Kedves H. testvér és testvérnő:
Emlékszem arcotokra. Azok között voltatok, akiket az Úr megmutatott nekem, mert kötelesség vár rátok, melynek eleget kell tennetek, mielőtt az igazság valóban megszentelhetne benneteket. Az igazságot magatokévá tettétek, mert beláttátok, hogy ez az igazság; de az igazság még nem vett birtokába titeket. Nem ültettétek át a gyakorlati életetekbe az igazság megszentelő hatását. Ösvényetekre rávilágított az egészségügyi megújulás fénye, s annak fénye is, hogy eme utolsó napokban Isten népének kötelessége, mindenben mértékletesen élni. Mégis azok között láttalak, akik csak lassan ismeritek fel e fényt, s lassan javítotok az evésetek, ivástok és munkátok szokásain. Ha elfogadjuk, és követjük is az igazságot, ez teljesen megújítja azok jellemét és életet, akik megszentelődnek általa.
Munkád sem olyan, hogy elősegítené az istenes életben fejlődést, hanem csak akadályozni fog, hogy növekedj a kegyességben és az igazság ismeretében. Inkább arra hajlik, hogy lealacsonyítsa, lezüllessze az embert, hogy állatibbá tegye a jellemét. A magasabb rendű gondolkodást az alantas győzi le. Természeted nyers oldala uralkodik el a lelkieken. Az elváltozásra készülők ne válasszák a hentes szakmát.
Családod leginkább húsételekkel él, ami egyrészt erősíti az állati vonásokat, másrészt gyöngíti a szellemi, lelki életet. Abból vagyunk, amit eszünk, s ha főleg kimúlt állatok húsát fogyasszuk, azok természetét öltjük magunkra. Szellemiségetek közönségesebb oldalát tápláljátok, s közben egyre gyöngítitek a kifinomultabb területeket. Többször ezt hozod fel húsevésed védelmére: „Bármennyire árt is másoknak, nekem nem árt, hiszen egész életemben azzal éltem.” De nem tudod, milyen egészséges lennél ma, ha mindig tartózkodtál volna a húsételektől. Távolról sem mondható családodról, hogy jó egészségnek örvend. Állati hájat használtok főzéshez-sütéshez, amit pedig Isten szava megtiltott: „Örökkévaló rendtartás legyen a ti nemzettségeiteknél minden ti lakhelyeteken, semmi kövéret, és semmi vért meg ne egyetek.” „Semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken; se madárnak, se baromnak vérét. Valaki megeszik valamiféle vért, gyomláltassék ki az ő népe közül.” „Bárhol laktok is, ne egyetek a vérből, sem a szárnyasokéból, sem a marhákéból. Aki a vért elfogyasztja, bárki is, ki kell irtani népünkből.”
Jó húsban vagytok, de nem a jobb fajta húsból. Csak ártalmatokra van rajtatok az a sok hús. Ha kissé kevesebbet ennétek, ha tíz-tizenkét kilót lefogynátok, kevésbé lennétek hajlamosak a betegségre. A húsételek fogyasztása rossz minőségű húst és vért termelt ki bennetek. Szervezetetek, szerveitek gyulladásosak, készen a megbetegedésre. Ki vagytok téve a rajtaütésszerű megbetegedésnek, és a hirtelen halálnak, mivel nincs meg szervezetetekben az erő, hogy összeszedje magát, és ellenálljon a betegségnek. Eljön az idő, amikor az az erő, és az az egészség, amivel most áltatod magadat, csupa gyöngeségnek fog bizonyulni. Nem az az ember főcélja, hogy gyomrának éljen. Állati jellegű kívánságaid ugyancsak követelik benned a magukét; az embernek mégsem kell állattá válnia, csak mert ez a követelés él benne!
Egészségtelen asztalt terítesz gyermekeidnek, egészségtelenül főzött ételekkel. Húsételeket helyezel eléjük, s mi a következménye? Kifinomultak, mélyen gondolkodók, engedelmesek, lelkiismeretesek, vallásosságra hajlók lettek talán? Tudod, hogy erről szó sincs, hanem az ellenkezője igaz. Életmódod erősíti természetedben az állatiasságot, s gyöngíti a lelki gondolkodást. Gyermekeidre is szomorú örökséget hagysz; elfajult természetet, melyet csak még elfajultabbá tettek evésben és ivásban művelt faragatlan szokásaid. Terített asztalod csak betetőzte azt, amivé lettek. Ez a bűn téged terhel. Tudod, hogy nem vallásos gondolkodásúak, s nem vetik alá magukat a korlátozásoknak. Ellenkezőleg; engedetlenek és tiszteletlenek. Legidősebb fiad különösen romlott, nagyon állatias a természete. Alig van nyoma benne az isteni természetnek. Úgy hagytad felnőni gyermekeidet, hogy akkor, és úgy elégítsék ki étvágyukat, amikor, és ahogyan jólesik. Példáddal arra nevelted őket, hogy azért élnek, hogy egyenek; hogy az étvágy kielégítése jóformán az egyetlen cél, amiért élni érdemes. H. testvér, súlyos kötelesség vár rád. Úgy éltél eddig, mint aki alszik, vagy megbénult. Ideje, hogy összeszedd erődet, hogy megmentsd családod ifjabb tagjait. Legidősebb fiad csak rossz hatással van rájuk. Javíts az étrendeteken. Az összes ismerős család közül a tiednek kell leginkább kiküszöbölni a húst és zsírt. Nektek kell megtanulni az egészséges főzést.
