Jelentés a szanatórium egyházi iskolájának bizottsági üléséről – Kalifornia, Elmshaven, 1904. január 14.

Ellen White hozzászólása:

Az évek során sok utasítást kaptam a szilárd otthoni nevelés jelentőségéről. Igyekeztem leírni és megosztani másokkal is a felszólítást. Egyik nyomtatásra váró kötetemben (Nevelés) meglehetősen sok kiegészítő írás olvasható majd a gyermeknevelésről.

Azok, akik fel akarják vállalni a szülői felelősségkört, először gondolják át, hogy tudnak-e majd helyénvaló befolyást árasztani leendő gyermekeikre. Az otthon egyaránt szolgál családi gyülekezetként és családi iskolaként. Az otthon légkörét olyan lelkiségnek kell áthatnia, hogy minden családtag, szülők és gyerekek egyaránt, áldást és erősítést meríthessenek egymással való kapcsolatukból.  A mennyei befolyás nevelő hatású. Az ilyen befolyás felkészíti a gyermekeket a mennyei iskolába való belépésre.

Az édesanyák tanítsák kicsinyeiket bölcsen a gyermekkor korai éveiben. Ha erre minden anya képes lenne, és rászánná az időt a korán elsajátítandó leckék tanítására, akkor minden gyermek megmaradhatna az otthon iskolájában nyolc, kilenc, vagy tíz éves koráig.

A házasságra lépők közül azonban sokan nem ismerik fel az anyasággal együtt járó szent kötelezettségeket. Sokakból igen-igen hiányzik a fegyelmező erő. Sok otthonban nagyon kevés a fegyelmezés. A gyermekek kedvükre csinálhatnak bármit. Az ilyen gyermekek ide-oda lézengenek, és senki nincs körülöttük, aki képes lenne helyesen vezetni őket, aki bölcs tapintattal ránevelné őket szüleik megsegítésére, és lefektetné az alapot jövőbeni oktatásukhoz. Szomorú sorsa van az ilyen kedvezőtlen körülmények között élő gyermekeknek. Ha nem kapnak lehetőséget megfelelő nevelésre az otthonukon kívül, sok olyan kiváltságtól megfosztják őket, amelyekhez pedig minden gyermeknek joga van. Ezt a világosságot tárta elém az Úr.

Azoknak, akik nem képesek megfelelően nevelni gyermekeiket, soha nem lett volna szabad felvállalni a szülői kötelezettségeket. Helytelen döntésük azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene hozzásegítenünk ezeket a kicsinyeket a jellemformáláshoz. Isten azt kívánja tőlünk, hogy kezeljük érzékenyen az ilyen jellegű problémákat.

Egyházi iskolák építése a szanatóriumok mellé. – Minden szanatóriumunkban magasra kell emelnünk a mércét. Csak olyan orvosok, vezetők és kisegítők csatlakozzanak ezekhez az intézményekhez, akik rendben vezetik saját otthonaikat. A gyereknevelés olyan befolyással bír, mely meglátszik minden szanatóriumi dolgozón. Isten azt akarja, hogy ez a befolyás megújuláson menjen keresztül, és ez kellő odafigyeléssel el is érhető. Az édesapa és az édesanya szenteljen külön figyelmet gyermekei tanítására. Jól tudjátok, hogyan élnek a családok ezen a domboldalon. A betegek is látják ezt. Az Úr szégyenletesnek tartja, hogy a kisgyermekeket nem veszi körül a kellő befolyás. Mindenkinek adni kellene valami hasznos feladatot. Ha az édesapa nem ér rá velük foglalkozni, az édesanyát ki kell képezni tanításukra.

Amióta itt vagyok, azt a világosságot adja nekem az Úr, hogy egy iskola építése szolgálná a legnagyobb hasznunkat. Nem gondoltam arra, hogy a legkisebbek is járjanak iskolába. Az iskola viszont igen fontos lenne azok számára, akik tanítható korban vannak, és akiknek szüksége lenne egy tanító fegyelmező befolyására. Azért vezetünk iskolát, mert a világi iskolákban nem tanítják Isten Igéjét. Tanító testvérünk [Anthony] teljességgel alkalmas erre a munkára és az Ige tanítására. Erre a feladatra alkalmazták őt, és ha zavartalanul engedik dolgozni, érdemes ebben a munkakörben hagyni.

