Az Úr Lelke indított e könyv [A nagy küzdelem] megírására... Tudtam, hogy az idő rövid, és hogy a hamarosan bekövetkező események végül nagyon hirtelen és gyorsan törnek ránk, mint ahogyan a Biblia szavai is mondják: „Az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel” (1Thessz 5:2).

Az Úr olyan dolgokat tárt elém, melyek nagy jelentőséggel bírnak a jelenre nézve, és kihatnak a jövőre is... Megbizonyosodtam arról, hogy nincs vesztegetni való időnk. A kérleléseknek és figyelmeztetéseknek hangozniuk kell! Gyülekezeteinknek fel kell ébrednie, és meg kell tanulnia, hogy ők is figyelmeztethetik a számukra elérhető embereket arra, hogy az Úr haragja és kardja már nem sokat késik, és hamarosan lesújt feslett világunkra. Láttam, hogy sokan hallgatni fognak a figyelmeztetésre. Az ilyen lelkek értelme elő lesz készítve a számukra feltárt igazságok megértésére.

Az Úr megmutatta... hogy az íráson keresztül a figyelmeztetés oda is eljut, ahová az élőszó nem. Írással sokak figyelmét a világtörténelem záró szakaszának fontos eseményei felé fordíthatom.

Ellen White előtt feltárt események. – Amint az Úr feltárta előttem a gyülekezet és a világ állapotát, és betekintést nyertem a közvetlenül előttünk álló eseményekbe, aggódni kezdtem a kimenetel miatt, és éjről éjre, mialatt a ház többi lakói aludtak, papírra vetettem az Úrtól kapott kijelentéseket. Láttam a jövőben teret nyerő tévtanokat és félrevezetéseket, Sátán csodatévő hatalmát és a hamis Krisztusokat, akik majd a vallásos világ többségét elhitetik, és ha lehetséges volna, elejtenék a választottakat is...

Mindazoknak szüksége van e könyv figyelmeztetéseire, akik a jelenvaló igazság híveinek vallják magukat. A könyvet átalakítottam, hogy a világiakhoz is eljuthasson, s azok figyelmét is az előttünk álló komoly eseményekre fordíthassa (1. Levél, 1890).

Az elnyomók egy időre diadalmaskodnak. – Az Úr szánalommal, együttérzéssel és gyöngéd vágyakozással tekint megkísértett és megpróbált népére. Az elnyomók egy időre diadalmaskodhatnak Isten szent parancsolatainak ismerői fölött. Mindenki megkapja az első nagy lázadónak is megadott lehetőséget arra, hogy kimutassa cselekedeteinek mozgatórugóját. Isten mindenkit megpróbál, hogy meglássa, hűségesek vagy hűtlenek-e a mennyei országot irányító törvények iránt. Isten végül megengedi Sátánnak, hogy kimutassa hazug, vádoló és gyilkos jellemét. Ezzel népének végső diadalma még nevezetesebb, dicsőbb és teljesebb lesz...

Isten népe legyen igen éber! Ne saját, hanem kizárólag Vezetője bölcsességében bízzon! Különítsetek el ima- és böjtnapokat...

Egyre közeledünk a válsághoz. – Közeledünk a legjelentősebb válsághoz, mely a világot valaha is érte. Ha nem vagyunk éberek és őrködők, az tolvajmódra fog meglepni bennünket. Sátán titokban készülődik az emberi eszközein keresztül végzett munkára...

Számot kell tudnunk adni hitünkről. Ezt megköveteli az előttünk álló események komolysága és jelentősége. Semmilyen körülmények között ne ápoljuk magunkban a zúgolódás lelkületét...

Előfordulhat, hogy törvényhozó testületekhez kell folyamodnunk azért a jogunkért, hogy saját lelkiismeretünk és önálló döntésünk szerint imádhassuk Istent. A gondviselő Isten úgy tervezte, hogy szent törvényének rendelései a magas hivatást betöltő emberek elé kerüljenek. Miközben mi, a Sátán fondorlatainak ismerői minden tőlünk telhetőt megteszünk helyzetünk javítása érdekében, nem szabad keserű érzéseknek hangot adnunk. Szüntelen könyörögnünk kell Isteni segítségért. Egyedül Isten tarthatja vissza a szeleket mindaddig, amíg az angyalok pecsétet helyeznek Isten szolgáinak homlokára.

Sátán elszánt igyekezete. – Az Úr nagy munkát fog véghezvinni a földön. Sátán elszántan igyekszik megosztani és szétszórni Isten népét. Mellékes kérdésekkel fordítja el a figyelmet azokról a jelentős tárgyakról, melyeknek le kellene kötnie gondolatainkat...

Sokan csak felszínesen ragadják meg az igazságot, noha nagy világosságban és sok kiváltságban részesültek. Ez utóbbi tekintetében Kapernaumhoz hasonló felmagasztalásban volt részük. Ha nem mondanak le büszkeségükről és önbizalmukról, ha jellemükben nem következik be teljes átalakulás, a közelgő próba idején az ilyenek hitehagyókká válnak (5. Levél, 1883).

