Nézzünk önmagunk helyett Jézusra! – 1850. Az angyal így szólt: „Higgyetek Istenben!” Láttam, hogy némelyek túlságosan erőlködtek a hit megszerzésében. A hit oly egyszerű, hogy elnézünk fölötte. Sátán igyekezett megtéveszteni Isten őszinte gyermekeit, és némelyeket rávett, hogy tekintsenek önmagukra, és keressék a saját érdemeiket. Láttam, hogy szemüket önmaguk helyett Jézus érdemeire kell vetniük. Tőle függő és méltatlan gyermekeiként rá kell bízniuk magukat kegyelmére, hogy hit által nyerjenek tőle táplálékot és erőt (8. Levél, 1850).

Támaszkodjunk egyedül Jézus érdemeire! – 1862. A család minden tagja legyen tudatában, hogy önmaguk erejével nem képesek ellenállni ravasz ellenségüknek. Buzgó imával és töretlen hittel Krisztus vérének érdemeire kell támaszkodniuk, igényelve megmentő erejét.

A sötétség hatalmai körülveszik az embert, és eltakarják szeme elől Jézust. Olykor nem tehetünk mást, mint szomorúan és megdöbbenve várjuk, míg a felhő elvonul. Ezek az időszakok néha borzalmasak. Reményünk meghiúsulni látszik, és kétségbeesés kerít hatalmába minket. Ezekben a rettenetes órákban meg kell tanulnunk bízni, teljesen az elfedezés érdemére hagyatkozni, és tehetetlen érdemtelenségünkben kizárólag a megfeszített és feltámadt Üdvözítőre bízni magunkat. Amíg ezt tesszük, nem veszhetünk el soha – soha (Bizonyságtételek, 1. köt. 309–310. o. 1862)!

Az életet megszentelő igazság – 1869. P. testvér és testvérnő fáradozzanak azon, hogy rendbe tegyék saját házuk és szívük állapotát. ... P. testvér nem látta és érezte szükségét annak, hogy Isten Lelke szívében munkálkodjék, és éreztesse hatását életében, szavaiban és cselekedeteiben. Vallásos tapasztalatát puszta formasággá alakította át.

Megértette és elfogadta az igazság elméletét, de az igazság által való megszentelődés különleges munkáját nem ismerte meg közelről. Kimagasodott az énje. Ha valami olyan dolog hangzott el, mely nem ütötte meg az ő mércéjét, durva, nyers, keserűen metsző szavakkal dorgálni kezdett, a szeretet és az alázat mellőzésével. Ilyen erős nyelv egyetlen keresztény számára sem megfelelő, de különösen nem illik egy olyan valakihez, aki kevés tapasztalattal és nagyon sok helyesbítésre váró hibával rendelkezik (2. Kézirat, 1869).

A valódi megszentelődés gyümölcse – 1874.  Olyan nézeteket vallasz a megszentelődésről és a szentségről, melyek nem arról az igaz tőről származnak, melyen jó minőségű gyümölcsök teremnek. A megszentelődés nem külsőleges munka. Nem csak gyülekezeti imádkozásból és buzdításokból áll, hanem az egész életre kihatóan formálja szavainkat és tetteinket, valamint alakítja jellemünket...

Fontos munkakörök várnak betöltésre olyan munkások által, akik valóban megszentelődtek és a Mester lelkületét bírják. Határozottan le kell győzniük énjüket, hogy jellemhibáik ne ronthassák le munkájukat és törekvéseiket (6. Kézirat, 1874).

Énokh és Illés tökéletes jelleme – 1874. Ádámtól kezdve minden nemzetségben voltak néhányan, akik ellenálltak az ördög cselvetéseinek, és nemes példájukkal előállva bemutatták, mire képes és mivé válhat az ember, amikor Krisztus együtt munkálkodik erőfeszítéseivel, és megsegíti őt Sátán hatalmának leküzdésében. Sátánt nagyon megzavarta, hogy ezek a nemes és szent emberek makulátlanul álltak meg a világban. Az őket körülvevő erkölcsi szenny ellenére igaz jellemet formáltak, és méltónak találtattak a mennybevitelre. Mivel erkölcsi hatalommal és nemes egyenességgel ellenálltak Sátán kísértéseinek, az ellenség nem tudta őket a halál uralma alá vonni. Sátán diadalt ült, amikor kísértéseivel sikerült legyőznie Mózest, megcsorbította kiváló jellemét, és rávette, hogy az emberek előtt magának tulajdonítsa az Istennek járó dicsőséget (The Review and Herald, 1874. március 3.).

