Illedelmes, szerény és vonzó. – Minden máshoz hasonlóan az öltözködésünkkel is kiváltságunkban áll kifejezni tiszteletünket Teremtőnk iránt. Isten nemcsak azt várja el tőlünk, hogy öltözetünk tiszta és egészséges legyen, hanem hogy illedelmes és vonzó is (Előtted az élet, 248. o.).

Tegyük megjelenésünket a lehető legjobbá! A szentély szolgálatában Isten a legapróbb részletekig meghatározta a szolgálatot végzők öltözetét. Ez arra tanít, hogy az Úr különleges öltözködést vár el szolgáitól. Határozott utasításokat adott Áron ruházatával kapcsolatban, mert annak jelképes értelme volt. A keresztények ruházatának is jelképesnek kell lennie. Legyünk mindenben Jézus Krisztus képviselői! Jellemezze megjelenésünket minden tekintetben az ápoltság, a tisztaság és az illendőség (Bizonyságtételek, 6. köt. 96. o.).

Krisztus a természet dolgain keresztül [virágok, liliomok] szemlélteti azt a szépséget, amelyet a Menny értékel: az egyszerű bájt, a tisztaságot, a célszerűséget, amellyel ruházatunk kivívja az Ő tetszését (A Nagy Orvos lábnyomán, 189. o.).

Az öltözet és annak elrendezése általában megmutatja viselőjének jellemét (The Review and Herald, 1900. január 30.).

Az emberek jellemét öltözékük alapján ítéljük meg. Egy szerény, kegyes nő szerényen öltözködik. Az egyszerű és illedelmes öltözet megválasztása kifinomult ízlésről és kiművelt gondolkodásról árulkodik. ... Az egyszerű és mesterkéletlen öltözetű nő annak megértését tanúsítja, hogy egy igazi nőt erkölcsi értéke jellemez. Milyen elbűvölő és érdekes az az egyszerű öltözet, melynek bája a mező virágaihoz hasonlítható (The Review and Herald, 1904. november 17.)!

Ha a világ szemérmes, kényelmes és egészséges öltözködési módot vezet be, amely megegyezik a bibliai elvekkel, akkor annak elfogadása nem változtatja meg Istenhez és a világhoz való viszonyunkat. A keresztényeknek Krisztust kell követniük, ruházatuknak összhangban kell állnia Isten Igéjével. Kerüljék a szélsőségeket. Alázatosan kövessék az egyenes utat, tekintet nélkül az elismerésre és a bírálatra, és ragaszkodjanak az igazsághoz egyszerűen azért, mert az az igazság (Bizonyságtételek, 1. köt. 458–459. o.).

Kérve kérem népünk tagjait, hogy járjanak körültekintően és gondosan Isten előtt! Csak annyiban kövessék az öltözködési szokásokat, amennyiben azok megfelelnek az egészségügyi elveknek. Testvéreink öltözködjenek egyszerűen – ahogy sokan teszik is –, ruhájuk készüljön jó minőségű, tartós és a kornak megfelelő anyagból, s ne a ruházkodás kérdése foglalja le gondolataikat! Öltözetük mindenkor legyen egyszerű, alázatos és tisztességes. Mutassanak élő példát a világ számára az Isten kegyelmének bennük lakozó szépségéről (Child Guidance, 414. o.)!

A keresztények ne törekedjenek arra, hogy magukra vonják a figyelmet a többi emberétől eltérő öltözetükkel. De ha a tisztességes és egészséges ruházkodással kapcsolatban felfogott kötelességérzetük követése miatt észreveszik, hogy nem divatosak, ne változtassák meg öltözködésüket, hogy hasonlóvá váljanak a világhoz. Tanúsítsanak nemes függetlenséget és erkölcsi bátorságot a helyes iránt, még ha az egész világ különbözik is tőlük (Bizonyságtételek, 1. köt. 458. o.).

Az igazság soha nem teszi a férfit vagy a nőt nyerssé, durvává és udvariatlanná. Az igazság kezébe veszi a bűnös és közönséges embert, elválasztja a világtól, és kifinomítja ízlését, még akkor is, ha nincstelen és tanulatlan. Krisztus fegyelmezése mellett folyamatos csiszolódás megy végbe az emberekben, mely az igazság által megszenteli őket. Ha kísértést éreznek arra, hogy befolyásukkal Krisztus helyett csak egy kicsit is a világ, büszkeség, divat és külsőségek irányába hassanak, szavaikkal fejezzenek ki ellenállást, és így megsemmisítik az ellenség erejét. „Nem a magamé vagyok” – mondják. „Áron vétettem meg, és Isten gyermeke vagyok” (26. Levél, 1900).