Krisztus újbóli elárulása és megfeszítése. – Krisztus elárulásának, megtagadásának és megfeszítésének eseményei újra lejátszódtak és újra le fognak játszódni súlyos jelenetekben. Isten és ember főellenségének csalásai nagy hatalommal bírnak. Akik Krisztuson kívül bármilyen más vezetőhöz adták magukat, azoknak testi, lelki és szellemi valójukat olyan elbűvölő révület uralma hatja át, melynek hatalma által a lelkek elfordulnak az igazságtól, és helyette hazugságot fogadnak el. Csapda hálójába esnek, és minden tettükkel ezt kiáltják: „Bocsásd el Barabbást, és feszítsd meg Krisztust”...

Azokban az egyházakban, melyek eltávolodtak az igazságtól és a szentségtől, napvilágra kerül, hogy mivé válik és mire képes az emberi természet, amikor Isten szeretete nem lakozik a lélekben. Semmi ne érjen meglepetésként bennünket! Ne csodálkozzunk az aljasság semmilyen megnyilatkozásán! Akik megszenteletlen lábuk alá tiporják Isten törvényét, ugyanazzal a lelkülettel rendelkeznek, mely zaklatta és elárulta Jézust. Minden lelkifurdalás nélkül ismétlik meg atyjuk, az ördög cselekedeteit. ...

Akik Sátánt választják vezetőként, önmaguk is kinyilvánítják az ősszüleink bukását okozó mesterük lelkületét. Isten Fia az egyedül igaz Isten megszemélyesítője, a jóság, kegyelem és kifogyhatatlan szeretet tulajdonosa volt, akinek szívét megérintette az emberi szenvedés. Amikor egy gyilkost választottak helyette, az emberek kimutatták, mire képes az emberi természet, amikor Isten csillapító Lelke visszavonul, és az emberek a nagy hitehagyó uralma alá kerülnek. A félreértés és hamis nézetalkotás foka egyenértékű a megtagadott és visszautasított világosság mértékével. Akik Krisztust elutasítva, helyette Barabbást választják, a végzetes csalás útját választják. A hamis és kiforgató tanúságtételt nyílt lázadás kíséri...

Mindenre elszánt egyesülés. – Krisztus megmutatja, hogy a Szentlélek korlátozó hatalma nélkül az emberiség szörnyű gonoszságokra képes. A hitetlenség és a feddés gyűlölete Sátáni jellegű megnyilvánulásokat hoz elő az emberből. Hatalmasságok, fejedelmek, e világ sötétségének vezetői és a magas helyeken uralkodó lelki gonoszság elszánt szövetségbe kovácsolódik. A szentek ellen irányuló szövetségüket tulajdonképpen Isten ellen kötik. Hazugságaik és hiteltelen beszámolóik azoknak a férfiaknak és nőknek a megbecstelenítésére irányulnak, akik szemmel láthatóan az igazságban hisznek. A hamis bizonyságokban nem lesz hiány ebben a szörnyűséges munkában...

A világ végéről szóló beszéde után Jézus visszament Jeruzsálembe, mely így szólt büszkeségében és fennhéjazó gőgjében: „ülök, mint királynéasszony..., és semmi gyászt nem látok” (Jel 18:7). Amint Jézus jövőbelátó szemét Jeruzsálemre veti, látja, hogy az arra közelgő pusztítás hasonló ahhoz, amely a földre következik majd. A Jeruzsálem pusztításánál lejátszódó jelenetek meg fognak ismétlődni az Úr hatalmas és szörnyűséges napján, de még félelmetesebb módon...

Amint az emberek minden korlátot levetnek magukról, és semmibe veszik Isten törvényét, amint saját romlott törvényüket megalkotva arra akarják kényszeríteni Isten tisztelőit és parancsolatainak megőrzőit, hogy tiporják lábuk alá a törvényt, rá fognak ébredni, hogy az általuk kigúnyolt gyöngéd hosszútűrésnek egyszer csak vége szakad...

Szerencsétlenségek. – Jeruzsálem pusztulása az egész világ sorsát jelképezi. A figyelmeztetés, melyet Krisztus akkor adott, egészen napjainkig hallatja szavát: „És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog” (Lk 21:25). Igen, áttörik határaikat, és pusztítást hagynak maguk után. Elnyelik a széles vizeken járó hajókat, melyek élő utasaikkal örökre elvesznek, újabb megtérési lehetőség nélkül.

Földön és vízen szerencsétlenségek követik majd egymást. „Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel” (26–27. versek). Ahogyan felemelkedett, ugyanúgy fog eljönni világunkba másodszor is. „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok” (28. vers – 40. Kézirat, 1897).

