A prófétaság lelke 4. kötetének előkészítése (A nagy küzdelem előfutára)

Isten késztetése az írásra (1844. február 19.). – Tizenöt-húsz oldalt írok naponta. Tizenegy óra van. Eddig tizennégy oldalt írtam a negyedik kötetbe, ezen kívül pedig hét oldalnyi levélanyagot készítettem el. Szüntelen hála tölti el szívem Isten irgalmas szeretetéért...

Erős késztetést érzek az írásra. Minél hamarabb ki szeretném adni a könyvet, mert népünknek oly nagy szüksége van rá. Ha az Úr továbbra is ad egészséget, jövő hónapra elkészülök a munkával. Néhány éjszaka nem tudtam aludni, mert a ránk váró nagy eseményeken gondolkodtam. Általában három, legfeljebb öt órát alszom. Annyira forognak a gondolataim, hogy nem tudok pihenni. Írj, írj, írj! – Úgy érzem, nem késlekedhetem.

Nagy események előtt állunk, ezért ki kell mozdítanunk az embereket a közömbösségükből, hogy elkészülhessenek arra a napra. Örökkévaló dolgokon járnak a gondolataim éjjel és nappal. A mulandó dolgok felől nem gondolkodom. Nem vethetjük el bizodalmunkat éppen most. Az eddiginél szilárdabb meggyőződésre van szükségünk. Az Úr megsegített eddig, és segíteni fog egészen a végsőkig. Az Úr segítségének emlékoszlopaira fogunk tekinteni vigaszért, és hogy megszabaduljunk a romboló kezéből (11a. Levél, 1844).

A történelem feltárulása látomásokban. – A Szentlélek megvilágítása révén a jó és a gonosz hosszantartó harcának eseményei feltárultak e sorok írói előtt. Időről időre bepillanthattam abba a nagy küzdelembe, amely Krisztus, az élet Fejedelme, megváltásunk szerzője, valamint Sátán, a gonoszság fejedelme, a bűn szerzője, Isten szent törvényének első áthágója között folyt a különböző korszakokban (A nagy küzdelem, Bevezetés, 13. o.).

Látomások a múltról és a jövőről. – Írás közben csodálatos kinyilatkoztatásokat kapok a múltról, a jelenről és a jövőről (86. Levél, 1906).

Látomások a reformáció történelméről. – Amikor Sátán zsinagóga-vezetőjének zászlaja a magasba lendült, és a hamisság diadalmenetet járt, a reformátorok Isten kegyelméből sikeres harcot vívtak a sötétség seregei ellen. Az Úr feltárta előttem a reformátorok történelmének eseményeit. Tudom, hogy az Úr Jézus és angyalai mély érdeklődéssel figyelték a Sátán elleni ütközetet. Sátán gonosz embereket állított seregébe, hogy segítségükkel kioltsa az Isteni világosságot, Isten országának tüzét. Isten gyermekei gúnyt, rágalmazást és gyűlöletet szenvedtek az Istent nem ismerőktől, Krisztus nevéért. Halálra üldözték és megvetették őket, mert nem voltak hajlandók hitük megtagadására (48. Levél, 1894).

Látomások az európai munkáról (1885–1887). Az Úr évekkel ezelőtt feltárta előttem az üzenet hirdetésének munkáját ezekben az országokban [Svédország és más északi országok]. Láttam a fent leírthoz hasonló körülményeket [gyermekek prédikálása] (Historical Sketches of the Foreign Missions of Seventh-day Adventists, Basel, 1886., 108. o.).

Fejezet a nyomorúság idejéről. – Most olvastuk el a nyomorúság idejéről szóló anyagot. Smith testvér szerint ez a fejezet semmiképp sem maradhat ki a 4. kötetből. Azt mondja, hogy egyetlen olyan mondat sincs a fejezetben, melyre ne lenne feltétlenül szükség. Nagyon mély benyomást tett rá a fejezet, és úgy éreztem, hogy írnom kell neked ezzel kapcsolatban. Elolvastam az írást, és meggyőződtem annak magával ragadó erejéről. Nem látok benne semmi olyat, ami miatt ki kellene hagynunk a könyvből, ha azt hitetlenek közt árusítjuk29 (59. Levél, 1884).

Az írás folytatása. – Svájc, Bázel, 1886. június 11. Talán szeretnél megtudni néhány dolgot családunkról. – Jelenleg tizen vagyunk. W. C. W. [White], Mary és Ella jól vannak. Sara McEnterfer is jól van. Legjobb képessége szerint veti papírra majd gépeli le a neki diktált leveleket. Marian [Davis] egészsége olyan, mint általában. Ő  a 4. köteten dolgozik, ami A nagy küzdelem (20. Kézirat, 1886).

A múlt és jövő eseményeinek leírása. – Amikor Isten Lelke feltárta előttem Igéjének nagyszerű igazságait, valamint a múlt és a jövő jeleneteit, azt a parancsot kaptam, hogy mondjam el másoknak is, amit kinyilatkoztatott, és tárjam fel a letűnt korokban folyó nagy küzdelmet; főként úgy mutassam be, hogy megvilágítsa a jövő gyorsan közeledő harcát. E célból igyekeztem kiválogatni és csoportosítani az egyháztörténelem eseményeit, hogy nyomon követhessük azoknak a próbatételt jelentő igazságoknak a kibontakozását, amelyeket a világ a különböző korokban kapott, amelyek fellobbantották Sátán haragját és a világhoz ragaszkodó egyház gyűlöletét. Ezeket az igazságokat megőrizte azoknak a bizonyságtevése, akik „életüket nem kímélték mindhalálig” (A nagy küzdelem, Bevezetés, 14. o.).

