Gyülekezeti gondok feltárása a hitetlenek előtt. – Amikor a gyülekezetben problémák adódnak, ne forduljunk más hitben élő ügyvédekhez. Isten nem akarja, hogy a gyülekezeti problémákat feltárjuk az Őt nem félők előtt. Nem akarja, hogy azoknak a segítségére támaszkodjunk, akik nem engedelmeskednek rendeléseinek. Akik ilyen tanácsosokban bíznak, bizonyítják, hogy nem hisznek Istenben. Hitetlenségükkel megbecstelenítik az Urat, eljárásukkal pedig nagy kárt okoznak önmaguknak. Amikor hitetlenekhez fordulnak az egyházi nehézségek elrendezése érdekében, nem mást tesznek, mint marják, falják és felemésztik egymást (Gal 5:15).

Ezek az emberek félredobják Isten tanácsát, és Isten tilalma ellenére cselekednek. Ezzel kimutatják, hogy a világot választották ítélőbíróikként. Nevük a hitetlenek között szerepel a mennyei könyvekben. Újra megfeszítik Krisztust, és nyílt megszégyenülésnek teszik ki Őt. Az ilyenek tudják meg, hogy Isten nem hallgatja meg imáikat. Beszennyezik szent nevét, ezért Isten átengedi őket Sátán vezetésének mindaddig, amíg be nem látják balgaságukat, és bűnük megvallásával keresni nem kezdik az Urat.

Az egyházzal kapcsolatos ügyeket saját határain belül kell őrizni. Ha egy keresztényt megrontanak, viselje el a bántást béketűréssel. Ha kár éri, ne forduljon igazságszolgáltatásért, inkább szenvedje el a veszteséget és a sértést.

Isten tudja, hogyan bánjon azzal a méltatlan gyülekezeti taggal, aki megkárosítja testvérét vagy az Isten művét. A kereszténynek nem kell küzdenie jogaiért. Isten majd kézbe veszi annak az ügyét, aki megsérti ezeket a jogokat. „...Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr” (Róm 12:19). Feljegyzés készül minden ilyen dologról, és az Úr mindenért bosszút áll. Isten minden cselekedetet előhoz az ítéletre.

Isten ügyének érdekeit ne bízzuk olyan emberek munkájára, akik nincsenek kapcsolatban a mennyel. Az Istenhez hűtlen emberek nem lehetnek biztonságos tanácsadók. Nem rendelkeznek felülről jövő bölcsességgel. Nem szabad megbízni bennük az Isten művével kapcsolatos ügyek megítélésével, mert igen sok múlhat azokon. Ha követjük ítéletüket, biztos nehézségek várnak ránk, és hátráltatni fogjuk Isten művét.

Akik nincsenek kapcsolatban Istennel, azok az Isten ellenségével vannak kapcsolatban, és noha tanácsuk fakadhat őszinte szándékból, ők maguk a vakság és megtévesztés áldozatai. Sátán olyan sugallatokat helyez gondolataikba és olyan szavakat ad ajkukra, melyek gyökeres ellentétben állnak Isten gondolataival és szándékával. Így munkálkodik azon rajtuk keresztül, hogy hamis ösvényekre csábítson bennünket. Ha teheti, félrevezet, összekuszál és romlásba dönt minket.

Az ősi világban nagy bűnnek számított, ha Isten népe átadta magát az ellenségnek, és feltárta előttük nehézségeit vagy gazdagságát. Az ősi életvezetés szerint bűnnek számított a hamis oltáron hozott bűnáldozat. Bűn volt a hamis tűzön gerjesztett tömjénfüst felajánlása is.

Az a veszély fenyeget bennünket, hogy összekeverjük a szentet és a közönségest. Az Istentől alászálló szent tűzhöz kell folyamodnunk törekvéseinkben. Az igaz oltár Krisztus, a valódi tűz pedig a Szentlélek. Innen kapunk késztetéseket. Egy ember csak akkor tekinthető biztonságos tanácsadónak, ha a Szentlélek vezetése és irányítása alatt áll. Ha elfordulunk Istentől és az Ő választottaitól, és idegen oltároknál kérdezősködünk, cselekedeteinknek megfelelő válaszban lesz részünk.

Mutassunk tökéletes bizodalmat Vezetőnk iránt! Kutassunk bölcsesség után a bölcsesség kútfejéből! Minden elbizonytalanító és megpróbáló helyzetben Isten népe jusson egységre a kívánt dolgot illetően, emeljék fel egyesült imáikat Istenhez, és tartsanak ki a szükséges segítségért való fohászukban. Vonjuk be Istent minden tanácskozásunkba, és amikor kérünk tőle, higgyük is, hogy el fogjuk nyerni a kívánt áldást (Dátumozatlan kézirat, 112).