A társadalom összeomlása. – A világiak, akik elveszítették Istennel való kapcsolatukat, kétségbeesett és őrült igyekezettel próbálják a központba állítani magukat. Ez egymás iránti bizalmatlanságot szül, melyet erőszak követ. A világ országai egymás ellen fordulnak. Az embereket testvéri családba  kapcsoló és együttérzésre indító szálak egyre inkább szertefoszlanak. Sátán kihasználja az emberi szív természetes önzését. Fel fogja használni azokat a féktelen szándékokat és erőszakos szenvedélyeket, melyeket soha nem hoztak Isten akaratának uralma alá...

Minden ember felemeli majd kezét embertársa ellen. Testvérek kelnek egymás ellen, szülők gyermekeik ellen, gyermekek szüleik ellen. Mindenki megzavarodik. Rokonok árulják el egymást, titkos tervek szövődnek emberéletek kioltására. Pusztítás, kétségbeesés és halál üti majd fel fejét mindenütt. Az emberek minden korlát nélkül kiélik öröklött és szerzett hajlamaikat a gonoszság elkövetésére...

Látomás Isten büntető ítéletéről. – Tárházából Isten ítéletekkel sújtja azokat, akik a nagy világosság ellenére is megmaradnak a bűnben. Láttam hatalmas értékű épületeket, melyeket tűzbiztosnak véltek, de épp úgy, ahogyan Szodoma elveszett Isten haragjának lángjaiban, ezek a büszke építmények is hamuvá válnak majd. Láttam óriási összegekbe kerülő hajókat a tajtékzó habok között küzdeni az elsöprő árral, majd a bennük szállított arany és ezüst kincsek a hajó utasaival együtt vesztek a hullámsírba. Az ember büszkesége együtt száll alá a csalás által megszerzett kincseivel. Isten bosszút fog állni azokért az özvegyekért és árvákért, akik éhezve és mezítelenül kiáltottak hozzá segítségért az elnyomás és megrontás idején.

Közvetlenül az előtt az idő előtt állunk, amikor a világot olyan fájdalom hatja át, melyre nincs emberi gyógyír. Az emberi nagyság büszke építményei a porba hullanak, még mielőtt a végső nagy pusztítás eljönne a földre...

Egyedül Krisztus igazságosságának ruháját felöltve menekülhetünk meg a földre sújtó ítéletektől (20. Levél, 1901).

Megpróbáló és nehéz események várnak ránk. Irgalma által Isten sok gyermeket elszólít majd a nyomorúság ideje előtt (152. Kézirat, 1899; lásd Child Guidance, 565–566. o., Tanácsok lelkészeknek, 375. o.).

Komoly és ünnepélyes események küszöbén állunk. A próféciák teljesednek. A végső nagy harc rövid, de szörnyűséges lesz. Régi küzdelmek elevenednek meg, és újak ütik fel fejüket. Nagy munka vár ránk. Szolgáló tevékenységünkkel nem hagyhatunk fel. El kell juttatnunk a világba az utolsó figyelmeztetés üzenetét. Az igazság megjelenítését különleges hatalom kíséri napjainkban. Meddig tart ez így? – Már nem sokáig...

Mindenkinek fel kellene tennie a kérdést: „Ki vagyok? Kinek tartozom engedelmességgel? Megújulte a szívem és a lelkem? Megbocsáttattak-e bűneim, és el fognak-e töröltetni a felüdülés idejének elérkeztével?”...

Próféták írtak napjainkról. – Az Ószövetség utolsó könyveinek némelyikét egyszerű munkásemberek, másokat pedig nagy képességű és nagy tudású emberek írták. Az Úr látomásokat adott nekik és üzeneteket bízott rájuk. Ezek az ószövetségi emberek nemcsak az ő idejükben lejátszódó eseményekről írtak. Dániellel, Ézsaiással és Ezékiellel együtt nemcsak az őket jelenvaló igazságként foglalkoztató dolgokról írtak, hanem a jövőbe tekintve ezeknek a jelenlegi, utolsó napoknak eseményeiről is (132. Levél, 1898).

Néhol, ahol az ellenállás nagyon erős, Isten küldötteinek élete veszélybe sodródhat. Ilyenkor előjogukban áll követni Mesterüket, és elmenni valahová máshová (20. Levél, 1901).

Azok a derék emberek, akik nem hajtottak fejet az arany állókép előtt, tüzesen égő kemencébe vettettek, de Krisztus ott is velük volt, ezért a tűz nem emésztette meg őket...

Előfordulhat, hogy némelyikünknek éppily keserű próbán kell átesnünk. Vajon az emberek parancsolatainak engedelmeskednénk-e, vagy Isten parancsolatainak? Ez a kérdés lesz feltéve sokak előtt. A legjobb dolog, amit tehetünk, ha szoros kapcsolatba lépünk Istennel. Ha azt akarja, hogy mártírhalált szenvedjünk az igazságért, akkor halálunk eszköz lesz sokak elvezetésére az igazsághoz (83. Kézirat, 1886).

