Isten tanítja és vezeti népét, hogy ők is taníthassanak és vezethessenek másokat. Az ősi Izraelhez hasonlóan, az utolsó napok maradéka között is lesznek olyanok, akik függetlenül kívánnak haladni, akik nem hajlandók Isten Lelkének alávetni tanításaikat, és nem akarják megfogadni a tanácsot. Az ilyenek tartsák szünet nélkül emlékezetükben, hogy Istennek van egy egyháza a földön, melyet bizonyos hatáskörrel ruházott fel. Vannak emberek, akik saját ítéletük szerint akarnak járni, elvetve tanácsot és feddést. Azonban éppily bizonyos lesz az is, hogy el fognak távolodni a hittől, és ennek végzetes romlás lesz a következménye. Akik Isten igazságának felépítésére és támogatására sorakoznak fel, azonos oldalon csoportosulnak, egyesült szívvel, értelemmel és hanggal védelmezik az igazságot (104. Levél, 1894).

Az Úr akarata, hogy minden olyan lélek, aki részt vállal művében, tegyen bizonyságot életével az igazság szent jellegéről. A vég közel, és eljött az idő Sátán számára, hogy különös erőfeszítéseket tegyen arra, hogy az emberek figyelmét elfordítsa azokról a tárgyakról, melyek megszentelt cselekedetre késztetnek minden embert.

Egy katonacsapat semmi sikert nem érhetne el, ha különböző részlegei nem dolgoznának összhangban. Ha a katonák egymástól függetlenül harcolnának, seregük hamarosan széthullna. Ahelyett, hogy erőt nyerne az összpontosított tevékenységből, semmivé lesz a rendszertelen és értelmetlen törekvések következtében. Krisztus azért imádkozott, hogy tanítványai egyek legyenek vele, mint ahogyan  Ő is egy az Atyával...

Bármilyen adottságokkal rendelkezik is valaki, ha függetlenül cselekszik, nem lehet belőle jó katona. Időnként elérhet némi jót, ez azonban eredménynek nem túl értékes, és végül nagyobbnak látszik a belőle származó kár, mint a haszon. A függetlenül tevékenykedők szembetűnővé teszik munkájukat, felhívják magukra a figyelmet, fényesen villannak egyet, majd eltűnnek. A hathatós szolgálat érdekében mindenki tartsa magát ugyanahhoz az irányhoz!...

Isten egységes cselekvést vár el katonáitól, melynek az egyházban való eléréséhez alapvető szükség van önuralomra. Gyakoroljunk önuralmat (11a Levél, 1886)!

Különböző gondolkodásmódok, különböző adományok, különböző tervek és munkamódszerek összekapcsolódására van szükség minden olyan területen, ahol az igazság továbbadásán dolgoznak. Mindenki tűzze maga elé a tanácskozás és a közös ima szükségességét. Krisztus így szól: „Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám” (Mt 18:19). Egy olyan munkás sincs, aki minden szükséges bölcsességgel rendelkezhetne. A tervek összehasonlítására és tanácskozásra van szükség. Senki ne gondolja alkalmasnak magát arra, hogy segítők nélkül is képes egy vállalkozás vezetéséhez Isten művében.

Egy ember tehetséges lehet valamilyen területen, miközben más alapvető dolgokban határozott hiányosságai vannak. Ez tökéletlenné teszi munkáját. Valaki más értelmére és képességeire van szüksége, hogy azokat saját törekvéseivel párosítsa. Mindenkinek tökéletes összhangban kell munkálkodnia. Ha csak azokkal tudnak dolgozni, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint ők, és akik terveiket elképzelésük szerint viszik véghez, akkor munkájuk nem lesz sikeres. Az ilyen munka azért fogyatékos, mert ezek közül a munkások közül egyik sem tanulta meg azt a leckét Krisztus iskolájában, mely képessé teszi őket arra, hogy mindenkit tökéletesként állassanak elő a Krisztusban. Mindenkinek folyamatosan kell fejlődnie. Minden lehetőséget és kiváltságot meg kell ragadni, amíg alkalmasabbakká nem lesznek nagy és ünnepélyes munkájuk elvégzésére.