Hit és cselekedetek az üdvösség fényében – 1878. Ugyan jótetteitek nem üdvözíthetnek benneteket, azok nélkül mégis lehetetlen volna üdvözülnötök. Minden Krisztusért meghozott áldozat örökkévaló nyereséget szerez (The Review and Herald, 1874. március 21.).

Krisztusba vetett bizalom – 1879 – Szereted Krisztust, noha a hited néha gyönge, reménységed pedig ingatag volt. De Jézus a Megváltód. Nem tökéletességed miatt üdvözít, hanem mert szükséged van rá, és tökéletlenségedben benne bízol. Jézus szeret téged, drága gyermekem. Énekeld bátran: „Szárnyaid árnyékában bátran lakozunk; karodnak erejével bizton s jól vagyunk” (46. Levél, 1879).

Az igaz tettek megméretése az ítéletben – 1881. Egyes prédikátorok időnként azt mondogatják a népnek, hogy semmit nem kell tenniük, csak higgyenek. Jézus már megtett mindent, saját cselekedetik pedig semmit nem számítanak. Isten Igéje azonban világosan kijelenti, hogy az ítéletben a mérleg pontosan fel lesz súlyozva, és a döntések a kimutatott eredmény alapján születnek majd meg.

Valaki tíz, más öt, megint más két város igazgatását nyeri el, pontosan annak arányában, hogy mennyire kamatoztatta a rá bízott talentumokat. Jutalmunk mértékét nagyban befolyásolni fogják az igazság cselekedetei, akár a magunk, akár mások megmentése érdekében hajtottuk végre azokat (The Review and Herald, 1881. október 25.).

Ellen White egyedüli reménye Krisztusban – 1881. Nemrégi gyászom idején közelebbről megismertem az örökkévalóságot. Mintha a nagy fehér trón mellett álltam volna, végigtekintettem életemen, ahogyan az majd ítélet elé kerül. Semmi dicsekednivalóm és érdemem nincs.

„Legkisebb jótéteményedre is méltatlan vagyok” – kiáltok Istenemhez. Egyedüli reményem a megfeszített és feltámadt Üdvözítőben van. Krisztus vérének érdemeire hivatkozom. Jézus meg tudja szabadítani mindazokat, akik belé helyezik bizalmukat (The Review and Herald, 1881. november 1.).

Küzdelem a tökéletesség eléréséért – 1882.  Soha nem láthatjuk meg Urunkat békességben, ha lelkünk nem tisztul meg teljesen. Krisztus tökéletes mását kell bemutatnunk a világnak. Minden gondolatunkat alá kell vetnünk Krisztus akaratának. Az apostol kifejezése szerint a „Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére” kell eljutnunk. Komoly erőfeszítés nélkül ezt nem érhetjük el. Naponta kell küzdenünk a kívülről támadó gonosz és a belső bűn ellen, ha el akarjuk érni a keresztény jellem tökéletességét (The Review and Herald, 1882. május 30.).

1883. november 9. péntek – Tekintsünk Jézusra! – Ma reggel odaadással kérleltük az Urat, hogy mutassa meg hatalmát közöttünk. Szívem különösképpen megindult az Úr előtt, aki meghallgatott és megáldott  bennünket. Sok csüggeteg lélek tett bizonyságot, akik úgy érezték, hogy tökéletlenségük miatt az Úr nem tudja őket felhasználni művében. Ez a hitetlenség szava volt.

Megpróbáltam ezeknek a kedves lelkeknek a figyelmét Jézusra irányítani, aki menedékünk és támaszunk a szükség idején. Jézus nem mond le rólunk bűneink miatt. Elkövetett hibáinkkal megszomoríthatjuk lelkét, de ha megbánjuk azokat, és megtört szívvel fordulunk hozzá, Jézus nem fog elfordulni tőlünk...