Fiatalabb gyermekek iskoláztatása. – El kell végeznünk ezt a munkát a családokért, illetve a hét, nyolc és kilenc éves gyermekekért. Szükségünk lesz egy alacsonyabb osztályra, ahol ezek a gyermekek tanulhatnak. Az iskolában megtanulhatják azokat a dolgokat, melyeket az iskolán kívül általában nem tanulnak meg.

Nos, úgy látszik, hogy a kérdés ezekkel a gyermekekkel kapcsolatban merül fel. Szeretném megtudni minden szülőtől, hogy melyikük tökéletesen elégedett gyermekeivel úgy, ahogyan vannak, anélkül, hogy olyan iskolába küldené őket, ahol bibliai leckéket és rendet tanulnak, fegyelmezésben részesülnek és lekötik figyelmüket valamilyen foglalatossággal. Szerintem egyiküknek se lesz ellenvetése, ha igazán megértik szándékunkat.

A korábbi tanács értelmezése. – De amikor meghallottam az ellenvetést, hogy a gyermekek tíz éves korukig nem mehetnek iskolába, el akartam mondani nektek, hogy amikor ezt a világosságot tárta elém az Úr, még nem voltak hetednapi adventista iskolák. Először meg kell tanulniuk a helyes magaviseletet, hogy amikor iskolába mennek, ne vezethessék őket rossz irányba. A világi iskolákban folyó gonoszság szinte felfoghatatlan.

Ez tehát a helyes értelmezés. Gondolataimat erősen megzavarta a gyakran hangoztatott elképzelés: „White testvérnő ezt és ezt mondta, ezért mi pontosan így teszünk”.

Isten józan gondolkodást vár el tőlünk. A körülmények megváltoztatják a feltételeket és az összefüggéseket.

Egyházi iskola a rossz otthonvezetés helyett. – Ez egy szanatórium, melynek a lehető legjobb befolyást kell árasztania kívül és belül. Ha a vendégek meglátják az őgyelgő, semmittevő és rosszalkodó gyerekeket, az fájó lesz azok számára, akik fenn szeretnék tartani az intézmény jó hírnevét. Ezért, az Istentől kapott világosság alapján azt mondom, hogy ha van olyan család, mely nem képes nevelni, engedelmességre tanítani, fegyelmezni és irányítani a gyerekeket, akkor legjobb őket oda járatni, ahol engedelmeskednek. Vigyétek őket oda, ahol engedelmességet követelnek tőlük, mert az engedelmesség jobb az áldozatnál. Jó magaviseletet kell gyakorolni minden családban.

Isten kicsinyeit tanítgatjuk otthonainkban. Miféle nevelést adunk nekik? Szabadosak és léhák-e szavaink? Nem vagyunk-e basáskodóak? Perlekedünk és fenyegetőzünk-e, mert nem vagyunk képesek helyesen vezetni otthonunkat? Az Úr azt akarja, hogy mindezeket gondoljuk át. Minden szülő köteles feltenni a kérdést: „Hogy vannak a gyermekeim? Hol állnak lelkileg? Istennek vagy az ördögnek nevelem őket?” – Mindezeket figyelembe kell venni.

A hamarosan megjelenő könyvben sok szó lesz a gyermeknevelés fő elveiről, csecsemőkoruktól kezdve. Ha nem részesülnek fegyelmezésben, az ördög fog munkálkodni rajtuk keresztül. Valaki fegyelmezi őket, és ha ezt nem az apa vagy az anya teszi, akkor az ördög cselekszi meg helyettük. Ez így működik. Ő veszi kézbe irányításukat...

Most nem mondok többet, hogy meglássam, milyen kérdésekhez kell még hozzászólnom. Először meghallgatom az ellenérveket arra, hogy miért ne részesüljenek a gyermekek oktatásban.

Mi is megtehetnék azt, amit a testvérek Battle Creekben. Helyiségből helyiségbe vittek az árvaházban (Haskell Otthon), ahol kisgyermekek voltak öt éves kortól felfelé. A nevelőket az óvodai terv szerint képezték ki a munkára és irányításra. Volt ott egy jó adag finom szemcsés homokkupac, melynek segítségével közös munkára nevelték a gyerekeket. Noé bárkáját és a bárkába térő állatokat próbálták elkészíteni. Mindenki valami ilyesmit csinált...

