Deer Park, Kalifornia, gyülekezet, 1902. július 14.

Ígéretet tettem, hogy ma reggel beszélni fogok annak szükséges voltáról, hogy a szülők tartsák vissza gyermekeiket a világi iskoláktól, és találják meg az oktatásukra alkalmas helyet. Meglepetten vettem tudomásul némelyek közömbösségét, holott gyakran elismételt figyelmeztetésben volt részük arról, hogy a szülőknek nem csupán a jelenlegi, hanem az örökkévaló érdekeket is figyelembe véve kell gondoskodniuk családjukról. Ebben a földi életben kialakított jellemünk alapján dől el örök sorsunk. Ha úgy választunk, Isten életéhez hasonló örökkévaló élet részesei lehetünk.

Minden keresztény család egy gyülekezetet képez önmagában. A családtagoknak minden tettükben Krisztusinak kell lenniük. Az apa ápoljon olyan szoros kapcsolatot Istennel, hogy felismerhesse kötelességét a családtagok iránt, hogy azok olyan nevelésben és oktatásban részesüljenek, mely alkalmassá teszi őket az eljövendő örök életre. Gyermekeinek meg kell tanulniuk a mennyei elveket. Ő az otthon papja, aki elszámolással tartozik Istennek azért a befolyásért, melyet családtagjaira áraszt. A lehető legkedvezőbb körülményeket kell megteremtenie családja számára annak érdekében, hogy a tagok ne érezzenek kísértést a világban található szokások, romlott eljárások és bűnös erkölcsök követésére. ...

Az édesapákon és édesanyákon nyugszik annak felelőssége, hogy keresztény nevelésben részesítsék a rájuk bízott gyermekeket. Soha ne hanyagolják el gyermekeiket! Semmilyen körülmények közt ne engedjék, hogy bármilyen jellegű tevékenység annyira elrabolja gondolataikat és idejüket, hogy gyermekeik, akiket Istennel való összhangban kellene vezetgetniük, eltávolodjanak és elszakadjanak Istentől. Nem engedhetik meg, hogy gyermekeik a hitetlenek kezei közé csússzanak az ő kezükből. Minden tőlük telhetőt el kell követniük annak érdekében, hogy megőrizzék őket a világ lelkületének beszippantásától. Meg kell tanítaniuk őket Isten segítőtársaivá válniuk. A szülők Isten emberi eszközei arra, hogy felkészítsék magukat és gyermekeiket a mennyei otthonban rájuk váró örök életre.

Gyermekeink nevelése az otthonban kezdődik. Az édesanya az első tanítójuk. Amikor elég idősek lesznek ahhoz, hogy iskolába járjanak, vajon engedhetjük-e őket világi iskolákba?

Világi vagy egyházi iskola? – Évekkel ezelőtt férjem és én beszélgettünk egy oaklandi általános iskolai tanárral a város iskoláiról. Az illető ezt mondta: „Ha a szülők ismernék azokat a bűnöket, amelyeket ezekben az iskolákban gyakorolnak, olyan felháborodás lenne úrrá ezekkel az intézményekkel kapcsolatban, amelyet sem önök, sem én el nem képzelhetünk. A fiatalok romlottak. Otthonaikról pedig említést se merünk tenni.” Ez a kijelentés húsz éve hangzott el. Változtak-e azóta az állapotok világi iskoláinkban?

Néhány édesapa és édesanya olyan közömbös, olyan nemtörődöm, hogy számukra teljesen mindegy, egyházi vagy világi iskolába jár-e a gyermekük. „A világban élünk” – mondják –, „így nem léphetünk ki belőle.” Kedves Szülők! Mégis van egy jó módszer a világból való kijövetelre, ha mi is akarjuk. Elkerülhetjük annak a sok gonosznak a látását, amelyek oly gyorsan szaporodnak ezekben az utolsó napokban. Elkerülhetjük a hallását sok létező bűnnek és erőszaknak.

Minden lehetségest meg kell tennünk annak érdekében, hogy olyan környezetet válasszunk a magunk és a gyermekeink számára, ahol nem látjuk a világban gyakorolt bűnözést. Ügyelnünk kell arra, hogy mit látunk és hallunk, hogy ezek a szörnyű dolgok ne kaphassanak helyet elménkben. Amikor a napilap megjelenik a lakásban, szinte el akarnám rejteni, hogy a benne olvasható ostoba és szenzációhajhász cikkek ne legyenek szem előtt. Sok újságcikk hátterében az ellenség munkája áll. A hírközlők minden fellelhető bűnös eseményt megtalálnak és a világ olvasói elé tárnak.

