„Azt mondja a balgatag az ő szívében: nincs Isten.” A föld legnagyobb tudósai sem kutathatják ki Istent, aki, ha valamiképpen feltárja magát az ember előtt, azt titokba burkolózva teszi. Az Úr útjai kifürkészhetetlenek. Az embernek mindig kutatnia és tanulnia kell, és mégis mindig ott áll majd előtte a végtelenség. Ha teljesen megérthetnék Isten szándékait, bölcsességét, szeretetét és jellemét, nem hinnének végtelenül fenséges lényében, és nem bíznák rá lelkük vezetését. Ha kipuhatolhatnák Őt, többé nem lenne mindenek fölött való Isten számukra.

Vannak emberek, akik úgy vélik, hogy csodálatos felfedezéseket tettek a tudomány területén. Úgy hivatkoznak a tanult emberek véleményére, mintha azok csalatkozhatatlanok volnának. Úgy tanítják a tudomány következtetéseit, mintha azok kikezdhetetlen igazságok lennének. Isten Igéjét, mely lámpásként adatott a megfáradt vándor lábai elé, ennek mércéje alapján ítélik meg és vélik tökéletlennek.

A tudományos kutatás, melybe ezek az emberek beletemetkeznek, csapdának bizonyul számukra. Elhomályosítja értelmüket és a hitetlenség irányába sodorja őket. Erősnek érzik magukat, és ahelyett, hogy a minden bölcsesség Forrásához fordulnának, diadalt ülnek felületes ismereteikkel. Emberi bölcsességüket a nagy és fenséges Isten bölcsessége felé magasztalják, és nem átallnak küzdelemre szállni vele. Az ihletett ige bolondoknak hívja az ilyen embereket.

Isten megengedte, hogy a tudomány és a művészet felfedezésein keresztül a világosság özöne áradjon a világra. Amikor azonban állítólagos tudósok pusztán emberi szemszögből írnak és tanítanak ezekről a dolgokról, minden bizonnyal rossz következtetésekre jutnak. A legnagyobb elmék is, ha kutatásuk során nem Isten Igéje vezérli őket, zavarba jönnek arra való törekvésük során, hogy megvizsgálják a tudomány és a kinyilatkoztatás kapcsolatait. Nem tudják felfogni a Teremtő létét és alkotásának munkáit, és mivel a természet törvényei által nem képesek megmagyarázni ezeket, a bibliai történelmet megbízhatatlannak tartják. Akik kétségbe vonják az Ó- és Újszövetség feljegyzéseinek megbízhatóságát, egy lépéssel tovább is mennek majd, és Isten létezését is kétségbe fogják vonni. Ekkor, horgonyukat szabadon engedve, a hitetlenség sziklái között kell vergődniük.

Mózes a Szentlélek irányítása alatt írt, ezért valamely helytálló geológiai elméletre hivatkozva senki nem hangoztathat olyan felfedezéseket, melyek nincsenek összhangban az ő kijelentéseivel. Sokan megbotlanak abban a gondolatban, miszerint a világ teremtésekor Isten nem teremtett anyagot. Ez a nézet határozok közé szorítja Izrael Szentjének hatalmát.

Próbáljuk meg a tudományt az Ige mérlegén! – Sokan vonják kétségbe Isten létezését és ruházzák fel a természetet Isteni hatalommal azért, mert tökéletlen tudományos ismeretükkel képtelenek megérteni a Teremtő létezését és alkotói munkáját. Ezek a személyek elveszítették a hit egyszerűségét, és gondolataikban és lelkületükben eltávolodtak Istentől. Megalapozott hittel kellene rendelkezniük a Biblia Isteni eredetéről. A Szentírást nem lehet az emberi elképzelés szerinti tudománnyal ellenőrizni, hanem a tudományt kell ennek a tévedhetetlen mércének a próbája alá vonni. Amikor a Biblia kijelentést tesz a természet tényeiről, a tudomány összehasonlítható az írott Igével, és a kettő helyes értelmezése mindig igazolni fogja összhangjukat. Az egyik nem mond ellent a másiknak. Minden igazság támogatja a többi igazságot, akár a természetből, akár kinyilatkoztatásból származik.

A tudományos kutatás hatalmas gondolat– és ismeretmezőket nyit meg az igazán bölcsek előtt, akik felismerik Istent alkotásaiban és dicsőítik az Ő nevét. Az ilyenek számára Isten kerül az első és a legfontosabb helyre. Gondolataik Istenre irányulnak. Azok a hitetlenek, akik csupán a gáncsoskodás kedvéért olvassák a Bibliát, tudatlanságból azt állítják, hogy gyökeres ellentmondásokat találnak a tudomány és a kinyilatkoztatás között. Az ember azonban soha nem fogja tudni helyesen behatárolni Istent. Az elme, mely nélkülözi Isten Lelkének világosságát, mindig sötétségben van Isten hatalmával kapcsolatban.

