A szombat a hűség jele a világ előtt. – A felhőoszlopból Jézus szólt Mózesnek: „Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az énközöttem és tiköztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek” (2Móz 31:12-13). A szombat Istentől kapott jel – a Teremtő és teremtményei közötti kapcsolat jele. A hatnapos teremtésnek és Teremtőnk hetednapi megnyugvásának emlékünnepét szentként és az Úr rendelései szerint megtartva, a zsidóknak be kellett mutatniuk a világ előtt hűségüket az egyedül igaz Isten, a világegyetem Ura iránt.

Az igaz szombat megtartásával a keresztényeknek hűséges bizonyságot kell tenniük a hamis Istenektől megkülönböztetett igaz és élő Isten ismeretéről, mert a szombat Ura az egek és a föld Teremtője, aki minden Istenek felett magasztaltatik.

„Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az tinéktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott” (14-17. versek) (122. Kézirat, 1901).

Korai tanács a szombat és a gyerekek kapcsán. – Előfordul, hogy szombatünneplők gyermekei megszentségtelenítik Isten házát és megrontják a szombatot. Szaladgálnak az épületben, játszanak, beszélgetnek és kimutatják gonosz vonásaikat azokon az összejöveteleken, melyeken a szentek összegyűltek Isten imádására és dicsőítésére a szentség szépségében. Azt a helyet, melynek szentnek kell lennie, ahol szent csöndességnek, tökéletes rendnek, tisztaságnak és alázatnak kell uralkodnia, tökéletes Babilonná és olyan hellyé teszik, ahol a zűrzavar, rendetlenség és rendezetlenség az úr. Ez máris elegendő ahhoz, hogy kizárjuk Istent összejöveteleinkről, és felszítsuk haragját, hogy ne támogassa Izrael seregeit ellenségeivel vívott harcaiban.

Isten nem adott győzelmet a .... összejövetelen. Hitünk ellenségei diadalmaskodtak. Istennek nem tetszett a dolog. Házát Babilonná tették, és ez felgerjesztette haragját. ...

Mindenekelőtt gyermekeitekről gondoskodjatok szombatnapon. Ne engedjétek, hogy megrontsák, mert akkor ti magatok éppúgy megrontjátok azt! Amikor eltűritek, hogy gyermekeitek játszanak szombaton, Isten törvényszegőkként tekint le rátok, mert megrontjátok szent napját (3. Kézirat, 1854).

Szilaj zajongás és zűrzavar. – Járuljatok az asztalhoz léhaság nélkül. A szilaj hangoskodás és vetélkedés a hétköznapokon sem megengedhető, de szombatnapon mindenki kiváltképp őrizze meg a csendet. Hangoskodó követelőzés soha ne legyen hallható, de szombaton semmiképpen nem engedhető meg. A szombat Isten szent napja, amelyet megszentelt és elkülönített teremtői munkájának megünneplésére (57. Kézirat, 1897).

A szórakozás keresése. – Az önmagukat hetednapi adventistáknak vallókhoz szólok! Elmondhatjátok-e magatokról, hogy rendelkeztek az élő Isten pecsétjével? Elmondhatjátok-e, hogy az igazság megszentelt benneteket? Mint nép nem adtuk meg a törvénynek a neki kijáró tiszteletet. Veszélyben vagyunk, ha saját kedvtelésünket űzzük szombatnapon (258. Levél).

Nem a szórakozás, úszás és labdázás napja. – Isten szeretné, ha minden ajándékát értékelnénk. Figyeljünk oda mások szükségleteire! A bibliai igazságok nemcsak a mi javunkra adattak, hanem hogy másoknak is továbbadjuk őket. Igyekezzünk jó benyomást tenni az emberekre! Kedves szavakkal készítsük elő az utat arra, hogy az igazság gazdag folyamokban áradhasson mások szívébe!

Krisztus minden csodája jelentőségteljes volt. Példájával bemutatta a világnak, hogy miközben szombaton hatalmas munkát kell végezni az emberiség szenvedéseinek enyhítésére, a hétköznapi munkától tartózkodni kell. A szórakozásra, labdázásra és úszásra semmi szükség nem volt. Mindezek az Isten által megszentelt nap bűnös elhanyagolásából adódnak. Krisztus nem hatalmának érzékeltetésére vitt véghez csodákat, hanem hogy szembeszálljon a szenvedő emberiséget sújtó Sátánnal. Krisztus azért jött világunkba, hogy enyhítsen a Sátántól kínzott szenvedők nyomorán (252. Levél, 1906).

