Álláspont, mely szerint a bizonyságtételek félig emberi, félig pedig Isteni eredetűek. – Sokszor kellett szembenéznem olyan emberekkel, akik elismerték ugyan, hogy a bizonyságtételek Istentől származnak, de emellett fenntartották azt az álláspontot, mely szerint bizonyos szakaszok a saját véleményem és elgondolásom szüleményei. Ez jól jön mindazoknak, akik nem szeretik a feddést és helyesbítést. Az ilyenek ellenvélemény esetén nem átallnak magyarázatot adni az emberi és az Isteni közötti különbségről.

Ha a bizonyságtételek keresztezik némelyek előítéletét és sajátos elgondolását, akkor azok azonnal magukra öltik annak terhét, hogy elkülönítsék a szerintük emberi véleményt az Úrtól származó üzenetektől. Szerintük Istentől ered minden, ami alátámasztja az általuk is jóváhagyott gondolatokat, de emberi az, ami megfeddi hibáikat. Ezzel a szokással lerombolják az Isteni üzenet erejét (16. Kézirat, 1889).

A bizonyságtételek elvetése. – Saját látásod szerint szóltál bizonyos dolgokról, miszerint nem minden szavam van az Úrtól, és azok egy része saját kútfőmből származik. Ha ez így volna, üzenetem semmivel nem jelenthetne többet bárki más szavainál. Ez Sátán egyik fogasa, melyre felakaszthatod kétségeidet, hogy becsapd saját magad és mindazokat, akik veszik a bátorságot, és határvonalat húznak a nekik tetsző, és ezért Isteni eredetűnek tartott, valamint az őket és viselkedésüket feddő, és ezért az én sajátomnak tulajdonított üzenetek között, melyek szerintük nem hordozzák a szentség pecsétjét. Ezzel tulajdonképpen minden olyan bizonyságtételt elvetsz, melyet Isten gyöngéd, szánakozó szeretettel küldött neked, hogy megmentsen az erkölcsi romlástól...

Egyedüli támogatóm az Úr. Ő sugallta azokat az üzeneteket, melyeket most elutasítasz és megvetsz. Istent kísértve lefegyverezted saját magad, és ennek eredménye: zűrzavaros vakság (16. Levél, 1888).

Nem az én véleményem. – Miután megírtam neked azt a hoszszú levelet, melyet H. testvér csupán saját véleményem kifejezésének tart, a dél-kaliforniai tábori összejövetelen az Úr részben visszavonta a korlátozást, így megírhatom, amit teszek. Egyelőre nem merek többet mondani, nehogy túllépjek a Szentlélek által megengedett határon.

Amikor I. professzor megérkezett, feltettem neki néhány egyenes kérdést, sokkal inkább látásmódjának megismerése, mintsem ismeretszerzés céljából. Úgy éreztem, hogy a válság elérkezett. Ha H. testvér és a vele közösséget vállalók a világosságban maradtak volna, akkor felismerték volna a figyelmeztetés és feddés hangját. Ő azonban emberi munkának nevezi tevékenységemet, és félredobja azt útjából. Eljön az idő, amikor sajnálkozni fog azon, hogy valaha is ezt tette. Olyan hálót sző maga köré, melyet nehéz lesz lerántania magáról. Ez nem az én véleményem.

Milyen hangot ismertek el az Úr hangjaként? Milyen erőt tartogat számotokra az Úr hibáitok megfeddésére és életutatok megvilágítására? Milyen erő munkálkodását várjátok az egyházban? Saját viselkedésetek által minden olyan utat lezártatok, melyen keresztül az Úr elérhetett volna benneteket. Fel fog-e támasztani valakit az Úr, hogy általa szóljon hozzátok?...

A Battle Creekbe küldött bizonyságtételekkel az Úrtól nyert világosságot osztottam meg veletek. Egyetlen esetben sem támaszkodtam a saját ítélőképességemre és véleményemre. Van elég írnivalóm az Úr által megmutatott dolgokról, nincs szükségem arra, hogy a saját véleményemre támaszkodjam. Úgy tesztek, mint ahogyan Izrael gyermekei is tettek újra és újra. Ahelyett, hogy megbánnátok bűneiteket, elvetitek Isten szavát, továbbá minden figyelmeztetést és feddést az Úr küldöttének tulajdonítotok, és nem az Úrnak (Bizonyságtétel a Battle Creek-i gyülekezetnek, 1882, 50–58. o.).

Engedjétek kifejezésre juttatnom mondanivalómat, mely valójában nem tőlem származik, hanem az Úrtól (89. Levél, 1899; idézve Counsels to Writers and Editors, 112. o.).

Sátán segíteni fog azoknak, akik úgy érzik, különbséget kell tenniük az írások között. – Szembe kell néznem azok helytelen elgondolásaival, akik azt vélik magukról, hogy képesek elkülöníteni az Istentől és az úgymond emberi kútfőből származó bizonyságtételeket. Ha továbbra is megmaradnak ezen az úton, Sátáni hatalmak fognak választani helyettük...

Akik arra biztatták a lelkeket, hogy szabadon döntsék el, melyik bizonyságtétel ihletett, és melyik nem, rá fognak ébredni, hogy valójában az ördögöt segítették hazug munkájában. Olvassátok el a 33. Bizonyságtételt a 211. oldalon! [Magyarul Bizonyságtételek, 5. köt. 682. o., Hogyan fogadjuk a feddést?] (28. Levél, 1906.)

Hogyan érheti el őket Isten? – Vajon milyen erőt tartogat az Úr azok elérésére, akik elvetik az intést és a feddést, valamint Isten Lelkének bizonyságtételeit emberi kútfőből származó bölcsességnek tulajdonítják? Ti, akik ezt teszitek, milyen mentséget találtok majd az ítéletben arra, hogy elfordultatok az Istentől kapott bizonyságoktól (Bizonyságtételek a lelkészeknek, 466. o.)?