Fiataljaink számára tökéletesen biztonságos lenne az országunk főiskoláira való beiratkozás, ha mindennap megtért állapotban lennének. Ha azonban csak egyetlen napra is szabadnak érzik magukat a gyeplő elengedésére, Sátán azonnal felállítja csapdáit, ők pedig legyőzetve, hamis ösvényekre kerülnek. Tiltott ösvényekre lépnek, melyeket nem az Úr jelölt ki számukra.

El kell-e talán zárkózniuk a hitvalló keresztényeknek a hitetlenekkel való kapcsolattól és beszélgetéstől? – Nem. Noha nem e világból valók, együtt kell lenniük velük a világban. Nem szabad azonban osztozniuk útjaikban, nem szabad vonzódniuk életmódjukhoz, és nem szabad kinyitniuk szívüket szokásaik és tevékenységeik előtt. A velük való kapcsolattartás célja, hogy Krisztushoz vonják őket.

Ismételt óvás a rossz befolyástól. – Ebben van az ifjúság veszélye. Ezeknek az intézményeknek a vonzása oly erős, a tanítás pedig annyira telve van hamisságokkal és emberi bölcsességekkel, hogy nem tudnak különbséget tenni a mérgező és a hasznos, értékes kijelentések között. Az aknamunkát sokan nem ismerik fel, noha az szüntelen működésben van. Bizonyos elméletek újra és újra elhangzanak képviselőiktől, és a hallgatók elméje végül hozzáidomul és azonosul ezekkel a gondolatokkal.

Ugyanez a helyzet a hitetlen szerzők tanulmányozása közben is. Ezeknek az éles eszű embereknek a fényes gondolatai mély benyomást tesznek a hallgatókra, akik elégedettek az írók tehetségével.

De honnan szerezték ezek az emberek a tudásukat? Hogyan váltak ilyen jó gondolkodókká? – A minden ismeret kútfejéből merítettek, de ők helytelenül használták tehetségüket. Eladták azt az ördögnek, aki elég okos annak kihasználására. Sokan járnak az ördög ösvényén a hitetlen szerzők tanulmányozása révén. Sátán éles eszű lény, akinek áldozatai beleszeretnek műveltségébe és okosságába (8b Kézirat, 1891).

Sok fiatal számára nagy veszélyt rejteget a világ nagyjai által tartott beszédek hallgatása. Ezek gyakran mély és intellektuális jellegű beszédek, de a bölcs beszédekkel és kutatásokkal áltudományos eszmék és népszerű vallási tanítások is keverednek. Ezek aláássák a Biblia kijelentéseit, és azt a benyomást sugallják, hogy van elegendő ok az ihletett Ige igazságainak megkérdőjelezésére. Így szórják a hitetlenség magvait az állítólagos bölcs és neves emberek, miközben a mennyei könyvekben bolondokként és Isten ellenségeiként tartják őket nyilván. Elismétlik azokat a hazugságokat, melyeket Sátán a kígyó szájára adott. Hamisságra oktatják a fiatalokat.

Az ellenség az effajta nevelésben leli örömét. Ördögi varázslat ez. A nagy apostol feltette a kérdést: „Kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?” Veszélyben vannak azok, akik beveszik és ámulattal fogadják ezeknek az úgynevezett nagy embereknek a kijelentéseit, mert az ellenség ravaszsága által a hamis tanítók bölcselkedő okfejtése gyökeret ver az ifjúság szívében. A hallgatók szinte észrevétlenül fordulnak el az igazságtól a hazugság felé. Az elfordulásnak azonban éppen ellenkező irányt kellene mutatnia. Az igazság bizonyságait megismerő fiataljainknak kellene szilárdan megalapozódnia, és lelkeket nyernie Krisztusnak a hamisság sötétségéből.

Az Ann Arborban43 tanuló fiataloknak be kell fogadniuk életükbe Krisztust mint személyes Megváltójukat, máskülönben a homokra épülő alapjukat elmossa a víz. Krisztus Lelkének meg kell elevenítenie és szentelnie a szívet. A Krisztus iránti tiszta szeretetet életben kell tartani alázat és Istenbe vetett naponkénti bizalom által. Krisztusnak és a dicsőség reménységének ki kell formálódnia a lélekben. Mutassátok be Jézust azoknak, akikkel kapcsolatba kerültök (26. levél, 1891)!

A valdensek beiratkoztak a világ iskoláiba. Nem képmutatóskodtak, és nem néztek embernek személyére, hanem hitük vezetése szerint éltek. Soha nem áldozták fel elveiket, melyeket hamarosan sokan megismertek. Életük teljesen más volt, mint amit a többi diák addig megismert, ezért azok feltették maguknak a kérdést: Mitől van ez így? Miért nem lehet rávenni őket arra, hogy álljanak el elveiktől? S közben imádkozni látták őket szobáikban, de nem Szűz Máriához, hanem a Megváltóhoz, akit az Isten és ember közötti egyedüli Közbenjáróként szólítottak meg. A világias diákok kérdéseket tettek fel, és a Jézusban való igazság egyszerű elmondására megértették a lényeget.

Ezeket a dolgokat próbáltam bemutatni Harbor Heights-ben [egy oktatási kongresszuson, 1891-ben]. Azokat, akik telve vannak Isten Szentlelkével, akiknek az egész lényét átitatja az igazság, bátorítani kell a főiskolákra való beiratkozásra és az igazság bemutatására – Dánielhez és Pálhoz hasonlóan. Tanulmányozzák mindnyájan, hogy vajon hogyan lenne a legjobb az igazságot az iskolába vinni, hogy a világosság ott is felragyoghasson. Mutassák be, hogy tiszteletben tartják az iskola szabályait és előírásait. A kovász meg fogja kezdeni munkáját, mert minden szónál többet ér az, amikor Isten hatalma megnyilvánul gyermekei életében. Ugyanakkor egyszerű nyelven be is kell tudniuk számolni az érdeklődőknek a Biblia egyszerű tanításairól.

Vannak olyanok, akiknek megalapozódásuk után, miután meggyökereznek az igazságban, érdemes beiratkozniuk valamilyen főiskolára vagy egyetemre. Miközben megtartják az igazság élő alapelveit és a szombatot, lehetőségük lesz a Mesterért dolgozni, és az igazság magvait hinteni a szívekbe és az elmékbe. A Szentlélek hatására ezek a magok felnövekedve gyümölcsöt teremnek Isten dicsőségére, és a lelkek megmentését fogják eredményezni. A diákok ne azért menjenek az ilyen intézményekbe, hogy teológiai világosságot szerezzenek bizonyos témákban, hiszen maguknak a tanároknak is Bibliát kutató diákokká kell válniuk. Ne kezdeményezzenek nyílt vitát, hanem adjanak lehetőséget a Bibliával kapcsolatos kérdésekre, hogy sokak megismerhessék a világosságot. Ezek a tanulók kutatásra ösztönözhetik társaikat.

Ennek a munkának a veszélye. – Mégis, alig merek beszámolni erről a munkamódszerről, mert megvan annak a veszélye, hogy olyanok fognak főiskolára menni, akik nincsenek kapcsolatban Istennel, és ahelyett, hogy helyesbítenék a hamisságot, és világosságot árasztanának, ők maguk fordulnak el az igaz úttól. Ezt a munkát azonban el kell végezni, de olyanoknak, akik engednek Isten vezetésének és tanításának (22a Kézirat, 1895).