Mosogatás szombaton. – Megkérünk mindenkit, hogy amennyiben elkerülhető, ne mosogassák el edényeiket szombaton! A szent napon végzett felesleges munka megbecsteleníti Istent. Nincs abban semmi következetlenség, ha az edényeket mosatlanul hagyjuk a szombat végéig, ha egy mód van rá. Ez így helyes (104. Levél, 1901).

A szolgálat napja. – Az imahét első szombatja komoly tevékenységben telt el. Az iskolától és „Sunnyside”-tól két csapatot és egy csónakot küldtek Dora Creekbe, hogy elhozzák az összejövetelre azokat, akik nem tudtak volna ilyen távolságot gyalog megtenni. Az emberek meghívást kaptak, hogy saját élelmüket magukkal hozva jöjjenek közénk a nap eltöltésére, és ők örömmel fogadták el a meghívást.

Némelyek igen meglepődtek azon az igyekezetünkön, hogy elhozzuk őket az összejövetelre. Azt tanulták, hogy a vasárnapünneplés többnyire fizikai tétlenségből áll, és úgy vélték, hogy mivel mi a szombatünneplést olyan fontosnak tartjuk, majd a farizeusok módján fogjuk azt megünnepelni.

Elmondtuk barátainknak, hogy a szombatünneplés dolgában Krisztus példáját és tanításait tanulmányoztuk, aki gyakran komoly gyógyító és tanító munkát végzett szombatnapon. Elmondtuk, hogy egy beteg családra felügyelő testvérnőnk éppúgy megtartja a szombatot, mint bármelyik szombatiskolai osztály vezetője, továbbá, hogy az akkori farizeusok nemtetszéssel figyelték Krisztus munkáját, és mi sem várjuk el, hogy napjaink farizeusai örömmel fogadják az Úrért végzett szolgálatunkat (The Review and Herald, 1898. október 18.).

Szent és világi tevékenységek. – A templomban szolgáló pap több munkát végzett szombaton, mint a hét bármelyik más napján. A világi jellegű munkavégzés bűnösnek bizonyult volna, de a papok munkája Isten szolgálata volt (Jézus élete, 285. o.).

Egy központi gyülekezet felelősségteljes példája. – Komoly gondolatok foglalkoztatnak ennek a gyülekezetnek az állapotával kapcsolatban. ... A mércét sok tekintetben magasabbra kell vinni ezen a helyen, mielőtt jó és üdvös befolyást áraszthatna a kívülállókra. Az igazság bemutatása gyülekezetté formálta a világból és más gyülekezetekből érkezőket, de nem mindnyájan szentelődtek meg a szájukkal megvallott igazság által...

Isten felszólítja a munkásokat ezen a misszióterületen, hogy emeljék magasba a mércét, és a szombat megbecsülése által nyilvánítsák ki rendelései iránti tiszteletüket... Erről a helyről kiadványok kerülnek ki, a munkások pedig kimennek Isten parancsolatainak a hirdetésére, ezért különösen fontos, hogy az itteni gyülekezet tanítás és példamutatás által egyaránt jó befolyást árasszon. A mércét semmiképp sem szabad olyan alacsonyra helyezni, hogy akik elfogadják az igazságot, áthágják az Isten parancsolatait, miközben azt vallják, hogy engedelmeskednek azoknak. Jobb, sokkal jobb lenne sötétségben hagyni őket, amíg az igazságot teljes tisztaságában be nem fogadhatják.

Hetednapi adventisták a figyelem középpontjában. – Emberek figyelik népünket, hogy meglássák, milyen hatást gyakorol életünkre az igazság. E világ gyermekei bölcsebbek a maguk nemében a világosság gyermekeinél. Amikor eléjük tárják a negyedik parancsolat kívánalmait, megfigyelik a hitvallók életében, hogy hogyan tesznek eleget ezeknek. A szombat hirdetőinek életét és jellemét tanulmányozva megismerik, hogy összhangban élnek-e hitvallásukkal. Az így kialakított vélemény sokak esetében nagyban befolyásolja, hogy elfogadják vagy elutasítják az igazságot. Ha népünk odaszabja életét a Biblia zsinórmértékéhez, akkor valóban a világ világossága és hegyen épített város lesz (3. Kézirat, 1885).

