Az első látomásban – látszólag jelen, az eseményekben való részvétellel. – A családi oltárnál imádkozva a Szentlélek reám áradt, és én elragadtattam messze, e sötét világ fölé. Kerestem a földön maradt Jézust váró népet, de nem találtam. Egy hang szólt hozzám: „Tekints ismét abba az irányba, de nézz egy kissé feljebb!” Ismét arrafelé tekintettem és most egy keskeny, egyenes ösvényt pillantottam meg, amely magasan a világ fölött emelkedett. Ezen zarándokoltak a Jézust várók a szent város felé, amely az ösvény túlsó végén volt (Tapasztalatok, látomások, lelki ajándékok, 1860, 1. o.).

Távlatokat átfogó látomások. – A Szentlélek megvilágosítása által a jó és a gonosz hosszan tartó harcának eseményei feltárultak e sorok írója előtt. Időről időre betekintést nyertem a különböző korokban tartó küzdelemre, mely Krisztus, az Élet Fejedelme és az üdvösség Szerzője valamint Sátán, a gonoszság fejedelme, a bűn szerzője és Isten szent törvényének első áthágója között folyik (A nagy küzdelem, Bevezető).

Angyal magyarázza az eseményeket. – 1906. április 6-án csodálatos látomás tárult elém a kaliforniai Loma Lindán. Éjjeli látomásban egy magaslaton álltam, melyről a szélben nádként hajlongó házakat láttam. A nagy és a kis épületek egyaránt a földre zuhantak. Szórakoztatóközpontok, színházak, hotelek és gazdag emberek házai remegtek és ingadoztak. Sokan kiolttattak az élők sorából. Sérült és rémüldöző emberek sikoltozása töltötte be a levegőt. …Nem találok szavakat az előttem lepergő borzalmas képek leírására. Úgy tűnt, hogy Isten hosszútűrése véget ért, és elérkezett az ítélet napja.

Igen szörnyűséges volt az előttem feltáruló látvány, és a vele kapcsolatban kapott tanítás mély benyomást tett rám. A mellettem álló angyal kijelentette, hogy Isten fenséges uralmának és törvénye szentségének fel kell tárulnia azok előtt, akik kitartóan ellenállnak a királyok Királyának való engedelmességnek. A hűtlenség útját választókat Istennek meg kell látogatnia a kegyelem ítéleteivel, hogy ez bűntudatra ébressze őket (Bizonyságtételek, 9. köt. 92–93. o.).

Látomás egy családról. – Isten angyala így szólt: „Kövess engem!” Egy durva épület szobájába kerültem, ahol fiatalemberek kártyáztak. Látszólag nagy élvezettel szórakoztak, és annyira elmerültek a játékban, hogy nem vették észre érkezésemet. Fiatal lányok szemlélték a játékosokat. Nem épp a legkifinomultabb szavak hangzottak el. Olyan lelkület és légkör volt érezhető, melynek jellege sem a gondolatok megtisztulását és felemeltetését, sem a jellem nemesedését nem szolgálja.

Megkérdeztem: „Kik ezek, és mit jelképez ez az esemény?”

A válasz így hangzott: „Várj!”

Ekkor másik jelenet tárult elém. Az emberek belemerültek az italozásba. A folyékony méreg hatása alatt szavaik és cselekedeteik nem igazán segítettek elő komoly és értelmes gondolkodást, jó erkölcsöt, valamint jellembeli nemesedést…

Újra megkérdeztem: „Kik ezek?”

A válasz így hangzott: „Az általad meglátogatott család egy része. A lelkek ellensége, Isten és ember ellenfele, a hatalmasságok fejedelme, valamint e világ sötétségének vezetője van itt jelen ma este. Sátán és angyalai egészen a romlásba döntik ezeket a szegény lelkeket (1. Levél, 1893).

Mintha minden lejátszódna előttem. – Többnyire éjjel kapok világosságot az Úrtól. Olyan, mintha minden lejátszódna előttem, én pedig nézném és hallgatnám a történést. Késztetést érzek, hogy felkeljek és szembenézzek az eseményekkel (105. Kézirat, 1907).