Az Istent szolgálók és nem szolgálók közötti határvonalnak mindenkor egyértelműen meg kell mutatkoznia. A hívők és hitetlenek közötti eltérésnek olyan nagynak kell lennie, mint a világosság és sötétség közötti különbség. Ha majd Isten népének gyermekei a Szentlélek templomaként viselik magukat, mely templomban maga Krisztus lakozik, akkor oly világosan fogják bemutatni Őt lelkületük, szavaik és cselekedeteik által, hogy a köztük és a Sátán követői közötti határvonal összetéveszthetetlen lesz. ...

Tanítás a bibliai elvekre. – Isten népe közül némelyek világi iskolába adják gyermekeiket, ahol erkölcsileg romlott társakkal keverednek. Az ilyen iskolákban gyermekeik sem a Bibliát, sem annak elveit nem tanulmányozhatják. A keresztény szülőknek lehetővé kell tenniük gyermekeik bibliai oktatását. Szülők, ne elégedjetek meg azzal sem, ha gyermekeitek tanulmányozzák a Bibliát az egyházi iskolában! Tanítsátok nekik ti magatok az írásokat keltetekben, jártatokban, ki- és bejöveteletekben! Sétáljatok sokkal többet gyermekeitekkel! Beszélgessetek velük! Tereljétek gondolataikat a helyes mederbe, s közben megláthatjátok, hogy Isten világossága és dicsősége otthonaitokba tér. De ha nem tanítjátok helyesen a gyerekeket, akkor hogyan is számíthatnátok Isten áldásaira?

Csak néhány dolgot érintenék a gyermekek tanításával és nevelésével kapcsolatban. Néha alaposabban szeretnék foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert egyértelműen látom, hogy ezeket a dolgokat mindenképpen népünk elé kell tárnom. A hetednapi adventistáknak az eddigihez képest teljességgel új irányba kell haladniuk, ha el akarják nyerni Isten jóváhagyását otthonuk vezetésével kapcsolatban.

Minden hűséges szülő meghallja majd a szavakat a Mester ajkáról: „Jól vagyon jó és hű szolgám... menj be a te Uradnak örömébe.” Segítsen bennünket az Úr, hogy jó és hű szolgák lehessünk az egymással való bánásmódunk terén! Az Úr felszólít, hogy „ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett”, segítve és erősítve egymást.

Egyházi iskolára van szükség Crystal Springsben. – Nemsokára hazaérkezünk. Az örökkévaló ország határain állunk. Akik méltónak bizonyulnak, hamarosan belépnek Isten országába. Nincs vesztegetnivaló időnk. Helyes irányelvekre kell alapoznunk a munkát Crystal Springsben. Itt van a gyermekek kérdése. Megengedjük-e, hogy a világ beszennyezze őket bűnösségével és Isten parancsolatainak megvetésével? Hogyan merik vállalni a kockázatot azok, akik világi iskolába küldik gyermekeiket?

Gyülekezeti iskolát szeretnénk építeni gyermekeink számára. A sok anyagi jellegű felhívás ellenére nehéznek látszik a pénz biztosítása és a kellő érdeklődés felkeltése egy kis otthonos iskola felépítésére. Elmondtam az iskolai bizottság előtt, hogy földterületet biztosítok az iskola felépítésére, melyet tetszésük szerinti ideig hasznosíthatnak erre a célra. Remélem, hogy lesz elég érdeklődés az építési munkák megsegítésére, hogy gyermekeinket az Úr Igéjére taníthassuk, amely Isten Fiának teste és vére...

Pártoljátok-e ennek az iskolának a felépítését, hogy ott az Isten Igéjéről tanulhassanak a gyerekek? ... Szeretnénk egy olyan iskolát, ahol a Biblia oktatható, ahol imádkozni lehet Istenhez, és a gyermekek a bibliai elvekről tanulhatnak. Úgy véljük, hogy akik egyetértenek velünk, részt akarnak vállalni az építés megsegítésében. Kis munka- és katonacsapatot szeretnénk kiképezni ezen a domboldalon...

Nincs okunk késlekedni ezzel a feladattal. Próbáljunk mindannyian segíteni, és legyünk kitartóak az építés befejezéséig! Mindenki tegyen valamit! Lehet, hogy némelyeknek hajnali négykor kell felkelniük ahhoz, hogy segíteni tudjanak...

Testvéreim! Hogyan tudjátok segíteni az építkezést? Hisszük, hogy mindnyájan kiváltságnak fogjuk tekinteni az iskola működését. Végezzük lelkesen a munkát! Keljünk fel és építsünk egyesült erővel. Az épület hamarosan elkészül, és abban a gyermekek napról napra tudakozhatják az Úr útját. Ha megtesszük, ami tőlünk telik, Isten áldása meg fog nyugodni rajtunk. Keljünk hát fel és építsünk (100. Kézirat, 1902)!