A szombat jelentősége és dicsősége. – Tegnap [1851. augusztus 10.] szombat volt. Értékes, csodálatos időt töltöttünk az Úrral, aki eljött közénk. Isten dicsősége ránk áradt, mi pedig örvendeztünk benne és dicsőítettük Őt hozzánk való hatalmas jóságáért... Látomásba ragadtattam el...

Láttam, hogy keveset értünk és érzékelünk a szombat jelentőségéből és dicsőségéből, és hogy ennek felismerése még előttünk álló feladat. Láttam, hogy nem tudjuk, mit jelent a föld magaslatain járni és Jákob örökségével élni. De amikor a felüdítő késői eső eljön az Úrtól és hatalmának dicsőségétől, akkor megtudjuk, mit jelent Jákob örökségével élni és a föld magaslatain járni. Akkor jobban felismerjük a szombat jelentőségét és dicsőséges voltát. Teljes dicsőségét és jelentőségét azonban nem fogjuk megérteni mindaddig, amíg Isten hangja ki nem jelenti a velünk kötött békeszövetség szavait, amíg az Új Jeruzsálem ragyogó gyöngykapui meg nem nyílnak előttünk, és a drága Jézus örömteli és minden zenénél csodálatosabb hangja be nem tessékel bennünket. Láttam, hogy mivel megtartottuk Isten parancsolatait, tökéletes jogunk volt a városba való belépéshez. A szépséges menny lett az otthonunk (3. Levél, 1851).

1859. január 1. szombat [Battle Creek]. Prédikáció, keresztség és felszentelések. – Most kezdődik az új esztendő. Az Úr segítsége által James szombat délután felszabadultan beszélt a keresztségre való felkészülésről és az Úrvacsorán való részvételről. A gyülekezet készséggel fogadta az üzenetet. A szünetben mindenki a vízhez jött, ahol heten követték az Urat keresztségben. Hathatós és mély, érdeklődést keltő esemény volt ez. Két kis tizenegy év körüli test-vérnőt kereszteltek. Egyikük, Cornelia C., azért imádkozott a vízben, hogy a kereszteltek megőrizhessék magukat bűntelenül a világtól.

Este a gyülekezet követte az Úr példáját, és megmosta egymás lábát, majd részesült az úrvacsorában. Örvendezés és sírás hangja járta át a házat. A hely megtelt áhítattal és dicsőséggel az Úr jelenlététől (5. Kézirat, 1859).

1859. január 8. szombat [Otsego]. Érkezés szánon, majd beszéd. – Szent szombat napja van. Dicsőítsük és magasztaljuk Istenünket! Négy mérföldet utaztunk Ostegoig Leighton testvér szánján. Nagyon hideg volt. Alig tudtuk kényelembe helyezni magunkat. A gyülekezeti helyiség sem volt túl meleg. Mindnyájan fáztunk, és idő kellett hozzá, hogy átmelegedjünk. Loughborough testvér prédikált az ítéletről, majd én szóltam néhány szót, nem túl felszabadultan, végül a jelenlévők örömmel osztották meg tapasztalataikat (5. Kézirat, 1859).

1859. március 5. szombat [Battle Creek]. Otthon maradt férjét ápolni. – Ma nem vettem részt az összejövetelen. Férjem beteg volt, és mellette maradtam. Az Úr meglátogatott és megáldott minket ma reggel. Szokatlanul önfeledten imádkoztam. John Andrews testvér prédikált kétszer. Nálunk töltötte az estét és az éjszakát. Nagyon örültünk látogatásának (5. Kézirat, 1859).

