Szeretett …-i testvéreim!

Nem jártok a világosságban, mint Isten szeretné, hogy járjatok. Az elmúlt tavasszal …-ban az Úr felhívta figyelmemet az emberek begyűjtésére tett erőfeszítésünkre, s tudtomra adta, hogy nem készültetek fel értelmetekben e munkára. Nem vártátok el, nem hittétek, hogy ilyen eredményeket érnek majd el köztetek. A munka mégis haladt, hitetlenségetek ellenére, s annak dacára, hogy sok testvérünk nem járult hozzá igyekezetünkhöz.

Mikor ily bizonyítékok jönnek elénk, hogy Isten szeretne kegyes lenni népéhez, hogy a könyörület hangja hívogatja a bűnösöket és eltántorodottakat Krisztus keresztjéhez, akkor miért nem seregletek azok köré, akik felelősnek érezték magukat a lélekmentésért? Miért nem siettek az Úr segítségére? Némelyek mintha megbénultak, elbutultak, elámultak volna, nem álltak készen teljes erejükkel kivenni részüket a lélekmentésből. Sokan, bár egyetértettek vele, szívük nem dobbant együtt vele. Ez bizonyítja a gyülekezet langyos állapotát.

Világiasságotok tesz húzódozóvá szélesre tárni kemény szívetek ajtaját Jézus kopogtatására, aki be kíván lépni szívetekbe. A dicsőség Ura, aki tulajdon vérén váltott meg titeket, ott vár ajtótoknál, hátha beengeditek őt. Mégsem tártátok ki szíveteket, mégsem láttátok szívesen őt. Némelyek ugyan kissé megnyitották, beengedtek valamelyest fényt jelenlétéből, mégsem engedték be örömmel a mennyei látogatót. Nem volt hely szívetekben Jézus számára. Azt a helyet, melyet neki kellett volna fenntartanotok, más foglalta el. Jézus kérlelt titeket: „Aki meghallja szavamat, és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek, és vele vacsorálok, és ő is énvelem.” Az lett volna a kötelességetek, hogy szélesre tárjátok előtte az ajtót. Bár egy ideig hallgatni akartatok rá, s megnyitottátok az ajtót; később ez a kis készség is semmivé foszlott, s nem gondoskodtatok róla, hogy a mennyei vendéggel együtt vegyetek magatokhoz magasztos táplálékot, ami előjogotok lett volna. Ennek ellenére is volt, aki kitárta az ajtót, és szívélyesen hívta be, üdvözölte Megváltóját.

Jézus sosem töri be az ajtót. Nektek kell megnyitni, és szívélyes üdvözlettel bizonyítani, hogy kívánjátok jelenlétét. Ha mind alaposan előkészültetek volna, ha elhordtátok volna az útból a világ szemetjét, helyet készítve Jézusnak, betért volna hozzátok, veletek tanyázott volna. Ez esetben jelentős munkát végzett volna el általatok: mások megmentését. De, bár készületlenek voltatok, a munka mégis hatalmas lépésekkel haladt előre köztetek. Eltévelyedetteket hoztak vissza, bűnösöket térítettek meg, és szertehangzott vidéketeken az igazság hangja. Az egész hely felbolydult. Ha a gyülekezet az Úr segítségére sietett volna, ha megtisztítottátok volna az utat a további tevékenység előtt, az Úr olyan aratást végzett volna el …-ban és …-ben, s a környéken is, amilyet sosem láttatok. De a testvérek értelme nem éledt fel, inkább közömbösségbe meredtek. Némelyek, akik mindig érdekeik után loholnak, el sem tudták képzelni, ha emberek üdvössége forog is kockán, hogy, ez alkalommal, mással is törődhetnének.

Az Úr ránk hárítja e felelősséget. Mi szíves-örömest rendelkezésetekre bocsátottuk mindenünket ez időre, ha ti is az Úr segítségére siettetek volna. De ebben nagyot buktatok. Rút hálátlanságot tanúsítottatok Isten köztetek működő hatalma iránt. Ha hálás szívvel fogadtátok volna Isten könyörületének, és szeretetének jeleit, mint kellett volna, ha készséges lelkesedéssel csatlakoztatok volna Isten Lelkének működéséhez, ma nem lennétek jelen állapototokban. Mióta azonban a drága tevékenység folyt köztetek, lefelé haladtok a lejtőn, lelkileg pedig csak fonnyadoztok

Még mindig nem értitek meg az elveszett juh példázatát. Nem értitek, hogy Isten-tanítótok nevelni szeretne benneteket. Tompa eszű tanulók vagytok. Olvassátok el a példázatot Lukács tizenötben: „Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszt egyet, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja? Ha megtalálja, boldogan veszi vállára. Hazatérve összehívja barátait és szomszédjait, és azt mondja nekik: Örüljetek velem, megtaláltam elveszett juhomat.”

