Az Úr munkásainak tisztának, egyenesnek, együtt érzőnek, gyöngédnek és udvariasnak kell lenniük. Van valami vonzó az udvarias emberek viselkedésében. A kedves szavak, tekintetek és az előzékeny magatartás felbecsülhetetlen értékű. Az udvariatlan keresztények másokkal való nemtörődöm viselkedése azt bizonyítja, hogy nincsenek egységben Krisztussal. Az udvariatlanság és a Krisztussal való egység kizárják egymást.

Minden kereszténynek olyannak kellene lennie, mint amilyen Krisztus volt földi életében. Krisztus a példaképünk, nemcsak makulátlan tisztaságával, hanem türelmes, gyöngéd és megnyerő viselkedésével is. A kötelességet és igazságot nézve sziklaszilárdan állt, mégis mindig kedves és udvarias volt. Élete a valódi udvariasság tökéletes példája. Mindig vigasztaló szóval és kedves tekintettel fordult a szegények és elnyomottak felé.

Jelenléte tisztább légkört vitt az otthonokba, élete kovászként hatott a társadalmi élet területein. Ártalmatlanul és romlatlanul járt-kelt a tudatlan, durva, udvariatlan emberek, a vámszedők, a bűnös szamaritánusok, a pogány katonák, a bárdolatlan szegények és a vegyes sokaság között. Amikor fáradt és nehéz terheket hordozó emberekkel találkozott, intézett hozzájuk egy-egy bátorító szót. Megosztotta terhüket, és elismételte nekik a természetből tanult leckéket Isten jóságáról és szeretetéről.

Igyekezett reményt önteni a legdurvább lélekbe is. Eléjük tárta annak bizonyosságát, hogy bűntelenekké és ártatlanokká válhatnak, és olyan jellemet érhetnek el, mely Isten gyermekei közé sorolja őket.

A hitetlenekért végzet szolgálatok. – Zsidó származásának ellenére Krisztus nem fordult el a szamaritánusok társaságától, s ezzel semmibe vette nemzete farizeusi szokásait. A farizeusi előítéletek ellenére Jézus elfogadta e megvetett nép vendégszeretetét. Az ő házaikban aludt, egy asztalnál evett velük az általuk elkészített és felszolgált ételből. Tanított utcáikon, és a legnagyobb kedvességgel és tapintattal fordult feléjük.

Jézus megtisztelt vendégként ült a vámszedők asztalánál, ahol együttérzésével és kedvességével bemutatta, hogy milyen fontosnak tartja az emberi méltóság értékét. Az emberek vágyakoztak bizalmának elnyerésére. Szavai áldott, életadó erőt jelentettek szomjas lelküknek. Új vágyak születtek meg a társadalom kivetettjeiben, és új élet lehetősége tárult fel előttük.

Az evangélium ereje. – Krisztus szeretete meglágyítja a szívet, és lecsiszol minden durvaságot a jellemről. Tanuljuk meg tőle, hogyan kapcsolhatjuk össze a tisztaság és egyenesség tudatos komolyságát kedvességgel és vidámsággal. A kedves és udvarias keresztény a lehető legnagyobb érv az evangélium szolgálatában.

Némely hitvalló keresztény viselkedéséből annyira hiányzik az udvariasság és kedvesség, hogy munkájukról rossz hírek keringenek. Lehetséges, hogy őszinteségükhöz és egyenességükhöz nem fér kértség, de ezek nem pótolhatják a kedvességet és udvariasságot. Az ilyeneknek meg kell érteniük, hogy a megváltási terv alapja az irgalom, mely az emberi természet keménységeinek és durvaságainak meglágyítására szolgál. Ki kell művelniük magukban azt a ritka keresztény udvariasságot, mely mindenki irányába kedvessé és előzékennyé teszi az embert. A keresztény legyen éppannyira együtt érző mint igaz, éppannyira szánakozó és udvarias, mint őszinte és becsületes.

A világ fiai tanulmányokat folytatnak az udvariasságról, hogy a lehető legvonzóbbá tehessék magukat. Tanulnak az öltözködésről és a magaviseletről, hogy jelentős befolyást gyakorolhassanak kapcsolataik során. Ennek elérése érdekében előhívják legnagyobb ismereti és adottságbeli képességeiket. „E világnak fiai eszesebbek a világosság fiainál a maguk nemében.”