H. testvérnőnek egészségtelen a vére. A húsevéstől szervezete tele van görvényes hajlamokkal (mirigy-gyulladásra és tüdővészre való hajlammal). A disznóhús fogyasztása rossz vért termelt ki családodban. H. testvérnőnek szigorúan gabonafélékre, gyümölcsökre, zöldségekre kell magát korlátoznia, bárminemű hús és zsír nélkül. Huzamosabb időbe kerül, hogy az egészséges étrend jobb egészségre juttasson benneteket, ahol összhangba kerültök az élet törvényeivel. Lehetetlen, hogy a sok húst fogyasztók értelmesen tudjanak gondolkodni, s élénk szellemi életet éljenek.
Azt tanácsoljuk nektek, hogy változtassatok szokásaitokon. Hanem azt is értelmesen tegyétek. Ismerek olyan családokat, akik a húsételről egyszerűen silány ételre tértek át. Annyira csapnivalóan főznek, hogy a gyomruk lázadozik ellene. Az ilyenek mondják, hogy náluk nem válik be az egészség-megújulás. Hogy csökken a testi erejük. Némelyek azért nem tudnak egyszerűbben étkezni, mert gyönge, silány táplálékon élnek. Összecsapják az ételeket, s folyton ugyanazt főzik. Igaz, nem kell sokféle ételt felszolgálni egy ültünkben, mégsem szabad minden étkezésre változatosság nélkül ugyanazt tálalni. Főzzünk egyszerűen, mégis étvágygerjesztőn. Főzzetek zsír- és olajmentesen. Ezek mindent beszennyeznek, amit főztök. Legtöbbnyire éljetek gyümölccsel és zöldséggel.
Némelyek, miután a ki nem elégítő táplálkozással, és rossz minőségű étellel legyöngítették magukat, arra a következtetésre jutnak, hogy régi étrendjük kielégítőbb volt. Mert feledték, hogy szervezetünket táplálni kell. Ezek ellenére habozás nélkül állítjuk, hogy semmi szükség a húsra, sem a jó egészséghez, sem az erőnléthez. Azért élnek vele, mert a megromlott ízlés egyre a rosszat követeli. De ha azzal élünk, fellármázza állati tulajdonságainkat, hizlalja bennünk az állati szenvedélyeket. Mikor a szenvedélyek erősödnek, csökken az erkölcsi, és a szellemi erőnk. A húsfogyasztás hajlamossá tesz a hízásra, s bágyasztja a gondolkodást is.
A nép, mely szentté, tisztává, nemesedetté akar válni, hogy beléphessen a mennyei angyalok társaságába, ne oltsa ki többé Isten teremtményeinek életét, ne táplálkozzék hússal, ne élvezze azt, mint valami fényűzést! Abból tudom, amit az Úr megmutatott nekem, hogy a dolgok e rendje meg fog változni. Isten külön népe minden dolgokban mértékletessé válik. A legtöbbnyire húsételen élők nem tudják elkerülni, hogy beteg állatok húsát is ne fogyasszák. Az állatok piacra tenyésztése betegséget okoz bennük. De ha mégoly egészségesen tenyésztik is őket, akkor is megizzadnak és megbetegszenek, mikor a vásárra hajtják őket. E kóros állatok nyiroknedvei s húsa felszívódik az ember vérébe, s az ember nyiroknedvei és húsa lesz belőle. Ezzel hajlamokat építünk szervezetünkbe. S ha már amúgy is rossz a vérünk, nagyot ront rajta a húsfogyasztás. A húsevéssel megtízszereződik a betegségre való hajlam. A rendszeres húsevés csökkenti szellemi és erkölcsi érzékünket. Azt tanácsoljuk nektek, kedves fivérem és nővérem, hogy a legbiztonságosabb békén hagynotok a húst.
