Lásd Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. köt. 259–260, továbbá Child Guidance, 565–566. o.

Beszélgettem [J. G.] Matteson testvérrel a hitetlen szülők gyermekeinek üdvösségével kapcsolatban. Beszámoltam róla, hogy egyik testvérnőnk nagy aggodalommal tette fel ezt a kérdést, mert valaki azt mondta neki, hogy a hitetlen szülők kisgyermekei nem fognak üdvözülni.

Ezt a kérdést azok közé kellene sorolnunk, melyekben nem érezhetjük szabadnak magunkat az állásfoglalásra és vélemény-nyilvánításra, egyszerűen azért, mert Isten nem tett semmilyen kijelentést Igéjében ezzel kapcsolatban. Ha úgy gondolta volna, hogy erről fontos tudomást szereznünk, világosan elmondta volna nekünk.

A kijelentett dolgok a mieink és fiainkéi. Vannak dolgok, amelyeket jelenleg még nem értünk. Sőt, sok világosan feltárt dolog felől is tudatlanok vagyunk. Amikor ezeket az örök élettel kapcsolatos tárgyakat teljesen kimerítettük, akkor lesz itt az ideje az olyan kérdésekről gondolkodni, melyekkel némelyek szükségtelenül terhelik gondolataikat.

Hívő szülők gyermekei. – Tudom, hogy némelyek még azt is kétségbe vonták, hogy a hívő szülők gyermekei üdvözülhetnek-e, hiszen jellemük nem kerülhetett próba alá, holott mindenkinek át kell mennie a próbán és olyan nehézségeken, melyek megmutatják valódi jellemüket. Ezt a kérdést teszik fel: „Hogyan mehetnek át a kisgyermekek ezen a próbán?” Válaszom az, hogy a hívő szülők hite éppúgy befedezi a gyermekeket, mint amikor Isten elküldte ítéletét az egyiptomi elsőszülöttekre.

Isten felszólította a fogságban élő izraelitákat, hogy gyűjtsék egybe gyermekeiket házaikban, és jelöljék meg az ajtófélfákat egy leölt bárány vérével. Ez előképe volt Isten Fia megölésének és a bűnösök megváltásáért ontott vér erejének. Ez a jel megmutatta, hogy az adott háznép elfogadta Krisztust megígért Megváltójának. Az ilyen házat pajzs védte meg a pusztító erőtől. A kapott utasításoknak való fenntartás nélküli engedelmességükkel a szülők bizonyságot tettek hitükről, mely őket és gyermekeiket egyaránt védelem alá helyezte. Kimutatták annak a Jézusnak az áldozatába vetett hitüket, akinek vérét a bárány vére jelképezte. A pusztító angyal túlhaladt minden olyan házon, melyen fel volt tüntetve a jel. Ez a jelkép megmutatja, hogy a szülők hite kihat a gyermekeikre, és megvédi őket a pusztítás angyalától.

Isten azzal a gondolattal vigasztalta a gyászoló betlehemi anyákat, hogy a síró Rákhelek egykor meg fogják látni gyermekeiket, amint kijönnek az ellenség földjéről. Krisztus átölelte és megáldotta a kisgyermekeket, majd megfeddte a tanítványokat, akik el akarták küldeni az anyákat, mondván: „Hagyjatok békét e kisgyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa” (Mt 19:14).

Krisztus megáldotta a hűséges anyák által hozzávitt gyermekeket, és ezt ma is megteszi, ha az anyák eleget tesznek gyermekeik iránti kötelezettségeiknek, és Isten iránti engedelmességre és önátadásra tanítják és nevelik őket. Ily módon a gyermekek eleget tesznek a próbának, és engedni fognak Isten akaratának, mert a szülők Isten szerepét töltik be gyermekeik életében.

Adventista szülők rendetlen gyermekei. – Némely szülő engedi, hogy Sátán uralja gyermekeit. Nem fékezik őket, és szabadjára engedik gonosz hajlamaikat. Indulatosak, önzők és engedetlenek. Ha meghalnának, ezek a gyerekek nem vitetnének a mennybe. A szülő eljárása meghatározza a gyermek jövőbeni jólétét. Ha megengedik, hogy engedetlenek és indulatosak legyenek, Sátán felügyeletére bízzák őket, aki Sátáni kényekedve szerint munkálkodik rajtuk keresztül. Ezek a gyerekek, akiket soha nem neveltek engedelmességre és szeretetteljes magaviseletre, nem fognak felvitetni a mennybe, mert ugyanez az indulat és jellem ott is megmutatkozna bennük.

Így szóltam Matteson testvérhez: „Nem tudjuk megmondani, hogy minden hitetlen szülő gyermeke üdvözülni fog-e, mert ezzel kapcsolatban Isten nem tárta fel a szándékát. Jobb úgy hagyni ezt a kérdést, ahogyan Isten hagyta, és inkább olyan tárgyakon elmélkedni, melyeket az Ige világosan kijelentett.”

Nagyon érzékeny téma ez. Sokszor a hitetlen szülő nagyobb bölcsességgel bánik gyermekeivel, mint azok, akik Isten gyermekeinek vallják magukat. Sok fáradságot áldoznak arra, hogy kedvessé, udvariassá és önzetlenné tegyék gyermekeiket, és megtanítsák őket az engedelmességre. Ezen a téren a hitetlenek nagyobb bölcsességről tesznek tanúságot azoknál a szülőknél, akik nagy világossággal rendelkeznek, de cselekedeteik sehogy sincsenek összhangban hitvallásukkal.

Be kell-e telnie egy bizonyos számnak? – A másik kérdés, amivel kapcsolatban még beszélgettünk, Isten választottaival összefüggő. Az Úr meg akar-e várni egy bizonyos számot, melynek beteltével egyszerre a próbaidő véget ér. Ezek olyan kérdések, amelyekről se neked, se nekem nincs jogunk beszélni. Az Úr Jézus elfogadja mindazokat, akik hozzá jönnek. Jézus meghalt az Istentelenekért, és mindenki, aki szeretne, hozzá is mehet.

Az embernek eleget kell tennie bizonyos feltételeknek, és ha ezt nem teszi, nem lehet Isten választottai között. Ha eleget tesz ezeknek, akkor Isten gyermekének tekinti őt. Ha megtartja hűségét, állhatatos és rendíthetetlen lesz az engedelmességben, akkor Krisztus nem fogja kitörölni nevét az élet könyvéből, hanem megvallja Atyja és az angyalok előtt. Isten azt kívánja, hogy gondolkodjunk, beszéljünk és tanítsunk a világosan kijelentett igazságokról, de a spekulatív jellegű tárgyakkal egyikünk se foglalkozzék, mert azoknak nincs különösebb jelentősége a lelkek üdvösségével kapcsolatosan (26. Kézirat, 1885).

Isten legnagyobb ajándéka Krisztus, akinek értünk feláldozott élete a miénk lehet. Értünk halt meg és támadott fel, hogy mi is előjöhessünk sírjainkból, dicsőséges közösségünk lehessen az angyalokkal. Találkozni fogunk szeretteinkkel és felismerjük arcukat, mert a Krisztushoz való hasonlatosság nem rombolja szét arckifejezésüket, csupán átalakítja azt az Ő dicsőséges képére. Mindazok a szentek, akiket e földön családi kötelék fűz össze, meg fogják ismerni egymást a mennyben.

A mennyben mélyebb, átfogóbb és tisztább értelemben értjük majd meg a Bibliát, mint jelenleg. A halandóság és halhatatlanság között függő lepel meghasad, és meglátjuk az Ő arcát (79. Levél, 1898).