Az 1858. március 14-i látomás. – A Lovert’s Grove-ban20 nyert látomásban megismétlődött a nagy küzdelemről tíz évvel azelőtt kapott látomás legnagyobb része. Az Úr megmutatta, hogy le kell írnom ezt, és fel kell vennem a harcot a sötétség hatalmával, mert Sátán erősen akadályozni fog. Az Úr megmutatta, hogy Isten angyalai nem fognak elhagyni a harcban, és Istenbe kell vetnem bizodalmam (Lelki ajándékok, 2. köt. 270. o.).

Sátán támadása. – Hétfőn hazafelé vettük utunkat... Utazás közben terveket szőttünk A nagy küzdelem írására és nyomtatására közvetlenül hazaérkezésünk után. Jó egészségnek örvendtem. A vonat megérkezett Jackson állomásra, mi pedig elmentünk Palmer testvérékhez. Rövid időt töltöttünk a házukban, amikor a hangom hirtelen elakadt, nyelvem megdagadt és elnémult. Furcsa, hideg érzés futott át a szívemen, a fejemen és jobb oldalamon. Egy időre lebénultam, de a buzgó ima hatására ismét megelevenedtem. Próbáltam mozgatni a bal kezemet és lábamat, de sikertelenül. Egy rövid ideig azt hittem, hogy meg fogok halni (uo. 271. o.).

A nagy küzdelem-sorozat írása. – Több héten át nem éreztem semmit kezeimmel, fejemmel pedig a leghidegebb vizet sem. Járás közben gyakran meginogtam, és néha el is estem. Ilyen állapotban fogtam bele A nagy küzdelem írásába. Eleinte csak egy oldalt tudtam írni naponta, de később erőm egyre visszatért. A zsibbadás a fejemben nem volt rossz hatással szellemi képességeimre, és még mielőtt befejeztem azt a munkát (Lelki ajándékok 1. köt.21), teljesen felépültem (uo. 272. o.).

Látomás Sátán akadályozó munkájáról. – 1858 júniusában, a Battle Creek-i konferencia idején, látomást kaptam az Úrtól. Az Úr megmutatta, hogy a Jacksonban rámtört betegséggel Sátán el akarta venni az életemet, hogy megakadályozzon a könyv megírásában. Az Úr biztosított arról, hogy még jobb egészséget fog adni, mint amilyen a betegségem előtt volt (uo.).

Az Ószövetség történetéről, 1863–1864 – Keletről való visszatérésünk után [1863. december 21.] belekezdtem a 3. kötetbe (Lelki ajándékok), arra gondolva, hogy egy kötetben kiadjuk majd azokkal a bizonyságtételekkel, melyek a 4. kötetet alkotják. Írás közben azonban megértettem, hogy lehetetlen olyan röviden írni [az Ószövetség történetéről], ahogyan azt előzőleg terveztem. A tárgy megnyílt előttem, és befejeztem a 3. kötetet (304. o.).

Ekkor elkezdtem a 4. kötetet is, de mielőtt befejeztem volna a munkát, amikor az egészségügyi anyag összeállításán dolgoztam a nyomdászok részére, Monterey-be hívtak munkálkodni. Elmentünk, ezért nem tudtuk terveink szerint befejezni a munkát. Vissza kellett jönnöm, hogy előkészítsem a művet nyomtatásra...

Szinte megállás nélkül írtam több, mint egy évig. Általában reggel héttől este hétig írtam, majd átolvastam a megírt oldalakat (7. Kézirat, 1867).

A szerző előszava. – Harmadik kis könyvem közzétételekor bátorítást nyújt az a meggyőződés, hogy az Úr választott ki alázatos szolgájaként arra, hogy néhány ragyogó fénysugarat vessen az elmúlt idők ösvényeire. A szent ősatyákkal foglalkozó történelem rövid...

Nem véletlen, hogy az Úr látomásban elém tárta a hit nagy tetteit és az ősatyák történetét. Isten soha nem hunyt szemet a hitehagyó bűne felett. Szilárd meggyőződésem, hogy ezen tények ismeretének hiánya, és azok ravaszsága, akik ebből a tudatlanságból – mivel ők jobban ismerik az írásokat – előnyt kovácsolnak maguknak, a hitehagyás nagy védőbástyái közé tartoznak. Hála legyen az Úrnak, ha írásaimmal valakinek a segítségére lehetek.

Egy kötetet terveztem az írásoknak, mégis úgy alakult, hogy egy újabb kötetben igyekszem majd befejezni a zsidók történetét Saullal, Dáviddal, Salamonnal és másokkal, valamint az egészség témájával kiegészítve23 (Lelki ajándékok, 3. köt. 5–6. o. Ellen G. White előaszava).