Vidéketeken azokról van szó, akik elhagyták az Urat, és sötétben vesztegelnek, messze tévelyedve a nyájtól. Különösen A. testvér esete szembeszökő. Nem tettek meg érte mindent, amit megtehettek volna, ha okosak lettek volna, hogy el ne tévelyedjék a nyájtól. S mikor eltévelyedett, nem igyekeztek kitartóan visszatéríteni őt. Több pletyka, mint őszinte bánat hangzott el felőle. Ezek távol tartották őt a nyájtól, s egyre jobban elidegenítették szívét testvéreitől, ami még inkább megnehezítette megmentését. Mennyire másképp viselkedtetek, mint a példázat pásztora, aki az elveszett birka után sietett. Otthagyta a kilencvenkilencet a pusztában, hogy maguk gondoskodjanak magukról, vagyis veszélyeknek kitéve, csak mert a magányos, nyájtól elszakadt juh súlyosabb veszedelemben forgott. S hogy visszahozza az egyet, odahagyta a kilencvenkilencet.

A gyülekezet egy része nem is kívánta, hogy A. testvér visszatérjen. Nem viselték őt eléggé szívükön, hogy leereszkedjenek méltóságukból, büszkeségükből, majd külön erőfeszítéssel visszasegítsék őt a fényhez. Méltóságukhoz ragaszkodva mondták: „Nem megyünk utána. Ő jöjjön vissza, ha akar.” Mivel látta, hogy testvérei milyen indulattal vannak iránta, lehetetlennek tartotta a visszatérést. Ha figyelembe vették volna Krisztus tanítását, szívesen leszálltak volna magas polcukról, s az eltévelyedettek után siettek volna. Sírtak volna miattuk, imádkoztak volna értük, kérlelnétek őket, legyenek hűek Istenhez és az igazsághoz, s maradjanak a gyülekezetben. Sokakban azonban ez az érzés keményedett meg: „Ha akar, hadd menjen.”

Mikor az Úr a tévelygők után küldte szolgáit, hogy ők tegyék meg, amit nektek kellett volna; még mikor meggyőződtetek, hogy az Úr a könyörület üzenetét küldi a szegény eltévelyedetteknek, akkor sem voltatok készek lemondani elképzeléseitekről. Nem akartátok otthagyni a kilencvenkilencet, nem akartatok kutatni, s nem is kutattatok az elveszett után, míg meg nem kerül. S mikor mi megtaláltuk, és örvendezve visszahoztuk a nyájhoz, örvendeztetek-e? Pedig fel próbáltunk rázni titeket. Igyekeztünk összehívni benneteket, amint a pásztor is összehívta barátait és szomszédjait, hogy együtt örüljenek vele, de ti nem akartátok. Azt gondoltátok, hogy a juh súlyos bűnt követett el, mikor elhagyta a nyájat, s örvendezés helyett éreztettétek vele, hogy neki kell nagyon sajnálkoznia, amiért eltávozott. Neki kell elképzeléseitek szerint visszatérni. S azóta is gyanakodva szimatoljátok őt körül. Sasszemmel figyelitek, jól viseli-e magát. Némelyek nem is egészen elégedettek vele. Vonakodnak egyszerűen elfogadni az adott helyzetet.

Nem ismeritek magatokat. Némelyetek önző, ami arra vezet, hogy leszűkül jó hatástok és igyekezetetek. A mennyben jobban örülnek egy megtért bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre. Ha a gyülekezet készen állt volna nagyra becsülni, hogy az Úr fáradozik közöttük, a lelkek begyűjtése óta egyre erősödtetek volna. Ti azonban ahelyett, hogy teljes lélekkel a munkába vetettétek volna magatokat, s erős igyekezettel, buzgón megtettetek volna minden tőletek telhetőt, hogy folytassátok a munkát, amikor eljöttünk, a helyett úgy viselkedtetek, mintha az örömhír hirdetés nem is érintene benneteket, mintha csupán szemlélők lennétek, készen bizalmatlanságra, gáncsoskodásra, valahányszor alkalom kínálkozik.