A magam részéről tökéletesen bízom Peck testvérnő tanítói munkájában, de ha továbbra is ellátja ezt a feladatot – mely pontosan az, amire szükségünk van –, akkor jó lenne alkalmazni még egy tanítót. Ti hogyan látjátok?

Peck testvérnő:41 Ha megfelelő munkát akarunk végezni, és még több gyerek lesz, akkor javunkra válna még egy tanító.

White testvérnő: Gondolataim vázlatszerűen jelentek meg itt-ott. Még nem írtam le mindent ezzel kapcsolatban. Ne felejtsétek el, amit mondtam. Először értsétek meg, hogy milyen világosságot adott az Úr.

Jó képességű gyermekekről van szó. Vannak olyan gyermekek, akik öt éves korban már éppúgy taníthatók, mint mások tíz éves korukban, és képesek megérteni az édesanya által tanított leckéket.

Ami engem illet, szeretném, hogy amíg Willie gyermekei42 itt élnek, iskolai nevelésben részesüljenek. Ha hozzá tudnánk építeni az iskolához még egy tantermet ebből a célból, mindannyiunknak felelősséget kellene éreznünk ennek megvalósítása érdekében. Azok az édesanyák, akik otthon akarják tartani a gyermekeiket, mert ők maguk szeretnék tanítani őket, és képesek is erre, ezt természetesen minden ellenvetés nélkül meg is tehetik. Lehetőséget kell adni azonban mindazoknak, akik az élelmiszergyárral, a szanatóriummal és a többi vállalkozással kapcsolatban itt dolgoznak, hogy gyermekeik megfelelő oktatásban részesülhessenek. A legmagasabb színvonalra kell törekednünk.

C. L. Taylor testvér: White testvérnő, egy kérdést szeretnék feltenni a szülők felelősségét illetően egy egyházi iskolával kapcsolatban. Tegyük fel, hogy van egy nyolc éves kisfiam – tényleg van. Feleségem és én teljesen képesek vagyunk a gyermek tanítására, mert felkészültünk erre a feladatra. Tegyük fel, hogy nem akarunk eleget tenni kötelességünknek, és elhanyagoljuk, magára hagyjuk a gyermeket. Ilyenkor a gyülekezet válik felelőssé annak a munkának az elvégzéséért, melyet én is elvégezhettem volna? Ez a kérdés. Ha én képes volnék gondoskodni kisfiamról, de nem teszem, kérjem meg a gyülekezetet, hogy cselekedjen helyettem?

White testvérnő: Képesek vagytok gondoskodni róluk, de teszitek-e?

William C. White testvér: Nem akarja külön vizsgálni egyedülálló esetedet.

White testvérnő: Hegyoldalon épült gyülekezetünk felelős gyülekezet. Külső összeköttetéseink vannak, amelyeken keresztül sokaknak beszámolnak rólunk. A kérdés az, hogy egyesült erővel felépítsünk-e egy tantermet – mely nem kerül égbekiáltóan sok pénzbe –, ahol ezek a gyermekek tanítót kapnának, fegyelemben részesülnének, és előkészülhetnének a felsőbb iskolába. Ez a kérdés.

Azt mondom, hogy ezeknek a kisgyermekeknek olyan nevelésre lenne szükségük, melyet egy iskolában kaphatnának meg. Olyan személy fegyelmezésére van szükségük, aki tudja, hogyan kell bánni a különböző vérmérsékletű gyermekekkel. A tanítóknak igyekezniük kell megérttetni a gyermekekkel egymás és Isten irányában tanúsítandó kötelezettségüket. Elméjükbe kell vésni azokat az elveket, melyek alkalmassá teszik őket a felsőbb osztályokra és iskolákra.

Mindnyájan egy felsőbb iskola felé tartunk, és ha ezeket a gyermekeket nem nevelik helyes szokásokra, gondolkodásra és fegyelemre, akkor nem tudom, hogyan juthatnak el a fenti mennyei iskolába. Hová lesz a tiszteletadás, a kiművelt gondolkodásmód és hasonlók? Ezeknek mindennapos tapasztalattá kell válniuk életükben.