1859. március 19. szombat [Battle Creek]. Istentisztelet, majd otthon olvasás a gyermekeknek. – Részt vettem a délelőtti össze-jövetelen. Loughborough testvér prédikált nagy szabadsággal a halottak alvásáról és a szentek örökségéről. Délután otthon maradtam és olvastam a gyermekeimnek [Adelia Pattern több éven át dolgozott asszisztensként a White család otthonában. Az 1863-ban elhunyt Henry N. White életéről szóló írásában a következő feljegyzést tette Ellen White gyermekeivel való bánásmódjáról: „Anyjuk számos éven át sok időt szánt arra, hogy szombatonként erkölcsi és vallásos tárgyú írásokat olvasson fel nekik, mely írásoknak egy része nemrégiben kiadásra is került Szombatnapi olvasmányok címmel. Még mielőtt a gyermekek olvasni tudtak volna, anyjuk megszerettette velük a hasznos olvasmányokat. Szombatnapi szabadidejükben, amikor nem voltak istentiszteleten vagy szombatiskolán, sok-sok órát töltöttek jó könyvek tanulmányozásával” – Appeal to youth, 9. o.], majd bátorító levelet írtam Newton testvérnek és feleségének a lelki életről. Este részt vettem az úrvacsorán és a lábmosáson, de nem voltam olyan felszabadult, amilyen ilyen alkalmakkor lenni szeretek (5. Kézirat, 1859).

1859. április 9. szombat [Convis, Michigan]. Fogadták és a gyülekezetbe kísérték. – Korán keltem és mintegy 12 mérföldet tettem meg kocsival, hogy Convisban találkozhassam a szentekkel. Az út felfrissített. Brackett testvérék meghívtak magukhoz. Ők kísértek a gyülekezeti helyre, ami két mérföldre volt otthonuktól. A szombatünneplők kis csoportja egy tágas és kényelmes iskolaépületben gyűlt össze. James felszabadultan beszélt az egybegyűltekhez, majd én is szóltam néhány szót. Az összejövetel körülbelül délután két óráig tartott. Szinte mindenki bizonyságot tett az igazságról. Vacsora után, a szent nap utolsó óráiban üdítő imaalkalomban volt részünk. Mielőtt imára térdeltünk, James beszélgetett a gyerekekkel (6. Kézirat, 1859).

1859. április 23. szombat [Battle Creek]. Gyülekezeti részvétel és családi vendéglátás. – Brackett és Lane testvérnő, az utóbbi lánya, valamint Scott és Smith testvérnő eljöttek Convisból a Battle Creek-i összejövetelre. A vendégek nálunk ebédeltek. [A későbbi években Mrs. W. C. White a következő feljegyzést tette a White család szombati étkezéseiről (1949. október 16.): „Több mint egy évig éltem egy háztartásban White testvérnővel, sokat voltam otthonában, és több mint húsz éven át kísértem őt utazásai során. Azt a kérdést intézték hozzám, hogyan történtek a szombatnapi étkezések a White családnál. Az előkészületi napon minden ételt elkészítettek szombatra. Szombaton meleg reggeli és meleg ebéd volt, melyet közvetlenül étkezés előtt melegítettek fel. Minden szükséges előkészületet időben megtettek, de White testvérnő soha nem tartotta szombatrontásnak az olyan feladatok elvégzését az alapvető kényelem érdekében, mint például a begyújtást a ház befűtéséhez vagy az étel felmelegítéséhez”.] Az összejövetelek egész nap érdekesek voltak. Waggoner testvér prédikált délelőtt. Jó beszédet tartott. A szünetben négyen megkeresztelkedtek – Hide testvérnő, Scott testvérnő, Agnes Irving és Pratt testvér. A délutáni összejövetel nagyon érdekes volt. Férjem soha nem szólt ennél szabadabban. Az Úr Lelke volt jelen az összejövetelen. Az Úrtól én is szabadságot kaptam a buzdító beszédre. Este az Úr házának rendeléseiről volt szó. Az alkalom ünnepélyes és érdekes volt, de én nem tudtam elmenni, mert nagyon fáradt voltam (6. Kézirat, 1859).

1872. július 20. szombat [Denver]. Sétált, írt és olvasott. – Csodálatos reggelünk van. Az Úr nyugalomnapja van, melyet meg szeretnénk tartani, hogy Isten elfogadhassa törekvéseinket és lelkileg felüdülhessünk. Kimentünk, hogy keressünk egy csöndes helyet a ligetben, ahol imádkozhatunk és olvashatunk, de nem jártunk sikerrel. Vallási témákról beszélgettünk. Írással és olvasással töltöttük a napot (4. Kézirat, 1872).