A viharvert lélek soha nem kedvesebb Megváltója számára, mint amikor az igazságért szenved megaláztatást. Amikor a hívő megszenteletlen bírák ítélőszéke előtt áll az igazságért, Krisztus ott van oldalán. A hívő lélekre árasztott rágalom Krisztust éri. „Szeretem azt, és kijelentem magamat neki” – mondta Krisztus (Jn 14:21). Hívő tanítványai személyében Krisztusra hárul az ítélet.

Amikor a hívőt börtönfalak közé vetik az igazságért, Krisztus kinyilvánítja előtte magát, és szeretetével melegíti át szívét. Amikor halált szenved Krisztus nevéért, Ő így szól hozzá: „A testet megölhetik, de a léleknek nem árthatnak. Örüljetek, én meggyőztem e világot.” Engem megfeszítettek, és ha titeket is megölnek, szentjeim személyében engem feszítenek meg újra.”

Az üldözés legfeljebb halált okozhat, de a mártír élete megmarad az örök élet és dicsőség számára. Előfordulhat, hogy az üldöző hatalom sarkára állva megparancsolja Krisztus tanítványainak, hogy tagadják meg hitüket, hallgassanak a csalárd lelkek és ördögök tanításaira, és tekintsék semmisnek Isten törvényét. A tanítványok ilyenkor feltehetik a kérdést: „Miért kellene ezt megtennem? Szeretem Jézust, és soha nem tagadom meg az Ő nevét!” Amikor a hatalom a béke megrontójának nevezi őket, ők hivatkozhatnak Jézusra, akit szintén ezzel vádoltak, holott Ő volt az igazság, a kegyelem és a béke (116. Levél, 1896).

A magas rangúak és üzletemberek osztályából némelyek az igazságnak való engedelmesség útját választják. Isten látja, amint azok a birtokukban lévő világosság szerint cselekednek, és becsületesen járnak el. A magas rangú Kornélius ragaszkodott vallási meggyőződéséhez, és szigorúan az Úrtól kapott világossága szerint járt. Isten gondoskodott felőle, és angyalán keresztül üzenetet küldött neki.  A mennyei küldött elhaladt az önigazultak mellett, Kornéliushoz azonban odament, és nevén szólította őt...

Ez a feljegyzés az utolsó napokban élő emberek segítségére szolgál. Sokan nem élnek lehetőségükkel. Nem értékelik és használják ki az Úrtól kapott nagy világosságukat. Nem ültetik át az igazságot a gyakorlatba. Emiatt az Úr közénk hozza majd azokat, akik ugyan nem rendelkeznek olyan nagy világossággal, de kapott világosságuknak megfelelően élnek. Sátán kísértései az énközpontúságra pedig  el fogják söpörni mindazokat, akiknek kiváltságaik és lehetőségeik voltak az igazság megértésére, mégsem engedelmeskedtek az igazság tanításainak. Az ilyenek életmódjukkal megtagadják az igazság elveit, és szégyent hoznak Isten művére.

Krisztus kijelenti, hogy ezeket ki fogja köpni szájából, és saját, magamutogató útjukra bocsátja őket. Eljárásuk valóban kiemelkedővé teszi őket, de nem úgy, ahogyan ők akarják, hanem mint hűtlen szolgákat.

Isten a kapott világosság szerint ítél. – Az Úr üzenetet intéz majd azokhoz, akik kapott világosságuk szerint jártak. Saját ítélete alapján igaznak és hűségesnek nevezi őket. Ezek az emberek elfoglalják majd azok helyét, akik ismeretük és világosságuk ellenére nem az Úr útján jártak, hanem saját, megszenteletlen szívük képzelgései szerint.

Az utolsó napokban élünk. Az igazságnak feddéseken és figyelmeztetéseken keresztül hangoznia kell – mindenféle következmény ellenére. Ha némelyek megsértődnek és elfordulnak az igazságtól, ne felejtsük el, hogy Krisztus idejében ugyanez történt...

Soraink nem üresednek meg. – Lesznek, akik az igazságot elfogadva átveszik azok megüresedett helyét, akik megsértődnek és elhagyják az igazságot... Az Úr igazakat és hűségeseket állít az elpártolók helyére... Soraink nem üresednek meg. Szilárd és hűséges egyének töltik majd be a sértődöttek és hitehagyók helyét...

Sokan minden földi dolognál többre értékelik majd Isten bölcsességét, és engedelmeskednek Isten Igéjének, a legfőbb zsinórmértéknek. Ezek nagy világosságot nyernek majd. Megismerik az igazságot, és azt megosztják az arra vágyódó embertársaikkal is (97. Kézirat, 1898).

