A halott állatok húsa eredetileg nem volt része az ember étrendjének. Fogyasztása az özönvíz után lett megengedve, mert minden növényzet elpusztult. Azonban az emberiség, a föld és minden élőlény felett kimondott átok különös és elképesztő változásokat eredményezett. Az özönvíz után az emberek életkora csökkenni kezdett. Ezekben az utolsó napokban a testi, lelki és erkölcsi romlás mértéke rohamosan növekszik (3. Kézirat, 1897).

Egyszerűen azért nem fogjátok fel a húsevés veszélyét, mert vágyakoztok utána. Az ilyen étrenden az ember olyan ételeket visz szájába, melyek megszenteletlen szenvedélyeket váltanak ki belőle. Alantas érzelmek töltik be az elmét, és a lelki látóképesség elsötétül, mert az én vágyainak kielégítése megrontja az ízlést és az ítélőképességet. Ha ilyen ételeket helyeztek az asztalra, egyenesen szembefordultok Isten akaratával. Olyan állapotokat eszközöltök ki, melyek Isten parancsolatainak elvetéséhez vezetnek...

Nem könnyű azonban győzelmet aratni az öröklött és begyakorolt rossz hajlamok felett. Az én uralkodni akar, és diadalra törekszik. De ígéretek szólnak ahhoz, „aki győz”. Az Úr megmutatja a helyes utat, de senkit nem kényszerít engedelmességre. Az emberre bízza, hogy elfogadja vagy elveti a kapott világosságot, de választása biztos következményeket von maga után. Az ok okozatot von maga után...

Komoly felelősség nyugszik a szülőkön az evés és ivás helyes szokásainak kialakítása terén. Adjatok gyermekeiteknek egyszerű és tápláló ennivalót, és kerüljetek mindenféle serkentő ételt. A hús hatására az izgága gyerekek nem nyugodtak és békések, hanem dacosak, ingerlékenyek, indulatosak és kezelhetetlenek lesznek. Az erények kivesznek életükből, romlás sújtja értelmüket, lelküket és testüket (47. Kézirat, 1896).

A halott állatok fogyasztása kártékony hatással van a testi egészségre, és mindazok, akiknek a hús étrendjük részét képezi, növelik állatias szenvedélyeiket és csökkentik lelki fogékonyságukat az igazság erejének felismerésére, és annak megértésére, hogy azt át is kell ültetniük mindennapi életükbe (54. Levél, 1896).

A halott állatok húsának fogyasztása kártékony hatással van a lelkiségre. Amikor a hús az étkezés alapelemévé válik, az alacsonyabb rendű szenvedélyek elnyomják a magasabb rendű tulajdonságokat. Ezek a dolgok sértik Istent és a lelki élet romlását okozzák. ... Bármit teszünk az evés és ivás területén, azt testünk gondos táplálása érdekében kell megtennünk, hogy Isten nevének dicsőségét szolgálhassuk. Az egész test Isten tulajdona, ezért szigorú figyelmet kell fordítanunk testi jólétünkre, mert a vallásos élet szorosan kapcsolatban van a testi szokásokkal és viselkedéssel (69. Levél, 1896).

Az Úr arra tanította és tanítja népét, hogy a húsevés elhagyása testi és lelki javukat szolgálja. A halott állatok húsának fogyasztására semmi szükség (83. Levél, 1901).

Ételünk és italunk jelentős kihatással van életünkre, ezért a keresztényeknek összhangba kell hozniuk táplálkozási szokásaikat a természeti törvényekkel. Rá kell ébredjünk Isten irányában tanúsítandó kötelezettségeinkre ezekben a dolgokban. Tegyük komoly tanulmány tárgyává az egészségügyi törvényeknek való engedelmesség kérdését, mert a tudatos ellenállás ezen a területen bűnnek számít. Mindenki érezze személyes kötelességének az egészséges élet törvényeinek betartását.

Sokan felháborodva fordulnak el a világosságtól egy figyelmeztető szó miatt, és megkérdezik: „Nem bánhatunk-e kedvünk szerint önmagunkkal?” – Ti alkottátok magatokat? Ti fizettétek meg a váltságdíjat testetekért és lelketekért? Ha igen, a magatokéi vagytok. De Isten Igéje kijelenti: „Áron vétettetek meg”, a Krisztus drága vérén. Isten Igéje világosan elmondja, hogy szigorúan őrködnünk kell természetes szokásaink felett. „Tartózkodjatok az érzéki vágyaktól, amelyek a lélek ellen vannak!” Megtegyük ezt? Isten tökéletes Igéje megtéríti a lelket. Ha szorgalmasan figyelmezünk rendeléseire, akkor testben és lélekben Isten képmására alakulunk át (103. Levél, 1896).

Isten folyamatos növekedést vár népétől. Meg kell tanulniuk, hogy az étvágy kényeztetése a legnagyobb akadálya a szellemi fejlődésnek és lelki megszentelődésnek. Az egészségügyi reform hangoztatása ellenére jellemző ránk a túl sok evés. Az étvágy kényeztetése a testi és szellemi romlás legfőbb oka, és nagy szerepet játszik az elgyengülés és korai halál bekövetkeztében. A mértéktelenség ott kezdődik, amikor asztalunkon helytelenül csoportosított ételeket tálalunk. A lelki tisztaságra törekvő egyének tartsák emlékezetükben, hogy Krisztusban van erő étvágyuk megfékezésére (73. Kézirat, 1908).

A földi történelem végéhez közeledve Noé napjaihoz hasonlóan elhatalmasodik az önzés, az erőszak és a bűnözés. Mindennek oka ma is ugyanaz – az étvágy és a szenvedélyek fokozott mértékű kielégítése. Napjainkban különösen szükség van az életmód és a szokások reformjára, hogy elkészíthessünk egy népet Krisztus eljövetelére. Maga a Megváltó figyelmezteti az egyházat: „Vigyázzatok magatokra... és váratlanul reátok ne jőjjön az a nap.”

Az egészségügyi reform tárgyát meg kell értenünk annak érdekében, hogy fel tudjunk készülni az előttünk álló eseményekre. Az Úr művének ez a területe nem kapta meg a hozzá méltó figyelmet, és a hanyagság nagy veszteséget okozott. Kimagasló hely illeti meg e tárgyat. Ne vegyük félvállról, és ne tekintsük jelentéktelen tréfának ezt a kérdést. Ha az egyház komolyabb érdeklődést mutatna a reform iránt, jóra való befolyása sokkal nagyobb lenne.

Milyen fontos az agy tisztasága és a test betegségektől való megóvása azok számára, akik az Úr eljövetelét várják, akik elhívattak az Úr szőlőskertjének munkásaiként, és akik igyekeznek alkalmassá válni az örökkévaló országban betöltendő helyükre (Dátumozatlan kézirat, 9).