Szívem elszomorodott miközben láttam, hogy sok szombatünneplő adventista gondolkodása, beszéde és öltözködése világiassá válik. A nép, mely azt vallja, hogy a kegyelem utolsó üzenetét a világ elé kell tárnia, világi divatok felé vonzódik, és nagy erőfeszítéseket tesz azok követésére addig a mértékig, amíg szerintük az hitvallásuk határain belül marad. A világias öltözet annyira feltűnően jelen van népünk életében, hogy a hitetlenek gyakran tesznek ilyen megjegyzéseket: „Öltözéküket illetően nem lehet megkülönböztetni őket a világtól.” Tudjuk, hogy ez igaz, noha sok kivétel is van.

Nem kevesen vannak, akik meg akarnak felelni a világi normáknak. Szomorúan látjuk, hogy befolyásukkal másokat is példájuk követésére indítanak. Amikor látom, hogy a Krisztus nevét viselők a világiak által bevezetett divatot majmolják, fájdalmas gondolatok töltenek el. Krisztus nélküli életük mindenki számára szembeszökő. Külső díszeik mind a világiak, mind pedig a keresztények felé annak a belső szépségnek a hiányáról árulkodnak, mely nem más, mint az Isten szemében értékelt csendes és alázatos lélek szépsége. ...

Jelzi a szív állapotát. – Figyelmeztetjük keresztény testvérnőinket, hogy ne igyekezzenek a világi divat szerint készíteni ruháikat, hogy ezáltal magukra vonják a figyelmet. Napjaink hitvalló keresztény asszonyai öltözködésükkel meggyalázzák Isten házát. A pompás öltözet, az aranyláncok és cifra díszek biztos jelei a gyenge fejnek és a büszke szívnek.

Az új divat követése érdekében sok fiatal olyan kiadásokat csikar ki szüleitől, amelyet egyébként életkörülményeik nem engedhetnének meg. A szegény szülők gyermekei a gazdagokhoz hasonlóan kívánnak öltözködni. Szülők üresítik ki pénztárcáikat és pazarolják el Istentől kapott idejüket és erejüket azért, hogy a gyermekeik hiúságának megfelelő ruhákat készítsenek és alakítsanak át. Ha az anyagiakban bővölködő testvérnők nem gazdagságuk, hanem Isten iránti kötelezettségük szerint, bölcs sáfárok módjára ütemeznék kiadásaikat, akkor példájuk sokat tehetne a közénk férkőző gonosz visszaszorítása érdekében.

Sátán fondorlatai. – Sátán a háttérben állva tervezgeti a divatot, mely pazar költekezést kíván meg követőitől. Napjaink divatos áramaival határozott célja van. Tudja, hogy az az idő és pénz, melyet a divat szolgálatába állítanak, már nem használható fel nemesebb és szentebb célok érdekében. Értékes idő megy veszendőbe a mindig változó és soha ki nem elégítő divatok követése miatt. Még be sem vezették az egyiket, máris újabbat találnak ki. Ilyenkor a divat követői, hogy lépést tarthassanak a divattal, átalakítják ruhájukat. Így pazarolják el idejüket, és fordítják szinte minden energiájukat a világ dolgaira azok a megosztott szívű emberek, akik keresztényeknek mondják magukat.

Testvérnőink készséggel veszik magukra és hordozzák ezt a teljességgel szükségtelen terhet. Terheik fele a divat követése érdekében tett igyekezetükből adódik, ők mégis mohón magukra veszik az igát, mert a divat Istenét imádják. Éppannyira a fogság béklyóiban vannak, mint a valóságos rabok, de ők ezt függetlenségnek nevezik. A függetlenségnek még alapelemeit sem ismerik. Nincs saját gondolkodásuk, ízlésük és ítélőképességük.

Sátán csodálatos sikerrel igézi meg az elmét szüntelen változó divatjaival. Tudja, hogy amíg a nők elméje folyamatosan telve van a divat követése utáni lázas vágyakozással, erkölcsi érzékenységük gyenge marad, és nem képesek felismerni valódi lelki helyzetüket. Világiasak, Isten és remény nélkül valók.

