Isten soha nem felejtkezik meg rólunk. Isten az örömünk és üdvösségünk. Az ősi próféták mindegyike kevesebbet szólt saját korához, mint a miénkhez. Prófétálásuk érvényes ránk nézve. „Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett” (1Kor 10:11). „Akiknek megjelentetett, hogy nem magoknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal, amelyeket most hirdetnek néktek azok, akik prédikálták néktek az evangyéliomot az egekből küldött Szentlélek által; amikbe angyalok vágyakoznak betekinteni (1Pt 1:12).

A Bibliát tettétek tanulmányotok tárgyává, és ez így van rendjén, hiszen abban van Isten igaz tanácsa, és az igazgat minden szent cselekedetet a világban a teremtés óta. Rendelkezésünkre áll az a bátorító feljegyzés, mely szerint Énok Istennel járt. Ha Énok Istennel járt közvetlenül a pusztító özönvizet megelőző romlott korban, akkor bátorságot és erőt kell merítenünk példájából, mert nem szükséges beszennyeződnünk a világtól, amelynek romboló befolyása ellenére Istennel járhatunk. Rendelkezhetünk Krisztus indulatával.

Énok, az Ádám utáni hetedik nemzedékből szüntelen az Úr eljöveteléről prófétált. Isten látomásban tárta elé ezt a hatalmas eseményt. Ábel, noha halott, szüntelen Krisztus véréről beszél, mely egyedül képes áldozataink és ajándékaink tökéletesítésére. A Biblia összegyűjtötte és egybezárta kincseit az utolsó nemzedék számára. Az Ószövetség történelmének minden nagy eseménye és ünnepélyes beszámolója megismétlődött és megismétlődik az utolsó napok egyházában. Mózes még mindig beszél és önmegtagadásra tanít azzal, hogy társai helyett önmaga kitörlését kívánja az Élet Könyvéből, hogy azok üdvözülhessenek. Dávid vezeti az egyház közbenjárói munkáját a lelkek megváltásáért a föld határáig. A próféták még most is bizonyságot tesznek Krisztus szenvedéseiről és az eljövendő dicsőségről. Felhalmozott igazságok jelennek meg előttünk nagy erővel, hogy tanításaikat hasznosíthassuk. Az egésznek a befolyása alatt állunk. Vajon milyen személyeknek kellene lenniük azoknak, akik számára az örökségnek ez a gazdag világossága adatott? A múlt tanításait ötvözve a jelen új és nagyobb világosságával, felszaporodott erő adatik a világosság követőinek. Gyarapodó hitüket elő kell hívniuk a jelen helyzeteiben, és ez új erőt és fokozott komolyságot hív elő lelkükben. Isten erejére támaszkodva elárasztják a földet az Igazságosság Napjának ragyogásával.

Ezekben az utolsó napokban Isten gazdagabbá tette a világot – az Istentelenség megnövekedésének arányában. Bárcsak népe megragadná a végtelen ajándékot és összekapcsolná minden érdekét Istennel! Nem szabad bálványokat dédelgetnünk. Ne féljünk a jövőtől, hanem bízzuk Istenre, mint hű Teremtőnkre lelkünk megőrzését! Ő meg tudja őrizni a nála letett kincseinket ama napra (74a. Levél, 1897).