[Lásd Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 2. köt. 318–320. o.]

Nehéz meghúzni a határt a képkészítés kérdésében. Némelyek támadást indítottak a festmények, fényképek és minden más jellegű kép ellen. Azt mondják, hogy mindent fel kell égetni, hiszen a második parancsolat megtilt mindenféle képkészítést, mert az bálványimádásnak számít.

Minden bálvány lehet az ember életében, amit szeret, és amiben bízik az Ura és Alkotója iránti szeretet és bizalom helyett. Bármilyen földi dologban bíznak az emberek, ha attól várnak segítséget és jótéteményt, az számukra az Úrtól eltávolító bálvány szerepét tölti be. Ami megosztja az érzéseket és eltávolítja az embert Isten szeretetétől, ami az Isten iránti feltétlen bizalom útjában áll, a bálvány szerepét tölti be a lélek templomában.

Az első nagy parancsolat így szól: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből” (Mt 22:37). Ez nem engedélyez semmiféle Istentől való érzelmi elkülönülést. 1János 2:15-17-ben ezt olvassuk: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” Nos, ha a készített képek miatt Isten iránti szeretetünk csökken, és azokat Isten helyett imádjuk, akkor azok a képek valóban bálványok. Jézus Krisztus hitvalló követői Isten fölé emelték-e ezeket a dolgokat, és feléjük irányították-e szeretetüket? Betöltötte-e a földi kincsek iránti szeretetük azt a helyet szívükben, melyet Jézusnak kell elfoglalnia?

És azok, akik elégették barátaikról való és mindenféle képeiket, az odaszentelődés magasabb fokára jutottak-e emiatt? Szavaik, magatartásuk, lelkületük nemesebbé és emelkedettebbé vált-e? Gazdagabb tapasztalathoz jutottak-e? Többet imádkoznak-e, és tökéletesebb hittel járnak-e égőáldozatuk meghozatala után? Feljutottak-e a hegyre? A szent tűz felizzott-e szívükben, megújult elszántságot és az addiginál mélységesebb odaszentelődést eredményezve? Megérintette-e szívüket és ajkukat az áldozati oltárról vett eleven szén? Munkájuk jellege gyümölcseik alapján ítélhető meg (50. Kézirat, 1886).