Isten küldöttének visszaemlékezései. – Fél évszázada vagyok az Úr küldötte, és amíg csak élek, hirdetni fogom a népnek az Úr üzenetét. Semmit nem tulajdonítok magamnak. Ifjúságom idején az Úr arra hívott el, hogy bátorító, figyelmeztető és feddő bizonyságtételeket közvetítsek népe felé. Hatvan éven át kapcsolatban voltam a mennyei küldöttekkel, és folyamatosan tanultam az Isteni dolgokról és arról, hogyan igyekszik Isten az Ő világosságának fényébe vezetni az embereket helytelen útjaikról.

Munkám sokaknak segítséget jelentett, mert hitték, hogy az általam közvetített üzenet Isten kegyelmes jóvoltából került a tévelygőkhöz. Amikor találkoztam azokkal, akiknek mélyebb keresztény tapasztalatra volt szükségük, elmondtam a nekik szóló üzenetet, mely földi és örök jólétüket egyaránt szolgálta. Amíg az Úr megtartja életem, hűségesen fogom végezni munkámat, akár figyelmeznek és engedelmeskednek az emberek, akár nem. Az Úr világosan kijelölte feladatomat, én pedig az engedelmesség útját járva kegyelmében részesülök.

Szeretem Istent. Szeretem Jézus Krisztust, Isten Fiát, és fokozott érdeklődést tanúsítok azok iránt, akik Isten gyermekeinek vallják magukat. Eltökélt szándékom, hogy hűséges sáfár leszek mindaddig, amíg az Úr megtartja életemet. Nem fogok ellankadni és elcsüggedni.

Néhány hónapja azonban erős lelki gyötrelmeken megyek keresztül azokért,10 akik befogadták Sátán bölcselkedéseit, és azokat másoknak is továbbadják [utalás a panteista tanításokra]. Az ilyenek felhasználnak minden elképzelhető magyarázatot arra, hogy lerombolják az utolsó időkre szóló evangéliumi üzenetbe és az Úrtól kapott bizonyságtételekbe vetett bizalmat. Tudom, hogy az Úr jelölte ki számomra ezt a munkát, és nem kell mentegetőznöm azért, amit tettem.

Életem során szüntelen bizonyítékokat nyertem Isten csodatévő hatalmáról testemen és lelkemen, melyeket egyaránt az Úrnak szentelek. Nem a magamé vagyok. Áron vétettem meg, és annyi bizonyságom van az Úr értem való munkájáról, hogy nem téveszthetem szem elől bővölködő kegyelmét...

Miért is panaszkodnám? Az Úr oly sokszor emelt ki betegágyamból, oly csodálatosan támogatott, hogy soha nem kételkedhetem. Olyan sok félreérthetetlen bizonyítékot nyertem különleges áldásairól, hogy lehetőségem sincs a kételkedésre. Az Úr által felszabadultan szólom az igazságot nagy sokaság előtt. Nem csak ilyenkor kapok különös segítséget, hiszen írás közben is csodálatos kinyilatkoztatást nyerek a múltat, jelent és jövőt illetően (86. Levél, 1906).

Szólásra nyitotta a szám. – Munkámmal kapcsolatban az volt számomra a legértékesebb bizonyság, amikor Isten szólásra nyitotta a szám – bárhová is mentem. Olyan helyeken is, ahol a legnagyobb ellenállásba ütköztem, minden hang elnémult. Átadtam a világos üzenetet népünknek és a sokaságnak, akik szavaimat az Úrtól jövő hangként fogadták el (84. Levél, 1909).

Ellen G. White üzenete következetes maradt az évek során. – Battle Creek lakói közül sokan eljöttek a vasárnap délutáni összejövetelre. A jelenlévők érdeklődéssel hallgatták az üzenetet. Alkalmam nyílt határozottan kijelenteni, hogy nézeteim változatlanok maradtak. Az Úr áldása nyugodott meg sokakon. Ezeket a szavakat intéztem hozzájuk: „Talán meg szeretnétek tudni, miben hiszek. Sokszor hallottatok már beszélni. ... A Mestertől kapott szolgálatom ugyanaz, mint ami évekkel ezelőtt is volt. Ugyanattól a Tanítótól veszek leckéket. Az Úr utasítása az, hogy írjam le a Tőle kapott üzeneteket, hogy ti is elolvashassátok azokat. Az üzeneteket úgy vetettem papírra, ahogyan azokat Istentől kaptam (39. Levél, 1905).