1883. november 10. szombat – Jöjjetek úgy, ahogyan vagytok! – Efféle bizonyságokat hallottam: „Nincs annyi világosságom, amennyit szeretnék, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy az Úr részesíteni akar jóindulatában.” Az ilyen kijelentések a hitetlenség és a sötétség hangjai.

Talán úgy vélitek, hogy saját érdemeitek ajánlanak benneteket Isten kegyeibe, és hogy mielőtt bíznátok az Ő megmentő erejében, meg kell szabadulnotok a bűntől? Ha ez a harc megy végbe elmétekben, attól tartok, nem fogtok megerősödni, és végtére elcsüggedtek. Ahogyan a rézkígyó felemeltetett a pusztában, úgy emeltetett fel Krisztus, hogy mindenkit magához vonzzon. Mindazok meggyógyultak, akik feltekintettek a kígyóra, az Isten által készített eszközre. Nagy szükségünkben és bűnösségünkben nekünk is fel kell tekintenünk, hogy éljünk.

Miközben felismerjük Krisztus nélküli, reménytelen helyzetünket, nem szabad elcsüggednünk. Támaszkodjunk a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeire! Szegény bűnbeteg, csüggedt lélek, tekints fel és élj! Jézus ígéretet tett, hogy mindenkit megszabadít, aki hozzá fordul. Valljuk meg bűneinket, és teremjünk a megtéréshez méltó gyümölcsöket!

Jézus a mi Megváltónk is. A mennyei szentek szentjében könyörög érettünk, és megbocsátja bűneinket. Lényeges különbség van aközött, hogy kétség nélkül, biztos alapokon támaszkodunk-e  Istenre, vagy – mielőtt hozzá jönnénk – először magunkban akarunk eljutni a szentség egy bizonyos fokára. Önmagunk helyett tekintsünk az Isten Bárányára, aki elveszi a világ bűneit. A kételkedés bűn. A legkisebb dédelgetett hitetlenség bűnössé teszi az embert, s nagy sötétséget és csüggedést von maga után...

Néhányan úgy érzik, hogy mielőtt az Úr áldásaihoz joguk lehetne, először át kell menniük a vizsgán, és bizonyítaniuk kell Isten előtt, hogy már átalakultak. Pedig ezek a drága lelkek már most folyamodhatnának az áldásokért! Gyengeségükben szükségük van Krisztus kegyelmére és lelkére, máskülönben nem tudnak keresztény jellemet fejleszteni. Jézus örül annak, amikor úgy jövünk hozzá, ahogyan vagyunk: bűnös, gyámoltalan, rá támaszkodó gyermekeiként. Nem az éjszaka, a sötétség, hanem a világosság gyermekeinek valljuk magunkat. Van-e hát jogunk a hitetlenségre (The Review and Herald, 1884. április 22.)?

1883. november 14. szerda – Az igaz vallásosság egyenlő az Isten akaratának való átadottsággal. – Némelyek szüntelen magukra néznek, nem Jézusra. Testvérek! Fel kell öltöznötök Krisztus szentségébe! Igen gyengék maradtok, ha saját igazságotokban bíztok, mert így kiteszitek magatokat Sátán nyilainak, és a most élvezett kiváltságok után keserű csatákat kell vívnotok. Túl hidegek vagytok.    A mű inog, mert hiányzik belőletek az a szeretet, mely Jézus szívében égett. Túl kicsi a hitetek. Keveset vártok, és így keveset is kaptok, de elégedettek vagytok csenevész  sikerekkel is. Ki vagytok téve az önáltatás veszélyének, és annak, hogy megelégedtek a kegyesség látszatával. Ez így nem lesz jó.

Élő hitre van szükség szívetekben. Az igazságnak fentről jövő erővel kell hangoznia. Csak úgy érhettek el embereket, ha Jézus munkálkodik törekvéseiteken keresztül. A kútfő nyitva áll, felüdülhetünk általa, hogy cserébe mi is felüdítsünk másokat. Ha saját lelketeket megelevenítenék az általatok prédikált ünnepélyes és egyenes igazságok, akkor a hidegszívűség, fásultság és tunyaság eltűnne életetekből, és mások is megéreznék buzgóságotok és odaszántságotok befolyását.