Az Úr B. testvér esetét is közölte. Testvérünk boldogtalan. Nincs megelégedve testvéreivel. Egy ideje egyre az motoszkál a fejében, hogy neki lenne kötelessége hirdetni az üzenetet. Megvan hozzá a képessége, s jártas is az igazság ismeretében. A testvér azonban nem eléggé kifinomult. Nem tanult meg uralkodni magán. Jókora bölcsesség kell hatni tudnunk az emberek gondolkozására, s a testvérünk nem alkalmas erre. Jártas ugyan az elméletben, de nem nevelte magát hosszútűrésre, türelemre, gyöngédségre, nyájasságra és szívből fakadó előzékenységre. Ha bármi előfordul, ami nem egyezik nézeteivel, nem gondolja meg, okos dolog-e figyelembe venni, vagy nyugton hagyni a kérdést, míg alaposan meg nem gondolja. Nyomban megfújja a csatakürtöt. Rideg, nyers, gáncsoskodó, s ha valami nem tetszik neki, azonnal felfordulást rendez.

Természete többnyire harcias tényezőkből tevődik össze, nem édes békességből és összhangra törekvésből. Nem elég bölcs mindenkinek idejében megadni eledelét. „Könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket, másokat pedig rettenéssel mentsetek meg, kiragadván őket a tűzből, és utálva még a ruhát is, amelyet a test beszennyezett.” B. testvérnek kevés a fogalma e különbségről. Rossz a modora, és tapintatlan. Ez megfosztja attól, hogy bölcs, megfontolt lelkipásztor lehessen. A pásztornak feltétlen szüksége van a nemes nagylelkűség, bátorság, lelki erő, szeretet és gyöngédség keverékére.

B. testvért az a veszély kerülgetné, hogy többet rombol, mint épít. Nem vetette alá összes képességét Isten akaratának. Nem alakult át gondolkodásának megújulása által. Önelégült; nem támaszkodik kizárólag Isten kegyelmére. Nem Isten által tevékenykedik. Fontos és felelős hivatás a lelkipásztoré. Isten nyájának táplálása magasztos és szent feladat. B. testvér, Isten most nem tart alkalmasnak, hogy nyájának felügyelője legyél. Ha megtanultad volna vallásos életedben az önuralmat, ha elengedhetetlennek tartottad volna, hogy emelkedetté neveld gondolkodásodat, és hogy a Lélek megszentelése által tisztítsd meg szívedet, ha valamennyi képességedet Isten akarata alá vetetted volna, alázatra és szelídségre törekedve, akkor most olyan helyzetben lehetnél, hogy jót tehess, hogy felemelő és megmentő hatást gyakorolj.

B. testvér és testvérnő! Olyan belső lelki munka vár rátok, melyet csakis ti végezhettek el, s amelyet senki más el nem végezhet értetek. Hajlamosak vagytok a zúgolódásra és panaszra. Tennetek kell valamit, hogy lecsillapítsátok lázongó érzelmeiteket. Éljetek Istennek, hisz tudjátok, hogy nem nektek kell felelnetek mások helytelen tetteiért. B. testvér, láttam, hogy az ellenfél bizonyosan legyőz, és teljes hajótörést szenved a hited, ha nem hagyod abba a szőrszálhasogatást, ha nem törekszel Isten szemében tiszta és igaz vallásosságra. Tedd emelkedetté gondolataidat és szavaidat. Alaposan meg kell változnod.

Vagy élet, vagy halál vár rátok. Komolyan fontoljátok meg, hogy a mindenható Isten előtt álltok, és sose felejtsétek, hogy nem gyerek Ő, akiből gúnyt űzhetnétek. Nem állhattok a szolgálatába, mikor nektek tetszik, és nem hagyhatjátok abba, ahogy jólesik. Legbelül, lélekben kell megváltoznotok. Akik mint te, testvérem, nem növekednek az Isten kegyelmében, s nem teszik teljessé megszentelődésüket az ő nevében, azokat végzetes veszteség éri a mai veszedelmes, próbára tevő időkben. Krisztus sziklája helyett homoknak bizonyul alapzatuk.

Te, testvérem, ösztönzésekre hallgatsz. Nem vagy kibékülve testvéreiddel, amiért nem küldenek hirdetni az igazságot. Pedig nem vagy méltó e bizalomra. Hiszen több eredményes igehirdetőnek kellene követni téged, hogy bekötözzék a sebeket, amelyeket durva bánásmódod ütne. Isten elégedetlen veled, s én attól rettegek, hogy elveszíted örök életed.