A tea, és a kávé fogyasztása is ártalmas. Az élvezeti tea bizonyos fokig mámort idéz elő. Belekerül a vérkeringésbe, s fokozatosan rongálja testünk és a szellemi képességeink erejét. Élénkíti, izgatja, felgyorsítja, természetellenes sebességre kényszeríti szervezetünket, s ezzel azt a benyomást kelti a teaivóban, hogy jót tesz, erőt kölcsönöz neki. Ez azonban tévedés. A tea az idegekből veszi ki az erőt, alaposan kimerítve azokat. E hatás elmúltával a túlfűtöttség alábbhagy, s mi a következménye? Bágyadtság, erőtlenség, egyenes arányban a tea által kiváltott, túlzott felajzottsággal. Mikor kifáradtunk, s pihenésre van szükségünk, a teaivás sarkantyúba kapja a szervezetet, arra ösztökéli, hogy természetellenes tevékenységre serkenjen, s ezzel csökkenti a munkaképességet, aláássa kitartását. S így az ember testi-szellemi ereje sokkal hamarabb kimerül, mint a menny tervezte. Az élénkítő, élvezeti tea mérgezőn hat a szervezetre. A keresztények ne fogyasszanak ilyen teát. A babkávé hatása sokban hasonlít a tea hatására, de még súlyosabb következményekkel jár. Először élénkít, majd épp annyira kimerít, mint amennyire előbb felajzott. A tea és kávéivók arcukon viselik mindkettő nyomát. Bőrük fakó, élettelen kinézetű. Nem virít arcukon az élet rózsája.
A tea és a kávé nem táplálja a szervezetet. A tőlük kölcsönzött enyhülés hirtelen jön, mielőtt a gyomornak ideje lett volna megemészteni őket. Ez bizonyítja, hogy amit az ily élénkítő szerek fogyasztói erőnek neveznek, az csak a gyomoridegek izgatásából ered, melyek továbbadják az izgalmat az agynak, amit ez arra sarkall, hogy meghajtsa a szívet, s rövid lélegzetű erőt kölcsönöz az egész szervezetnek. Ez azonban nem igazi erő; csak veszítünk vele. Az élvezeti tea, s a babkávé szemernyi természetes erőt sem nyújt.
A teaivás másik következménye többek között a fejfájás, álmatlanság, szívdobogás, emésztési zavar, idegreszketés. „Kérlek titeket, atyámfiai, az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” Isten élő, s nem halott vagy haldokló áldozatul hív meg. Mikor megértjük Isten követelményeit, megértjük, hogy mindenben mértékletességet vár el tőlük. Isten azért teremtett minket, hogy őt dicsőítsük meg testünkben, lelkünkben, hisz mindkettő az övé. Hogyan tehetnénk eleget ennek, ha élvezetekbe merülve tönkretesszük testi és erkölcsi erőinket? Isten elvárja, hogy a legjobb egészségben őrizzük meg testünket, hogy eleget tudjunk tenni kívánalmainak. „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekszetek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek.”
Kötelesség vár tehát rátok. Rendezzétek otthon a dolgokat. Tartsátok távol a test és a lélek minden szennyét, s Isten félelmében, az ő erejére támaszkodva szabaduljatok azoktól. Kedves fivérem és nővérem, neveljétek magatokat rendre. Legyetek rendszeretőbbek, és sokkal tisztábbak. Isten a rend Istene. Nem helyesel semmi hanyag vagy rendetlen szokást népe körében. Ruházkodástokban, házatokban és mindenben legyetek ízlésesek és takarosak. Különös népnek tartanak bennünket. A ruházkodás megújulása a világ divatjának szembeszökő ellentéte. Akik átveszik ruházkodásunkat, legyenek ízlésesek, rendesek, és egész megjelenésükben nagyon tiszták. Nem lenne szabad átvenni ezt az öltözködést, csak ha jól szabjuk, és takarosan viseljük. Mert nem szabad undort váltanunk ki a hitetlenekből rendetlen ruházkodásunkkal, hanem öltözzünk szemérmesen, egészségesen és rendesen, hogy ruházkodásunk kivívja a becsületesen szemlélők tetszését.
Világos, erős gondolkodásra van szükségetek, hogy megbecsüljétek az igazság magasztos voltát, értékeljétek az elfedezést, s helyesen mérlegeljétek az örök dolgokat. Ha helytelen úton jártok, ha helytelen táplálkozásba merültök, s ezzel aláássátok szellemi erőtőket, nem fogjátok mindennél többre becsülni az üdvösséget, az örök életet. Noha ez késztetne, hogy Krisztus életéhez szabjátok életeteket. Akkor nem fogtok komolyan, magatokat megtagadva törekedni, hogy teljesen Isten akaratához igazodjatok. Bár Isten igéje tőletek is ezt várja. S arra sem fogtok törekedni, amire feltétlenül szükségetek van – erős erkölcsre, ami a halhatatlanság utolsó simítása.