Isten különféle lelki ajándékokat helyezett az egyházba. Ezek mindegyike értékes az adott helyén, és mindnek ki kell vennie részét a szentek tökéletesítésének munkájában.

Ez Isten rendje, és az embernek eleget kell tennie ezeknek a szabályoknak és vezérelveknek, ha munkáját sikerrel kívánja végezni. Isten kizárólag a készséggel és alázatos szívvel párosuló igyekezetet fogadja el, mert az nélkülözi a személyes érzéseket és az önzést        (66. Levél, 1886).

A mű korábbi napjaiban férjem rendszeresen tanácskozott jó ítélőképességű emberekkel. A mű sokkal kisebb volt, mint most, férjem mégsem érezte magát alkalmasnak arra, hogy egymaga irányítsa azt. Tanácsadókat választott a mű különböző területein a felelősséget hordozó emberek közül. Tanácskozás után ezek az emberek még nagyobb felelősséget éreztek az iránt, hogy a helyes elvek szerint folytassák munkájukat, hogy felemelő, megtisztító és szilárdító tevékenységük hatalommal vihesse előbbre Isten művét (43. Kézirat, 1901).

Az ellenség csalása az, ha bárki is úgy érzi, hogy elkülönülhet az Isten által kijelölt eszközöktől, és saját bölcsességével saját elgondolása szerint végezhet eredményes munkát. Talán azzal áltatja magát, hogy Isten művét építi, de végtére munkája nem lesz eredményes. Egy test vagyunk, és minden tagnak egyesülnie kell a testtel, miközben mindenki végzi munkáját a saját területén (104. Levél, 1894).

Nem jó jel, amikor némelyek nem hajlandók egyesülni testvéreikkel, és jobban szeretik az egyéni tevékenységet, melybe azért nem vonják be testvéreiket, mert azok nem gondolkodnak velük teljesen egyformán. A Krisztus igáját hordozó emberek nem húzhatnak szét, hiszen Krisztus igáját hordozva együtt haladnak Krisztussal (56. Kézirat, 1898).

A végső válsághoz közeledve ne érezzük kisebb szükségét a rendszerű és összhangszerű tevékenységnek, sőt, az eddiginél sokkal nagyobb rendre van szükség. Végezzük minden munkánkat jól lefektetett tervek szerint!

Az Úrtól kapott világosság szerint napjainkban bölcsebb vezetésre van szükségünk, mint a történelem bármely előző időszakában (27a. Levél, 1892).

Ó, Sátán mennyire örvendezne, ha sikerrel népünk közé állva megbontaná a művet akkor, amikor szoros szervezettségre van szükség, mert az a legnagyobb hatalom az Ige által nem jóváhagyott, hamis mozgalmak és kijelentések leplezésére. Tartsuk sorainkat jó rendben, hogy ne omolhasson össze az a szervezet és rend, melyet bölcs és gondos munka épített fel. A rendet kerülő elemek ne kapjanak jogot napjaink munkájának irányítására!

Néhányan azt a gondolatot hirdették, hogy az idők végéhez közeledve Isten gyermekei a vallási szervezetektől függetlenül fognak munkálkodni. Az Úr azonban azt tanította nekem, hogy ebben a munkában szó sincs az emberek függetlenségéről. Az ég minden csillaga törvényszerűség alatt áll, mindegyik Isten akaratának teljesítésére késztetve a másikat, miközben közös engedelmességgel alávetik magukat a tevékenységüket irányító törvénynek. Az Úr munkájának egészséges és erőteljes haladása érdekében népének össze kell tartania (1909. május 30. – Bizonyságtételek, 9. köt. 257–258. o.).