Lovon ülő tábornokként jelentél meg előttem. Kezedben zászlót tartottál. Ekkor valaki megjelent, és kivette kezedből, majd a porba taposta a lobogót, melyen ez állt: ’Isten parancsolatai és a Jézus hite.’ Olyan emberek társaságában láttalak, akik egybekötöttek téged a világgal (239. Levél, 1903).

A hajléktalanokért végzett munkánk egy részét nagy erőfeszítéssel felfelé görgetett kövek jelképezik. Amikor már majdnem a csúcsra érnek, a kövek újra visszagördülnek a hegy lábához. A munkások alig néhányat vittek a csúcsra sikerrel. Az alacsony sorba süllyedtekért végzett munka során micsoda erőfeszítést tettek elérésükért, micsoda árat fizettek értük, és akkor még szó sem volt az étvágynak és a szenvedélyeknek való ellenállás leckéiről! (232. Levél, 1899).

A jelképes látomások világos megértésére. – Elmém és felfogóképességem a mai napig tiszta. Az Úr képesít mindannak megértésére, amit jelképekben elém tár (28. Levél, 1907).

Egy orvos figyelmeztetése az őt fenyegető veszélyre. – Az elmúlt éjjel látomásban láttam, amint írtál. Valaki a vállad felé hajolt, és így szólt: „Barátom, veszélyben vagy.”…

Hadd számoljak be neked valamiről, amit Oaklandban láttam. Csodálatos ruhába öltözött angyalok – mint a világosság angyalai – kísérték Dr. A-t helyről helyre, és arra késztették, hogy Istent sértő pökhendi és elbizakodott szavakat szóljon.

Röviddel az oaklandi konferencia után az Úr éjjeli látomásban elém tárt egy képet, melyben Sátán – a legvonzóbb álruhában – elszánt törekvéssel közeledett Dr. A.-hoz. Sokat láttam és hallottam. Éjszakáról éjszakára gyötrődő imában hajtottam térdet, amint megláttam ezt a személyt testvérünkkel beszélgetve (220. Levél, 1903).

Fényvillanáshoz hasonlóan érkező üzenet. – Az emberek azt kérdezik, honnan tud Ellen G. White azokról a dolgokról, melyekről olyan határozottan szól, mint akinek hatalma van így beszélni? – Azért beszélek így, mert bizonytalan helyzetekben a gondolatok úgy villannak be elmémbe, mint a sötét felhőbe csapó villám haragos vihar idején. Némelyik évekkel ezelőtt elém tárt látás kiesett az emlékezetemből, de amikor szükség van az akkor kapott útmutatásra – néha még az emberek előtt állva is –, olyan tisztán és egyértelműen jut eszembe minden, mint egy villámlás.5 Így emlékszem világosan vissza az adott utasításra. Ilyenkor az elmémbe villanó gondolatokat nem tudom magamba fojtani, nem azért, mert új látomást kaptam az Úrtól, hanem mert ami talán már évekkel ezelőtt elém tárult, nagy erővel tér vissza emlékezetembe (33. Kézirat, 1911).

Egy szanatórium előcsarnokában. – Álmomban ...-ben voltam. Vezetőm azt mondta, hogy mindent jegyezzek meg, amit hallok, és mindent jól figyeljek meg. Egy olyan félreeső helyen voltam, ahol senki nem látott, de ahonnan én minden eseményt jól megfigyelhettem. Emberek számlákat rendeztek veled, s közben panaszt tettek a szállás, az étkezés és a gyógykezelés magas összege ellen. Hallottam, amint szilárd és határozott hangon visszautasítottad az árak csökkentésére irányuló kérelmüket. Megdöbbenten láttam, hogy az árak milyen magasak voltak.

