Úgy vélem, Eastman testvér, hogy szilárdan ki kell állnunk a nagy 1844-es mozgalom mellett. Ne engedjük, hogy kimozdítsanak minket abból az álláspontból, melyet ennek a mozgalomnak a vezetői és saját felekezetünk úttörői képviseltek.

Ugyanakkor hiszek abban, hogy bátorítanunk kell szerkesztőinket, lelkészeinket, tanárainkat és népünk minden egyes tagját, hogy amennyire csak idejük és lehetőségük engedi, a Biblia és a történelem alapos és hűséges tanulmányozóivá válva szerezzenek tudást és váljanak képessé népünk hitelveinek bizonyítására azok előtt is, akik nem ismerik el gyülekezeti könyveinket. Meggyőződésem, hogy hűséges és mély tanulmányozásra kell biztatnunk mindazokat, akik a próféciákról és azok beteljesüléséről írnak lapjainkba. Használjanak munkáikban olyan történészektől való idézeteket és utalásokat, akiket az olvasók elismert szaktekintélyeknek tartanak az adott tárgykörben.

Egy lelkész megteheti, hogy beszéde során a Dániel és Jelenések könyvéből, valamint A nagy küzdelemből idéz nézeteinek alátámasztására, de nem tenné bölcsen, ha mint megbízható történelmi forrásokból idézne azokból. Úgy hiszem, meg fogod érteni ennek a gondolatnak az ésszerűségét. Ha egy református, elméleteinek igazságát metodista hallgatóság előtt igyekezne bizonyítani, nem vennék tőle jó néven, ha ezt többnyire református írók felhasználásával tenné. Ugyanígy, ha egy metodista hívő meg szeretne győzni egy baptistát a metodista vallás igazságáról, nem járna túl nagy sikerrel, ha bizonyítékainak alapjául metodista szerzőkkel hozakodna elő. Munkánk során törekednünk kell a leghatékonyabb módszerek kiválasztására.

Amikor tantételekről vagy próféciákról szóló tanulmányok megírásáról van szó, az írónak még a lelkészeknél is óvatosabbnak kell lennie az általa idézett szerzők kiválasztása során, hogy választása azokra essen, akiket a szigorú és alapos olvasó szaktekintélyként ismer el.

Ha jól értem az ügyet, ... testvér olyan cikkeket ír a próféciákról és azok teljesedéséről, melyekben nézetei bizonyítására Dániel és Jelenések könyvéből, valamint A nagy küzdelemből idéz. Igen szegényesnek tartom ezt a módszert. Némelyik olvasó az igazság megalapozásaként fogja olvasni ezeket, míg mások talán elfogadják azok igazságát, de megkérdőjelezik a felhasznált bizonyítékok tekintélyét. Lesznek azonban olyanok is, akiket a gyülekezeti könyvek ilyen módon való felhasználása arra indít majd, hogy hibákat találjanak az idézett forrásmunkákban. Nem lenne-e jobb mindenki számára, ha prédikációinkban és tanulmányainkban olyan szerzők írásaival támasztanánk alá nézeteinket, akiket az emberek nagy többsége elismert szaktekintélyként ismer el?

Anya soha nem kívánta, hogy a történelemmel és időrenddel kapcsolatos írásaira a testvérek mint tekintélyes forrásokra hivatkozzanak. A jó és a gonosz, a világosság és sötétség közötti küzdelem nagy igazságai különböző módokon tárultak elé, de többnyire pillanatképszerű látomásokat nyert egyének és egyházak történetéből, valamint a reformátorok és nemzetek életéből. Az így elé tárt kinyilatkoztatást először a Tapasztalatok, látomások, lelki ajándékok című könyvben adta közre, majd e témák teljesebben a Lelki ajándékok és a Prófétaság Lelke, végül A nagy küzdelem-sorozat köteteiben kerültek kiadásra.

Amikor a reformátorok, majd később az 1844-es advent mozgalom történetéről írt, anya gyakran csak részleges leírást adott az előtte feltárt eseményekből. Később bővebben, egyre nagyobb terjedelemben írt ezekről. Volt olyan tárgykör, amelyről négyszer-ötször is írt, mégis panaszkodott, hogy nem tudta elég tökéletesen leírni az eseményeket.

Amikor a nagy küzdelem fejleményeiről írt, olykor csak részleges leírást adott valamilyen fontos történelmi eseményről, és amikor a kéziratot a nyomda számára előkészítő munkatárs kérdést tett fel neki az esemény színhelyéről és időpontjáról, anya azt mondta, hogy azt lelkiismeretes történészek feljegyezték, ezért az általuk megadott adatok nyugodtan felhasználhatók. Más alkalmakkor olyan tökéletes tantételbeli, esemény- és tényleírásokat talált látomásainak tartalmáról a felekezetünk által kiadott könyvekben, hogy egyszerűen kimásolta az ott idézett, illetékes szerzőktől származó írásokat.

A nagy küzdelem írásakor anya nem gondolt arra, hogy olvasói a könyvet történelmi részletek és időpontok tisztázására használják majd, és most sem érzi azt, hogy ennek így kellene lennie. Anya tisztelettel tekint azokra a hűséges történészekre, akik éveket áldoztak a próféciákban közölt Isteni terv és azok történelmi megvalósulása kutatására.