Ellen G. White bizodalma kijelentéseinek Isteni eredete felől. – Micsoda csatát kell vívnom! Testvéreim azzal vádolnak, hogy szükségtelen feladatokat vállalok magamra. Nem látják, hogy saját bölcsessége szerint Isten olyan dolgokat nyilatkoztatott ki előttem, melyekkel nem lehet sikeresen vitatkozni és szembeszállni. Semmi nem törölheti ki az Isten által elém tárt és szívem tábláira vésett bizonyságokat. Minden ellenállás vagy cáfolat, mely hatástalanítani igyekszik bizonyságtételeimet, Isten Lelkének késztetésére egy még határozottabb kijelentést hív elő, és arra indít, hogy minden Istentől kapott erőmmel a kijelentett világosság fényében álljak (25. Kézirat, 1890).

Határozott szembenézés a veszéllyel. – Sátán továbbra is közénk fogja hozni hamis elméleteit, és igaznak fogja nyilvánítani kijelentéseit. Megtévesztő lelkek dolgoznak folyamatosan. Határozottan szembe kell néznem a veszéllyel. Megtagadom a jogot mindenkitől, hogy írásaimat az ördög céljainak szolgálatába állítsa, és hogy megtévessze és becsapja Isten népét.11 Isten azért tartotta meg életem, hogy közzétegyem a Tőle kapott bizonyságtételeket, hogy megvédjem mindazt, amit Isten véd, és hogy Sátán bölcsességének minden válfaját elutasítsam. Az álokoskodások sora igyekszik majd elhitetni – ha lehetséges volna – a választottakat is (126. Kézirat, 1905).

Rendíthetetlenül. – A legnagyobb ellenem indított szóözön sem képes megváltoztatni küldetésemet és munkámat. A múltban újra és újra szembe kellett néznünk ezzel. Mindössze 17 éves voltam, amikor az Úr rám bízta üzenetét. ... Az Úrtól kapott üzenet tartalma egyenesen haladt előre, világosságból világosságba, felfelé és előre vezetett – az igazságtól a még mélyebb igazság felé (29. Kézirat, 1897).

Nem tartott igényt a „próféta” címre. – Beszédemben [Battle Creek, 1904. október 2.] azt mondtam, hogy nem állítom magamról: prófétanő vagyok. Néhányan meglepődtek ezen a kijelentésen, és mivel olyan sokat beszélnek erről, megpróbálok magyarázatot adni rá. Voltak, akik prófétanőnek neveztek, de én soha nem használtam ezt a címet. Nem feladatom, hogy így nevezzem magam. Gyakran azok, akik vakmerően napjaink prófétáinak nevezik magukat, éppen a meggyalázói Krisztus ügyének.

Munkám sokkal többet foglal magában, mint amit e név jelöl. Az Úr küldöttének tartom magam, aki népéhez szóló üzeneteit közvetíti (55. Levél, 1905; Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt. 33. o.).

Prófétai munka és még több. – Azt az eligazítást kaptam, hogy nem szabad munkámban megingatniuk azoknak, akik feltevésekbe bocsátkoznak tevékenységem természetéről, és akik oly sok körmönfont gonddal küszködnek a prófétai küldetés minősítését illetően. Küldetésem magában foglalja a prófétai munkát, de meg is haladja azt. Sokkal több mindent ölel át, mint ahogy azt a hitetlenség magvát szórók elméje felfoghatná (244. Levél, 1906., a Battle Creek-i gyülekezet vénjeihez címezve; Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt. 33. o.).

Nem védelmezi és igazolja önmagát. – Szívem nagyon szomorú, amiért J. és K. így döntöttek... Kérdezhetnéd, hogy milyen hatással van ez rám. – Fájdalmat, lelki fájdalmat okoz csupán, de Jézusban békességet, tökéletes nyugalmat és bizodalmat találok. Önmagam, álláspontom és küldetésem védelmére tíz szót sem pazarolnék. Nem akarok bizonyítékot adni munkámról. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket” (Mt 7:20. – 14. Levél, 1897).