Nincs vesztegetni való időd. Megfeszített igyekezettel menekülj, menekülj kifelé az ellenfél csapdájából. Tanulj Jézustól, mert ő szelíd és alázatos szívű, akkor nyugalmat találsz. Jaj, milyen lelki feladat vár rád, Isten félelmében teljessé tenni megszentelődésed, hogy készen állj a tiszta és szent angyalok társaságára. Alázd meg szívedet Isten előtt, törekedj szelídségre és igaz életre, hogy az Úr elrejtsen majd tüzes haragjának napján.

B. testvér, az elmúlt tavaszon az Úr áldása nyugodott meg rajtad; mégsem igyekeztél őrködve és imával fenntartani a kapcsolatot, hogy tovább fejlődj az istenes életben. Elhanyagoltad e kötelességeket, aminek az lett a következménye, hogy sötétség borított el. Bizonytalan és bizalmatlan álláspontra helyezkedtél, gyakran kerested sötétben élők társaságát, akiket az ellenfél szétszórásra használ. Ha Isten gondviselése vezet oda, akkor a legromlottabb emberek közt is élhetsz, anélkül, hogy beszennyeznéd magad. Ám veszélyes azoknak, akik Isten nevének kívánnak tisztességet szerezni, ha az Urat nem félők társaságában lelik örömüket. Az ellenfél mindig sűrű sötétséggel veszi körül az ilyeneket. S ha a Krisztust vallók komoly ok nélkül lépnek a sötétbe, ezzel kísértik az ördögöt, hogy kísértse meg őket. Ha az Úr elvárja, hogy a jótettek kedvéért, és neve dicsőségére menjünk pokoli lelkek közé, ahol a legsűrűbb a sötétség, szent angyalok gyűrűjét rendeli körénk, s tisztán megőriz minket. De ha mi keressük bűnösök társaságát, ha gyönyörködünk faragatlan tréfáikban, ha elszórakoztatnak, s felderítenek történeteik, játékaik és hangos jókedvük, a szent, ártatlan angyalok védelme elvonul mellőlünk, magunkra hagyva a magunk választotta sötétben.

B. testvér! Meg szeretnénk riasztani téged; tettekre szeretnénk rázni. Kérve, keresd az Urat, amíg hívogat magához, hogy életed legyen. Virrassz, imádkozz, dolgozz – ezek a keresztény jelszavai. Hiszen az ördög nem alszik, hanem fáradhatatlanul végzi munkáját, mint aki komolyan gondolja a dolgot, és sosem lankad el. Nem várja meg, amíg áldozata megközelíti; maga indul utánuk. Hisz eltökélt szándéka kiragadni az embereket Krisztus kezéből. Hitvalló, állítólagos keresztények mégis vakon alszanak, esztelen célok után loholnak. Nem gondolnak Istennel. Bár éber ellenség jár nyomukban, nem forognak veszélyben, míg Istenben bíznak. De ha mellőzik az Istenben bízást, erejük gyöngeség csupán, s az ellenfél maga alá teperi őket.

B. testvér, veszélyes behódolnod a kétségeknek. Semmi esetre se tűrd meg magadnak, hogy tovább haladj az eddigi irányban. Hiszen akkor szüntelenül csak veszély fenyeget. Sátán nyomodban jár, kétségeket tereget eléd, hitetlenséggel kísért. Ha egészen Isten tanácsa szerint foglalnál állást, jó hatást gyakorolhatnál azokra, akik szeretik a társaságodat.

Szegény C. testvér érzékelte ugyan az Isten Lelkének hatását, de hiányos a lelki élete. Nem fordult el régi szokásaitól. Nem tette mindig Istent erősségévé, ezért megcsúszott a lába. Nincs egyetértés Krisztus és Béliál közt. Te segíteni tudtál volna neki, mint kellett volna, ha kapcsolatban álltál volna a mennyel. Tétlen viselkedésed, rossz modorod, ártó légköröd azonban mélyebbre ásták elesettségét, még inkább elcsitították lelkiismerete hangját Magaviseleted nem helytelenítette lejtőn lefelé haladását. Látod, jót tehettél volna, ha Istenért éltél volna. De a te erőd gyöngeség csupán, bölcsességed pedig dőreség; s nem is tudsz róla. Kielégített az elmélet, a tanítások helyes rendszere, de miért nem érezted szükségét Isten erejének? Elhanyagoltad a vallás lelki oldalát. Egész lényednek vágyakoznia kellene Isten Lelke után – lelki élet és erő után, mely a magunk keresztre feszítéséhez, és a Megváltóba vetett szilárd bizalomra vezetne.