Amikor az elmúlt években egyértelmű bizonyítékot találtunk arra, hogy az adventista irodalomban valamilyen adat nem volt helyénvaló, anya határozott állást foglalt a helytelen adat kijavítása mellett. Amikor a Dániel és Jelenések könyve című nagyszerű kötet átdolgozása kapcsán kikérték tanácsát, mindig ellene volt a túl sok változtatásnak, ugyanakkor mindig támogatta az egyértelműen téves adatok kijavítását.

Véleményem szerint fennáll annak a veszélye, hogy túlságosan nagy hangsúlyt fektetünk az időrendi kérdésekre. Ha az ember üdvössége szempontjából szükséges lett volna, hogy világos és egyértelmű képet nyerjen a világtörténelem időrendi kérdéseiről, akkor az Úr nem engedte volna meg azokat az ellentmondásokat és tévedéseket, melyeket a bibliatörténészek írásaiban találunk. Úgy vélem, hogy ezekben az utolsó napokban nem kellene olyan sokat viszálykodni a történelmi dátumokkal kapcsolatban.

A magam részéről ezt mondom: Minél többet tanulmányozom az adventi nép történetét, annál nagyobb tiszteletet és hálát érzek a menny Istene iránt, aki egy olyan egyszerű embernek, mint William Miller, bölcsességet adott a próféciák nagy igazságainak megértésére. Mindenki előtt, aki Miller próféciamagyarázatának tanulmányozásába kezd, világossá válik, hogy miközben az alapvető igazságokat teljesen tisztán látta, a részletekkel kapcsolatban eleinte sok tévedést és helytelen értelmezést is elfogadott. Ezeket kezdetben társai is átvették tőle, de később Isten elhívott olyan, több lehetőséggel és magasabb iskolázottsággal rendelkező tudósokat, akik a próféciák és a történelem tanulmányozása során sok olyan igazságot is felfedeztek, melyek felől Miller magyarázata téves volt.

Aki a nagy advent mozgalomba vetett hit szempontjából tanulmányozza ezt a tapasztalatot, ahogyan a Dániel és Jelenések könyve, valamint A nagy küzdelem című könyvek is tartalmazzák, önkéntelenül is örvendezni fognak Isten jóságában, aki sok ember tanulmányozó munkáján keresztül ismertette meg világosságát és igazságát. Úgy vélem, hogy nekünk, akik szeretjük az erre az alapra felépített művet, gyöngéden, tapintatosan és tisztelettel kellene bánnunk azzal a munkával, melyet Isten segítségével végzett Miller.

Nem állíthatjuk, hogy Miller és társai tökéletes és teljes körű ismerettel rendelkeztek a történelem és a próféciák összefüggéseit illetően, vagy hogy a harmadik angyal üzenetének úttörőit teljes és tévedhetetlen tudás jellemezte. Nem mondhatjuk, hogy a mű történelme során soha nem fordult még elő olyan, hogy be kellett látnunk tévedésünket. Ha ezt tennénk, balgatag és szükségtelen módon olyan bírálatot vonnánk magunkra, amely felnagyított és túlzó formában tárná a világ elé tanításainknak azokat a  tökéletlenségeit és pontatlanságait, melyek a későbbi évek hűséges tanulmányozása során helyesbítésre kerültek.

Úgy látom, Eastman testvér, hogy könnyen meggyengítheti befolyásunkat, ha szem elől tévesztjük azt a tényt, hogy mindnyájan a nagy Tanítótól tanuló kisgyermekek vagyunk, és hogy az ismeret és az értelemszerzés területén a fejlődés lehetőségének kiváltságában van részünk. Sokkal bölcsebb dolog a próféciák és a történelem összhangjának bemutatásával meggyőzni a világot álláspontunk helyességéről és mozgalmunk Isteni vezetéséről, mint azzal kísérelni meg a bizonygatást, hogy tíz, húsz, vagy harminc évvel ezelőtti tanításaink változhatatlanok és tévedhetetlenek voltak. Ráadásul ezt olyan történelmi adatok segítségével tehetjük meg, melyeket a világ nem kérdőjelezhet meg.

Határozott meggyőződésem, hogy anya írásaiban az Isten által elé tárt látomások tartalma fogalmazódik meg, és ahol felhasználta a történetírók leírásait vagy adventista szerzők magyarázatait, ott Isten adott neki bölcsességet annak felismerésére, hogy melyik kijelentés helyénvaló és van összhangban a megváltási tervvel. Ha alapos kutatás felszínre hozná, hogy anya néhány olyan próféciamagyarázatot is felhasznált írásaihoz, melyek néhány, időrenddel kapcsolatos részlete nincs összhangban a világi történelem álláspontjával, akkor sem veszíteném el bizalmamat ezek iránt az írások iránt, mint ahogy a Bibliába vetett bizalmamat sem veszítem el csak azért, mert sok időrendi kijelentést nem tudok megfelelő helyére tenni.