Munkája közben az édesanya ne szidja és fenyegesse a gyermekeket ilyen és hasonló szavakkal: „Már megint az utamban vagytok. Menjetek el előlem! Menjetek ki a házból!” Bánjon úgy gyermekeivel, ahogyan Isten is bánik idősebb gyermekeivel. Isten családja gyermekeinek nevez bennünket. Azt akarja, hogy Isten Igéjének elvei szerint tanuljunk és legyünk kiképezve, és hogy ez az oktatás a kisgyermekeknél kezdődjék. Ha az édesanya nem elég tapintatos és ötletes az emberi értelemmel való bánásmódra, akkor gyermekeit át kell adnia olyan személyek irányításának, akik fegyelmezik őket és csiszolják gondolkodásmódjukat.

Érthetően fejeztem ki magam? Willie, van még valami a könyvemben, amit most nem érintettem?

William C. White: Nem tudom, anya. Úgy találom, hogy népünk Amerikában és a világ többi részén néha nagyon nagy horderejű szabályokat alkot néhány elszigetelt kijelentésre alapozva.

A Bibliát és írásaidat tanulmányozva arra jutottam, hogy minden szabály mögött valamilyen elv áll, és hogy az elvek helyes megértése nélkül nem tudjuk jól értelmezni a szabályokat sem.

Úgy hiszem, hogy néhány, nagy viszályt szító kijelentés kapcsán abban a kiváltságban volt részünk, hogy megértsük a mögöttük húzódó elveket. Ilyen volt például a vaj fogyasztásával kapcsolatban adott tanács, és az a kijelentés, mely szerint nyolc-tíz éves korig a gyermekek kizárólagos tanítói az édesanyák legyenek. Hiszem, hogy az ilyen kijelentések tanulmányozásakor azt kell felismernünk, hogy Isten minden szabályt irgalomból és a körülmények figyelembevételével ad.

Isten azt mondta: „Amit Isten egybeszerkesztett, ember szét ne válassza.” Mégis, Krisztus elmagyarázza, hogy a válást szívük keménysége miatt megengedte Isten. Az emberek romlása miatt a válás, amely egyébként nem volt benne Isten eredeti tervében, engedélyezve lett. Úgy vélem, hogy meg kell értenünk az elveket az olyan egyedülálló kijelentések mögött, mint a vajjal vagy a gyermekek iskolába járásával kapcsolatos tanácsok.

Amikor a vajról kijelentést nyertél, az Úr megmutatta a vajfogyasztás akkori állapotát. Az emberek baktériumokkal teli vajat használtak. Sütöttek és főztek vele, és ez veszedelmes volt egészségükre nézve. De később, amikor népünk megvizsgálta az erre vonatkozó irányelveket, arra a következtetésre jutottak, hogy miközben a vaj nem a legjobb étel, mégis kevésbé ártalmas egyéb káros dolgoknál, és néhány esetben még ma is használják.

Talán ez az iskolakérdés is ilyen. Kedvező feltételek közt az édesanyának kellene tanítani őket olyan értelmes módon, mint ahogyan arról ma reggel beszámoltál. Nagyon sajnálatosnak érzem, hogy Maine-től Kaliforniáig és Manitobatól Floridáig népünk kifejezett tiltásként vette az iskolai kiváltságokra nézve azt a kijelentést, hogy a gyermekek tanítóinak nyolc-tíz éves korukig az édesanyáknak kell lenniük. Ha jól értelmezem, valójában ez a kérdésünk ma reggel.

Ha a testvérek a gyermekek javát nézve, és a szülőkhöz való igazságos nézőpontból vizsgálják a kérdést, úgy vélem, mindannyian elismerik, hogy bizonyos körülmények közt jobb, ha a gyermek részesül az iskola kiváltságaiban, mintha kimarad azokból. De itt van ez a szabály: a gyermeknek ne legyenek a szülein kívüli tanítói nyolc-tíz éves koráig. Ez lezárja a kérdést. ...