Borzalmas sötétség vesz körül, és ha csak talpra nem állsz az Úr nevében, ha szét nem zúzod a Sátán bilincseit, s szabaddá nem teszed magadat, hajótörésbe fogod hajszolni hitedet. Az Úr annyira nem hajlandó magadra hagyni, és olyan szeretettel szeret, hogy annak ellenére, hogy nem az ő akarata szerint éled életedet – noha tetteid és eljárásaid sértők a szemében, – a menny felségese kérve-kérlel, hadd jöjjön el, hadd adja rád áldását: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek.”•Pedig övé a dicsőség hajlékai, s a mennyei otthon boldogsága. Mégis megalázza magát, hogy bebocsátást nyerjen szíved ajtaján, hogy meg tudjon áldani világosságával, s örvendezhess dicsőségének. Azon fáradozik, hogy megkeresse és megmentse az elveszett, a halálán levőt. Ahányat tud, meg szeretne menteni a bűntől és haláltól, hogy trónjához emelhesse őket, s örök életet adhasson nekik.

B. testvér, kérlek, ébredj fel, rázd le kételyeidet. Miért vagy hajlamos a kétségekre? Mert életed eltávozott Istentől, mert megszenteletlen vagy, mert bohóckodsz csak, és tréfálkozol. Komolytalanságod veszélybe sodorja örök életedet. Krisztus meghív, fordíts hátat a hangos jókedvnek, s fordulj őhozzá. Most nem növekedsz a kegyelemben és az igazság ismeretében. Nem válsz az ügy becsületére. Nem válsz emelkedetté, hanem lejjebb és lejjebb csúszol a lépcsőn. Nem alakítasz alkalmas jellemet a menny és az örök élet számára. Szórakozással s könnyelműsködéssel töltöd idődet, melyet családoddal kellene töltened; hogy megtanítsd gyermekeidet Isten útjaira, és igaz tetteire.

Az órákat, melyeket olyan társaságban töltesz, mely csak ártalmadra van – imára, és Isten szava kutatására kellene szentelned. Tudnod kellene, hogy a családfő felelőssége nehezedik válladra, hogy az Úr fegyelmében és intelmeivel neveld gyermekeidet. Hogyan számolsz el Istennek az elpazarolt idővel? Milyen benyomást teszel azokra, akiknek nem Isten félelme lebeg a szemük előtt? „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Bárcsak az Úr megkenné szemedet, hogy felismerd a veszélyt. Nagyon aggódom érted. Fáj érted a szívem. Azt szeretném látni, hogy megütöd a magas mértéket, melynek elérése a kiváltságod. Hiszen sok jót tehetnél. Ha a helyénvaló oldalán foglalnál helyet, vonzani tudnád az embereket. B. testvér, lefelé haladsz a lejtőn! Fordulj vissza, fordulj vissza, „miért is halnál meg”?

Ha tovább haladsz a most járt úton, végül hűtlen leszel az igazsághoz és Isten szavához. Őrködj és imádkozzál szüntelenül. Szenteld magadat fenntartás nélkül az Úrnak, akkor nem esik nehezedre őt szolgálni. Kétfelé húz a szíved; világosság helyett, ezért vesz körül a sötétség. Most végzi körútját a kegyelem utolsó üzenete, ami Isten hosszútűrését és szánakozását bizonyítja. Jöjj el, most hirdetjük a meghívást: Jöjj el, mert minden készen vár. Ez a kegyelem utolsó hívása. Ezután már csak a megbántott Isten bosszúja következik.

B. testvér, ápold magadban az őszinte odaadást, szeretetet, hosszútűrést, testvéreiddel pedig az édes közösséget. Csak ne add el, jaj, el ne add ilyen olcsón az örök életet. Ha eltávozol az igazságtól, sosem ismersz igaz boldogságot, valóban nyomorult leszel. Érdemes meghozni bármilyen, és minden áldozatot a mennyért. Törd szét az ellenség bilincseit. Jézus hív most; figyelsz-e hangjára? Helyezkedj magasabb álláspontra, mint eddig. Tedd legfontosabb ügyeddé a mennyek országát, s Krisztus igazságossága elnyerését. Élj Istenért és a mennyért, s a versenyfutás után tied lesz a hervadhatatlan jutalom.