Közeledünk földünk történelmének végéhez, amikor mindössze két csoport létezik majd. Minden férfi, nő és gyermek ennek a két seregnek valamelyikébe fog tartozni. Az egyik sereg vezére Jézus, a másiké Sátán lesz. Mindazok, akik megrontják Isten parancsolatait, a menny és föld vezetésének irányelvét, és másokat is erre tanítanak, egyetlen fővezér irányítása alá sorakoznak fel, aki szembefordítja őket Isten vezetésével. „És az angyalok is, a kik nem tartották meg fejedelemségüket, hanem elhagyták az ő lakóhelyüket”, ezek is lázadnak Isten parancsolatai ellen, és ellenségei mindazoknak, akik szeretik azok rendeléseit, és engedelmeskednek azoknak. Sátán vezetésének alattvalói minden lehetséges eszközzel igyekeznek soraikba gyűjteni másokat is, hogy megerősítsék hadukat és eleget tegyenek Sátán követeléseinek.

Hazugsága és csalása révén Sátán, ha lehetséges volna, még a választottakat is elhitetné. Megtévesztése nem akármilyen mértékű! Mindazokat igyekszik majd bosszantani, akadályozni, meghazudtolni, vádolni és kiforgatni, akiket nem tud rávenni arra, hogy adózzanak neki tisztelettel, és segítsék őt munkájában. Nagy sikerének az alapja az, hogy homályban tartja az ember elméjét, tudatlanságban őrzi őket fortélyai felől, mert akkor úgymond vakokként vezetheti gyanútlan kiszemeltjeit...

A végső küzdelem központi kérdése a szombat. – A szombat lesz a nagy próbakő. A szombat jelzi a hűségesek és igazak, valamint a hűtlenek és törvényszegők közötti határvonalat. A szombat intézménye Istentől ered. Az önmagukat parancsolattartónak vallók, akik hiszik, hogy a harmadik angyali üzenet hirdetésének idejében élnek, fel fogják ismerni a negyedik parancsolat szombatjának jelentőségteljes helyét ebben az üzenetben. A szombat az élő Isten pecsétje. Isten gyermekei nem fogják leszűkíteni a szombat elvárásait saját kényelmük érdekében (34. Kézirat, 1897).

A Jelenések könyvében János azok földi egyesüléséről ír, akik semmibe veszik Isten törvényét. „Ezeknek egy a szándékuk; erejüket és hatalmukat is a fenevadnak adják. Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ővele való hivatalosok és választottak és hívek is” (Jel 17:13-14). „És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijőni, a békákhoz hasonlókat” (Jel 16:13).

Mindazok, akik felmagasztalják és imádják a bálványszombatot, a napot, melyet Isten nem áldott meg, az ördögöt és angyalait segítik Istentől kapott képességeik minden erejével, melyet romlott célokra használnak fel. Egy másik, értelmüket elvakító lélek által vezettetve nem veszik észre, hogy a vasárnap bevezetése egészében a katolikus egyháztól ered...

A szombat kérdése osztja meg a világot. – A menny Ura megengedi a világ lakóinak, hogy saját belátásuk szerint válasszanak vezetőt maguknak. Olvassa el mindenki alaposan a Jelenések könyve tizenharmadik fejezetét, mert az minden élő emberre, nagyra és kicsire egyaránt vonatkozik! Minden egyes embernek állást kell foglalnia valamelyik oldalon. Vagy az igaz és élő Isten mellett, aki a hetednapi szombattal a teremtés emlékünnepét adta a világnak, vagy a hamis szombat mellett, melyet olyan emberek vezettek be, akik Sátán jellemvonásait öltve magukra, Isten fölé emelik magukat és elnyomják Isten hűséges és igaz, parancsolattartó gyermekeit. Ez az üldöző hatalom az általa bevezetett szombat megtartásának előírásával a fenevad imádására fogja kényszeríteni az embereket. „Maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát” (2Thessz 2:4), s így káromolja Istent.

A 144 000 szájában nincs álnokság. – A 144 000 egyik fő jellegzetessége, hogy szájában nem találtatik álnokság. Az Úr így szól: „Boldog ember az... akinek lelkében álnokság nincsen.” Isten gyermekeinek vallják magukat, akikről a Szentírás azt írja, hogy követik a Bárányt, valahová megy. A Sion hegyén állva jelennek meg előttünk, szent szolgálatra övezve, és fehér gyolcsba öltözötten, mely a szentek igazságos cselekedeteit jelképezi. Azonban mindazoknak, akik a mennyben majd követik a Bárányt, először a földön kell követniük Őt bizalmas, szeretetteljes és készséges engedelmességben. Nem háborogva és önfejű módon, hanem bizalommal és hűségesen, ahogyan a nyáj is követi pásztorát...

Sátán utolsó erőfeszítése. – A világ szövetségben áll a hitvalló keresztény egyházakkal Isten törvényének érvénytelenítésében. Miközben félredobják és lábbal tapossák Isten törvényét, Isten minden hűséges gyermeke ilyen imát küld fel a mennybe: „Ideje, hogy az Úr cselekedjék; megrontották a te törvényedet” (Zsolt 119:126). Sátán utolsó és legnagyobb erőfeszítését teszi meg győzelme érdekében. Utolsó csatáját vívja Isten törvényének tanításai ellen. Lázadó hitetlenség uralkodik mindenütt.

