Népünk értékes tanításokat kapott azokból a könyvekből, amelyeket az Úr késztetésére írtam. Mennyien olvassák és tanulmányozzák ezeket a könyveket? Az Istentől kapott világosságra lehet közömbösen és hitetlen módon tekinteni, de ez a világosság el fogja ítélni mindazokat, akik nem akarták elfogadni, és nem akartak engedelmeskedni neki (258. Levél, 1907).

Az Úr arra indított, hogy szólítsam fel a gyülekezeteket a Bizonyságtételek tanulmányozására. Ezek a mi buzdításunkra és bátorításunkra írattak, akik a vég idején élünk. Ha Isten népe nem fogja tanulmányozni az időről időre hozzájuk intézett üzeneteket, a világosság elvetésének bűnét követik el. Parancsra új parancs, szabályra új szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi – Isten így küldi tanításait népéhez. Figyelmezzetek a tanításra és kövessétek a világosságot! Az Úr ellentétbe került népével, mert nem figyelmeztek rendelésére és nem követték útmutatását.

Mostanában olvastam a Bizonyságtételek hatodik kötetét, és olyan tanításokat találtam ebben a kis könyvben, mely segítségünkre lehet sok zavarba ejtő kérdés elrendezésekor. Hányan olvasták az Evangelizációs munka című fejezetet ebben a kötetben? Azt tanácsolom, hogy gyülekezeti alkalmakkor olvassátok fel ezeket az útmutatásokat, figyelmeztetéseket és intéseket a nép előtt. Túlságosan kevés testvér rendelkezik ezekkel a könyvekkel (292. Levél, 1907).

Sok levél érkezik hozzánk testvéreinktől, melyekben tanácsokat kérnek tőlünk mindenféle kérdésekben. Ha tanulmányoznák a kiadott Bizonyságtételeket, fellelhetnék maguknak a számukra szükséges világosságot. Ösztönözzük népünket ezeknek a könyveknek olvasására és terjesztésére! Erősítsék meg hitünket a bennük található tanítások.

Tanulmányozzuk szorgalmasabban Isten Igéjét! A Biblia szavai olyan egyértelműek és világosak, hogy mindenki megértheti azokat. Köszönjük meg az Úrnak a drága Bibliát és Lelkének üzeneteit, amelyek olyan nagy világosságot nyújtanak! Az Úr értésemre adta, hogy minél többet tanulmányozzuk az Ó- és az Újszövetséget, annál inkább felismerjük a tényt, hogy a kettő nagyon szoros kapcsolatban van egymással, és annál több bizonyságot nyerünk azok Isteni ihletettségéről. Világosan meglátjuk, hogy a kettőnek egy Szerzője van. A drága kötetek tanulmányozása megtanít bennünket olyan jellem kiformálására, mely visszatükrözi Krisztus tulajdonságait (81. Kézirat, 1908).

Néha nagyon elszomorodom, amikor a Bizonyságtételek felhasználási módjára gondolok. A testvérek mindent továbbadnak, ami megütközteti őket, vagy amit Ellen White bizonyságtételeként hallanak, miközben én mit sem tudok azokról...

Egyedül akkor lehetünk biztonságban, ha Isten Igéjének talajára helyezzük lábunkat, ha tanulmányozás és szüntelen elmélkedés tárgyává tesszük a Szentírást. Mondjátok el a testvéreknek, hogy a Bizonyságtételekkel kapcsolatban senkinek a szavát ne fogadják el, hanem olvassák és tanulmányozzák azokat önállóan. Győződjenek meg ők maguk arról, hogy összhangban vannak-e az igazsággal. Isten Igéje az igazság (132. Levél, 1900).

Arra biztattam testvéreinket, hogy ismerkedjenek meg a Bizonyságtételek tanításaival. Az Istentől kapott világosságot nem vethetjük el, nem kezelhetjük közömbösen és becsmérlően. Az Úr ránk ragyogtatta világosságát dorgálások és figyelmeztetések formájában, hogy megfogadva azokat, megmenekülhessünk az ösvényünkön leselkedő veszélyek elől. Amikor kísértések támadnak, felismerhetjük és visszaverhetjük őket, mert az Úr megmutatta nekünk azokat, hogy ne váljunk a megtévesztés áldozataivá (23. Kézirat, 1889).

Ama nagy napon, amikor mindenki elveszi cselekedetei szerint kijáró jutalmát, az alázat – mely gyümölcsöt terem és eltölti a lelket Isten szeretetének érzetével – szólni fog azok mellett, akik ápolták magukban ezt az erényt. Boldog az az ember, akiről elmondható: „Isten Lelke soha nem késztette hiába ezt a lelket. Erőről erőre jutott előre és felfelé vezető útján. Énjét nem szőtte életébe.

Minden helyesbítést, figyelmeztetést és tanácsot Istentől való áldásként fogadott el. Ezzel előkészítette az utat még nagyobb áldások befogadására, mivel Isten nem hiába szólott hozzá. Minden egyes fok a felfelé haladás létráján felkészítette őt a következő lépésre. A létra legfelső fokáról Isten dicsőségének fényes sugarai ragyogtak rá. Nem gondolt a pihenésre, hanem szüntelen igyekezett eljutni Krisztus bölcsességének és igazságosságának mértékére. Célegyenest igyekezett Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.”

Minden üdvözülendőnek át kell mennie ezen a tapasztalaton. Az ítéletnapon nem lesz megvédve azoknak az embereknek az útja, akik megtartották esendő és tökéletlen emberi tulajdonságaikat. Az ilyenek számára nincs hely a mennyben, és nem is tudnának örvendezni a tökéletes szentek társaságában. Akinek nincs elegendő hite Krisztusban, és nem hiszi el, hogy Ő meg tudja őrizni a vétkezéstől – nem léphet be Isten országába (161. Kézirat, 1897).