Kedves K. testvér,

némely dolgok rám nehezednek, ezért kötelességemnek tartom, hogy írjak L. testvérnek, és neked. Bár elmondtam már a lényeget, de mert még mindig nyugtalanít, le is írom.

Az Úr közölte, hogy számodra az én, és az enyém a legfontosabb. Annyira magaddal törődő vagy, hogy az Úrnak nem jut hely fáradozni érted. Nem nyújtasz erre lehetőséget. Ezért nagymértékben magatokra hagyott téged és L. testvért, hogy tegyetek belátástok szerint, hogy rádöbbenjetek, hogy bölcsességetek balgaság csupán. Nem fáradozol az özvegyek és apátlan árvák érdekében, amint az Úr követői lelkére kötötte. Az Úr szegényeinek ügyét sem tetted magadévá; nem viselted szíveden sorsukat. Nem törekedtél, hogy Istent dicsőítsd, hogy nevét magasztald. Ezért hagyja, hogy te, és L. testvér a magatok választotta pályát kövessétek. Magatokra hagyott, hogy gondoskodjatok magatokról. Önző érdekeitek irányítják tetteiteket. Láttam, hogy kétségkívül megkapjátok a jutalmat, mely előbb vagy utóbb bekövetkezik, ha a magatok érdekeinek szolgáltok. Nektek is hallani kell a szavakat: „Adj számot vagyonkezelésedről.” Istennek vagytok felelősek a rátok bízott munkával, de ti szégyenletesen elhanyagoltátok, csak hogy önzéseteket szolgáljátok.

Ha Isten jóváhagyására törekedtetek volna, ha a mennyek országát és Krisztus igaz tetteit kerestétek volna, akkor a Krisztus munkáját végeztétek volna. Akkor a szegény, az özvegy, az apátlan árva a leggyöngédebb szánakozást és együttérzést váltotta volna ki belőletek. Akkor a szíveteken viseltétek volna őket, úgy bántatok volna velük, amint szeretnétek, ha a ti feleségetekkel és gyermekeitekkel bánnának, ha magukra hagynátok őket, ha lesújtottan a világ hideg szívére vagy érzéketlen, hitvalló keresztényekre hagytátok volna őket. Sajnálatos módon, ridegen, szívtelenül elhanyagoltátok a szerencsétleneket. A magatok érdekeit szolgáltátok, tekintet nélkül az elesettek égető szükségletére. Isten nem tud megáldani, amíg fel nem ismeritek az ezzel kapcsolatos bűneiteket.

Láttam, hogy az Úr munkája nem volt szentebb előttetek, mint a magatok üzletelése. Nem ismertétek fel az örökkévaló dolgokat. Az Úr figyelmeztetéseket és feddéseket küldött, hogy kötelességérzetet ébresszen bennetek. Közölte veletek, hogy mit vár el tőletek. Ti mégsem hallgattatok a figyelmeztetésekre. Nem értettétek meg, hogy Isten szólt hozzátok. Meglopjátok őt, egyre magatokat szolgáljátok.

Sokan jóhiszeműen pénzt küldtek a kiadóba, pedig áldozatba került nekik. Némelyek keményen dolgoztak, majd az Úrnak szentelték nehéz fáradozásuk filléreit és megtakarításuk gyümölcsét. Elküldték a kiadóba, az ügy fejlesztésére. Szegény özvegyek ajándékozták csaknem utolsó fillérüket, Istenben bízva, hogy gondjukat viseli. Imával és könnyekkel hozták oda, mégis örömmel küldték, mert azt gondolták, hogy a lélekmentés mindennél foltosabb munkáját segítik elő. Szegény családok adták el egyetlen tehénkéjüket, megtagadva maguktól és apró gyermekeiktől a tejet, mert tudták, hogy Istennek hoznak áldozatot vele. Jóhiszeműen a kiadóba helyezték javaikat. Ez összegeket önzés és kétbalkezes igazgatás pazarolta el. Isten azokat tartja felelősnek, akiknek a kezén elolvadt a pénz. „Számolj el vagyonkezeléseddel” – hallatszik rövidesen. Segítsen titeket az Úr, hogy lemossatok magatokról minden foltot.

Battle Creek, Michigan,

1870. január 17.