Az elmúlt huszonöt év során az Úr kinyilatkoztatta előttem a pátriárkák és próféták történelmét, életét és jellemét. A pátriárkák és próféták Istentől kapott üzeneteket tártak a nép elé, de Sátán mindig útjára indított valami gonosz hírt, nézeteltéréseket eszközölt, vagy más irányba fordította az érdeklődést, hogy megvonja a néptől az Isten által adni kívánt jót...

Napról napra éles képet kapok arról, ahogyan a reformerekkel bántak, és hogy milyen kis összekülönbözés milyen bősz érzelmeket kavart fel. Így történt ez Jézus elárulásakor, meghurcolásakor és keresztre feszítésekor is. Mindez pontról pontra tárult fel előttem (14. Levél, 1889).

Mondd meg neki [Marian Davisnek], hogy éppen most olvastam el azokat a leveleket, melyekben felsorolja az első kötet [Pátriárkák és próféták] cikkeinek kijavítandó részeit. Köszönöm a segítségét. Mondd meg neki, hogy igaza van Sedékiás szemeinek kiszúrásával kapcsolatban. Ezt óvatosabban kell fogalmaznom, és a sziklából folyó víz történetét is. Azt hiszem, hogy jobban körülírhatom a cikkek eseményeit (38. Levél, 1885).

Kedves Willie, Edson és Emma! Járjunk nagyon szorosan Istennel! Éljük úgy életünket, ahogyan majd akkor kívánnánk, amikor az ítélet megkezdődik és könyvek nyittatnak meg, és mindenki elnyeri méltó jutalmát... Kérd meg Maryt, hogy keressen nekem valamilyen könyvet az események sorrendjéről.32 Nekem nincs ilyen könyvem, és a helyi könyvtárban [Svájc, Bázel] sem kapok hasonlót (38. Levél, 1885, 8. o.).

Hányan olvasták el gondosan a Pátriárkák és próféták, A nagy küzdelem és a Jézus élete című könyveket? Szeretném, ha mindenki megértené, hogy szilárdan bízom az Istentől nyert világosságban, mert tudom, hogy a Szentlélek hatalma naggyá és dicsővé tette az igazságot, mondván: „Ez az út, ezen járjatok!” Könyveimben az igazság kap hangot, és azt az „Így szól az Úr” védőbástyája oltalmazza.

Ezeket az igazságokat a Szentlélek helyezte a szívemre, éppoly kitörölhetetlenül, mint ahogyan az Úr ujjával kőbe véste a törvényt, mely a frigyládában van, de elő fog kerülni ama nagy napon, melyen ítélet hangzik el a hazugságok atyjától származó gonoszságok és csalárd tudományok felett (90. Levél, 1906; Könyvevangélista szolgálat, 126. o.).

A szerző beszámolója, 1911. július 25. Kalifornia, szanatórium

Kedves [F. M.] Wilcox testvér!

Mostanában kaptam egy példányt A nagy küzdelem újabb kiadásából, mely a Mountain View-beli nyomdában készült. Hasonlót adtak ki Washingtonban is. A kötet megörvendeztetett. Sok órát töltöttem az olvasgatásával, és meggyőződtem arról, hogy a kiadók nagyon jó munkát végeztek.

A nagy küzdelem című könyvet többre becsülöm ezüstnél és aranynál, és szívből vágyom arra, hogy a könyv az emberek kezébe kerüljön. A kötet írása közben gyakran éreztem az angyalok jelenlétét. Sokszor éjszakai látomásban újra végignézhettem az éppen akkor írt jeleneteket, így azok élénken megmaradtak emlékezetemben.

Nemrégiben újra kellett szedni a kötet anyagát, mert a nyomdai lemezek megrongálódtak. Ez sokba került nekem, de nem panaszkodom, mert a kiadások ellenére is nagyon elégedett vagyok az új változattal.

Tegnap olvastam William C. White-nak a könyvmunkásokhoz és kiadóink vezetőihez intézett írását ezzel a kiadással kapcsolatban, és úgy gondolom, hogy helyesen és jól fogalmazott.33

Miután megtudtam, hogy újra kell szedni A nagy küzdelem c. könyvet, úgy határoztam, hogy mindent alaposan felül kell vizsgálnunk annak érdekében, hogy a többi felekezet hívei is meggyőződhessenek az Úr vezetéséről és támogatásáról, miközben a könyvet írtam.

Legjobb dolgozóink alapos vizsgálódásainak eredményeként néhány helyen változtattunk a szóhasználaton. A változtatásokat alaposan átnéztem és jóváhagytam. Hálás vagyok az Úrnak, amiért éltet, valamint erőt és szellemi tisztánlátást ad az irodalmi munka végzéséhez.

Az apostolok története című könyv előkészítésekor az Úr tökéletes szellemi nyugalomban részesített. Ha ez a könyv is elkészül a kiadásra, és az Úr úgy látja jónak, hogy elaltat, áment fogok mondani akaratára. Ha az Úr megtartja életemet, folytatni fogom az írást, és az Úr erősítése és vezetése szerint bizonyságot fogok hordozni népe gyülekezetében...

(Aláírás)

Ellen G. White

(56. Levél, 1911)