Az igazi vallásosság nem kevesebb, mint az Isten akaratának való átadottság és a mindenben való engedelmesség. Ez cserébe lelki életet adományoz nekünk, részesít bennünket Krisztus szentségében, és előhívja elménk és szívünk legjobb képességeinek egészséges és boldog megnyilvánulásait. A végtelen gazdagság, az örök élet dicsősége és áldásossága olyan egyszerű feltételen alapul, mint a felbecsülhetetlen értékű ajándék megismertetése a legszegényebbekkel és a legbűnösebbekkel. Csak engedelmeskednünk és hinnünk kell. És az ő parancsolatai nem nehezek. Az Úr rendeléseinek való engedelmesség még a földi boldogságunknak is elengedhetetlen feltétele (The Review and Herald, 1884. május 27.).

1883. november 19. hétfő – Tekints Jézusra és élj! – Mily sokan teszik terhes munkává a szentség keskeny útján való járást! Ennek az áldott útnak a nyugalma és békessége sokakhoz ma sincs közelebb, mint évekkel ezelőtt. A távolban keresik, ami közel van, és megbonyolítják, amit Jézus egyszerűvé tett. Jézus az „út, az igazság és az élet”. Isten Igéje egyszerűen mutatja be a megváltási tervet, de a világ bölcsessége nagyobb elismerésnek örvend, mint Krisztus igaz életének bölcsessége. Lelkek, akik megnyugodhattak volna Jézus szeretetében, kételkedni kezdtek és sok gondot okoztak maguknak.

Az itt elhangzott bizonyságtételek nem árulkodnak nagy hitről. Azt könnyű elhinnetek, hogy Jézus megbocsát másoknak, de lehetetlennek tűnik élő hitet alkalmaznotok önmagatokra nézve is. Kedves Testvérek! Hasznos-e kételyeket hangoztatni Krisztus elfogadó készségére vonatkozóan? Attól tartok, hogy túlságosan és kizárólag érzésekre támaszkodtok. Ezáltal sokat veszítetek, ráadásul nemcsak önmagatokat gyengítitek vele, hanem a körülöttetek élőket is.

Bízzatok Jézusban, és vonatkoztassátok magatokra Isten ígéreteit! Máskülönben hogyan nevelhettek másokat alázatos és szent bizalomra iránta? Úgy érzitek, hogy elhanyagoltátok kötelezettségeiteket, és nem imádkoztatok eléggé.

Távol érzitek magatokat Jézustól, gondolván, hogy visszahúzódott tőletek. Azonban ti távolodtatok el tőle. Jézus arra vár, hogy térjetek vissza hozzá. Ő elfogadja a töredelmes szívet. Ajkai biztosítottak minket afelől, hogy készségesebben adja Szentlelkét azoknak, akik kérik tőle, mint ahogyan a szülők adják jó ajándékaikat gyermekeiknek.

A bűn megsebzett és beszennyezett minket, mit tegyünk hát, hogy kigyógyuljunk annak leprájából? Amennyire rajtatok áll, tisztítsátok meg lelketeket minden szennytől, és tekintsetek Isten Bárányára, „aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1:29).

Ha tudatában vagytok szükségleteiteknek, ne használjátok minden erőtöket azok megfogalmazására és a felettük való kesergésre, hanem tekintsetek Jézusra, és éljetek! Jézus az egyedüli Megváltó. Noha milliók, akiknek gyógyulásra lenne szükségük, visszautasítják kegyelmét, a Jézus érdemeiben bízók közül egy sem fog magára hagyottan elveszni.

Miért nem jöttök Jézushoz nyugalomért és békességért? Ma reggel elvehetitek az áldást! Sátán azt sugallja, hogy tehetetlenek vagytok, és nem áldhatjátok meg önmagatokat. Ez igaz, tehetetlenek vagytok. De mutassatok Jézusra, és válaszoljatok így: „Van Megváltóm, akiben bízom, és aki soha nem engedi, hogy félrevezessenek. Az Ő nevében diadalmaskodom. Ő az én igazságom és örömkoronám.” Senki ne érezze közületek, hogy esete reménytelen, mert ez nem igaz!