White testvérnő: Willie, ha a szülők még nem ismernék ezt a kijelentést, jobb ha itt megállsz. Azért kell megteremtenünk a feltételeket, mert nagyon sok szülők nem érezte kötelességének fegyelmezni magát...

Úgy gondolom, hogy az itt élő és előnyös helyzetben lévő emberek mindegyike tehet valamit az iskoláért mások érdekében. Részemről készséggel teszem ezt. Nem hiszem, hogy erről egyáltalán gondolkodnunk kellene. A kiadás, a kiadás, a kiadás! – [hangzik el gyakran]. Ez a gyűszűnyi kiadás említést sem érdemel.

William C. White: Mivel a gyermekeim említésre kerültek, szeretnék mondani néhány szót erről is. Ennek a megbeszélésnek a kimenetele egyáltalán nem saját gyermekeim ügye miatt foglalkoztat.    A megbeszélés eredményét a világszerte végzett munkánkkal kapcsolatban tartom nagyon fontosnak. Kezdettől fogva egészen mostanáig alapvetően nem saját gyermekeim miatt foglalkoztatott az iskola kérdése. ...

Mindenki előtt ismert, hogy Peck testvérnő mögött komoly tanítói tapasztalat áll, és hogy négy éven keresztül anyával is együtt dolgozott írásaival kapcsolatban és a Nevelés című könyv előkészítésében. Nem saját családom, és nem is csupán a St. Helena Gyülekezet javát tartottam szem előtt az iskola tervezése során.

Érdeklődésemet az iskolaminta felállításának lehetősége hívta elő. Peck testvérnő hosszú tanítói tapasztalata és az anyával való közös munkája következtében ennek az iskolának a sikerei, sikertelenségei és működési módszerei ki fognak hatni az egyházi iskolákra egész Kaliforniában és még azon is túl. Ezek a körülmények hegyen épített várossá teszik iskolánkat.

Nos, a fiatalabb gyermekeket érintő rendelkezés nem elsősorban azért csüggeszt el, mert saját gyermekeim kimaradtak a szórásból, hanem a rendelkezés könyörtelensége miatt. Ez a módszer sokat árt a fiatalabb gyermekeinknek.

A világ nagyszerű munkát végez a gyermekekért az óvoda által. Intézményeinkben, ahol mindkét szülő dolgozik, örömmel küldenék gyermekeiket óvodába. Meggyőződésem, hogy sok gyülekezetünknek sok áldást jelentene egy megfelelően vezetett, naponta néhány órán át működő óvoda. Anya, semmi olyat nem találtam tanításaidban, népünkhöz intézett kijelentéseidben és tanácsaidban, amely ellentétben állna ezzel. Azonban iskolaigazgatóink szabályai az ország legnagyobb részében teljesen leromboltak minden igyekezetet a gyermekóvodák létrehozására.

Van néhány példa, ahol ennek ellenére is vezetnek óvodát. Dr. Kellogg is fenntart egyet árvaiskolájában, melyet láttál és dicsértél, és néhol máshol is előfordul egy-egy belőlük. Az elmúlt nyáron Berrien Springsben is kerestek egy óvodai tanítót, ezzel némi teret adván a munka ezen ágának is, de általában tízből kilenc esetben iskolaigazgatóink szabályalkotása teljesen megsemmisíti ezt a munkát.

White testvérnő: Ezen a téren reformációra van szükség.

William C. White: És itt van ennek az iskolának a szabályalkotása is, amit mindig a te kijelentéseddel okolnak meg, miszerint a gyermek egyedüli tanítójának nyolc-tíz éves koráig az édesanyának kell lennie. Hiszem, hogy az egész világon fenntartott iskoláink érdekében kiváltságos helyzetben vagyunk a ma délelőtti értekezlet megtartása és az iskolákkal kapcsolatos munkát megalapozó elv tanulmányozása miatt.

White testvérnő: Igen, iskolánknak jó példával kell előállnia az emberek előtt. Soha nem találhattok jobb lehetőséget annál, mint hogy a kisebb gyerekek is Peck testvérnő felügyelete alá kerüljenek. Valamilyen módon keveredniük kell.