Ízléses, kényelmes és tartós viselet. – Nem az ízlés és takarosság ellen szólunk. A jó ízlés a ruházkodás terén nem elvetendő vagy elítélendő. Miközben a szükségtelen fodrok, csipkék és díszek kerülendők, arra bátorítjuk a testvérnőket, hogy szerezzenek be jó minőségű, tartós ruhaanyagot. Semmit nem nyerünk azzal, ha olcsó anyagot vásárolunk. Öltözetünk legyen tiszta és egyszerű, mentes a pazar díszelemektől.

A társadalom díszei lesznek azok a fiatal nők, akik levetik magukról a divat rabláncát. Az egyszerű és mesterkéletlen öltözetű nő annak megértését tanúsítja, hogy egy igazi nőt erkölcsi értéke jellemez (106. Kézirat, 1901; újra kiadva The Review and Herald, 1958. március 20.).

Az öltözködés terén tanúsított önmegtagadás keresztényi kötelességünk része. Hitelveinkkel az egyszerű, mindenféle dísztől, ékszertől és hivalkodástól mentes ruházat egyezik meg. Azok közé tartozunk-e, akik felismerik a világiak balgaságát a pazarló öltözködés és a szórakozás szeretete terén? Ha igen, akkor mindentől el kellene zárkóznunk, ami jóváhagyja az olyan emberek elméjét és szívét uraló lelkületet, akik csak e világnak élnek, és mit sem gondolnak az eljövendővel (Bizonyságtételek, 3. köt. 366. o.).

Egyik testvérnőnk néhány hetet a Battle Creek-i intézményeinkben töltött, és azt mondta, hogy a látottak és a hallottak mélyen elszomorították. Azt gondolta, hogy olyan embereket talál majd ott, akik mind az ismeret, mind a vallásos tapasztalatok terén jóval előbbre járnak a fiatalabb gyülekezeteknél. Azt remélte, hogy sok olyan tanítást kap majd, melyet elvihet egy távoli államban élő testvérnőknek. Azonban meglepetten és fájdalommal vette tudomásul a mindenfelől megmutatkozó léhaságot, világiasságot és az áhítatos lelkület hiányát.

Az igazság elfogadása előtt a világi divatot követte öltözködésében. Drága ékszereket és díszeket viselt, de amikor döntött az Isten szavának való engedelmesség mellett, úgy érezte, hogy az Ige tanításai megkívánják minden felesleges és pazarló díszítés elhagyását. Arra tanították, hogy a hetednapi adventisták nem hordanak ékszert, aranyat, ezüstöt és drágaköveket, és hogy öltözetükben nem alkalmazkodnak a világi divathoz.

Amikor a hitvallók életében olyan nagy eltávolodást látott a Biblia egyszerűségétől, elbizonytalanodott. Nem ugyanazt a Bibliát olvassák, amelyet ő is tanulmányozott, és melynek tanításaihoz igyekezett odaszabni életét? Elmúlt tapasztalata merő fanatizmus volt talán? Esetleg félreértelmezte az apostol szavait, mely szerint „a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki ezért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz”?

Az intézményben dolgozó Mrs. D. egyik napon látogatást tett ... testvérnő szobájában, mikor az kivett egy nyakláncot táskájából, és azt mondta, hogy el szeretné adni, és a hasznot az Úr művére fordítani. „Miért adod el?” – kérdezte a másik. „Ha az enyém lenne, én hordanám!” – „Miért?” – válaszolt ... testvérnő. – „Amikor elfogadtam az igazságot, arra tanítottak, hogy ezeket a dolgokat el kell hagynom, mert ellentétben állnak Isten Igéjének tanításaival.” Majd idézte Pál és Péter tanításait ebben a kérdésben: „Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, hanem, amint illik az Istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.” „Akiknek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való, hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek romolhatatlanságával, ami igen becses az Isten előtt.”

Válaszul a hölgy rámutatott az ujján lévő aranygyűrűre, melyet egy hitetlentől kapott, majd azt mondta, hogy semmi rossz nincs az ilyen ékszerek viselésében. „Már nem vagyunk olyan megrögzöttek” – mondta – „mint azelőtt”. „Népünk tagjai túl szigorú véleményt alakítottak ki az öltözékkel kapcsolatosan. Intézményünk hölgy dolgozói arany órát és arany láncot viselnek, és a többi nőhöz hasonlóan öltözködnek. Nem jó politika, ha egyedülálló módon öltözködünk, mert akkor nem tudunk olyan jó befolyást árasztani.”