Miután János a Jelenések könyve 16. fejezetében bemutatja azt a csodatévő erőt, mely összegyűjti az embereket a végső nagy küzdelemre, a függöny lezárul, és a trombita még egyszer utoljára fennhangon megszólal: „Imé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát” (Jel 16:15 – 7a. Kézirat, 1896).

Amikor a Szentlélek munkája egybekapcsolódik az emberi igyekezettel, az egész menny részt vesz annak munkájában, hogy felkészítsen egy népet az utolsó napokban való megállásra. A vég közel. Tartsuk szemünk előtt az eljövendő világot...

Ebben az utolsó harcban az Úr seregének vezére [Józs 5:15] felsorakoztatja a menny seregeit, és sorainkban elvegyülve vívja meg értünk csatáinkat. Számítanunk kell hitehagyásra köreinkben. „Közülünk váltak ki, de nem voltak közülünk valók” (1Jn 2:19) „Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik” (Mt 15:13).

A menny hatalmas angyala be fogja tölteni a földet Isten dicsőségével (Jel 18:1), miközben fennszóval kiáltja: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon” (2. vers)... Ha Isten nem támogatna bennünket erejével, a harcban elveszítenénk hitünket és bátorságunkat.

A gonoszság minden válfaja eleven erőként tevékenykedik majd. Gonosz angyalok egyesítik erőiket gonosz emberekkel. Mivel századok óta tartó folyamatos küzdelmeik során megerősödtek, és tapasztalatokat szereztek a csalás és a harc legjobb módozatai felől, a végső nagy csatát nem fogják feladni ádáz tusakodás nélkül. Az egész világnak állást kell foglalnia a kérdés valamelyik oldalán.

Az armageddoni csatát meg kell vívni. Vigyázzunk, hogy egyikünket se találja álomban az a nap! Igen ébereknek kell lennünk, és mint a bölcs szüzek, gondoskodnunk kell a lámpásunkba való olajról. A Szentlélek hatalmának meg kell nyugodnia rajtunk. Az Úr seregének vezére a mennyei angyalok élére állva irányítja majd a küzdelmet. Ünnepélyes események előtt állunk. Trombitaszó trombitaszót követ majd, miközben csapás csapás után töltetik ki a föld lakóira. Óriási érdekeltségű események küszöbén állunk, melyek biztos kifejezői lesznek az Úr jelenlétének, aki minden korban végigkísérte művének előrejutását és fejleményeit, és aki kegyelmesen megígérte, hogy minden harcukban együtt lesz gyermekeivel a világ végezetéig. Az Úr megvédi és diadalra juttatja igazságát. Hűségeseibe készséggel plántál indítékokat és céltudatot. Reményt, bátorságot és erőt önt beléjük az események felgyorsulásának idején.

Az utolsó ádáz küzdelem. – Egyre több hazugság, csalás és megtévesztés üti majd fel fejét. Minden oldalról ezt kiáltják majd: „Ímé itt van Krisztus! Ímé, ott!”, de Krisztus azt mondja: „ne menjetek azért utánuk” (Lk 21:8). Egy végső ádáz küzdelem előzi meg azt az időt, amikor a bűn emberének valódi kiléte és munkájának jellege nyilvánvalóvá válik a világ előtt.

Mialatt a protestáns világ egyre jobban vonzódik a bűn emberéhez (2Thessz 2:3), Isten népének gyermekei ne álljanak-e csatasorba Jézus Krisztus bátor és vitéz katonáiként? Hogy felkészülten nézhessenek szembe az eljövendő eseményekkel, rejtsék el életüket Krisztussal együtt Istenben. A titokzatos Babilon nem spórolt a szentek vérével, legyünk hát éberek azoknak a fénysugaraknak elnyerésére, melyeket az egész földet beragyogni készülő angyal sugároz (112. Levél, 1890).

Isten megpróbál minket. – Mielőtt a Szentlélek keresztségében részesítene, mennyei Atyánk meg fog próbálni minket, hogy képesek vagyunk-e az Ő meggyalázása nélkül élni (22. Levél, 1902).

Szeplő és sömörgözés nélkül. – Földi munkánk befejezésekor, amikor Krisztus eljön hűséges gyermekeiért, mennyei Atyánk országában napsugárként fogunk tündökölni. Ezt megelőzően azonban minden tökéletlenséget fel kell ismernünk és ki kell vetnünk magunkból. Minden irigységet, féltékenységet, rosszindulatú rágalmazást és önző tervet fel kell számolnunk életünkből (416. Levél, 1907).

Tökéletes jellem. – Minden Istentől kapott erőnkkel igyekezzünk eljutni a Krisztusban való érett férfiúság fokára! Igyekezzünk egyre magasabbra jutni az Ő teljessége felé, és elérni az Ő jellemének tökéletességét! Amikor Isten szolgái eljutnak erre a pontra, pecsétet kapnak homlokukra. A feljegyzést készítő angyal kijelenti: „Elvégeztetett!” Isten gyermekei teljességre jutnak abban, akinek a teremtés és megváltás által tulajdonai lettek (148. Kézirat, 1899).