A tanteremmel kapcsolatban, amire szükség van, nem tudom melyik lenne a jobb, ha közvetlenül kapcsolódna az épülethez, vagy ha különálló lenne. Számomra úgy tűnik, hogy különálló is lehetne. Nem tudom melyik lenne a jobb. Ennek előnyeit és hátrányait át kell gondolni. Talán Peck testvérnő tudná a legjobban eldönteni a kérdést...

C. L. Taylor: Már beszéltünk arról, hogy a gyülekezeti iskola nem lehet áldására a közösségnek, ha olyan felelősséget vállal magára, melyet maguk a szülők is elhordozhatnának. Ha felvállaljuk az építést és pénzt adományozunk a munkára, teljesen mindegy, hogy csak teremről vagy különálló épületről van-e szó. De amikor olyan felelősséget veszünk magunkra, melyet a szülők is felvállalhatnának, a gyülekezeti iskola inkább átokká és akadállyá válik, mintsem áldássá. Eddig mindig csak ezt hallottam ezzel a kérdéssel kapcsolatban...

Peck testvérnő: White testvérnő! Azon töprengek, hogy mint tanítóknak vajon az a kötelességünk-e, hogy hozzásegítsük a szülőket a tisztánlátáshoz és kötelességeik felvállalásához, vagy vegyük le azokat vállukról és vigyük iskolába gyermekeiket?

White testvérnő: Ha a könyvekből, egyéb írásokból és beszédekből nem ismerték fel kötelességüket, akkor mostantól akár egészen az Úr eljöveteléig mondogathatod nekik, nem fogják magukra venni a terhet. Nincs értelme a felelősségről beszélni, ha még soha nem éreztek olyat.

Szükségünk van egy iskolára a szanatórium mellett. Az Úr feltárta előttem, hogy ahol szanatóriumunk van, iskolának is lennie kell, amelyet olyan módon kell vezetni, hogy az a szanatórium látogatóira jó benyomást tehessen. Emberek fognak ellátogatni iskolánkba, és meglátják, hogyan irányítjuk az iskola dolgait. Az iskola ne legyen távol a szanatóriumtól, hogy az emberek azt is megismerhessék.

Az iskola vezetése terén a legjobb fegyelemre van szükség. A tanulás terén a diákok nem haladhatnak saját elképzeléseik szerint. Fegyelmezésre fel kell adniuk saját útjukat. Ez olyan lecke, melyet még sok családnak meg kell tanulnia. Gyakran halljuk ezt: „Hadd tegyék, hiszen gyermekek! Majd kinőnek belőle.”

Nos, ami engem illet, mihelyt egy gondjaimra bízott gyermek toporzékolva a földre vetné magát, nem ismételné meg újra, az egyszer biztos. Nem engedném, hogy az ördög megnyilvánuljon a gyermeken keresztül és birtokba vegye azt.

Az Úr azt akarja, hogy lássunk világosan. Azt mondja, hogy Ábrahám parancsolt gyermekeinek és házanépének. Meg kell értenünk a parancsolás mibenlétét. Ha az ördögnek ellen akarunk állni, kezünkbe kell venni a munkát.

Nem tudom, hogy jutottunk-e valamire egyáltalán.

C. L. Taylor: Úgy gondolom, igen.

White testvérnő: Azért beszéltünk néhány dologról.

L. M. Bowen: Úgy hiszem, megértettük, mit kell tennünk.

Gotzian testvérnő: Az elhangzottak elgondolkodtatnak és tettekre szólítanak bennünket.

White testvérnő: Az Úr komolyan szól hozzánk. Igen, példával kell előállnunk. Már olyan sok szanatóriumunk van, amelyekhez iskoláknak kell kapcsolódnia. Ismerjük fel, hogy jó befolyást kell árasztanunk a gyerekeken keresztül...

Iskolátoknak be kell töltenie a minta szerepét. Nem alakíthatjátok napjaink iskoláihoz hasonlóan. A ti iskolátoknak olyan terv szerint kell készülnie, mely messze meghaladja a többi iskoláét. Gyakorlatinak kell lennie. A leckék ne csupán elméleti tanulmányozást jelentsenek, azokat át kell ültetni a gyakorlatba is.

C. L. Taylor: Meg vagyok nyugodva felőle, hogy mihelyt elindulunk ebben az irányban, világosságot nyerünk majd az Úrtól (7. Kézirat, 1904).