Újra megjelenített események. – A nagy küzdelem c. könyv írása közben gyakorta tudatában voltam az angyalok jelenlétének. Az írásaimban lefestett események sokszor frissen jelentek meg előttem éjszakai látomásban, s így élénken megmaradtak elmémben (56. Levél, 1911).

Krisztus eljövetelének világos jelenetei. – Az ég kinyílt, majd újra bezárult. Szüntelen háborgott és mozgott. Hatalmas hegyek gyenge nádszálhoz hasonlóan ingadoztak, s óriási sziklákat zúdítottak alá ormaikról. A tengerek forrtak és zúgtak, mint a forró víz a fazékban, s hatalmas köveket vetettek ki a szárazra. S midőn Isten kihirdette Jézus eljövetelének napját és óráját, s átadta népének az örök szövetséget, rövid mondatokban beszélt, minden egyes mondat után szünetet tartott és hangja végiggördült az egész földön...

Halvány sejtelmem sincs az Isten hangja által kijelentett időt illetően. Hallottam ugyan a hangot, de látomásom után már nem emlékeztem rá. Olyan érdekfeszítő, ünnepélyes látvány vonult el szemeim előtt, amelyet nyelv elbeszélni nem képes. Minden élő valóságként hatott rám, mert láttam feltűnni a nagy, fehér felhőt, melyen az Emberfia ült (38. Levél, 1888. – Szemelvények Ellen G. White írásaiból, 1. köt. 68–69. o.).

Korrektúra olvasása, utolsó ellenőrzés. – Most olvastam át az utolsó három fejezetet. Mindent helyénvalónak és érdekfeszítőnek találtam. Köszönöm, hogy elküldted ezeket a lapokat. Kérlek, küldjétek el nekem a kinyomtatott könyv legelső példányát...

Az elmúlt szombaton csodálatos és fenséges összejövetelünk volt. Az utolsó fejezetekben leírt eseményekről beszéltem, melyek mély benyomást tettek a hallgatóságra (57. Levél, 1884).

A lehető legjobb kiadásra való törekvés. – Ennek a könyvnek az előkészítéséhez képzett munkaerőket használtunk, és sok pénzt költöttünk arra, hogy a könyv a lehető legjobb formában kerüljön a világ kezébe…

Az Úr késztetett a könyv mihamarabbi megírására, hogy az késedelem nélkül eljuthasson a világ minden részébe. A könyv figyelmeztetéseire szükség van ahhoz, hogy a nép elkészüljön az Úr ama napjára (24. Kézirat, 1891).

Ellen G. White tapasztalata A nagy küzdelem írása közben. – Az Úr Lelke indított a könyv megírására, és miközben azon dolgoztam, súlyos teher nehezedett lelkemre. Tudtam, hogy az idő rövid, és a hamarosan bekövetkező események végül nagyon hirtelen és gyorsan törnek ránk, miként a Biblia szavai is mondják: „Az Úrnak napja úgy jön el, mint a tolvaj éjjel” (1Thessz 5:2).

Az Úr olyan dolgokat tárt elém, melyek nagy jelentőséggel bírnak a jelenre nézve, és kihatnak a jövőre is. Ezekkel a szavakkal bízta rám a munkát: „Írd meg könyvben, amit láttál és hallottál, és juttasd el azt minden néphez. Közel van az idő, amikor a múlt eseményei megismétlődnek.” Hajnali egy, kettő és három órakor felserkentett az Úr, és néhány kérdés olyan mély benyomást tett rám, mintha maga Isten szava szólt volna hozzám. Az Úr megmutatta, hogy népünk közül sokan alszanak bűneikben, noha kereszténynek vallják magukat, el fognak veszni – hacsak meg nem térnek.

Miközben az Úr világos képekben feltárta előttem az igazságot, komoly késztetést éreztem arra, hogy ezeket másoknak is továbbadjam, hogy mindenki szükségét érezze saját vallási tapasztalat elnyerésének, a Megváltó megismerésének, valamint a megtérés, a hit, a szeretet, a remény és a szentség kutatásának.

Megbizonyosodtam arról, hogy nincs vesztegetni való időnk.   A kérleléseknek és figyelmeztetéseknek hangozniuk kell. Gyülekezeteinknek fel kell ébrednie és meg kell tanulnia, hogy ők is figyelmeztethetik a számukra elérhető embereket arra, hogy az Úr haragja és kardja már nem sokat késik, és hamarosan lesújt erre a feslett világra. Láttam, hogy sokan hallgatni fognak a figyelmeztetésre. Az ilyenek értelme elő lesz készítve a számukra feltárt igazságok megértésére.

Az Úr rámutatott, hogy miközben időm jelentős részében élőbeszédben szóltam az emberekhez, sokkal fontosabb lett volna a 4. kötet30 megírásának szentelni az időt, mert az íráson keresztül a figyelmeztetés oda is eljut, ahová az élőszó nem. Ily módon sokak figyelmét a világtörténelem záró szakaszának fontos eseményei felé fordíthattam volna.

Amint az Úr feltárta előttem a gyülekezet és a világ állapotát, és betekintést nyertem a közvetlenül előttünk álló eseményekbe, aggódni kezdtem a kimenetel miatt, és éjszakáról éjszakára, mialatt a ház többi tagjai aludtak, leírtam az Úrtól kapott kijelentéseket. Láttam a jövőben teret nyerő tévtanokat és félrevezetéseket, Sátán csodatévő hatalmát és a hamis Krisztusokat, akik majd a vallásos világ nagy részét elhitetik, és ha lehetséges volna, elejtenék a választottakat is.

Tudom, hogy az Úr munkáját végzem, és népünk is vallást tesz munkám mellett. Mindazoknak szüksége van e könyv figyelmeztetéseire, akik a jelenvaló igazság híveinek vallják magukat (1. Levél, 1890).