Mindenhol, ahol van gyülekezünk, iskolát kellene alapítani a gyülekezet nagyságától függetlenül (108. Levél, 1899).

Az Isten Igéjéből való táplálkozás az az Isteni eszköz, melyre az embernek szüksége van lelki erői fejlődése érdekében. Minden iskolánkban ez az Ige legyen az oktatás alapja. Ez ad megszentelt erőt, bölcsességet, egyenességet és erkölcsi tartást – ha a gyakorlatba is átültetik. Nem világi bölcsesség, emberi maximák és elméletek, hanem az Isten Igéje (41a Kézirat, 1896).

Az Úr azt kívánja, hogy akik csatlakoznak a tanítói munkához, éljenek értelmes, képzett képességeikkel, és vigyék véghez saját elgondolásaikat lelkiismeretesen, meglévő ismeretük és előző iskolai szolgálatuk szerint. Az Úr nem fektetett le kizárólagos és pontosan körülírt tervet az oktatásra. A bölcsesség kezdete az Úr félelmén alapszik. Amikor a különböző jellemvonásokkal rendelkező emberek tanítói munkába kezdenek, kövessenek saját képességeik szerinti tanmenetet, és ne érezzék azt, hogy jó hírük érdekében utánozniuk kell az előttük ott dolgozó tanárokat (170. Kézirat, 190).

Az igazi nevelés felkészíti a szellemi, erkölcsi és testi erőket a vonzó és kevésbé kívánatos kötelességekre. Isteni szolgálatra neveli a szokásokat, a szívet, az elmét és a lelket. Az ilyen munkát végző tanítókról mondható el a mennyei udvarokban: „Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3:9 – 189. Levél, 1899).

Vannak követésre méltó dolgok a svájci iskolában. A tanárok mindig kint vannak a gyermekekkel, amikor azok játszanak, és tanítják őket a helyes magaviseletre és a rossz kerülésére. Ez a változhatatlan szabály az öt és tizenöt év közötti gyermekekre vonatkozik.

A jó magatartás és tanulmányi fegyelem jutalmaként a tanárok hamarabb befejezik az órát, és hosszú sétára viszik a gyermekeket. Ez nekem nagyon tetszik. A gyermekeknek kevesebb alkalma van a kísértésnek való engedésre. A tanárok beállnak a gyermekek játékaiba és úgy szabályozzák őket.

Szeretet a szigorú, hajlíthatatlan törvények helyett. – Semmiképp nem tudom jóváhagyni azt az elgondolást, hogy a gyermekeknek állandó fegyelem és ellenőrzés alatt kell érezniük magukat, és nem viselkedhetnek gyerekekként. Ha a tanárok osztoznak a gyermekek játékaiban, eggyé válnak velük, és kimutatják, hogy boldognak akarják látni őket, ezzel megnyerik a gyermekek bizalmát. A szeretet legyen az irányító eszköz még étkezéskor és játékidőben is, ne a szigorú és merev szabályok (42. Levél, 1886).

Talentumainkat bizományba kapjuk, abból a célból, hogy használatuk által gyarapítsuk számukat. Bárcsak felismernék a szülők, hogy a földi családok a mennyei család jelképévé válhatnak! Bárcsak felismernék felelősségüket az iránt, hogy otthonukat megőrizzék az erkölcsi romlottság minden szennyétől! Isten azt akarja, hogy a jelenleginél sokkal több mennyei kiváltságot élvezzünk.

Kedvező légkör és érdekes tevékenység. – A gyermekek korai éveiktől kezdve tanulókká válnak, és ha kedvező légkör veszi őket körül otthonukban, akkor közelről megismerik a keresztény udvariasságot, kedvességet és szeretetet. Gondolkodásukat a látott és hallott dolgok formálják, ezért a szülők olyan magot szórnak, amelynek gyümölcse vagy balsorsot vagy boldogságot eredményez. Ha a szülők csupán névleg keresztények, ha nem cselekvői is az Igének, akkor saját lenyomatukat adják át a gyereknek, és nem az Istenét. A gyermekek vágynak valamilyen érdekes foglalatosságra. Krisztus szerelmére, szülők, adjatok éhező és szomjazó lelküknek valami eledelt!

A gyermekek természetszerűleg aktívak, és ha a szülők nem adnak nekik valamilyen foglalatosságot, Sátán ki fog találni valami gonoszságot figyelmük lekötésére. Szoktassátok a gyermekeket hasznos munkára! Bármiféle munka, melyet méltósággal végeznek, hasznos és felemelő lesz számukra.

Hozzatok örömet a gyerek életébe! – Ne érezzétek kötelességeteknek, hogy örömtelenné tegyétek gyermekeitek életét! Örömtelenségből egyébként is lesz elég. Adjatok örömet a gyermekek számára tanítói és nevelői munkátok során! Bátorítsátok őket a veletek való közösség megkedvelésére! Biztosan fogtok találni bennük bűnös indulatokat, hajlamokat és kivetnivaló szokásokat, de ha bátorítjátok őket a társaságotok keresésére, helyes mederbe terelhetitek ízlésüket, érzéseiket, és leszoktathatjátok őket az elégedetlenségről, a panaszkodásról és a lázadásról. Szelíd és alázatos példaadással győzzétek le büszkeségüket!

Beszélgetésünkből ki kell gyomlálni minden durva és elítélő szót. Amikor szelíd és alázatos szívvel magunkra öltjük Krisztust, akkor nevelésünk során mindenben Őt mutatjuk be a gyerekeknek.         A Krisztus oldalán és a lelkek megmentéséért munkálkodó dolgozókhoz így szól a Megváltó: „Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok” (1Kor 3:9 – 143. Kézirat, 1899).