Istenre bízva a következményeket. – Néha nagy teher nehezedik lelkemre éjjelente. Felkelek az ágyból és fel-alá sétálva kérem az Urat, hogy segítsen a teher hordozásában, és adja meg, hogy semmit ne akarjak mondani az emberek meggyőzésére a Tőle kapott üzenet igazságát illetően. Amikor ezt a terhet az Úrra vetem, igazán szabaddá leszek. Kimondhatatlan békesség vesz körül. Az Úr felemel örök karjaival, s öröm és békesség tölti be lelkemet.

Az Úr ismételten emlékeztet, hogy nem feladatom a hit ellentmondásainak, a hitetlen hangok és érzések zavarának eloszlatása. Nem szabad elcsüggednem. Hirdetnem kell az Úr szavát hatalommal, és rá kell bíznom a következményeket.

A Nagy Orvos arra tanít, hogy hirdessem az Úr üzenetét – függetlenül attól, hogy az emberek meghallgatják-e vagy sem. Az Úr utasítása szerint a többivel nem kell törődnöm. Ha megnyugszom szeretetében és elvégzem a rám bízott munkát, a felséges Úr tökéletes békességgel ajándékoz meg (146. Levél, 1902).

Nem jelenti meg azokat a bűnöket, melyekről csak az érintettek tudnak. – Testvéreitek többsége nem tud arról, ami előttetek és az Úr előtt ismert. ...Elhatároztam, hogy nem fogom megjelenteni az igazság hitvallóinak bűneit, hanem rájuk magukra hagyom ezt a feladatot (113. Levél, 1893).

Maga Ellen G. White is merített az üzenetekből. – Vágyódom nagy hallgatóság előtt beszélni, mert tudom, hogy nem magamtól szólok, hanem az Úr adja számra az üzenetet. Az Úr soha nem hagy magamra, amikor ott állok az emberek előtt az üzenettel. Az emberek előtt állva az örömhír legnagyszerűbb dolgai tárulnak fel előttem, és éppannyira részesülök azok táplálékából, mint a hallgatók bármelyike. A prédikációk hasznomra válnak, mert mindig új kinyilatkoztatást kapok, amikor az emberek előtt szólásra nyitom a számat.

Soha nem kételkedhetem küldetésem felől, hiszen részesülök az üzenetek áldásaiban. Felfrissülök, megerősödöm, és tudom, hogy Krisztus kegyelmére hívattam el. Amikor az igazságot az emberek elé tárom, és a Krisztus által elérhetővé vált örök életre irányítom figyelmüket, jómagam éppúgy részesülök az üzenet áldásaiban, mint a hallgatók. Csodálatos felfedezések ezek Isten szeretetéről, kegyelméről és hatalmáról, melyek által népét megigazuláshoz és a Vele való megbékéléshez segíti (174. Kézirat, 1903).

Isten küldöttének lenni kiváltság. – Hálás vagyok az Úrnak, amiért abban a kiváltságban részesített, hogy drága igazságainak közvetítője lehetek (80. levél, 1911).

Ellen G. White írásainak továbbra is hatniuk kell. – Papírra kell vetnem ezt a bizonyságtételt, hogy ha esetleg elaludnám Jézusban, az igazság tanúja akkor is megnyilatkozhasson (116. Levél, 1905).

Az igazságot hirdetve mindhalálig. – Népünknek óriási világosság adatott ezekben az utolsó napokban. Ha életben maradok, ha nem, írásaim mindenkor beszélni fognak, mindaddig végezvén munkájukat, amíg a világ fennáll. Írásaim össze vannak rendezve, és ha már nem is élnék, az Úr nekem adott üzenete fenn fog maradni és szólni fog az emberekhez (371. Levél, 1907; Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt. 50. o.).

A próféták halála után az üzenetnek még erősebbé kell válnia. – Fizikailag mindig is olyan voltam, mint egy törött edény. Mégis, ilyen idősen is, az Úr arra késztet Szentlelke által, hogy megírjam azokat a könyveket, melyekhez hasonló jelentőségűt még nem látott egyház és világ. Az Úr megmutatja, mit képes véghezvinni törékeny eszközökön keresztül. Általa fenntartott életemet az Ő dicsőségére élem. És ha az Úr jónak látja elszólítani szolgáját, üzenetei még nagyobb erővel fognak hangozni, mint amikor gyönge eszköze életben volt (122. Kézirat, 1903).