Krisztushoz vagy a világhoz való alkalmazkodás. – Összhangban van-e ez Krisztus tanításaival? Isten Igéjét vagy a világ szokásait kell-e követnünk? Testvérnőnk biztonságosabbnak vélte a Biblia zsinórmértékéhez való ragaszkodást. Vajon örömmel látják-e majd meg Mrs. D. és a hozzá hasonlók magatartásuk következményét azon a napon, amikor mindenki elveszi jutalmát cselekedetei szerint?

Isten Igéje világos. Tanításait nem lehet félreérteni. Engedelmeskedjünk-e az Igének úgy, mint amit nekünk adott az Úr, vagy keresgessük, milyen messzire tudunk eltávolodni tőle üdvösségünk veszélyeztetése nélkül? Bárcsak intézményeink dolgozói befogadnák és követnék az Isteni világosságot, és ekként képesítést nyernének arra, hogy világosságot áraszthassanak a sötétségben járókra!

A világhoz való alkalmazkodás bűne kioltja a lelkiséget népünk életéből, és erősen korlátozza a tagok hasznavehetőségét. Hiábavalóság a figyelmeztető üzenetet hirdetni a világnak, ha mi magunk megtagadjuk azt mindennapi életvitelünkkel (The Review and Herald, 1882. március 28.).

Aki karkötőt, aranyat és egyéb díszeket visel, jobban tenné, ha önmegtagadást gyakorolva levenné magáról, és eladná azokat, még akkor is, ha csak jóval áruk alatt tudja értékesíteni őket. Az idő túlságon rövid ahhoz, hogy testünket arannyal, ezüsttel és drága díszekkel szépítgessük. Tudom, hogy jó munkát végezhetünk ezen a téren. Jézus, a mennyei udvarok parancsolója félretette királyi koronáját és palástját, majd királyi trónjáról leereszkedve, emberi öltözetet vett Istenségére. Szegénnyé lett érettünk, hogy szegénysége által örökkévaló kincsek részeseivé legyünk, és mégis, pont azok a veszendő lelkek, akiknek az örök kárhozattól való megmentéséért Krisztus minden lehetségest megtett, oly kevés hajlandóságot mutatnak az önmegtagadásra a vásárlás terén.

Az Úr hamarosan eljön, hogy kinek-kinek megadja cselekedetei szerint járó jutalmát. Igyekszem megérttetni népünkkel, hogy az Úr pénzének kezelése által a lehető legjelentősebb munkát kell elvégeznünk. Ha énjének megtagadásával mindenki tesz valami keveset személyesen, a sok kicsi erecske meglehetősen nagy folyóáradatot képez a menny felé.

Igaz, nem könnyű mindenkinek azonosulnia a helyzettel. Az én szolgálata és dicsőítése miatt nehéz mindenkinek Isten társává válni a munkában. Bárcsak önfeláldozó lelkület térne minden gyülekezetbe, hogy minden közeli és távoli lélek megtanulhassa a pénz értékét, és használata közben – amíg használni lehet – ezt mondhassa: „Amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked” (1Krón 29:14 – 110. Levél, 1896).

Nincs időnk azon aggodalmaskodni, hogy mit igyunk, együnk, és mibe ruházkodjunk. Éljünk és dolgozzunk egyszerűen. Öltözködjünk olyan szerény és vonzó módon, hogy bárhova menve elfogadjanak bennünket. Az ékszerek és drága öltözetek nem tesznek befolyásosakká. A szelíd és alázatos lélek szépsége – mely a Krisztus odaszentelődött szolgálatának következménye – ad nekünk erőt Istennel. A körülöttünk valók iránti kedvesség és előzékenység értékes tulajdonságok a Menny szemében. Ha eddig nem figyeltél ezeknek a nemes vonásoknak a megszerzésére, tedd azt meg most, mert nincs vesztegetnivaló időd (83. Kézirat, 1909)!

[Elhangzott az 1871-es Generál Konferencián]

Efézus 3:6-7: „Hogy tudniillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által. Amelynek szolgájává lettem az Isten ama kegyelmének ajándékából, mely adatott nékem az Ő hatalmának munkája szerint.”