Életetek során találkozni fogtok nehéz sorsú emberekkel. Küzdelem, nélkülözés és kilátástalanság nehezíti terhüket. Ha a nehézségeket fájdalom és betegség tetézi, életük szinte elviselhetetlenné válik. Nem tudják, hová forduljanak enyhülésért gondterheltségükben és nyomorukban. Amikor ilyenekkel találkoztok, segítsetek nekik teljes szívvel. Isten szándéka nem az, hogy gyermekei elkülönült életet éljenek. Ne feledjétek, hogy Krisztus éppúgy meghalt ezekért a nyomorultakért, mint értetek. Legyetek szánakozók és udvariasak a velük való bánásmódotokban. Ez utat fog nyitni megsegítésükre, bizalmuk elnyerésére, és arra, hogy reményt és bátorságot öntsetek beléjük.

Krisztus kegyelme megváltoztatja a teljes embert. – Az apostol felhívása így szól: „Hanem amiképp szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben, mert meg van írva: szentek legyetek, mert én szent vagyok.” Krisztus kegyelme megváltoztatja a teljes embert: finommá teszi a durvát, gyöngéddé a nyerset és bőkezűvé az önzőt. Féken tartja az indulatokat és a beszédet. Munkája udvariasságban és a testvérek egymás iránti gyöngédségében nyilvánul meg kedves, bátorító szavakon és önzetlen cselekedeteken keresztül. Angyali jelenlét jellemzi az ilyen otthont. Az élet édes illatot áraszt, mely szent tömjénként száll fel Istenhez.

A szeretet kedvességben, gyöngédségben, elnéző türelemben és hosszútűrésben nyilvánul meg. Az arckifejezés megváltozik, és mennyei békesség olvasható le róla. Alaptermészetté vált gyöngédség és emberfeletti szeretet mutatkozik meg az ember életében. Az ember az Isteni természet részesévé válik. Krisztust megtiszteli a jellembeli tökéletesség. Ezeknek a változásoknak a tökéletesedése során az angyalok kitörő éneket énekelnek. Az Atya és Krisztus örvendeznek az Isteni hasonlatosság mintájára alakuló lelkek láttán.

Nyájas hangvétel és helyénvaló nyelvhasználat. – Hozzá kell szoktatnunk magunkat a nyájas hangvételhez; a tiszta, helyénvaló nyelvhasználathoz és a kedves és udvarias szavakhoz. A kedves szavak harmatként és enyhe záporként hatnak a lélekre. A Szentírás azt mondja Krisztusról, hogy kegyelem áradt ajkaira, hogy „erősítse a megfáradtakat beszéddel”. Az Úr felszólít, hogy „a ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen”, hogy „tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek.”

Találkozni fogtok nyers és udvariatlan emberekkel, de emiatt ti magatok még ne legyetek kevésbé udvariasak. Aki igyekszik megőrizni saját önbecsülését, vigyázzon, hogy közben ne sértse meg szükségtelenül a másokét. Ezt a szabályt a legbalgábbak és legcsiszolatlanabbak irányában is szentül be kell tartanunk.

Nem tudhatjátok, hogy mi Isten szándéka ezekkel a látszólag kevésbé ígéretes emberekkel. A múltban már előfordult, hogy nagy szolgálatot bízott az ilyen, nem sokat ígérő és nem túl vonzó emberekre. A Szentlélek a szíven munkálkodva életerős lendületbe hozott minden képességet. Ezekben a durva és csiszolatlan kövekben az Úr drága anyagot láthat, mely még kiállja a vihar, a hőség és a hányattatás próbáját. Isten nem úgy lát, mint az ember. Ő nem a látszat alapján alkot véleményt, hanem a szívet vizsgálja, és igazság szerint ítél.

Önmagunkról megfeledkezve, figyeljünk szüntelen mások megvidámítására. Enyhítsünk terheiken gyöngéd, kedveskedő cselekedetekkel és önzetlen szeretettel. Az otthonban kezdődő és az otthontól távol is megmutatkozó előzékeny udvariasság nagyban hozzájárul az élet boldogságához, míg hiánya sok-sok szomorúsághoz vezet.