A lelki dolgok lelkiképpen értetnek meg. Akik nincsenek alapvető egységben Istennel, ide s tova hányattatnak. Emberi elgondolásokat helyeznek előtérbe, míg Isten Igéjét hátuk mögé vetik. Emberi következtetéseket fogadnak el, melyek szerint a bűn büntetése ellentétben áll Isten jóságos jellemével, és – miközben erről az örökkévaló jóságról beszélnek – igyekeznek elfelejtkezni az örökkévaló igazságszolgáltatás létezéséről.

Ha helyes nézeteink vannak Isten hatalmáról, nagyságáról és fenségéről, valamint az ember gyengeségéről, akkor nem a föld úgynevezett nagyjainak a bölcsességét dicsőítjük, akik semmiféle mennyei eredetű jellemvonással nem rendelkeznek. Az embert semmiért nem illeti dicsőítés és magasztalás. Semmi nem indokolja a bizalmat a tanult emberek véleménye iránt, miközben azok hajlanak saját romlott nézeteik alapján vizsgálni az Isteni dolgokat. Egyedül az Istent szolgáló emberek véleményének és példájának követése lehet biztonságos. A megszentelt szív megeleveníti és felfokozza a szellemi képességeket. Az Istenbe vetett élő hit életerőt ad, lecsöndesíti és megbékíti a lelket, nemes és szilárd jellemet eredményez.

Isten cselekedhet saját törvényein túl. – Tudós emberek gondolják, hogy kiművelt gondolkodásukkal megismerhetik Isten bölcsességét, és működésének határait. Széles körben elterjedt az az elképzelés, hogy Istent kötik és korlátozzák saját törvényei. Az emberek vagy letagadják és figyelmen kívül hagyják létezését, vagy mindenre próbálnak természettudományos magyarázatot adni, még a Szentléleknek az emberi szívben végzett munkájára is. Nem tartják többé tiszteletben Isten nevét, és nem félnek hatalmától. Miközben azt gondolják, hogy mindenről ismeretet nyernek, buborékokat kergetnek, és értékes lehetőségeket mulasztanak el Isten megismerésére. Nem hisznek a természetfölötti erőben, és nem ismerik el, hogy a természeti törvények Szerzője képes saját törvényein túl is cselekedni. Tagadják Isten kijelentéseit, és nem veszik komolyan lelkük sorsának kérdéseit. Azonban Isten létezése, jelleme és törvényei olyan tények, melyeket a legmagasabban képzett emberi okoskodás sem dobhat félre az útból.

Az ihletett Ige így ír Isten hatalmáról és fenségéről: „Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mércébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe? ... Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyőben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl! És a Libánon nem elég a tűzre, és vada sem elég az áldozatra. Minden népek semmik Őelőtte, a semiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja. ... Ki ül a föld kereksége fölött, amelynek lakói mint sáskák előtte, ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra” (Ézs 40:12-22).

Isten jelleméről alkotásai tanúskodnak. – A természet is hatalom, a természet Istene azonban határtalan hatalommal rendelkezik. Alkotásai magyarázzák jellemét. Akik kezének munkája alapján ítélik meg Istent, nem pedig a nagy emberek feltevései szerint, mindenben meglátják jelenlétét. Felismerik mosolyát az örömteli napsütésben, szeretetét és az emberekről való gondoskodását az ősz gazdag mezőiben. Még a föld díszei is, mint például a föld élőzöld színe, a megannyi csodálatos virág, az erdők sudár és különféle fái Isten gyöngéd, atyai gondoskodásáról tesznek bizonyságot, és arról a vágyáról, hogy boldoggá tegye gyermekeit.

Isten hatalma megnyilatkozik az Őt félők iránt. Figyeljetek a próféta szavaira: „Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsessége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyű, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el” (Ézs 40:28-31)!

Isten Igéje sok olyan kérdést felvet, melyet a legkomolyabb tudósok sem tudnának megválaszolni soha. A Biblia felhívja figyelmünket ezekre a tárgyakra, hogy megmutassa, hogy még a hétköznapi dolgok terén is milyen sok olyan kérdés létezik, melyeket a véges elme minden dicsekvő bölcsessége ellenére sem tud soha megérteni.