Talán bűnösnek és elejtettnek érzitek magatokat, de éppen ezért van szükségetek Megváltóra. Ha meg nem vallott bűneitek vannak, ne vesztegessétek az időt! Használjátok ki a lehetőséget. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1Jn 1:9). Az igazság után éhezők és szomjúhozók megelégíttetnek, mert Jézus azt ígérte. Áldott Megváltó! Nyitott karokkal vár bennünket, hogy szerető szívével megáldhasson (The Review and Herald, 1884. július 1.).

Hamis megszentelődés – 1885.  Volt egy Brown nevű nem adventista lelkész, talán te is ismerted. Ez a prédikátor szentnek tartotta magát. „A Biblia nem tanít a bűnbánatról” – mondta –, „és ha valaki hozzám jön és így szól: hiszek Jézusban, én azonnal felveszem a gyülekezetbe, akár meg van keresztelve, akár nincs. Ezt sokszor megtettem már. Hat éven át nem követtem el semmilyen bűnt.

Vannak olyanok ezen a hajón, akik azt hiszik, hogy a törvény megtartása által válunk szentté. Egy White nevű asszony is itt van a hajón, aki szintén ezt tanítja.”

Ezt hallván odaléptem hozzá és így szóltam: „Brown úr, álljon meg itt egy pillanatra. Ezt a kijelentést nem hagyhatom annyiban. Egyik írásomban és szóban sem jelentettem ki ilyet, mert nem hisszük, hogy a törvény bárkit is megszentelhetne.

Hisszük, hogy meg kell tartanunk a törvényt, máskülönben nem nyerhetjük el a mennyei üdvösséget. A törvényszegő nem léphet be a dicsőség országába. Senkit nem a törvény szentel meg vagy üdvözít. A törvény felszólít minket megtérésre, hogy bűneink eltöröltethessenek. Ekkor a bűnös Jézushoz tér, és amint megígéri, hogy engedelmeskedni fog a törvény rendeléseinek, Jézus kitörli bűnös foltjait, szabaddá teszi és erőt ad neki Istenben” (5. Kézirat, 1885).

A parancsolatok megronthatóságának hamis elmélete – 1886.  Gyakran halljuk ezt: csak higgy! Sátán is hitt, de reszketett. Olyan hitre van szükségünk, mely szeretet által munkálkodik, és megtisztítja a szívet. Eluralkodott az az elmélet, mely szerint Krisztus már mindent megtett értünk, s így folytonosan áthághatjuk a parancsolatokat anélkül, hogy Isten felelősségre vonhatna bennünket. Ez a legnagyobb csalás, melyet az ellenség valaha is kitervelt. Ragaszkodjunk ahhoz, hogy semmi áron nem fogjuk megrontani a parancsolatokat. Válasszuk azt a fajta lelki életet, amely képesíthet minket arra, hogy másokat is lelki dolgokra tanítsunk (44. Kézirat, 1886)!

Erkölcsi erő Jézus által – 1886. Krisztus tudta, hogy segítsége nélkül az ember nem képes győzni a bűn felett. Ezért beleegyezett, hogy királyi öltözékét levetve, felöltse az emberi természetet az Istenire, hogy általa gazdaggá lehessünk. Eljött földünkre, ahol szenvedett, s így együtt tud érezni velünk és győzelemre segíthet bennünket. Azért jött, hogy erkölcsi erőt adjon az embernek. Nem akarja, hogy az emberek úgy értsék: nekik semmit nem kell tenniük. Mindenkinek tennie kell önmagáért. Jézus érdemei által győzni tudunk bűneink és az ördög felett (46. Kézirat, 1886).