Az irányítás hatalma a te kezedben volt. Láttam, hogy viselkedésed a számlák kapcsán kedvezőtlen képet festett az intézményről a jelenlévők szemében. Hallottam, amint néhány testvér kérlelve mondta el neked, hogy balga és igazságtalan úton jársz, de te sziklaszilárdan kitartottál álláspontod mellett. Azt állítottad, hogy amit teszel, az intézmény érdekében teszed. Én viszont láttam, hogy az emberek elégedetlenül távoztak ...-ből (30. Levél, 1887).

Túlzott bizalmasság és paráznaság. – Amikor Európában voltam, ...-ben játszódó események tárultak elém. Egy hang így szólt: „Kövess engem, és megmutatom a felelős beosztást viselők által elkövetett bűnöket.” Átmentem a szobákon, és megláttalak téged, Sion falának egyik őrizőjét. Túlzott közelségben voltál egy másik férfi feleségével, s elárulva a szent igazságokat, újra megfeszítetted Uradat. Átgondoltad-e, hogy jelen volt a Szent Isten, aki tanúja volt gonosz viselkedésednek, látta tetteidet, hallotta szavaidat, melyek a Menny könyveibe is beírattak?

Az asszony az öledben ült, te megcsókoltad őt, és ő visszacsókolt. Más kedveskedő jelenetek, érzéki tekintetek és arckifejezések is elém tárultak, melyek viszolygással töltötték el lelkemet. Karoddal átölelted csípőjét, és gyengédségeddel elbűvölő hatást gyakoroltál rá. Aztán fellibbent egy függöny, és én ágyban láttalak ...-vel. Kísérőm így szólt: „Törvényszegés, házasságtörés.” (16. Levél, 1888).

Jelképes üzenet – gyümölcsöt kínálva. – A munkádat jelképek formájában tárta elém az Úr. Csodálatos gyümölccsel teli tálat kínáltál körbe egy társaságban. De miközben felajánlottad a gyümölcsöt, olyan durva szavakat szóltál, és viselkedésed annyira visszataszító volt, hogy senki sem fogadta el tőled. Ekkor Valaki más lépett ugyanabba a szobába, és körbekínálta ugyanazt a gyümölcsöt. Olyan udvariassággal és kedvesen beszélt a gyümölcs ízletességéről, hogy a tál teljesen kiürült (164. Levél, 1902).

Tanács egy szanatórium helyének megválasztásáról. – Éjjeli látomásban egy tanácskozáson vettem részt, ahol a testvérek egy Los Angeles-i szanatórium elhelyezéséről beszélgettek. Az egyik testvér felsorolta a városban történő alapítás előnyeit. Ekkor Valaki előállt, és erővel és tisztasággal fejtette ki a kérdést (40. Levél, 1902).

Ellentétes képek; misszionárusi buzgóság ábrázolása. – Látomásban egy nagy összejövetelen voltam. Valaki beszédet intézett az egybegyűltekhez, akik előtt egy világtérkép volt kiterítve. Azt mondta, hogy a térkép Isten szőlőskertjét jelképezi, amely megművelésre vár. Akire mennyei világosság áradt, annak azt tovább kell adnia mások felé. Fényt kell gyújtani sok helyen, és ebből a fényből újabb fényforrásoknak kell fellobbannia…

Fénycsóvák világítottak városokból és falvakból, a föld magaslatairól és völgyeiből. Emberek engedelmeskedtek Isten szavának, és ennek következtében emlékhelyek épültek számára minden városban és faluban. Isten igazsága hirdettetett az egész földön.

Ezután a térkép elkerült az emberek elől, és egy másik váltotta fel a helyét. Ezen a térképen csak néhány helyről ragyogott világosság. A világ többi része sötétségben volt, és csak egy-egy fénysugár volt látható itt-ott. Tanítónk így szólt: „A sötétséget a saját útjukat követő emberek idézik elő. Ezek az emberek öröklött és szerzett hajlamaikkal dédelgetik a gonoszt. Életük legfőbb feladatának a kérdőre vonást, a hibakeresést és a vádaskodást tartják. Szívük állapota nem helyénvaló Istennél. Világosságukat véka alá rejtik” (Bizonyságtételek, 9. köt. 28–29. o.).