1873. április 12. szombat [Battle Creek]. Sok misszionáriust látogatott meg. – Délelőtt férjem szólt az egybegyűltekhez. Én otthon maradtam, mert nem éreztem magam elég jól ahhoz, hogy részt tudjak venni az alkalmon. A délutáni összejövetelen ott voltam...

Az Istentisztelet után meglátogattam Ella Beldent. Csodálatos időt töltöttünk együtt imádságban. Ezután meglátogattam W. Salisbury testvért és testvérnőt, akikkel szintén csodálatos imaalkalmunk volt . A testvér és a testvérnő csatlakozott hozzám az imádságban. Mindhárman éreztük az Úr áldását. Majd elmentem az idős Morse házaspárhoz. ... Meglátogattam Gardner testvért és testvérnőt is.   A férj közeledik vándorútja befejezéséhez. A betegség nagyon legyöngítette. Kitörő örömmel fogadott. Közösen imádkoztunk. A szenvedő házaspár szíve vigasztalást és áldást nyert (6. Kézirat, 1873).

1873. május 17. szombat [Battle Creek]. Lovagoltak, majd lepihentek. – Kihajtottunk a néhány mérföldre lévő tölgy ligetbe. Pihentünk egy órát. Aludtunk egy kicsit. ... Hazatérés előtt imádkoztunk. Délután elmentünk az összejövetelre (7. Kézirat, 1873).

1873. június 21. szombat [Washington, Iowa]. Írt Krisztus szenvedéseiről. – Csodálatos napunk van, meglehetősen meleg. Vizes borogatást kaptam, s ez jót tett. Írtam tizenöt oldalt Krisztus szenvedéseiről. A téma nagyon lekötött. Wheeler, Hester és Van Ostrand testvérek elmentek az összejövetelre. Esőre állt az idő. Összehívtam a családot és felolvastam nekik az írásomat. Mindenki érdeklődéssel figyelt (8. Kézirat, 1873).

1873. szeptember 12. péntek [Walling Mills]. Egy nem adventista érkezése. – Kevéssel naplemente előtt érkeztünk haza. Levelek érkeztek Canright testvértől, Mary Gaskilltől és Daniel Bourdeau-tól a tábori összejövetellel kapcsolatban. Otthonunkban találtuk John Cransont. Sajnáltuk, hogy éppen szombaton látogatott meg minket. Nem szeretünk olyan vendégeket fogadni szombaton, akik nem tisztelik Istent és az általa megszentelt napot (11. Kézirat, 1873).

1873. november 8. szombat [úton Coloradóból Battle Creek felé]. Bánkódva utazik szombaton48 [lásd Bizonyságtételek, 6. köt. 360. o.]. – Jól tudtunk pihenni a kocsin éjjel. Nem akartunk helyet foglalni ma reggel a kocsira, de az Isten művével kapcsolatos körülmények megkívánták jelenlétünket a Generál Konferencián. Nem késlekedhettünk. Ha saját ügyünkben utaznánk szombaton, azt a negyedik parancsolat megrontásának éreznénk. Nem elegyedtünk bele hétköznapi beszélgetésekbe. Igyekeztünk megtartani az áhítatos lelkületet, és élveztük Isten jelenlétét, miközben mélységesen bántuk, hogy utazásunk éppen szombaton vált szükségessé (13. Kézirat, 1873).

1893. február 4. [Ausztrália, Sydney]. Beszédet tartott reggel, hajón utazott délután. – Kocsin érkeztünk a gyülekezetbe Sydney-ben. A Zsidókhoz írt levél tizenegyedik fejezetéről szóltam a hit témája kapcsán. Az Úr megerősített kegyelme által. Éreztem az Úrtól nyert erőt és áldást. A Szentlélek nyugodott meg rajtam. Nagy mértékben kaptam testi és lelki erőt egyaránt...

Délután kettőkor hajóra szálltunk, hogy megkezdjük az utazást, melytől régóta tartottunk. Poggyászainkat már pénteken elhelyezték. Nagyon nem szeretjük a szombaton való utazást, de az üzenetet továbbítani kell a világnak. Gondolatainkat és szívünket felemelhetjük Istenhez, és elrejtőzhetünk Jézusban. Amikor nem tudjuk kézben tartani ezeket a dolgokat, mindent mennyei Atyánkra kell bíznunk. Ha Istenbe vetjük bizodalmunkat, Ő megsegít (76. Kézirat, 1893).