A tudomány segédeszköz Isten megértéséhez. – Az ember által létrehozott filozófia egész rendszere zűrzavarhoz és szégyenhez vezetett, amikor nem ismerte el Istent és elfordult tiszteletétől. Szörnyű dolog elveszíteni az Istenbe vetett hitet. A gazdagság nem jelenthet nagy áldást az olyan nemzet vagy egyén számára, mely elveszítette az Isten Igéjébe vetett valamikori hitét. Semmi nem lehet igazán nagyszerű, ha nem viseli magán az örökkévalóság jegyeit. Isten igazsága, igazságossága, irgalma, tisztasága és szeretete múlhatatlan. Akik rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal, szoros kapcsolatba kerülnek Istennel, és részeseivé válnak annak a legmagasabb felemeltetésnek, melynél többre nem is vágyakozhatnának. Az ilyenek nem tekintenek az emberi elismerésre. Felülemelkednek a csalódáson, fáradtságon, szópárbajokon és az elsőbbségre való igyekezeten.

Akiket Isten Lelke betölt, meg fogják tanulni a feltétel nélküli bizalom leckéjét. Ha az írott Ige lesz tanácsadójuk és vezetőjük, akkor a tudomány segítségükre lehet Isten jobb megértésében, és nem fognak önelégülten, bolond módjára gondolkodni Istenről (Signs of the Times, 1884. március 13.).

A vallás előírásai és tanításai az ismeretszerzés első lépéseit jelentik, és a valós nevelés alapvető magvát képezik. Az ismeretet és tudományt Isten Lelkének kell áthatnia annak érdekében, hogy azok nemes célokat szolgálhassanak. Egyedül a keresztény tudja helyesen felhasználni a tudást. A tudományból azok meríthetnek igazán, akik azt vallásos szempontból vizsgálják, és akik a tudomány Istenét imádják (30. Kézirat, 1896)!

Figyeljünk többet Istenre, és őrködjünk saját gondolataink felett! Kétségtelen, hogy az utolsó napok gonoszságai közepette élünk. Járjunk Isten előtt szelíden és mélységes alázattal, mert csak az ilyenek nyerik el dicséretét.

Mily keveset tud az ember Isten tökéletességéről, és mindenható erejével párosuló, mindenütt jelenvaló létezéséről! A művészember Istentől kapja az értelmet munkájához. Alkotásának tökéletesítésekor már meglévő anyagokat használ fel. Véges hatalma nem tenné lehetővé számára anyagainak elkészítését, ha előtte a nagy Tervező nem helyezte volna képzeletébe az elvégzendő módosításokat.

Az Úr parancsszavával teremt. Ő volt az első tervező. Isten nem emberre támaszkodik, hanem kegyelméből felkelti az ember figyelmét, és együttműködik vele egyre fejlődő és magasabb rendű terveiben. Az ember azonban magának tulajdonítja a dicsőséget, és embertársai különleges zsenialitást tulajdonítanak neki. Figyelme nem emelkedik felül az embereken. Megfeledkezik a kiindulópontról...

Attól tartok, hogy túlságosan olcsó és közönséges elgondolásaink vannak. „Nézzétek! Az egeknek egei sem tudnak befogadni Téged!” Senki ne próbálja gúzsba kötni Izrael szentjének hatalmát. Sok a feltételezés és megkérdőjelezés Isten munkájával kapcsolatban. „Oldd le a te saruidat a lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld.” Igen, szolgáló angyalok teljesítik Isten akaratát a földön.

Minden az Ő szavára állt elő. – Világunk teremtésekor Istennek nem kellett már meglévő anyagra támaszkodnia, hiszen a „teremtett dolgok nem látható dolgokból állottak elő”. Ellenkezőleg, minden anyagi és lelki lényegű dolog az Úr Isten szavára állt elő, és saját szándéka szerint lett teremtve. Az egek és azok seregei, a föld és minden benne lévő dolog nem csupán kezének munkája, hiszen azok szájának leheletére jöttek létre.

Az Úr bizonyítékot adott arról, hogy hatalma által egyetlen rövid óra leforgása alatt el tudná oszlatni a természet egész szerkezetét. Fejjel lefelé állíthat dolgokat, és lerombolhatja mindazt, amit az ember legszilárdabbá és legtartósabbá épített. Ő „hegyeket mozdít tova” és „megfordítja őket haragjában”. „Aki kirengeti helyéből a földet, úgy, hogy oszlopai megrepedeznek.” „Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitől.” „A hegyek reszketnek előtte, és a halmok szétmállanak. Tekintetétől megrendül a föld” [Jób 9:5-6; 26:11; Náh 1:5” (127. Kézirat, 1897).