Igetanulmányozás és különleges ismeret. – Az igetanulmányozáson keresztül kapott világosság hátterén, és az egyedi esetekre szabott különleges ismerettel az élet minden területén, hogyan lehetnék ugyanolyan lelki tudatlanságban, bizonytalanságban és vakságban, mint tapasztalatom kezdeti idejében? Mondhatják-e a testvérek, hogy ezen a területen semmivel nem lett jobb az ítéletalkotásom, mint amikor beléptem Krisztus iskolájába, hogy ott egy különös munkára legyek kiképezve? Nem gyarapodtam-e jobban az Isten népe kötelességeit és veszélyeit illető ismeretekben, mint azok, akik előtt ezek a dolgok soha nem lettek megjelentve (Bizonyságtételek, 5. köt. 686. o.)?

A Szentlélek hatása Ellen G. White értelmére és szívére. – Isten nevezetes és komoly tapasztalatot adott nekem művében, és biztosak lehettek afelől, hogy ameddig csak élek, a Szentlélek késztetésére továbbra is hallatni fogom a figyelmeztetés hangját, akár meghallják és eltűrik az emberek, akár nem. Nincs különleges bölcsességem önmagamban. Csak eszköz vagyok az Úr kezében arra, hogy elvégezzem a nekem kijelölt munkát. A tanítások, melyeket írásban vagy szóban továbbadtam, az Istentől kapott világosság kinyilvánításai voltak. Megpróbáltam elétek tárni azokat az elveket, melyeket Isten Lelke évek óta elmémbe és szívembe vésett.

És most, testvéreim, arra kérlek benneteket, hogy ne álljatok közém és a nép közé, hogy el ne takarjátok előlük azt a világosságot, melyet Isten rájuk kíván árasztani. Bírálgatásaitok által ne semmisítsétek meg a Bizonyságtételek magvát, lendületét és erejét. Ne gondoljátok, hogy saját elképzeléseitek szerint boncolgathatjátok azokat, azt állítván, hogy Isten képességet adott nektek a Mennyből jövő világosság és a puszta emberi bölcsesség megkülönböztetésére. Ha a Bizonyságtételek nem Isten Igéje szerint szólnak, vessétek el azokat! (Bizonyságtételek, 5. köt. 691. o.).

Élelmiszergyárban lejátszódó események. – Éjjeli látomásokban a következő elvekre mutatott rá az Úr a Loma Linda-i pékség6 megalapításával kapcsolatban. Egy nagy épületet láttam, ahol sokféle ételt készítettek. A gyár mellett néhány kisebb épület is volt. Ahogy ott álltam, hangos vitának voltam tanúja a végzett munkával kapcsolatban. A munkások között nem volt összhang, így eluralkodott a zűrzavar.

Azután láttam Burden testvért közeledni. Arca levertségről és izgatottságról árulkodott, miközben megpróbálta egyetértésre hozni a munkásokat. A színhely újra megismétlődött, és láttam, hogy Burden testvérnek vezetői feladatai helyett gyakran nézeteltéréseket kellett csillapítania...

Ezután betegeket láttam állni a szanatórium csodálatos területén. A betegek hallották a dolgozók közötti vitákat. Ők nem láttak engem, én viszont láttam és hallottam őket, s így megjegyzéseik fülembe jutottak. Egyet nem értő szavakat hangoztattak, amiért egy ételgyárat ilyen csodálatos területen állítottak fel, ilyen kis távolságra a szanatórium épületétől. Némelyek elborzadtak…

Ekkor Valaki megjelent a színen, és ezt mondta: „Mindez tanítást ad nektek arra, hogy meglássátok bizonyos tervek lefektetésének a következményeit…

Ekkor a teljes színhely megváltozott. A pékség nem ott volt már, ahová mi terveztük, hanem távolabb a szanatórium épületétől, az állomáshoz vezető úton. Egyszerű épület volt, és egyszerű munkát végeztek benne. Az üzleti szándék háttérbe szorult, és erős lelki légkör töltötte be a helyet (140. Levél, 1906).