Ezért lettem Isten szolgája, nem csupán azért, hogy hirdessem az embereknek a jelenvaló igazságot, hanem hogy saját életemben is megvalósítsam azt. ... De nem csupán ennyi. Más dolgokat is figyelembe kell vennünk, amelyekben némelyek hanyagok voltak, de amelyek a nekem nyújtott világosság szerint mégis lényegesek. ...

Fontos gondosnak lennünk az öltözködés területén. Ezen a téren hiányosságok mutatkoznak azoknak az igehirdetőknek az életében, akik hisznek a jelenvaló igazságban. Néhánynak a ruházata még rendetlen is volt. Némelyek életéből nemcsak az ízlés és rendszeretet hiányzik, nemcsak a Krisztus szolgájához illő szín és takarosság, hanem még megjelenésük is kimondottan hanyag és ápolatlan. Néhány lelkészünk világos nadrághoz sötét zakót viselt, vagy fordítva. Az ízlés és rendszeretet hiányárról tanúskodva állnak az emberek elé. Pedig ezek a dolgok is sokat elárulnak. A lelkész vagy példát ad nekik a rendről, a takarosságról és az ízléses megjelenésről, vagy hanyagságra és ízléstelenségre tanítja őket, ami azzal a veszéllyel fenyeget, hogy utánozni fogják.

A szószékhez illő öltözet. A fekete vagy sötét ruha megfelelőbb a szószékre, jobb benyomást tesz az emberekre, mintha két-három színt kevernének össze a ruházatukban.

Isten az ősi idők izraelitáira fordította figyelmemet. Pontos utasítást adott arról, hogy milyen anyagú és szabású ruhát viseljenek a szolgálatot végző papok. A menny Istene, kinek karja mozgatja a világot, aki fönntart minket és életet és egészséget ad, tudtunkra adja, hogy az előtte szolgálók megjelenése vagy tisztességet vagy gyalázatot hoz rá. Mózesnek külön utasítást adott a szolgálattal kapcsolatos minden dologban. Még házaik berendezésével kapcsolatban is adott utasításokat, és előírta a neki szolgálók öltözékének jellegét. Mindenben rendet kellett tartaniuk...

Hogy jó befolyást áraszthassanak. – Semminek nem volt szabad hanyagnak vagy rendetlennek lenni azokon, akik az Ő szent színe előtt megjelentek. S miért volt ez? Mi volt ennek a gondosságnak a célja? Azért lett volna csak, hogy ez Isten kegyeibe ajánlja őket? Csupán helyeslésének kivívása?

Az Úr közölte velem, hogy erre azért volt szükség, hogy helyes befolyást áraszthassanak a nép irányában. Ha a szent szolgálatot végzők nem lettek volna gondosak, nem tanúsítottak volna tiszteletet Isten iránt megjelenésükkel és magaviseletükkel, akkor a nép sem közeledett volna félelemmel vegyes tisztelettel Istenhez és szent szolgálatához.

Ha a papok mély tiszteletet tanúsítottak Isten iránt, és a jelenlétébe lépve nagy gondosságról és pontosságról tettek bizonyságot, ez magasztos fogalmat nyújtott a népnek Istenről és rendeléseiről. Ez arra tanította őket, hogy Isten szent, és szent a szolgálata is. Mindennek, ami szolgálatával összefügg, feltétlenül szentnek kell lennie – teljesen mentesnek minden szennytől és tisztátalanságtól. Akik Isten közelébe jönnek, azoknak előbb el kell távolítani mindennemű tisztátalanságot maguktól.

A lelkész ruházata és az igazság. – Az Úrtól kapott világosságból tudom, hogy ezen a téren hanyagságok fordulnak elő. Úgy szólhatnék, ahogyan Pál is írt erről. Ez a tetszés szerint vezetett Istentiszteletben és a test ápolatlanságában nyilvánul meg. Azonban ez az önkényes alázat, ez a rendetlen Istentisztelet és ápolatlanság – nem mennyei ízű alázat. A mennyei alázat gondoskodni fog arról, hogy az Isten igazságát hirdetők személye, tettei és megjelenése helyénvaló és illedelmes legyen, hogy minden egyes megnyilvánulásuk jó ajánlólevele legyen szent vallásuknak. Még a ruházatuk is az igazság mellett szól majd a hitetlenekhez. Önmagában véve is szentbeszéd ez. ...