Amikor pert indítottál R. ellen, azt mondtam, hogy ha S. ilyen messzire ment ezen a téren, az foltot fog ejteni életén. Szomorúság töltött el eljárásod miatt. Tudom, hogy nem helyénvaló, és parányit sem fog könnyíteni helyzeteden. Kizárólag annak a bölcsességnek a megnyilvánulása ez, mely nem felülről való.

Tudomásomra jutott, hogy ellenem is pert akartál indítani a hozzád intézett bizonyságtétel által okozott sérelem miatt. Kaptam egy levelet, amelyben az állt, hogy ha nem ismerem el tévedésemet, a per elkezdődik. Alig hiszem, hogy ilyen eltökélt szándékkal az ellenség területére léptél, hiszen nagyon is jól ismered életemet és tevékenységemet.

Minden egyes szó igaz abból, amit írtam neked. Nincs mit viszszavonnom. Csupán kötelességemet teljesítettem. Egyedüli szándékom az anyag kinyomtatásával a te megmentésedre irányult. Őszinte szereteten és sajnálkozáson kívül semmi más indítékom nem volt. Magad is tudod, hogy sorsod iránt mély érdeklődést tanúsítok...

Akkor sem vonok vissza egy betűt sem a Bizonyságtételekből, ha bírósághoz fordulva akarnak akadályozni munkámban. Tevékenységemet nem én jelöltem ki magam számára, hanem az Úr. Nem hittem volna, hogy elköveted ezt a szörnyűséges dolgot, és felemeled halandó karodat a menny Istene ellen. Bárki is végezze ezt a munkát, az ne te légy...

Azt mondom, ne akarj senkitől pénzt kicsikarni ellened vagy a tieid ellen mondott szavak miatt, mert ezzel önmagadnak ártasz. Ha Jézusra, hitünk Szerzőjére és Bevégzőjére tekintünk, képesek leszünk így imádkozni: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” Jézus nem fordult bírósághoz, amikor igazságtalanul megvádolták. Jézus szenvedvén nem fenyegetőzött, és szidalmaztatván viszont nem szidalmazott (38. Levél, 1891).

Amit Isten megtiltott nekik. – Sokat írtam olyan keresztényekkel kapcsolatban, akik bíróságra viszik ügyüket ellenszolgáltatásért. Ezzel marják, falják és felemésztik egymást az igevers teljes értelmében. Félredobják maguktól az Istentől kapott ihletett tanácsot, és a tőle kapott üzenettel gyökeres ellentétben cselekednek. Az ilyen emberek akár fel is hagyhatnak az imádsággal, mert az Úr nem hallgatja meg őket. Kivívják Isten haragját, aki átadja őket a Sátánnak mindaddig, amíg be nem látják bolondságukat és keresni nem kezdik az Urat bűnvallomás útján...

Miről árulkodik a perindítás? – A világ és a megtéretlen gyülekezeti tagok rokonszenvet éreznek egymás iránt. Amikor Isten megfedd némelyeket saját útjukhoz való ragaszkodásukért, azok bizalommal fordulnak a világhoz, hogy az döntsön gyülekezeti ügyeikben. Ez szembenállást és viszályokat von maga után. Krisztust újra megfeszítik és nyílt szégyen elé állítják. A világi bírósághoz forduló gyülekezeti tagok arról tesznek bizonyságot, hogy a világot tették bírájukká, ezért nevük a hitetlenekkel együtt van feljegyezve a mennyben. Milyen mohón használja fel a világ azok kijelentéseit, akik elárulják a szent megbízatást.

Megtörtént az, ami eddig még soha nem fordult elő a hetednapi adventisták körében. Isten azért engedte ezt meg, hogy te, akit félrevezettek, megérthesd, milyen hatalom vezérli azokat, akikre komoly felelősségeket bízott az Úr. Hol vannak Isten őrállói? Hol vannak a férfiak, akik vállvetve és az igazságban gyökerező együttes szívvel hirdetik a napjainkra szóló igazságot, mely birtokba veszi a szívet (64. Kézirat, 1898)?

Ha a szentek fogják megítélni a világot, akkor támaszkodjanak-e a világra és világi ügyvédekre nehézségeik elrendezésében? Isten nem akarja, hogy problémáikban az ellenség szolgái hozzanak döntéseket. Legyen bizodalmunk egymáshoz (71. Kézirat, 1903)!

Becstelen dolog a jog segítségére támaszkodni a keresztények részéről, de ez az átok mégis bekerült az Úr választott népe közé. Világi elveket vezettek be nagy buzgalommal, minek következtében sok munkásunk gyakorlata a laodíceai félszívűséghez igazodik, mert olyan nagy bizodalmat helyeznek az ügyvédekbe, a jogi papírokba és megegyezésekbe. Ez az állapot gyűlöletes Isten szemében (128. Kézirat, 1903).