Magasabb rendű természet részesei leszünk. – Amikor Krisztus eljön, magával viszi azokat, akik az igazságnak való engedelmesség által megtisztították lelküket... Halandó testünk halhatatlanságot ölt magára. Romlott és betegségeknek kitett jellege halandóról halhatatlanra változik. Magasabb rendű természet részeseivé leszünk. Mindazoknak a teste dicsőségessé válik, akik az igazságnak való engedelmesség által megtisztítják lelküket. Teljességgel elfogadták Krisztust, és teljességgel hittek benne (36. Kézirat, 1906).

Péntek este [1884. január 18.] többen hallottak felkiáltani: „Nézz, nézz!” Nem tudom, hogy álmodtam-e vagy látomást láttam. Aludtam.

Elérkezett a nyomorúság ideje. Népünk gyermekeit nagy gyötrelmek közt láttam. Sírva és imádkozva folyamodtunk Isten biztos ígéreteiért, miközben a körülöttünk lévő gonoszok mindenütt gúnyoltak és pusztulással fenyegettek minket. Nevetségessé tették gyengeségünket és gúnyolódtak számunk kicsinységén. Metsző célzatú szavakkal csúfolódtak rajtunk. Azzal vádoltak minket, hogy az egész világtól függetlenedett platformra álltunk. Elvágták erőforrásainkat, hogy ne tudjunk vásárolni és eladni, majd szegény és lesújtott voltunkra hivatkoztak. Nem tudták elképzelni, hogyan élhetünk a világ nélkül. Azt mondták, hogy a világra támaszkodva követnünk kell annak gyakorlatát és törvényeit, máskülönben ki kell vonulnunk abból. Ha mi volnánk az egyetlen nép, mely kedvességre lel Isten előtt, a körülményeink másmilyenek volnának – mondták.

Kijelentették, hogy az igazság náluk, ezért történnek csodák közöttük. Mennyei angyalok járnak közöttük és beszélnek velük. Nagy hatalom, jelek és csodák nyilvánulnak meg életükben, és ők ezt a rég óhajtott millennium elérkeztének tekintik. Az egész világ megtért, és összhangba van a vasárnap törvénnyel – mondják –, és ez a maroknyi gyönge nép ellen akar szegülni az állam és Isten törvényeinek, és egyedül magát tartja igaznak ezen a földön...

Nézzetek fel! – Az igazak és hűségesek nem imádták a fenevadat és annak képét, és nem adóztak tisztelettel a bálványszombat előtt. Gyötrődésük közben valaki így szólt: „Tekintsetek fel!” Ekkor minden szem felemelkedett, és íme, az egek papírtekercsként összetekeredtek. Úgy tekintettünk fel az égre, mint annakidején István. A gúnyolódók rágalmakat szórtak ránk, és büszkén számoltak be ellenünk készülő terveikről, melyeket véghez visznek, ha továbbra is makacsul ragaszkodunk hitünkhöz. Mi azonban fel sem figyeltünk rájuk, mert az elénk táruló látvány minden másról elvonta figyelmünket.

Ott állt előttünk Isten trónja. Tízezerszer tízezren és ezerszer ezren voltak körülötte. Közvetlenül a trón mellett álltak a mártírok. Közöttük láttam azokat, akik nemrég oly megalázott helyzetben voltak, akiket a világ nem ismert, akiket a világ gyűlölt és megvetett.

Egy hang így szólt: „A trónon ülő Jézus úgy szerette az embereket, hogy életét adta a Sátán hatalmából való megmentésükért, és hogy trónjára emelhesse őket. Aki minden hatalom fölött való, aki a legnagyobb erővel bír mennyen és földön, akinek minden lélek adósa lett kapott ajándékaiért – szelíd és alázatos szívű volt, szent, ártalmatlan és romlatlan életű.

Atyja minden parancsolatának engedelmeskedett. Gonoszság töltötte be a földet, melyet beszennyeztek annak lakói. A föld hatalmasainak pompázatos helyeit romlottság és alávaló bálványimádás szennyezte be, de elérkezett az idő, hogy az igazság elvegye a győzelem és diadal pálmaágát. Akiket a világ gyengének és méltatlannak tekintett, akik védtelenek voltak az emberek kegyetlenségeivel szemben – ezennel elnyerik a győzelmi koronát” [Jel 7:9-17 idézve].

Immár a trón előtt élvezik az örökkévalóság napfény nélküli ragyogását. Nem szenvednek többé szétszóródott és gyönge népként annak a lázadó világnak a Sátáni indulatától, mely démonok kijelentéseinek, tanításainak és tanácsainak adott hangot.