A hanyag megjelenésű lelkész gyakran megbántja a jó ízlésű és kifinomult embereket. Akik hibákat követtek el ezen a téren, küszöböljék ki azokat, és legyenek körültekintőbbek! Némelyik ember végzete az igehirdetők rendetlenségéhez lesz visszavezethető. Az első róluk nyert benyomásuk kedvezőtlen volt, mert sehogy sem tudták összeegyeztetni az igehirdető megjelenését az általa hirdetett igazságokkal. Ruhája ellene szólt, mert azt a benyomást keltette, hogy rendetlen csoportot képvisel csupán, akik mit sem törődnek ruházatukkal. Ezért hallgatói nem vágytak csatlakozni egy ilyen csoporthoz...

A lelkész munkáját öltözete alapján ítélik meg. – Néhány lelkészünk úgy öltözködik, hogy bizonyos fokig – ha nem teljes mértékben – semlegesíti fáradozásának jó hatását. Szembeötlő a hiány a színérzék és a jó ízlés terén. Milyen benyomást tesznek az ilyen öltözékek? Hatásukra az emberek nem fogják szentebbnek vagy magasztosabbnak vélni a lelkészi munkát az olyan köznapi munkáknál, mint például a szántás. Példájával a lelkész a közönséges dolgok színvonalára süllyeszti a szent dolgokat. Az ilyen lelkészek befolyása nem nyeri el Isten tetszését (Bizonyságtételek, 2. köt. 609–614. o.).

Megkaptam és olvastam leveledet. ... Alaposan át kell gondolni az előterjesztett kérdést [azt a javaslatot, mely szerint vissza kell térni az 1860-as évek végén viselt öltözethez]. A testvérnőknek, akiknek gondolatait eltölti a reform öltözethez való visszatérés szükségessége, imádságos lelkülettel kell eljárniuk minden egyes lépésükben. Isten Igéje komoly és jelentőségteljes próbákat állít elénk ebben a különleges időszakban. Ez a próbakő az egész világnak szól. Az Úr nem akarja, hogy bármilyen emberi eredetű próbakő elvonja az emberek figyelmét, és nézeteltéréseket okozzon.

Elképzelhető, hogy némelyek feltűnést keresnek valamilyen módon. Ha szomjat éreznek a Sátáni elemekkel való harcra, először győződjenek meg arról, hogy magukra öltötték-e Isten fegyverzetének minden elemét. Ha nem, akkor minden bizonnyal vereséget szenvednek, és olyan fájdalmas nehézségeket és csalódásokat okoznak maguknak, melyek leküzdésére nem állnak készen. Keressük mindannyian nagy odaadással az Urat, és kérjünk tőle olyan mély és gazdag tapasztalatot, amely szívbéli felkészültséget teremt a Krisztus követésére, valahová csak vezet.

„Ha valaki énutánam akar jőni” – mondja Krisztus –, „tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” Ezeket a szavakat alaposan meg kell gondolni. Aki követni akarja Krisztus lábnyomát, önmegtagadást és keresztet fog találni ösvényén. Krisztus követői értik, hogy ez mi mindent von maga után.

Az öltözködés ne legyen próbakő. – Isten próbaköveinek világosan és félreérthetetlenül kell hangoznia. Olyan viharok és harcok várnak ránk, amelyeket legtöbben álmodni se mertek volna. Nincs most szükség valami különleges változtatásra öltözékünket illetően. A mai egyszerű kialakítású viselet egészségesen elkészítve nem igényel harangszoknyákat, földet söprő szoknyavégeket, és az élet minden területén elfogadott. Ezek a dolgok ne vegyék el figyelmünket arról a nagy zsinórmértékről, amely az egész világ örök sorsát meghatározza – Isten törvényről és Jézus hitéről.

Közeledünk a földi történelem lezárulásához. Az Isten Igéjéhez hasonló világos és egyenes bizonyságtételre van most szükség az öltözködés egyszerűségével kapcsolatban. Ez legyen feladatunk. Ahhoz azonban túl késő van, hogy lelkesedésünk ennek a dolognak a próbakővé tételére irányuljon. Krisztus alázatos követése, szívünk felkészítése és jellemünk megtisztítása egyáltalán nem könnyű feladat. Testvérnőink biztosak lehetnek felőle, hogy nem az Úr indította őket annak próbakővé tételére, amit az Úr egykor áldásként adott, de amit sokan átokként gyűlöltek és megvetettek.