„Merészel valaki tiközületek, ha peres dolga van a másikkal, az igaztalanok előtt törvénykezni, és nem a szentek előtt? Nem tudjátok-é, hogy a szentek a világot ítélik meg? És ha ti ítélitek meg a világot, méltatlanok vagytok-é a legkisebb dolgokban való ítéletekre? Nem tudjátok-é, hogy angyalokat fogunk ítélni, nemhogy életszükségre való dolgokat? Azért ha életszükségre való dolgok felől van törvénykezéstek, akik a gyülekezetben legalábbvalók, azokat ültessétek le. Megszégyenítéstekre mondom: Hát nincs tiköztetek egy bölcs ember sem, aki ítéletet tehetne az ő atyjafiai között? Hanem atyafi atyafival törvénykezik, mégpedig hitetlenek előtt? Egyáltalán már az is gyarlóság tibennetek, hogy törvénykeztek egymással. Miért nem szenveditek inkább a bántalmazást? Miért nem tűritek inkább a kárt? Sőt ti okoztok bántalmazást és kárt, mégpedig atyátokfiainak. Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát” (1Kor 6:1-10). Amikor a gyülekezeti tagok eljutnak erre az ismeretre, gyakorlati példájuk jó bizonyságot tesz majd hitükről. Helyesen vezetett életükkel és mennyei keresztény beszédmódjukkal be fogják mutatni Krisztust. Nem lesz több bírósági per a szomszédok és testvérek között.

Krisztus nevében szólítalak fel, hogy vondd vissza az elindított pert, és soha többé ne indíts még egyet. Isten megtiltja, hogy ekként hozz rágalmat a nevére. Nagy világosságot és sok lehetőséget kaptál, ezért nem engedheted meg magadnak a világiakkal való egyesülést és eljárásaik utánzását. Ne feledd, hogy az Úr aszerint fog bánni veled, amelyik oldalra ebben az életben állsz...

Ünnepélyesen kijelentem, hogy ha véghezviszed jelenlegi szándékodat, soha nem fogsz kigyógyulni annak következményéből. Ha a világ elé tárod a testvérek részéről vélt sérelmeidet, akkor lesznek dolgok, melyeknek a másik oldalon is el kell hangozniuk. Figyelmeztetést kell intéznem hozzád.

Azok esetével kapcsolatban, akik veled együtt felelősségteljes állásokat töltöttek be a The Review and Heraldnál, és akik a mű ellenségeivé váltak, nem fogod örömmel hallani a rájuk kiszabott ítéletet, amikor a könyvek megnyittatnak, és azok alapján minden ember elveszi méltó jutalmát. Meg akarlak menteni attól, hogy olyan utat kövess, mely azok közé sorolna, akik bukott angyalokhoz csatlakoztak annak érdekében, hogy minden lehetséges módon árthassanak az Istent szeretőknek és azoknak, akik nagy nehézségek közepette törekszenek a jelenvaló igazság hirdetésére a világban.

A kiadóhivatal nem makulátlan. – Akik ellen felhozod vádjaidat, tudják, hogy nem hagytam jóvá veled való bánásmódjukat, és hogy megfeddtem őket eseted érzéketlen kezelése miatt. Vannak, akik nem viselkedtek tisztességesen. Nem úgy cselekedtek, ahogyan azt a maguk irányába másoktól elvárnák. Emiatt azonban szembe kell-e fordulnod a kapott figyelmeztetéssel és útmutatással? Arra kérlek, hogy ne dobd el magadtól a testvérek bizalmát és a kiadói munkában való részedet!

Szívesebben osztoznék veszteségedben, mintsem hogy végignézzem, hogy saját lelkednek okozz kárt eljárásoddal, és lehetőséget adj Sátánnak arra, hogy esetedet nevetség tárgyává tegye a hitetlenek előtt, és a kiadóhivatalt rossz fényben tüntesse fel...

Vedd vissza ezt az ügyet az ügyvédek kezéből! Belegondolni is szörnyű, hogy Isten világosan kijelentett szavával gyökeresen ellentétben a világ elé tárd gonosz munkádat Isten parancsolattartó népe ellen. Ha eljárásod egyedül azok ellen irányulna, akik igazságtalanságot követtek el, az ártás nem lenne olyan messze ható, de felismered-e, hogy így Isten egész népe ellen keltesz előítéletet másokban? Ezzel szentjei személyében sebezed meg Krisztust, és megörvendezteted Sátánt, aki rajtad keresztül Isten népe és intézményei ellen dolgozik és nagy károkat okoz (301. Levél, 1905).