem élnél tovább, valóban reménytelen lenne a helyzeted. Nem vagy felkészülve sem erre, sem a jövő életre.

Bebeszéled magadnak, hogy nem tudsz lábra állni, nem tudsz lóra, vagy kocsira ülni, de még járni se. Ehelyett hideg, holt levertségbe dermedsz. Bánat s aggodalom vagy elnéző szüleidnek, sőt magadnak is csak nyűg. Pedig össze tudnád szedni magad, tudnál dolgozni, le tudnád rázni e borzalmas fásultságot. Anyádnak nagyon elkelne segítséged, apádnak meg a kényelem, amit nyújthatnál neki. Öccseidre is ráférne a gondoskodás, melyet te, a nénjük, nyújthatnál nekik, húgaidat pedig tanítani tudnád. De te a tétlenség párnáin pihensz, viszonzatlan szerelemről álmodozva. A lelked üdvössége kedvéért, vesd magad mögé e dőreséget! Olvasd Bibliádat, mint még sosem olvastad. Segíts a házimunkában, hogy könnyíts túlterhelt, agyondolgozott szüleiden. Eleinte talán nem bírsz majd sokat, mégis naponta növelheted a magad elé tűzött feladatokat. Ez a leghatásosabb gyógyszer beteges gondolkodás és megrontott test esetén.

Ha lelkiismeretes és kitartó leszel, gondolataid fokról-fokra egészségesebb, tisztább tárgykörökre szoknak. A magad kényeztetése annyira szertelenné tette akaratodat, hogy maga sem tudja, mit szeretne. Ahelyett, hogy az ésszerűség és az elvek kormányoznák tetteidet, eltűröd, hogy könnyű s pillanatnyi szeszélyek rángassanak ide-oda, ami miatt változékonynak és kiszámíthatatlannak tűnsz. Hiába próbálna valaki kedvedre tenni, hiszen magad sem tudod, mit akarsz. Akkor se vagy boldog, ha minden óhajodnak eleget tesznek. Szeszélyes gyerek vagy, s már magad is utálod magadat feneketlen önzésed miatt.

E nyomorult állapotod az esztelen kényeztetés, s agyba-főbe dicsérés következménye. Bár nagyon jó fejed lenne, mégis kiegyensúlyozatlan a gondolkodásod, mert helytelen vágányokra tereled. Ma már alig vagy több a semminél. Pedig nem kellene ennek így lennie. Magad megtehetnéd magadért azt, amit senki meg nem tehet érted. Kötelességek várnak rád. De annyi ideje átengeded magadat a tehetetlenségnek, hogy magad is tehetetlennek véled magadat. Az akaratoddal van hiba. Bár van erőd, az akarat hiányzik belőled.

Szerelem sóvár vagy, noha Jézus tart igényt érzelmeidre. Ha neki szenteled szíved vágyát, megszabadít téged a beteges, érzelgős, tisztátalan szerelemtől, melyet a regények lapjain találsz. Jézusban lángolón, igazán szerethetsz. Ez a szeretet egyre mélyülhet, korlátlanul kiterjedhet, s nem veszélyeztetheti sem egészséges gondolkodásodat, sem testi erődet. Szeresd Istenedet, és szeresd embertársaidat. Rázd le magadról az álmodozást, az önámítást, mely rád telepedett. Törekedj inkább a tiszta szeretetre.

Egyetlen reményed a földi életben, de a jobb életre is, ha őszintén keresed Jézus igaz vallását. Jelenleg nem élsz lelki életet. Pedig meg kell térned. Nyugtalan, kéjelgő, önző szomorkodásod akkor átadja helyét a vidámságnak, s ez majd jót tesz testednek-lelkednek. Az Isten iránti szeretet biztosítja majd az emberek iránti szeretetet, s akkor a mindennapi kötelességek kötnek le mély, önzetlen érdeklődéssel. Vezessék tiszta elvek a tetteidet. A belső béke majd egészséges vágányokba tereli gondolataidat. Szenteld magad Istennek, máskülönben soha el nem nyered a jobb életet.

Szüleidnek is kötelességgel tartozol. Ne csüggedj, ha eleinte belefáradsz. Nem sokáig kísér a fáradtság. Szüleid nagyon sokszor túlságosan is elfáradnak. Feleannyit sem árt neked a hasznos munkából fakadó fáradtság, mintha magadról ábrándoznál, ha jelentéktelen rosszulléteket babusgatsz, ha átadod magad a csüggedésnek. Ha lelkiismeretesen eleget teszel házi kötelességeidnek, ha betöltöd a helyet, melyet legjobban be tudsz tölteni bármily egyszerű és szerény legyen is az, az igazán felemelő lesz számodra. Pontosan erre az isteni áldásra van szükséged. Ebben békét és szent örömet fogsz találni. Ebben gyógyulásra lelsz. Ez gyógyítja titkon, észrevétlenül a lélek sebeit, sőt a testi szenvedéseket is. A lelki nyugalom, lelki egyensúly, mely tiszta és szent indítékokból és tettekből fakad, erőt és rugalmasságot kölcsönöznek a test valamennyi szervének.

A belső béke és az Isten ellen nem vétő lelkiismeret életre kelti, s élénkíti a szellemi képességet, akár a zsenge növényekre permetező harmat. Akaratod akkor helyes irányt vesz fel, és uralmad alatt marad, és bár biztosabb fellepésű lesz, mégis mentes marad a romlottságtól. Elmélyedéseid, mivel megszentelődnek, az öröm forrásai lesznek. A csöndes nyugalom, melyre így szert tehetsz, áldás lesz azokra, akikkel érintkezel. Ez a békesség és nyugalom idővel magától értetődő lesz, és szerte ragyogja becses sugarait környezetedre is, hogy ők meg rád ragyogják vissza. Minél inkább megízleled e mennyei békét és lelki egyensúlyt, annál inkább növekedni fog benned. Élénk, életerős öröm ez, amely nem fojtja minden néven nevezendő erkölcsi erejét halál szerű álomba, hanem élénkebb tevékenységre serkenti. A tökéletes béke mennyei vonás, mellyel az angyalok rendelkeznek. Segítsen Isten, hogy szert tegyél erre a békére.