Látomásban láttam, hogy a dohány szennyes gyom, melynek használatát kerülni kell, és teljesen fel kell hagyni vele. ... Isten nemtetszéssel tekint azokra, akik nem teszik ezt. Az ilyenek nem nyerhetik el az élő Isten pecsétjét (5. Levél, 1851). [James White a The Review and Herald 1870. november 8-i számában a látomás idejét 1848 őszére helyezi. Lásd Bevezetés!]

A tisztaság hiányát láttam a szombatünneplők körében. ... Láttam, hogy Isten egy különös népet tisztít meg a vele való találkozásra. Tiszta és szent népében örömét leli majd. Láttam, hogy a tábort meg kell tisztítani, máskülönben Isten arra haladva meglátja Izrael tisztátalanságát, és nem kíséri el népét az ellenségeivel vívott csatákba. Nemtetszéssel fordulna el tőlünk, ellenségeink pedig diadalt ülnének felettünk. Ott maradnánk erőtlenül és megszégyenülten.

Láttam, hogy Isten nem tartja kereszténynek a rendezetlen és tisztátalan személyeket. Nemtetszéssel figyeli őket. Testünket és lelkünket Jézusnak szeplő nélkül kell az Atya elé tárnia, és ha nem vagyunk tiszták személyünkben, akkor ezt Jézus nem tudja megtenni.

Láttam, hogy a szentek lakásait tisztán és rendben kell tartani, mentesen minden piszoktól, szennytől és tisztátalanságtól. Láttam, hogy Isten házát megszentségtelenítették a gyermekeikkel nem törődő szülők, valamint az ott található rendetlenség és tisztátalanság. Láttam, hogy ezekkel kapcsolatban nyílt dorgálásra van szükség, és ha az igazság hitvallóinak valamelyike nem változtat a helyzeten azonnal, ki kell zárni a táborból...

Az étvágy és a megfelelő táplálék. – Azután láttam, hogy a bűnös étvágyat meg kell tagadni, hogy nehéz ételeket nem szabad készíteni, és hogy az étvágy kielégítésére költött pénzt Isten kincstárába kellene helyezni. Ott hatékony eszközzé válna, az önmagukat megtagadók pedig kincset gyűjtenének a mennyben. Láttam, hogy Isten tisztogatta népét.

A büszkeséget és bálványokat félre kell tenni az útból. Láttam, hogy a nehéz étel árt a testi egészségnek, rongálja a szervezetet, az értelmet, és felesleges kiadásokkal jár.

Láttam, hogy sok beteg a maradék soraiban az étvágy kényeztetése révén vált beteggé. Ha jó egészségnek szeretnénk örvendeni, akkor különös gondot kell fordítanunk az Istentől kapott életünkre. Meg kell tagadnunk egészségtelen étvágyunkat, kevesebb finomított ételt, és helyette rostos, zsiradék nélkül készített ételt kell ennünk. Ha így étkezve ültök az asztalnál, akkor szívből kérhetitek Isten áldását ételetekre. A rostos és tápláló ételekből erőt meríthettek. Isten örömmel adja rá áldását, ti pedig élvezhetitek jó hatását.

Láttam, hogy Salamonhoz hasonlóan kell imádkoznunk – „...táplálj engem hozzám illendő [megfelelő] eledellel” (Péld 30:8), és imádság után ezt meg is kell valósítanunk a gyakorlatban. Fogyaszszunk egyszerű, tápláló és zsiradékmentes ételeket. Az ilyen ételek táplálóak lesznek számunkra.

Egyes szombatünneplőknek a hasuk az Istenük. Nehéz ételek beszerzésére költik pénzüket. Láttam, hogy ha az ilyenek nem tanulnak meg uralkodni étvágyukon és Isten dicsőségére táplálkozni, át kell menniük a nélkülözés nyomorúságának tapasztalatán – ha egyáltalán még üdvözülhetnek. Kevesen táplálkoznak Isten dicsőségére.

Hogyan kérhetik Isten áldását a zsiradékkal teli tortát és pitetésztát fogyasztva, ugyanakkor Isten dicsőségét tartva szem előtt? Együnk és igyunk Isten dicsőségére (3. Kézirat, 1854)!