Ájtatoskodó vallás, mely félvállról veszi a bűnt – 1887.  „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek.” Teljes szívvel hiszem, hogy Isten Lelke visszavonul a világból, és azok hagyatnak magukra legelőször, akiknek nagy világosságuk és kiváló lehetőségeik voltak, de nem használták ki azokat. Az ilyenek megszomorították Isten Szentlelkét. Sátán jelenlegi tevékenysége az emberi szívekben, gyülekezetekben és országokban minden egyes próféciakutatót fel kell ébresszen. A vég közel. Ébredjenek fel gyülekezeteink! A tagok tapasztalják meg szívükben Isten átformáló hatalmát, és akkor majd megláthatjuk a Szentlélek fenséges megnyilvánulásait. A puszta bűnbocsánat nem az egyedüli következménye Jézus halálának. Jézus nemcsak azért hozta meg a végtelen áldozatot, hogy a bűnt eltávolítsa, hanem hogy az emberi természet helyreálljon, megszépülhessen és újjáépülhessen romjaiból, és alkalmassá váljék az Istennel való együttlétre...

Krisztus az a létra, melynek talpa Jákob álma szerint a földön támaszkodott, teteje pedig benyúlt a magasságos mennyekbe. Ez rámutat a megváltás elrendelt módozatára. Fokról fokra kell lépdelnünk ezen a létrán. Ha valamelyikünk végül elnyeri az üdvösséget, az azért lesz, mert úgy kapaszkodott Jézusba, mint amikor a létra fokaiba kapaszkodik az ember. A hívő számára Krisztus a bölcsesség, igazság, megszentelődés és megváltás forrása...

Szörnyű bukásban lesz részük azoknak, akik az igazság ismerete miatt szilárdnak érzik lábaik alatt a talajt, holott nem úgy ismerik azt, ahogyan az Jézusban van. Egy meggondolatlan pillanat visszafordíthatatlan romlásba dönthet egy embert. Krisztus hűséges követeiként könyörögjünk hozzá folyamatosan, hogy hatalma által tartson meg minket. Ha egyetlen centiméterrel elhajlunk kötelességünktől, olyan út követésének veszélyébe kerülünk, mely a kárhozatra visz. Van remény mindannyiunk számára, de csak egyféleképpen – ha Krisztushoz kötözzük magunkat, és minden erőnket az Ő tökéletes jellemének elérésére használjuk.

Ez az ájtatoskodó vallás, mely félvállról veszi a bűnt, és mindenkor az Isten bűnös iránti szeretetén időz, arra a hitre serkenti a bűnöst, mely szerint Isten akkor is üdvözíteni fogja őt, ha megmarad jól ismert bűneiben. Sokan vélekednek így a jelenvaló igazság állítólagos hitvallói közül. Az igazságot távol tartják életüktől, és ezért van az, hogy annak nincs több ereje a lelkek meggyőzésére és megtérítésére. Minden testi-lelki erőnket meg kell feszítenünk, hogy elhagyjuk a világot, annak szokásait, gyakorlatát és divatjait...

Ha elhagyjátok a bűnt, és élő hitet gyakoroltok, elnyeritek a mennyei áldások gazdagságát (53. Levél, 1887).

A második eljövetellel véget ér a felkészülési idő – 1888. Jellemetek ruháját addig kell mosnotok a minden szenny előtt nyitva álló kútfőben, míg makulátlanná nem válik. Erkölcsi értéketek a szentély mérlegén kerül megítélésre, és ha híjával találtattok, örök veszteségben lesz részetek. Jellemetek minden durvaságának és csiszolatlanságának el kell tűnnie Jézus eljövetele előtt, mert eljövetelével minden lélek felkészülési ideje véget ér.

Ha nem számoltátok fel az irigységet, féltékenységet és az egymás iránti gyűlöletet, nem léphettek be Isten országába. Oda is magatokkal vinnétek ezt a jellemet, de az eljövendő világban semmi efféle nem lesz. Ott nem lesz más, mint szeretet, öröm és békesség. Némelyeknek fényesebb lesz a koronája másokénál, de a megváltottak közül senkinek a szívében nem lesznek féltékeny gondolatok. Mindenki tökéletesen elégedett lesz, hisz mindenki saját cselekedetei alapján nyeri el jutalmát (Signs of the Times, 1888. február 10.).