A szenteknek nincs többé mitől félniük. – Sátán uralma alatt a bűn evilági mesterei igen megerősödtek és rettenetessé váltak, de ki lehet erősebb a Babilont ítélő Istennél? A szenteknek nincs többé okuk félni az erőszaktól és a hitetéstől, ha ők maguk a hűségesekkel és igazakkal tartanak. Hatalmasabb valaki lesz segítségükre a felfegyverzett és erős embereknél. Minden erő, nagyság és kiválóság azoknak adatik majd, akik hittek az igazságban, kiálltak annak védelme mellett, és szilárd eltökéltséggel védelmezték Isten törvényeit.

Egy másik mennyei lény is felkiáltott erős és dallamos hangon: „Ezek az emberek nagy nyomorúságból jöttek. A világ tüzes kemencéjében jártak, melyet azoknak az embereknek az indulatai fűtöttek forróra, akik a fenevad és képe imádására kényszerítették őket, a menny Istene iránti hűtlenséget követelve meg tőlük.

A hegyekből, a sziklákból, a barlangokból, a tömlöcökből, a börtönökből, a kínzókamrákból, a fészerekből és a padlásokról jöttek elő. Keserű próbákon, nagy önmegtagadáson és csalódáson mentek keresztül. Többé nem lesznek gonosz emberek gúnytárgyai és céltáblái. Megvetőik nem tekintik őket többé nehézsorsú és bánatos embereknek.

Vegyétek le róluk a szennyes ruhát, melyet a gonosz emberek húztak rájuk nagy örömmel. Adjatok nekik új ruhát, az igazságosság fehér palástját, és helyezzetek ragyogó süveget a fejükre.”

A nagy küzdelem győztesei. – Gazdagabb ruhát öltöttek rájuk, mint amilyet földön élő ember valaha is viselt. Olyan dicsőséges koronát nyertek, melyet emberi szem soha nem látott. A szenvedés, rágalmazás, nélkülözés, éhezés és sírás napjai véget értek. Ekkor hangos, tiszta és dallamos énekek törnek ki belőlük. A győzelem pálmaágait lengetve így szólnak: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyiszékben ül, és a Bárányé” (Jel 7:10)!

Kívánom, hogy töltsön be minket Isten az Ő Lelkével és erősítsen meg az Ő erejével! A dicsőséges és végső diadal napján majd megláttatik, hogy az igazak erősek voltak, míg a gonoszság mindenféle formája és büszkesége gyenge és szánalmas vereséghez vezetett. Jöjjünk közel Jézushoz, bízzunk benne, keressük kegyelmét és szabadítását. Rejtsük el magunkat benne, hiszen Ő menedékünk a viharban és segítőnk a nyomorúság idején (6. Levél, 1884).

Két csoport angyal kíséri a szenteket Isten városába. – Az Életadó eljön a sír závárainak feltörésére. A foglyokat előhívja. és így szól majd: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Ott áll a feltámadott sokaság. Utolsó gondolatuk a halál, annak fájdalmai és a sír voltak, de most így kiáltanak: „Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad” (1Kor 15:55)? Utolsó érzéseik a halál sajdulásai voltak...

Azonban amikor felébrednek, nincs többé fájdalom. „Sír, hol a diadalmad?” Még itt állnak, s miközben Isten felölti rájuk a halhatatlanság vonásait, felemelkednek a levegőbe az Úrral való találkozáshoz. Isten városának kapui megnyílnak, majd az igazságot megtartó nemzetek belépnek azokon.

Mindkét oldalon angyaloszlop halad mellettük. Isten megváltottai kerubok és szeráfok közt járnak. Krisztus magához tessékeli és megáldja őket: „Jól vagyon jó és hű szolgám... menj be a te uradnak örömébe” (Mt 25:21). Micsoda öröm! Krisztus megelégedéssel tekint lelke szenvedésének gyümölcseire. Ezért a napért dolgozunk!

Itt van valaki, akiért könyörgést küldtünk fel Istenhez éjnek idején. Ott pedig egy másik, akivel halálos ágyán beszéltünk, aki Jézusra bízta gyámoltalan lelkét. Ott meg egy iszákos, akinek szemét megpróbáltuk Jézus felé fordítani, akinek van hatalma a szabadításra. Elmondtuk neki, hogy Krisztus győzelemre vezetheti őt. – A halhatatlan dicsőség ragyogó koronája van fejükön, melyet a megváltottak Jézus lábai elé vetnek. Az angyali kórus zengni kezdi a győzelem énekét, majd a két oszlopban lévő angyalok is csatlakoznak hozzájuk. A megváltottak serege is énekelni kezd, úgy, mintha már énekelték volna ezt az éneket a földön. És csakugyan – már énekelték.

Mennyei zene. – Ó, micsoda zene! Nincs benne egyetlen dallamtalan hang. Minden hang ezt énekli: „Méltó a megöletett Bárány!” (Jel 5:12). Jézus meglátja lelke szenvedésének gyümölcseit és megelégszik. Ne gondoljátok, hogy közülük bárki is be akar majd számolni próbáiról és szörnyű nehézségeiről! „A régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak” (Ézs 65:17). „És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről” (Jel 21:4 – 18. Kézirat, 1894).