A reform öltözet. – Az a reform viselet, amelyet egykor képviseltünk, [Az 1860-as években elfogadott „reform öltözetet” adventista asszonyok egy csoportja alakította ki egy olyan egészséges, kényelmes és takaros viselet bevezetése céljából, amely összhangban volt az Ellen White-nak adott isteni kinyilatkoztatással. Lásd 252–255. oldal! A viselet a vállakról lazán leereszkedő, a földtől mintegy 20–25 cm-ig érő ruhából, valamint a lábaknak meleget és kényelmet biztosító nadrágszerű alsóneműből állt. Lásd Story of our health message, 112–130. o.] minden lépésnél csatát eredményezett. Azok a gyülekezeti tagok, akik elutasították ezt az egészséges viseletet, széthúzást és viszályokat okoztak. Némelyek nem akartak olyan egységes és ízléses öltözetet készíteni, amelyet világosan bemutattak nekik. Ez alkalmat adott a beszédre. Az eredmény az lett, hogy elhagyták a kivetnivaló elemeket és a nadrágot. A reform öltözék hirdetésének terhe abbamaradt, mert amit az Úr áldásként adott, az emberek átokká változtatták.

Volt néhány vonása a reform öltözetnek, ami határozottan áldásossá tette. Az akkor divatos és szörnyű harangszoknyát nem lehetett mellé felvenni. A hosszú, földet söprő és tisztogató szoknyavég sem illett hozzá. Mára azonban ennél is jobb öltözet került elfogadásra, mely szintén nem támogatja ezeket a kivetnivaló elemeket. A divat szerint készített ruházat elutasítható és elutasítandó minden igeolvasó ember által.

Népünk öltözete legyen nagyon egyszerű. Az említett szoknya használható, nem mintha ez lenne az egyedüli elfogadható minta, de az általa képviselt egyszerűség irányadó lehet. Némelyek úgy vélték, hogy a bemutatott minta az egyetlen, melyet mindannyiunknak követnünk kell. Ez nem így van. A jelen körülmények szerint valami ehhez hasonlóan egyszerű elfogadása lenne a legjobb. Az Úr azonban nem adott egyetlen, pontosan körülhatárolt mintát, amelynek használata kötelező lenne mindannyiunkra nézve...

Viseljünk egyszerű öltözetet! Próbáljátok ki talentumaitokat a reformnak ezen a fontos területén, Testvéreim!

Isten népe életében lesz elég próbakő, amelyeknek megfelelhetnek.

A szombat kérdése az egész világra kiterjedő próbakő lesz. Semmi olyan dologra nincs most szüksége Isten népének, mely még jobban megnehezíteni a már meglévő próbáikat. Az ellenség örömmel hozna fel olyan kérdéseket, mely elterelné népünk figyelmét, és vetekedésbe sodorná őket az öltözék felől. Testvéreink öltözködjenek egyszerűen – ahogy sokan teszik is –, ruhájuk készüljön jó minőségű, tartós és a kornak megfelelő anyagból, s ne a ruházkodás kérdése foglalja le gondolataikat! ...

Némelyek által felállított példa. – Vannak olyanok, akik minden Igéből nyert világosságuk ellenére sem engednek az Úr rendeléseinek. Saját ízlésüket követik, és kedvük szerint járnak. Ezek a testvérek rossz példát mutatnak a fiataloknak és az újonnan megtérteknek. Szokásukká tették, hogy minden újonnan divatossá vált öltözetet elkészítenek, amely sok időt és pénzt követel tőlük. Megjelenésük tekintetében nincs sok különbség köztük és a világiak között.

Testvérnőink figyelmezzenek saját lelkiismeretük szerint Isten Szavára. Ne kezdjetek el megreformálni másokat magatok helyett, mert nem lesz sikeretek! A szívet nem változtathatjátok meg. Isten Lelkének belső munkája meg fog mutatkozni külső változásban is. Akik szembeszegülnek az ihletés legvilágosabb kijelentéseivel, nem fognak hallgatni és engedni semmilyen emberi törekvésnek, amely egyszerű, cicomázatlan, takaros és találó öltözet használatára inti a bálványimádókat. Az ilyen öltözet még nem tenné őket különccé vagy egyedülállóvá, de ők továbbra is a világ színeiben mutatják meg magukat...

Próbaidőnk nemsokára lejár, és már nem sok munkát végezhetünk a földön. Isten az Ő próbaköveit állítja majd elénk. Ítélete nagyon alapos és határozott lesz. Alázza meg magát minden lélek Isten előtt, és készüljön az előttünk álló eseményekre (19. Levél, 1897)!